Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-04 / 208. szám

1986. szeptember 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 ÉM sport Pelé ismét csatasorban Sao iPaulóban egy sajtó- értekezleten Pelé bejelentet­te, hogy ismét a pályára lép — igaz, csak egy mérkőzé­sen. Jövő januárban Brazí­liában megrendezik a Sze­niorok Mini Világ Kupája elnevezésű tornát, amelyen 34 évnél idősebb játékosok szerepelhetnek. Pelé a nyitó- mérkőzésen szándékozik fel­lépni. Azokat a válogatotta­kat hívják meg, amelyek eddig legalább két világ- bajnoki címet szereztek, így Brazíliát, Argentínát, Uruguayt, Olaszországot és az NSZK-t. — Nagyszerű érzés lesz új­ra a pályán — mondta a 45 esztendős sztár. — Szeret­ném, ha a mai gyerekek nemcsak videoszalagról lát­nának, hanem a valóságban is. Rajt a női kézilabda NB l-ben 0. Bányász: szerény remények Pénteken Békéscsabán mu­tatkozik be a Borsodi Bá­nyász NB I-es nőd kézilab­dacsapata. Folytatódik tehát a pontvadászat, a rövidített őszi szezon október 12-ig tart. Amikor Csík Jánost a már hagyományos beharan­gozó beszélgetésre kértem, eléggé elkeseredett volt. — Bizony, nem így kép­zeltem el a folytatást! — mondta a vezető edző. — Amikor a Bányászhoz szer­ződtem, egy komplett együt­test örököltem. Terveim, céljaim azóta már a „csírá­jában” megdőltek. — A kulcsjátékosok kivá­lása miatt? — Igen. Kondiné kisma­ma szerepre készül, Vinczé- né a közelmúltban szült. Anyai örömök elé néz Do- bayné 'is. Nagyné súlyos sé­rüléséből még nem épült fel, Egerszeginé pedig valószínű­leg elköltözik Miskolcról. — Kit igazoltak? — Senkit... — Hogyan képzeli el a jö­vőt? — Éppen annyian va­gyunk, hogy pályára tudunk lépni és a kispadra is jut néhány ember. — Nem fél a kieséstől? — Lidérces álmaimban sem gondolok rá. Képzelje bele magát a helyzetembe. Otthagyom a válogatottat a piros-feketékért, s a kezem alatt... Eddig sikeredző vol­tam, klub- és válogatott csa­pataim ritkán kaptak ki. A Bányásznál kialakult helyzet ismeretlen a számomra. — Most bizonyíthat, meg­mutathatja, hogy kiváló szakember. — Ebben a megállapítás­ban van igazság. Szeretnék is talpon maradni, jól és ügyesen kormányozni. — Receptje? — Tudom, hogy „lányaim­ban" most kétségek kava­rognak. Nem hisznek önma­gukban, bennem azonban hinniük kell! A tavaszi mér­kőzéseken láttam: amikor nem ment nekik a játék, be­letörődtek sorsukba. Egysze­rűen tudomásul vették, hogy ez van, s ezt kell szeretni. Kulcsembereink kidőlése után már nem tehetik ugyanezt. — Mire gondol? — Meg kell becsülniük a labdákat. Nincs lehetőségük az elszórásukra, a könnyel- műsködésre. Megbeszéltük: amennyiben labdához jutnak, s felviszik az ellenfél ka­puja elé, próbálják meg a korábban megtanultakat, a begyakorolt „sémákat” al­kalmazni. Ami a védekezést illeti: csak akkor állhatnak eredményesen ellent, ha kö- römszafcaditáig teszik. Vagy­is a lelkesedés, az akarat, a szorgalom az, amire legin­kább szükségünk van. — Már megbocsásson: sza­vai úgy hangzanak, mintha picit előre magyarázkodna, így a /bajnokság végén nyu­godtan mondhatja: én előre láttam, elmondtam, leírták... — Nézze, nem is olyan ré­gen az ország legsikeresebb trénere voltam. Tekintélyt szereztem magamnak, ered­ményeimmel tettem tie a névjegyem. Az országos szö­vetség vezetői foggal-köröm­mel ragaszkodtak hozzám. Ha rosszul csinálom, ezt biz­tosan nem teszik meg. Mindebből csupán azt aka­rom kihozni, hogy nekem nincs szükségem az előzetes „fedezékre”. Tény: csak az­zal dolgozhatok, aki rendel­kezésemre áll. A legcsodá­latosabb képességű szakács sem képes ízletes húslevest főzni, ha nincs hozzá