Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1986. szeptember 10., szerda Prieszol József élete (6.) „Borsod nem volt könnyű megye” Mint ismeretes, a kritikus helyzetben a kommunista vezetők tisztán látó csoport­ja Kádár János vezetésével 1956 novemberének legele­jén új forradalmi központot hozott létre. A felbomlott MDP vezetősége és az ellen­forradalmárok kezébe került kormányzat helyébe új Köz­ponti Bizottságot, illetve Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt alakítottak. No­vember 4-én a Szovjetunió katonai segítségével, a nem­zetközi munkásszolidaritásra támaszkodva, megkezdődött az ellenforradalom leverése, s ezzel párhuzamosan a kommunisták pártjának Ma­gyar Szocialista Munkáspárt néven való újjászervezése. Prieszol József habozás nélkül a párt első számú harcosainak a sorába lépett, s a Központi Bizottság meg­bízásából még az ellenforra­dalom nem veszélytelen nap­jaiban egykori működési te­rületén, Özdon és környé­kén megkezdte az MSZMP szervezését. Régi szokásához híven most is számos munkást sze­mélyesen felkeresett. Vitat­kozott velük, a helyzetről tájékoztatta, egyszersmind bátorította őket. Ugyanak­kor tájékozódott is tőlük, s a tapasztalatait nagyszerűen felhasználta további párt­szervező és irányító munká­jában. Akkori tevékenységének egyik jó ismerője így jelle­mezte: „Nagy volt a hangu­lati elemek ismeretében. Tudta, miként Kádár János is hangsúlyozta, hogy a mun­kások hangulatának ismere­te nélkül nem lehet helye­sen politizálni. Tudta, nogy az osztálytestvér fejében mit, hogyan kell a helyére tenni. Nem ijedt meg az el­lenforradalmárok demagó­giájától, fenyegetésétől...'’ A kohászvárosban arány­lag gyorsan „sínre kerültek a dolgok”. Prieszol József egykori munkatársai és ta­nítványai sikeresen folytatni tudták a pártszervezés mun­káját. Őrá a megyében volt szükség, amelynek területe az 1949-ben félbeszakadt tit­kárkodása óta jócskán meg­nagyobbodott: még 1950-ben Borsodot egyesítették Abaúj és Zemplén megyével. Miskolcon előbb az MSZMP megyei ideiglenes bizottsága elnökeként végezte munká­ját, majd megválasztották a pártbizottság első titkárává. Az akkori helyzetet isme­rők szerint „Borsod nem volt könnyű megye, s ehhez figyelembe kell venni az el­lenforradalom előtti pártve­zetés tevékenységének hibáit is. Zűrzavar volt a fejekben, sokan másokra vártak, hogy belépjenek a pártba, többen az utcára sem mertek ki­menni. Prieszol József meg­érkezése idején, december elején, nem érte el az ezret a párttagok száma”. December második heté­ben viszont a megyei párt­bizottság már megtartotta első aktívaülését. A résztve­vőkét Apró Antal, a Politi­kai Bizottság és a Központi Bizottság tagja tájékoztatta a párt felső vezetősége de­cember 8-i határozatáról, amelyben elemezte az ellen- forradalom okait, s kétfron- tos harcot hirdetett meg az ellenforradalmárok ellen, illetve az ideológiai zűrza­var felszámolására — türe­lemre, egyszersmind határo­zottságra intve a párt tag­jait, vezetőit. Minden hétfőn délelőtt be­szélte meg az a heti tenni­valókat a beosztottaival, dél­után pedig a vidéki párt­szervezők számoltak be neki az előző heti munkájuk eredményéről. Prieszol Jó­zsef barátságosan elbeszél­getett velük, s a láthatóan fáradt szervezőknek a köz- tiszteletben álló, nagy hírű kommunista vezető nem­csak bátorítást adott, hanem a közvetlenségével példaké­pül is szolgált. A Központi Bizottság munkatársai is gyakran fel­keresték. Egyikük, aki ak­koriban a 30. éve körül járt, így elevenítette fel a vele való találkozásokat: „A KB munkatársai, főleg a fiata­lok. nagy segítséget kaptak Prieszol Józseftől, akinek a párt újjászervezésében tör­ténelmi érdemei vannak. A tapasztalatait, módszereit az országban másutt is tudták alkalmazni, hasznosítani!” A pártközpont szóban levő akkori munkatársa a követ­kezőket is elmondta róla: „Nagyon szerette a fiatalo­kat, s tisztelettel beszélt a fővárosból érkezett vezető káderekkel, még akkor