Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-04 / 208. szám
1986. szeptember 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A magyar agrárvilág egyik jelentős, sok-sok sikert hozó területe fölött az utóbbi időben beborult az ég: de nemcsak a komor felhők bukkantak fel a horizonton, a húságazat maga is gondokkal, belső bajokkal küszködik. Pedig a húsipar gazdasági és társadalompolitikai szempontból egyaránt' kiemelkedő szerepet foglal el a népgazdaságban; vállalatai produkálják a teljes élelmiszer- ipari termelés harmadát, több mint 50 milliárd forint értékben, 36 ezer ember foglalkoztatásával. Az állami húsipar dolgozza fel a mezőgazdaság vágóállat-termelésének 70 százalékát, aminek 60 százaléka itthon kerül forgalomba, a többit pedig külföldön értékesítik, és az élő állatok meg a húsipari termékek iküilországi eladása meghatározó szerepet játszik agrártermékeink kivitelében — megközelítően a felét adja a teljes élelmiszerexportnak. NEM ELÉG VERSENYKÉPES A nyolcvanas évek elején Cinnek az árucsoportnak a 90 százaléka a konvertibilis piacokon kelt el. Az idő tájt — 1984-ig — évente 500 millió dollárt tett a népgazdaság asztalára a húsipar. Ma ellenben már csak 300 milliót tud felmutatni. Az elmúlt években ugyanis a világpiacon — a túlkínálat következményeként — lezuhantak az élelmicikkek, köztük a húsok exportárai, aminek mértéke ez utóbbinál meghaladta a 40 százalékot is. Ám a tetemes, évi 200 millió dolláros árveszteségnek csak az egyik fele magyarázható azzal, hogy a világpiacon több lett a hús, mint a fizetőképes vevő. A bevételkiesés másik féle egyértelműen versenyképességünk gyengeségéből fakad. Néhány éve még ugyanis jól el lehetett adni a disznóhúst hasított félsertés formájában, illetve a marhát negyedelve, egy-két év óta viszont a piac mindinkább már csak a darabolt, feldolgozott, kiváló minőségű termékeket igényli, amelynek előállítására a húsipari vállalatok legtöbbje nem volt felkészülve, és valójában még ma sincs. A piac kívánalmaihoz nekünk kell alkalmazkodni! Elsősorban úgy, hogy a húsipar erőteljesen növelje a feldolgozott, tetszetősen becsomagolt kész- és félkész termékeinek mennyiségét és skáláját. És ehhez a termékszerkezet-váltáshoz szükséges pénz jelentős hányadát egy világbanki program fedezi: a tizenhárom húsipari vállalatot érintő korszerűsítésre, beruházásra csaknem hatmi'lliárd forintot lehel költeni. Csakhogy abban, hogy az elmúlt két évbén folyamatosan és nagymértékben romlott a húsipar jövedelmezősége, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása, nemcsak a számunkra kedvezőtlenre fordult külpiaci helyzet a hibás. Az egész népgazdaságnak nagy érvágást okozó árveszteség mindenki számára bebizonyította: sajnos, a magya»’ hús és húskészítmények legtöbbje — eltekintve már az alacsony feldolgozottság! szinttől — nem igazán verseny- képes a világpiacon. Számtalan okból. ZSÍROS ÉS DRÁGA Az itthon előállított sertéshús minősége — a nemzetközi árukkal összehasonlítva —, csak a közepest éri el: a honi sertés nemcsak zsírosabb, de kisebb rajta átlagosan öt—hat kilogrammal, a nemes húsrészek súlya is, mint például a Dániában hizlaltakon. Különösen — az évenként felvásárolt sertéseknek csaknem a felét adó — háztáji gazdaságokban felnevelt állatok minősége gyengébb a kívánatosnál. bár a fajtaváltás már e területen is megindult. A piac igényeihez igazított