alap­anyaga. Nekem most „pá­lyát” kell módosítanom! — Hogy érti ezt? — Annak ellenére, hogy tele vagyok gonddal és fe­szültséggel, megpróbálok hig­gadt maradni. Hiszem: eb­ből a csonka csapatból is ki tudom hozni a maximumát. Hogy ez mire lesz elegendő, arra nem tudok felelni. Ere­deti célkitűzésünk az 5—8. hely valamelyikének meg­szerzését irányozta elő. Ha­zai környezetben fogadjuk a Szegedi Textilt, a Veszpré­mi SE-t, a Tatabányai Bá­nyászt, a Győri Richards! és az EMG SK-t. Utazunk Bé­késcsabára, az Építők SC- hez, a Vasashoz, az FTC-hez, a BHG SE-hez. Jóslás he­lyett: miskolci meccseinket többé-kevésbé hoznunk kell! — Az első osztályban az elmúlt hónapokban, években erőátcsoportosítás történt. Egyesek visszaestek, mások előretörtek ... — Szó szerint! A sokszo­ros bajnok és verhetetlennek hitt Vasas — miután ugyan­úgy járt, mint mi, azaz ki­dőltek a meghatározó játé­kosai — rögtön lejjebb csú­szott. És hol van már a Veszprém, aztán a Tatabá­nya? Egyszer lenn, másszor fenn ... Ha rendeződnek a sorok a Borsodi Bányásznál, és nem változik a játékos- állomány, akár a dobogóra is kerülhet a gárda! Addig türelem, kitartás ... — Milyen hangulatban vannak a legfőképpen érin­tettek, a játékosok? — Természetesen nem va­lami boldogok. Ami engem illet; sajnálom őket. Renge­teget dolgoztak az alapozás idején, sok mindenről le­mondtak egy esetleges jó bajnoki élőmenetelért, ami már nem jöhet össze. Talán jövőre másként alakulnak a dolgok. A Bányász szeptember 13- án mutatkozik be Miskolcon. A második fordulóban a Szegedi Textilest fogadják. Valamennyi meccsüket az egyetemi csarnokban vívják. Kolodzcy Tamils TOTÓSAROK, 36. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. FC HOMBURG—DÜSSELDORF. Két gyenge csapat, általában az ilyenék soha nem bírnak egymás­sal. 2. MANNHEIM—FC KÖLN. Túl sok minden szól a hazaiak sikere mellett, a kölni győzelem borítaná a papírformát. 3. LEVERKUSEN—NÜRNBERG. Biztosnak tűnik a leverkuseni dia­dal. de tavaly is pontot szereztek idegenben a nürnbergielv. 4. FRANKFURT—KAISERSLAU­TERN. Minden híreszteléssel ellen­tétben, itt a hazaiak nem adnak esélyt a Bongartz-legénységnek. 5. BOCHUM—MÖNCHENGLAD- BACH. A vendégek április (!) óta nyeretlenek, de minden rossz so­rozat véget ér egyszer. 6. STUTTGART—SCHALKE 04. A kupából való kiesés után a Stuttgart bizonyára a bajnokság­ban akar vigasztalódni. Nem biz­tos, hogy sikerül. 7. BLAU WEISS—W. BREMEN. Mindenki a Völler vezényelte bré­maiakat ítéli győztesnek, s az ilyes­mi soha nem vezet jóra. 8. KASSEL—SAARBRÜCKEN. Ideje lenne már a tavaly jól sze­repelt Kasselnek talpraállnia. Edző­csere után ez nem olyan nehéz. !). ULM—SALMROHR. Két újonc, alighanem sok bizonytalansággal. Minden elképzelhető. 10. BIELEFELD—ASCH AFFEN­BURG. Országos fix, de a vendé­gek a nyáron jól igazoltak, ők nem esélytelenek. 11. FREIBURG—ESSEN. A frei- burgiak nem szeretnék, ha ismét­lődne a tavalyi vesszőfutásuk, ezért már az elején gyűjtögetik a ponto­kat. 12. ST. PAULI—S. KICKERS. Az újoncok ellen idegenben senki nem mehet biztosra, a Kickers sem. 13. FORTUNA KÖLN—KARLS­RUHE. Eddig jobbára döntetlene­ket játszott a Fortuna; most nyer­het. + 1. BAYERN MÜNCHEN—HAM­BURG. Rangadó, annak minden ki­számíthatatlanságával. Pontosztoz­kodás? x 2 1 1 x 2 _1 ___ 2 x 1 2 2 1 x 1 x 2 1 2 _1___ 1 x x 1 x 1___ X E dzőként dolgozni Kuvaitban „Fiatalok még a gyökerek" Beszélgetés Győry Józseffel Májusban utazott új állo­máshelyére, s alig négy hó­nap elteltével ismét hazai földre lépett. Igaz, csak rö­vid időt tölt itthon Győry Jó­zsef, aki korábban Sajó- szentpéteren tevékenykedett. Az ö