is, ha ő adott nekik tanácsokat. Ami azonban a legfontosabb, jó értelemben véve igazi munkásvezér volt. Nem élt kettős életet, magas pozíció­jában is megmaradt mun­kásnak. Ö nem azt latolgat­ta, hogy kap-e kitüntetést, hanem azt nézte, hogy rend­ben menjenek a dolgok, a szocializmus építése elől el­tűnjenek az akadályok.” Nem érdemtelenül része­sült Prieszol József abban a megtiszteltetésben, hogy a párt 1957. július 27—29-i országos értekezletén meg­választották a Központi Bi­zottság tagjává, amely funk­cióját élete végéig betöltöt­te. Tarján István (Következik: Jó ideig lakása sem volt) Csehszlovákiai látogatása során Marjai József minisz­terelnök-helyettest kedden Pozsonyban, baráti légkörű megbeszélésen fogadta Jó­zef Lenárt, a Szlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára. Hangsúlyozták, hogy a ha­zánk és a Szlovák Szocialis­ta Köztársaság közötti egy­re bővülő együttműködés je­lentős mértékben hozzájárul a Magyarország és Csehszlo­vákia közötti széles körű gazdasági és műszaki-tudo­mányos kapcsolatok fejlődé­séhez. Az elmúlt időszakban különösen az elektrotechni­ka és elektronika, a vegy­ipar terén gyorsult fel a kö­zös munka, napi szoros kap­csolat alakult ki a paksi és az apátszentmihályi (Jas- lovské Bohunice-i) atomerő­művek között, tovább gazda­godott a magyar és szlovák mezőgazdasági üzemek sok­rétű együttműködése. A meg­beszélésen kiemelték,. hogy a földrajzi közelség, a baráti, jószomszédi kapcsolatok, a két népgazdaság adottságai sok lehetőséget nyújtanak az együttműködés továbbfej­lesztésére. Marjai József és Jozef Le­nárt áttekintették a bős­nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének helyzetét, egyet­értettek az ezzel összefüggő további közös feladatokban. A megbeszélésen részt vett Július Hanus, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság kormá­nyának első elnökhelyettese, jelen volt Kovács Béla, ha­zánk prágai, Ondrej Durej, a CSSZSZK budapesti nagykö­vete, valamint Tóth József, hazánk pozsonyi főkonzulja. * Ugyancsak kedden Marjai József részt vett és beszédet mondott a magyar gazdasági és műszaki napok pozsonyi megnyitásán. Marjai József kedden visz- szaérkezett Budapestre. Vádemelés a karacsi géprablók ellen A karacsi rendőrbíróság kedden vádat emelt a Pan American légitársaság utas- szállító óriásgépének elrab­lói és a fegyveresek felté­telezett társai ellen. A négy géprablót szemtanúk azono­sították. A főbb vádpontok: bűn- cselekményre szőtt összees­küvés, légi kalózkodás, több- rendbeli gyilkosság, ember­ölési kísérlet és jogtalan fegyverviselés. Ziaul Hakk pakisztáni elnök egy nyilat­kozatában azt mondta, ha a fegyvereseket bűnösnek ta­lálják géprablás és gyilkos­ság vádjában, kötél általi halál vár rájuk. A géprab­lókkal együttműködő szemé­lyek felkutatására a hatósá­gok nyomozást indítottak. A Boeing 747-es gépet pén­teken kerítette hatalmába négy arab terrorista. A túszdráma halálos áldozatai­nak száma pakisztáni sajtó- értesülések szerint időköz­ben húszra emelkedett: két sérült a kórházban belehalt sebeibe. A több mint száz sebesült közül harmincegyet kezelnek még Karacsiban, a többieket külföldre szállítot­ták. A Borsodi Vegyi Kombinát, Kazincbarcika 6 éves lejárattal, évi 10% fix és 0-2% mozgó kamatozással 100 millió forint összértékben magánszemélyek által vásárolható kötvényt bo­csát ki az Állami Fejlesztési Bank lebonyolításá­ban. Aköt vény törlesztése 1991. szeptember 15-től kezdődően két éven keresztül, évenként egyenlő részletekben történik. A kötvény 10 ezer és 50 ezer forintos címletek­ben kapható 1986. szeptember 15-től, készpénz- fizetés ellenében a kibocsátás teljes összegének eléréséig az Állami Fejlesztési Bank valamennyi pénztárában. A. kötvények Miskolcon az ÁFB Területi Igazgató­ságának pénztárában, Magyar-Szovjet Barátság tér 4. szám alatt vásárolhatók. Helyszíni árusítást 1986. szeptember 15-, 16-, 17-, 18-án Kazincbarcikán, az Egressy Béni Művelő­dési Házban tartunk. Az