állományalakítást azonban nemcsak itt, a többi állatfajnál is szorgalmazni kell, mert hát nyugaton és keleten is kelendő exportcikket csak minőségi alapanyagból lehet gyártani. De az elmúlt években — és ez egy újabb súlyos probléma — nemcsak a feldolgozó vállalatok, hanem az állattenyésztés gazdaságossága is nagymértékben romlott. A mezőgazdaság túl drágán termeli meg a búst. Az ólakban, istállókban elérhető nyereség pedig jelenleg mór a legtöbb üzemben nem több az árbevétel 5—6 százalékánál. És ez a jövedelemhányad nagyon szerény, nem éri el a bankban elhelyezett pénz után járó kamat nagyságát sem, azaz: egyáltalán nem ösztönzi a tenyésztés korszerűsítését, a fejlesztést, a jobb minőségre törekvő munkát. Ez igaz a kis- és nagyüzemben egyaránt, még akkor is, ha a közelmúltban emelkedtek a felvásárlási árak. ÖNELLÁTÓ VÁLLALATOK Az Állami Tenvbizottsága közelmúltban áttekintette a húsvertikum helyzetét; kijelölte a tennivalókat, és a munka javítása érdekében pénzügyi intézkedéseket is hozott. E határozat fő elemei közé tartozik, hogy a vállalatok költségracionalizálási programokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre. a műszaki fejlesztések megvalósításával, alapanyagaik és termékeik további javításával pedig korszerűsítsék termékszerkezetüket, kiindulván a belföldi és exportigényekből. Szorosabbra kell fűzni az alapanyagtermelő. -feldolgozó, és -értékesítő üzemek, vállalatok kapcsolatait, előtérbe helyezve az anyagi érdekeltségen nyugvó társulási formákat. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vállalatai önállóvá válnak. A szakemberek nagyon bíznak abban, hogy ez az anyagi érdekeltségen és felelősségen nyugvó szabadság. egy rugalmasabb gazdálkodási módra való átállás serkentőleg fos hatni az egész magyar hústermelésre. Tovább javul majd a hazai ellátás, és növekszik a gazdaságos export. H. L. I. Betakarítás Az Edelényi Alkotmány Mgtsz földjein, és 'telephelyein folyik a burgonya betakarítása, osztályozása és tárolása. Kombájnok vágják a napraforgót, s a magokat gépkocsival szállítják a telephelyre. Teljes kapacitással dolgoznak a szárítóberendezések. Képeink a tsz-ben készültek. Osztályozzák a burgonyát Például az örlögolyó... fl kohászatból külföldre .Pályázatot nyert a Lenin Kohászati Művek, bár helyesebb, ha úgy fogalmazunk: elfogadták a diósgyőri cég azon terveit, amellyel az Ipari Minisztérium -pályázati felhívására jelentkezett. A tárca még ez év első negyedében ezzel a felhívással arra ösztökélte az irányítása alá tartozó vállalatokat, hogy a fizetési mérleg javítása érdekében, fokozzák gazdaságos, dollárelszámolású exportjukat. — Ennek az úgynevezett exportfejlesztési pályázatnak az volt a lényege — mondja most Csathó Géza, az -LIK-M gazdasági igazgatója —, hogy a vállalatok meglevő technikai és technológiai adottságaira építve, illetve kisebb kiegészítő fejlesztések megvalósításával több olyan terméket gyártsanak, amelyet dollárelszámolásé piacon lehet értékesíteni. E kiírás lényegében egybeesett a diósgyőri kohászat törekvéseivel, hiszen a vállalat VII. ötéves tervi célkitűzései között szerepel, hogy a gazdaságosan előállított, versenyképes termékekből exportjukat jövedelmezőbbé kell tenni. Az LKiM tehát pályázott, és sikerrel járt. Csat'hó Géza -mondja: — Az LKM évente, több, mint félszáz millió dollár értékben exportál tőkés és harmadik világbeli országok