tanítványa volt például az Európa-bajnoki bronzér­mes Takács Gábor, aki ké­sőbb mestere nyomdokaiba lépett. Győry József „naci- onáléjához” az még hozzá tartozik, hogy évekkel ezelőtt Balassagyarmatra került, s onnan esett rá a választás. „Idegenlégiósként" pillanat­nyilag Kuvaitban dolgozik, természetesen az ökölvivó- válogatott keret edzőjeként. — Hogyan kerül valaki Kuvaitba? — Roppant egyszerűen. Még 1984 őszén kért a MOB-tót Kuvaiit Olimpiai Bizottsága egy magyar ökölvívó edzőt. Rám esett a választás, a MÖSZ en­gem jelölt. — Ahhoz képest eléggé megkésve kelt útra! — őrségváltásra került sor a kuvaiti sportvezetés­ben, ezért húzódott a do­log. — Mi a dolga? — Felügyelem az egész kuvaiti ökölvívást. — Gondolom, nem túl mélyek arrafelé a sportág gyökerei.. . — Ez vallóban így van, hiszen 6—8 éves múltra tekinthet csak vissza. Egy éve az ökölvívó szövetség önállóságot élvez, azóta van arra lehetőség, hogy nyissanak a külföld felé. — Hányán űzik az ököl­vívást? — Hét egyesületben van mód a sportolásra, 120-an- aktívan sportolnak, s léte­zik az úgynevezett „mozgó létszám” is, ez ötven-hat- van főre tehető. — Hány évesek az ököl­vívók? — A legfiatalabb 14, a legidősebb 26 esztendős. — Hogyan térképezte fel a sportágat, miként sike­rült megismernie a kuvaiti ökölvívókat? — A Ramadan-bajnokság adta ehhez az alapot, utá­na válogattam ki azokat, akik a legjobb benyomást keltették. — Milyen tapasztalatokat szerzett? — Jó az anyag, ügyesek a gyerekek, de még na­gyon az út elején járnak. A menedzser segítségével alakítottam ki a végleges, 20-as keretet, amelyből 12- en felnőttek, 8-an pedig ifjúságiak. — Már elnézést, de mi­nek a keret kijelöléséhez menedzseri beavatkozás? — A válogatott edzései általában ütköznek a klu­bokban folyó gyakorlások­kal, így azonos időben csak egy helyen lehetek. A me­nedzser járja végig a klu­bokat, s figyeli a legügye­sebbeket, akiket aztán rö- videbb-hosszabb időre meghívok a kerethez. Egy­két hét alatt megállapítha­tó, érdemes-e velük komo­lyabban foglalkozni. — Milyenek a gyakorlás feltételei? — A termek kicsik, olyanok, mint a profivilág­ban megszokottak, de rop­pant korszerűen felszerel­tek. Az erősítéseket más­hol végezzük, ehhez is megfelelőek a lehetőségek. — Van-e Kuvaitban baj­nokság? — Nagyon kevés mérkő­zést rendeztek eddig. A jövő évi versenynaptárt már én állítom össze, ab­ban 4 hazai és egy nem­zetközi viadal szerepel. 1987-től megrendezzük a csapatbajnokságot is, egye­lőre a magyar rendszer szerint. Egy-egy csapatban 10 felnőtt és 5 ifjúsági ökölvívó kap majd helyet. — Hányszor gyakorolnak a válogatottak? — Mindennap egy ed­zést tartok, általában este 6 órától. Az ökölvívók ugyanis teljesen amatőrök, nappal dolgoznak. Van köztük tanuló, ezek a spor­tolók csak akkor részesül­nek valamilyen juttatás­ban, ha kontinentális via­dalon érnek el sikert. Er­re egyölőre még várni kell. — Mi volt a legnehezebb eddig az ön számára? — Talán a meleg. A csúcs 54 fok volt, ez azért egy kicsit sok. — Hol lakik, milyenek a körülmények? — Kuvait Olimpiai Bi­zottsága bérel egy nagy épületet, amelyben az ott dolgozó külföldi edzők vannak elszállásolva. A magyarok közül rajtam kí­vül ott lakik például az atlétákat oktató Kulcsár Gergely, és a vívókkal foglalkozó Németh Árpád. Kuvaitban egyébként ösz- szesen 17 magyar szakem­ber dolgozik. — Kik vannak még a magyarokon kívül? — Főleg bolgár, NDK- beli, szovjet, jugoszláv, kí­nai és egyesült államokbe­li edzők dolgoznak, de akadnak egyiptomiak, ira­kiak és szíriaiak is. Fel­adatul kaptam például, hogy néhány helyi edzőt betanítsak, így szerződésem