ÓKÜ-ben Program a megújulásra A napokban az Ózdi Ko­hászati Üzemekben gazda­ságpolitikai aktívaülést tar­tottak, amelyen dr. Pethes András vezérigazgató ismer­tette a vállalat gazdasági, politikai vezetői előtt az Ál­lami Tervbizottságnak a vas- kohászati vállalatok helyze­tével összefüggő döntéseit, illetve a végrehajtásának feladatait, az ötéves terv­időszak és az 1986. év ter­veit, tennivalóit; ismertette az Ipari Minisztérium és az óKÜ közötti megállapodás tartalmát, a vállalat meg­újulási programját. A prog­ram azért készült, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek mi­nél előbb gazdaságosan, ha­tékonyan dolgozó nagyvál­lalattá váljék, a korszerű gazdaságos berendezések ka­pacitását maximálisan ki­használják. A veszteséges termékek termelését, az eze­ket előállító berendezések üzemeltetését ugyanakkor gyorsított ütemben fogják megszüntetni. A vállalatnál széles körű akciók megvalósítását terve­zik, mind saját termékeinek továbbfeldolgozása, mind szolgáltató tevékenységének bővítése területén, de új, ed­dig nem gyártott termékek előállítását is tervbe vették. A megújulási program vég­rehajtása — a tervezett fej­lesztések megvalósításával is — a termelés csökkenésével, így mintegy 2000 fő dolgozó felszabadulásával jár. E dol­gozók egy részét olyan üze­mekbe helyezik, ahol szük­ség van munkájukra, máso­kat a program végrehajtása során átképeznek, s ezután továbbra is alkalmazza őket az ÓKÜ. A minisztériummal kötött megállapodás végrehajtására — folytatva a már koráb­ban elkezdett munkát — részletes intézkedéseket dol­goznak ki, melyek biztosít­ják a dolgozók hatékony fog­lalkoztatását, rugalmas ke­reskedelempolitika mellett az Ózdi Kohászati Üzemek új arculatának kialakulását, gazdaságosan, hatékonyan, hosszú távon is stabilan mű­ködő nagyvállalat létreho­zását. Az aktívaülésen több hoz­zászóló foglalkozott a meg­újulási program megvalósí­tásának feladataival. Budapestre érkezett a Dominikai KP küldöttsége Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására kedden Budapestre érkezett a Dominikai Kommunista Párt küldöttsége Narciso Isa Condé főtitkár vezetésével. A delegációt a Ferihegyi repü­lőtéren Györké József, a KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője fogadta. Kivégzés Pretoriában M it számít három halott, amikor hetenként tucatjával pusztulnak el az emberek a dél-afrikai rendőrterror következtében? A hír miszerint a Pretoriai Leg­felsőbb Bíróság halálra ítélte az apartheid-ellenes fegy­veres mozgalom, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) három tagját, több mint egyszerű törvényszéki bejelentés. A hatóságdk a három férfit gyilkossággal vádolták. Egyi­kük — így az állítás — bombamerényletet hajtott végre, a másik kettő pedig kivégezte a mozgalom egyik árulóvá lett tagját. Az, hogy Pieter Botha kormányzata ilyen módon jár el, bizonyítja: a hivatalos Pretoria nem keresi a megegye­zést a lakosság többségét képviselő Afrikai Nemzeti Kong­resszussal. Sőt olyan helyzetet provokál, ami újabb és újabb véres összeütközéseket az erőszak fokozódását idézi elő, nyilván ez a mostani lépése is. Korábban a rendőr­terror áldozatainak temetésén r észtvevők számát korlátoz­va akartak látszatrendet teremteni. Ez ugyanúgy kudar­cot vallott, mint laz az eljárás, amivel a televíziót, az újságírókat akarják elzárni az eseményektől. Az egyik dél-afrikai, főleg fehéreket tömörítő szervezet arra hívta fel a figyelmet, hogy az Afrikai Nemzeti Kong­resszus fegyveresei háborút viselnek — tehát velük hadi­fogolyként kell eljárni. Ügy tűnik azonban, hogy ezt az érvelést nemcsak Botha utasítja el. hanem a hivatalos Washington és London is. Ez a két hatalom ugyanis vé­tójogával élve meggátolta, hogy laz ENSZ Biztonsági Ta­nácsa szót emeljen a három férfi mellett. A Reuter brit hírügynökség szerint ugyan az amerikai és az angol küldöt­tek elismerték, hogy „kételyek merültek fel a vádak meg­alapozottságát illetően”, ám ez. nem volt elegendő szá­mukra, hogy csatlakozzanak a Pretoria elleni fellépéshez. A múlt heti hararei el nem kötelezett csúcs résztvevői­nek felhívását Dél-Afri'fca nemzetközi elszigetelésére Lon­donban és Washingtonban szintén nem hajlandók tudo­másul venni, s mindmáig hasonlóképpen viszonyulnak a Közös Piac tagállamainak szankcióterveihez is. Pedig a legutóbbi események is bizonyították, hogy semmiféle sze­líd rábeszélés nem hat a dél-afrikai fajüldözőkre. A ki­végzés óhatatlanul véres következményekkel jár majd. Ismerve Reagan és Thatcher logikáját, könnyen meglehet, hogy ezt már hajlandók lesznek terrorcselekményként el­ítélni? Fidel Castro Angolában A kubai televízió híradó­ja részletesen beszámolt ar­ról a hétfői luandai nagy­gyűlésről, amelyen a vasár­nap óta Angolában tartóz­kodó Fidel Castro kubai el­nök és Jósé Eduardo dos Santos, a vendéglátó ország államfője mondott beszé­det. Fidel Castro másodíz­ben tesz látogatást Angolá­ban 1975, a kubai és az an­golai fegyveres erők együtt­működésének megkezdődése óta. A kubai államfő beszédé­ben mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a dél­nyugat-afrikai konfliktus oka a pretoriai rendszer fajüldöző, agresszív politi­kája. Éppen emiatt állapí­totta meg a szónok azt, hogy az apartheid-rezsim felszámolása tenné lehetővé a namíbiai függetlenség megteremtését, a térségbeli államok ellen irányuló ag­resszió beszüntetését. Az apartheid eltűnésével szük­ségtelenné válna a kubai internacionalista csapatok angolai jelenléte is, mivel a dél-afrikai támogatást él­vező UNITA zsoldosszerve­zet pillanatok alatt össze­omlana a külső segítség nélkül — fejtette ki a ku­bai vezető. Dos Santos angolai elnök beszédében meggyőződését fejezte ki, hogy végleges vereség vár a dél-afrikai fajüldöző politikára és Na­míbia is megszerzi régóta áhított függetlenségét. Luandai látogatását meg­előzően Fidel Castro Hara- réban vett részt az el nem kötelezett országok csúcs- értekezletén. Szovjet—kínai tárgyalások A Szovjetunió nagy jelen­tőséget tulajdonít a Kínával való együttműködésnek, sze­retné javítani kapcsolatait vele, hogy jószomszédi vi­szony alakuljon ki a két or­szág között — fejtette ki Nyikolaj Talizin, a Szovjet­unió első miniszterelnök-he­lyettese, az Állami Tervbi­zottság elnöke kedden a Jao Ji-lin miniszterelnök­helyettessel folytatott tár­gyalásain. Talizin hangsúlyozta azt is, hogy még nagy lehetőségek vannak az új körülmények között a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fel­futtatására. Kínai tárgyaló- partnere is síkraszállt az el­múlt években gyorsan bővü­lő kereskedelmi, tudomá­nyos és technikai, valamint kulturális kapcsolatok to­vábbi fejlesztése mellett. A tárgyalásokon a két ország több szakminisztériumának képviselője mellett részt vet. tek a külügyminisztériumok vezetői is. A Daniloff-ügy fejleményei Ronald Reagan elnök hét­fői beszédében azzal fenye­gette a Szovjetuniót, hogy „súlyos következményekkel kell számolnia”, ha nem en­gedi szabadon Nicolas Da- níloffot, a kémkedés vádjá­val fogva tartott amerikai újságírót. Reagan a Colora­do állambeli Denverben, a választási kampány előcsa- tározásai során mondott be­szédet, s ebben először ve­tette föl a nyilvánosság előtt Daniloff letartóztatásának ügyét. Reagan szerint ez az ügy feltartóztathatja az előre­haladást más kérdésekben és jelentős akadállyá válhat a kétoldalú kapcsolatok fejlő­désének útján. Az elnök azt bizonygatta, hogy Daniloff nem kémkedett. Hozzáfűzte, hogy Washington „semmiféle alkura nem hajlandó ebben az ügyben, Daniloff feltétel nélküli szabadon bocsátását követeli”. Noha az elnök nem em­lített tervbe vett ellenintéz­kedéseket, kormánykörökből származó értesülések szerint Washington több lehetséges „megtorló lépést” fontolgat.. Ezek között szerepel egyebek között szovjet állampolgár­ságú ENSZ-tisztviselők ki­utasítása, illetve a washing­toni szovjet nagykövetség létszámának csökkentése.

Next

/
Thumbnails
Contents