piacaira kereskedelmi és ötvözött, minőségi acélokat. Ezt az összeget szeretnénk megfejelni körülbelül 5—6 millió dollárral. Nem lesz könnyű, de a pályázat révén hitellehetőséghez jutunk. amiből fejleszthetünk. Ezek-kel a fejlesztésekkel, kisebb beruházásokkal, rekonstrukciókkal további lehetőség nyílik a kombinált acélmű korszerű metallurgiai bázisának -kihasználására, magasabb feldolgozottságú kohászati másod- és harmad-termékek gyártására (e termékekkel főleg a gépipar igényeit elégítjük -ki), s csökkenthetjük az anyag- és energiafelhasználást... A Lenin Kohászati Müvek a csavargyártás, az őrlőgo- lyógyártás, a gerendasori síinkiik-észí.tés és az acélönt- vénygyártás és előnagyo'lás területén látott lehetőséget a gazdaságos export fokozására, természetesen megfelelő fejlesztések után. Mind a négy gyártási területen, úgymond monopolhelyzetben van a kohászat, hiszen a hazai felhasználók igényeit e cikkekből jóformán csak innen tudják kielégíteni. E- mell-ett nyújt -biztosítékot többletexportra a pályázat. — Nem -kétséges, ha a csavargyárunkat, a gerendasorunkat. az acélöntödénket teljes egészében fejleszteni akarnánk, akkor arra milliárd ok kellenének. A beruházási források azonban igen gyéren csordogálnak, épp ezért részleges felújítások várhatók. A pályázat is végezetül azt mondja ki, hogy a meglevő adottságainkkal kell jobbat, többet gyártani. A csavargyár üzemcsarnokába egy nagy termelékenységű, korszerű folyamatos üzemi csavargyártó gépsort vásárolna az LKM. A 286 millió forint értékű fejlesztés eredményeképp, évente 15 ezer tonna .nagyméretű me leg csavart gyártanának, ami 111 millió forint eredményt biztosítana a kohászatinak. A beruházás a ter-vek szerint 2,6 év alatt térülne meg, s a csavarexport úgynevezett de vizaki termelési mutatója igen kedvező — 1 dollárt 33,5 forintért „állítanának elő’’ — lenne. Az őrlőgolyókat szintén a csavargyárban készítik, igen nehéz fizikai munkával, ám a piackutatók jelzései nyomán e terméknek igen nagy a keletje a tőkés országokban. Évente 20 ezer tonna őrlőgolyóvál lehetne többet eladni, ehhez viszont az kell, hogy önálló gyártó- és kikészítősort telepítsenek a csarnokba. A fejlesztés 106 -millió forintba kerülne, s a-lig 2 és fél év alatt megtérülne. A deviza-kitermelési mutató itt is meglepően jó, dolláronként negyven forint. Ez utóbbi érték a gerendasoron készített nagy vasúti síneknél még jobb. Ha ilt, ebben az üzemcsarnokban megvalósul a 166 millió forint értékű fejlesztés, akkor évente 30 ezer tonna sínnel többet szállítana az LKM tőkés piacra. A diósgyőriek több, mint százéves acélöntödéje az ország egyetlen olyan üzeme. ahol közepes és nagy darabsúlyú, ötvözött és ötvözetűén minőségű acélöntvényt képesek gyártani. Száztizenegymillió forint értékű fejlesztés lenne szükséges ahhoz, hogy évente ezer tonnával több öntvényt értékesíthessenek Nyugaton. — A tervezett fejlesztéseket még ebben az évben megkezdhetjük, ha tisztázódnak a részletkérdések is — magyarázza Csathó Géza. — A többlettermeléshez szükséges alapanyagot biztosítani tudjuk. Amit pályázatunkban vállaltunk, azt teljesítjük. Az LKM acélöntödéjében. .. Nehéz fizikai munka, de kisebb fejlesztésekkel, korszerűsítésekkel többletexporthoz, többletbevételhez lehet jutni. Szárítják a takarmánynak való lóbabot Szárítóban a napraforgómag Zsákokba kerül a burgonya Laczó József felvételei I. S.