lejártát követően hazaiak vehetik át a stafétabotot. — Hogyan kerültek most Magyarországra? — Edzőtáborozásra ér­keztünk, három hétig ha­zai földön készülünk. Kesz­tyűs edzéseken vettünk részt a fővárosban az Új­pesti Dózsánál, a Bp. Hon­védnél és az ifjúsági válo­gatottnál, megmérkőztünk Balassagyarmaton és Deb­recenben a helyiekkel. — Hogyan érteti meg magát a sportolókkal? — A fél csapat beszél angolul, de a rend a kö­vetkező: elmondom, mit kérek, aztán a csapatkapi­tány lefordítja a többiek­nek. — Mikor jön ismét ha­za? — Az idén már egészen biztosan nem lesz rá le­hetőség. — Akkor további sike­res munkát és jó kuvaiti eredményeket! Doros László Labdarúgó MNK Továbbjutott a DVTK, az Ózd és a Sajóbábony DVTK—Nagyhalász 4-2 (3-2). Nagyhalász, 800 néző. Vezette: Mester I. DVTK: Veréb — Teodoru (Mida), Szűcs, Leskó, Szemere — Oláh, Fükő, Balogh — Szlif- ka, Munkácsi, Kölln (Bar­na). A hazaiak megillető- dötten kezdtek, s a diós­győriek már a 2. percben megszerezték a vezetést. Ez­után kiegyenlítettebb lett a játék, a nagyhalásziak is próbálkoztak, de kevés volt a veszély akcióikban. 2-2 után erősített a DVTK, s láthatóan csak annyit adott ki magából, amennyi a biz­tos továbbjutáshoz kellett. G.: Munkácsi (2), Oláh, Kölln. Jók: Szűcs, Balogh, Munkácsi. Sajóbábony—Nagykálló 1-1 (0-0, 1-1, 1-1). Nagykálló, 1000 néző. Vezette: Szabó I. Sajóbábony: Gyovai — Zsí­ros, Helgert, Majoros, Dinea, — Jónás, Kapitány, Sziklai, Pólyák (Kovács) — Szabó, Orosz (Lakatos). A második félidő elején gyorsan meg­szerezte a vezetést az SVSE, de utána érthetetlenül „le­ült” a bábonyi gárda, feljöt­tek a nagykállóiak és egyen­lítettek. A hosszabbítás nem hozott döntést, következtek a 11-es rúgások. Az első öt rú­gó esetében a hazaiak kezé­ben volt a lehetőség, mert a bábonyiak egyet hibáztak. Nos, az ötödik hazai játékos büntetőjét Gyovai kivédte, s végül a Sajóbábony 6-5 arányban harcolta ki a to­vábbjutást. G.: Sziklai. Jók: Gyovai, Helgert, Dinea, Ka­pitány. Ózdi Kohász—Salgótarjáni Síküveggyár 3-0 (1-0). Sal­gótarján, 250 néző. Vezette: Ständer. ÖKSE: Erdős — Fodor, Szilágyi, Paulovics, Králik (Bém) — Kovács, Homonnai, Stanev — Utas- sy, Katalin (Havelant), Du­dás. Az első 45 percben egyenrangú ellenfélnek bizo­nyult a tarjáni együttes, a szünet után azonban elké­szült erejével és a minden csapatrészében jobb ÓKSE ezúttal semmit nem bízott a véletlenre. G.: Katalin, Bém, Utassy. Jók: Szilágyi, Bém, Stanev. DMVSC—Hernádnémeti Tsz SE 4-0 (2-0). Hernádné­meti, 250 néző. Vezette: Ro- xin. Hernádnémeti: Halász — Orosz, Vantal D., Vantal J., Fazekas — Fekete, Polgári, Boholy — Nagy M.. Hajdú (Magyar), Gilányi (Sarlai). Percek alatt kétgólos veze­tésre tett szert a debreceni együttes, s ez aztán meg­szabta a játék későbbi me­netét. A hazaiak megszep­pentek, a debreceniek pedig magabiztosak lettek. Az utol­só 10 percben két újabb DMVSC-találat született. G.: Nagy L.. Mörtel, Cseke, Be- nyó. Jók: Nagy L., Szabó L., Szabó J., illetve Vantal D., Polgári. Ganz-MÁVAG—Olefin SC 3-0 (2-0). Leninváros, 800 néző. Vezette: Varga L. Ole­fin SC: Dohány — Szilágyi, Lukács, Kovács, Répási I., Bodolai, Tóth, Feledi, Ka­szás (Balogh), Kapus, Répá­si II. (Fodor). A vendégek végig többet támadtak, me­zőnyfölényt harcoltak ki, kí­nálkozó lehetőségeiket ki­használták, így ilyen aránj^ ban is teljesen megérdemel­ten nyertek. A hazaiak el- fogódottan futballoztak és ellenállás nélkül adták meg magukat. G.: Kovács, Bodo­lai (öngól), Tóth. Jók: Krő- zsér, Nahóczky, Tóth I., Tóth Zs., illetve Lukács, Balogh.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents