Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-25 / 226. szám
1986. szeptember 25., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Vologdai vendégeink tegnapi programja Kérdés az aszály után: Mii lehet újévig az ipar? A Kertész Áruházban a küldöttség tagjai elismerően szóltak a gazdag áruválasztékról Több évtizedes gazdaság- történeti tapasztalat, hogy a nemzeti jövedelem-termelés, a gazdasági növekedés meghatározója az ipar, annak mindenkori fejlődése. Mégpedig azért, mert az ipar az anyagi termelés fő- és legnagyobb ágazata, amelynek részesedése a nemzeti jövedelem előállításában 44—46 százalék, az építőiparra] együtt viszont már csaknem 60 százalék. Az anyagi termelés másik alapvető ágazatának, a meÁltalában minden tervidőszak, a' legutóbbi is, újólag bizonyította ezt a hatást. A hatodik ötéves terv második évében valósággal megugrott, több mint hét százalékkal nőtt a mezőgazdaság termelése', s abban az évben majd három százalékkal gyarapodott a nemzeti jövedelem is. A másik, a negatív, a fékező- visszafogó hatás az elmúlt esztendőben volt. érzékelhető: az ipar termelése ugyan valamelyest növekedett, a mezőgazdaságé viszont majd hat százalékkal visszaesett, s az összeredmény is negatív lett, az ország nemzeti jövedelme csökkent. Gazdaságunk első félévi teljesítményeinek ismeretében sajnos, az idei növekedés, nemzetijövedelem-ter- melés kilátásai, esélyei sem rózsaszínűek. Pedig ebben az esztendőben épp az volt a célunk, hogy a gazdasági A kalászos gabonatermés kisebb a tavalyinál, s az időjárás az őszi betakarítást sem ígéri gazdagnak, míg az állattenyésztés termelési értéke a tavalyi alacsony szinten valószínűsíthető. Aligha kell hangsúlyozni, hogy az év utolsó harmadában ebben a gazdasági ágazatban a dolgok s a termés, a produktum alakulását már aligha lehet érdemben befolyásolni, kedvezőbb irányba fordítani. Ily módon adva van az ágazat — az ipar —, amely a kérdés címzettje lehet, amelynek még négy hónapja van arra, hogy teljesítményét fokozza, javítsa. Ez egyébként az ipar szempontjából is feltétlenül indokolt. Az első fél év az iparban sem bizonyult sikeresnek; termelésének növekedési üteme ugyan erőteljesebb volt, mint egy évvel korábban, de jócskán elmaradt a tervben megcélzott tempótól. Ha eltekintünk az élelmiszeripartól, amelynek produktuma továbbra is stagnál, az ipar termelése az első fél évben 1,5 százalékkal emelkedett, s ez éves szinten csak tized százalékokkal fokozható. Mit tehet, mit tegyen az Még 4 Igaz ugyan, hogy a KGST- országokban történő értékesítést szó szoros értelemben behatárolják a kontingensek, az ipari termelés növekedése tehát e külpiaci bázison ebben az évben nem dinamizálható. Ismeretes viszont, hogy az export pályázati rendszer kiszélesítette a vállalati szinten jövedelmező konvertibilis kivitel lehetőségét, s az exportérdekeltség évközbeni erősítése az év utolsó harmadában már kamatozni fog. Nincs, értelme hallgatni arról, ami a fentiekből úgyis kitűnik: az anyagi termelés ágazataiban, az iparban és a mezőgazdaságban nem érhetjük el maradékzőgazdaságnák amolyan sta- bilizátor szerepe van a nemzeti jövedelem termelésében, a gazdasági növekedés mértékében. A mezőgazdaság tervezettnél nagyobb produktuma ugyanis fél-egy százalékon belüli hatásfokkal élénkítheti a növekedést, a nemzetijövedelem-termelést, bruttó termelésének visszaesése viszont hasonló, mértékben visszafogja a gazdaság növekedési tempóját, a nemzeti jövedelem alakulását. növekedést szerény mértékben élénkítsük az utóbbi esztendők átlagához képest. Arra számítottunk, hogy mind az ipar, mind a mező- gazdaság növeli teljesítményét. Az iparban ez a tavalyi egyszázalékos növekedési lépték 2,0—2,5 százalékra való fokozását igényelné, míg a mezőgazdaságban az elmúlt évi visszaesést kellene ledolgozni, visszaállni az 1984. évi teljesítmény szintjére. Az idei év kétharmadánál tartva, az a kérdések, kérdése: a gazdaság melyik ágazata tehet még egyet-mást annak érdekében, hogy a népgazdaság összteljesítménye az év derekán mérthez képest még javuljon? Mert azt már bizonyosan tudjuk, hogy a mezőgazdaságban a tervezett produktum aligha lesz elérhető, hiszen milliárdos károkat, okozott az aszály. ipar, amikor legjobb esetben legfeljebb megközelíti a tervezett. növekedés alsó mértékét? Igaz, hogy élénkíteni kívántuk a gazdasági növekedést, ami legfeljebb a tavalyi visszaeséshez képest valósul meg, ám emellett vannak egyéb életbe vágóan fontos feladataink is, amelyekbe még besegíthet az ipar. Ilyen teendő — a gazdaságpolitika prioritása — a külgazdasági egyensúly javítása. Ebben az összefüggésben az ipar első félévi teljesítménye kedvezőnek ítélhető, mert konvertibilis elszámolású kivitele dinamikusabb, több mint hét százalékkal nőtt. S épp itt van az a csatlakozási pont, ahol az ipar még javíthatja mind a saját, mind a népgazdaság pozícióit. Konvertibilis elszámolású kivitelünk több mint negyedét a mezőgazdaság és az élelmiszeripar állítja elő. Nyilvánvaló, hogy az agrár- szektor gyengébb teljesítménye a világpiaci helyzettől függetlenül is hátrányosan befolyásolja kivitelünket: az agrártermékek, élelmiszerek exportja az elmúlt évben majd tíz, az idei év első felében ennél is nagyobb mértékben csökkent. hónap talanul céljainkat, s az ország nemzeti jövedelme várhatóan a tervezettnél kisebb lesz. Ám 1986-nak még nincs vége. Ezért az év utolsó harmadában minden értelmes és hatásos erőfeszítést — s legfőképpen az iparban —, arra kell összpontosítani, hogy ne folytatódjék külgazdasági helyzetünk elmúlt évben tapasztalt romlása, éppen ellenkezőleg, valamelyest javuljon. Van erre esély, van ennek realitása, sok függ attól, hogy végül is mit tesz az ipar az év utolsó harmadában. G. I. (Folytatás az 1. oldalról) mint amennyit szerződésileg lekötött, így ezt a felesleget most itt a piacon értékesíti. Búcsúzáskor egv-egy üveg mézzel kedveskedve köszönt el a vologdai delegáció tagjaitól. A kistermelők standjai mellett vendégeink természetesen megtekintették az állami és szövetkezeti kereskedelem elárusítóhelyeit is. A Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat kenyérboltjánál még friss kenyér kóstolójára is sor került. Természetesen nem mulasztották megtekinteni a kistermelést áruval, eszközzel jól segítő Kertész Áruházat sem, ahol elismerően szóltak a gazdag kisgép, szerszám és egyéb, termelést segítő eszközök választékáról. A piaci látogatás után a megyei pártbizottság épületében folytatódott a program. Itt Faragó Károly, a megyei tanács elnökhelyettese és Hartman Bálint, a Te- szöv titkára adott tájékoztatót megyénk mezőgazdaságának szerkezetéről, gazdálkodásunk eredményeiről és gondjairól, a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről. A vologdai küldöttség — tagjai közül ketten is közvetlenül mezőgazdasági területen dolgoznak — érdeklődéssel hallgatta a beszámolót, sokat jegyzeteltek, s nagyon sok kérdést tettek fel az előadóknak. Különösen az érdekelte őket. hogy a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek minőségének javításáért mit teszünk, milyen módszereket alkalmazunk, milyen gyakorlati eredménynyel. Kíváncsiak voltak arra is, hogy a fehérjeellátás problémáját a takarmányozásban hogyan sikerült megoldani, s nagyon érdekelte valamennyiüket a szarvasmarha-ágazatban elért keresztezés! eredmények, mivel e téren ők napjainkban teszik meg az első lépéseket. Az elméleti tájékoztatót természetesen gyakorlati bemutató is kiegészítette. A küldöttség ugyanis még a délelőtti órákban Borsodszi- rákra utazott, ahol megyénk egyik legeredményesebben gazdálkodó szövetkezete, a helyi Bartók Béla Tsz gazdálkodási szerkezetének teljes vertikumát tanulmányozva igyekeztek tapasztalatot szerezni szövetkezeti gazdálkodásunk sajátosságairól. A szövetkezetben a vendégeket Szabó Pál, Edelény város pártbizottságának első titkára, Bolya Péter, a termelőszövetkezet elnöke és Zagraj József, a szövetkezet párttitkára fogadták. Előbb a gazdaság ipari tevékenységével ismerkedtek vologdai barátaink. A műanyag, a lakatos, a forgácsoló és a tapéta üzemeket keresték fel. Megtudhatták többek között, hogy a lakatosüzem az elmúlt tíz évben 1 milliárd forint értékben szállított a Szovjetunióba vasbetonaljzat gyártására alkalmas berendezéseket, míg a forgácsolóüzemük különféle fogaskerekeket gyárt szovjet exportra. A tapétaüzemből évente 15 millió forint értékben kerül a vásárlókhoz olcsó tapéta, s jelentős a ragasztószalag-gyártásuk is mintegy évi 2500 tonna mennyiségben. Mindkét közkedvelt terméküket a Piért Vállalat közvetítésével értékesítik. Valentyin Alekszandro- vics Kupcov többek között az iránt érdeklődött, hogy hány felsőfokú végzettségű szakember dolgozik Borsod- szirákon. Botya Péter elnök válaszában elmondta, hogy nincsenek szakembergondjaik. Jelenleg 55 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik a szövetkezetben, közülük 44-en az alaptevékenységben. A szövetkezet és a háztáji gazdálkodás integrációját volt hivatott bemutatni az a látogatás, amire Csuhaj Miklós nyugdíjas hengerész portáján került sor. A házigazda elmondta, hogy évente 60—70 sertést hizlal és értékesít. A hizlalás alapvető „kellékét”, a takarmányt, a szövetkezettől szerzi be. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: ennek megléte nélkül, s egyáltalán a szövetkezet támogatása nélkül véleménye szerint elképzelhetetlen kiegyensúlyozott kisáruterme- lés. A borsodsziráki gazdag program keretében bemutatásra került még a 400 férőhelyes kötetlen tartású tehenészeti telep, a borjúnevelő, a lucerna és kukorica nedves tárolása, a vetőmagkikészítés, a tápkeverés, a szárítóüzem, mi több, még egy rövid határjárásra is maradt idő. A sajóecsegi határrész 29-es táblájában a cukorrépa-betakarítás megtekintésére nyílott mód. A helyszínen dolgozó mezőgazdászok elmondták, hogy az aszály miatt a cukorrépa termése kevesebb a vártnál, hektáronként 30—35 tonna, ami közepes termésnek számít. Sajnos a betakarítást nagyon megnehezíti a kőkemény talaj, ám a betakarítással a cukorgyári ütemezés miatt tovább várni nem lehet. Ebéd után Miskolcon, á megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál folytatódott megyénk agrár- és élelmiszerszférájával való ismerkedés. Itt Szabó László igazgató és Varga János párttitkár kalauzolta a vendégeket, akik megtekintették a napi 120—160 szarvas- marha feldolgozására alkalmas marhavágósort, valamint a napi 1100—1200 sertés feldolgozására lehetőséget biztosító sertésvágósort. A vállalat igazgatója elmondta, hogy a tröszt megszűnésével 1987 január elsejével önálló vállalattá válik a miskolci „húskombinát”, s ez megnöveli az ott dolgozó vezetők, a kollektíva feladatait. Már az önállóság jegyében kerül sor 1987-ben — világbanki kölcsönnel — a sertésvágósoruk korszerűsítésére. A szomszédos üzemben a Magyar Hűtőipar Miskolci Gyárában — ahol Somos Miklós főmérnök és Nagy György, a pártvezetőség titkára adott tájékoztatót az üzem feladatairól — vologdai barátaink megismerkedhettek az 1500 vagon mélyhűtőkapacitású hűtőház jellegzetes, egyharmad részben exportra kerülő termékeivel. Ilyen speciális termékük a mélyhűtött brokkoli, amit főleg a skandináv országokban kedvelnek, s hazai piacon is közismert a csak Miskolcon „gyártott” hasáb- burgonyájuk. A közelmúltban új termékkel is megjelentek a piacon, ez pedig az úgynevezett parasztreggelí. A mélyhűtött termékek gyártása mellett a gyár fő tevékenysége a bértárolás. E vonatkozásban legfőbb partnerük a húsipar. A hűtőházi látogatás után Szerencsre utazott a delegáció, amelyet a Szerencsi Állami Gazdaság székházában Török László, a Szerencs Városi Pártbizottság első titkára, dr. Osvay György, az állami gazdaság igazgatója és Teleki Istvánná, az üzemi pártbizottság titkára fogadott, Megyénk egyik legeredményesebben tevékenykedő állami gazdaságának termelési szerkezetéről, gazdálkodásuk eredményeiről, sajátosságairól dr. Osvay György igazgató tájékoztatta a vendégeket. A 7600 hektár összterületen gazdálkodó nagyüzem összes tevékenységének 80 százaléka alap- tevékenység, míg 20 százaléka ipari, illetve élelmi- szeripari munka. Kimagasló termésátlagok jellemzik az itt folyó gazdálkodást. Az elmúlt öt év átlagában búzából 6,1, kukoricából 8, tavaszi árpából 4,8, cukorrépából 46 tonnás átlagterméssel dicsekedhetnek. Állattenyésztésük mutatószámai ugyancsak dicséretesek. Az évente előállított 65—70 milliós árutojás-termelésük- kel az ország egyik legjelentősebb tojástermelői. Ebből 30 milliót szovjet exportra szállítanak. Hatszáz fejőstehén átlagában az egy tehénre eső 5700 literes tejtermelésük ugyancsak példaként szolgál sóik üzemünk számára. Sertéstelepük évi 11—12 ezer hízósertést bocsát ki, amit — törekedve a termékek magasabb feldolgozottsági fokára — a helyi húsüzemük dolgoz fel. A tájékoztatót Szerencsen is rövid bemutató követte. Vendégeink ellátogattak a gazdaság hernádcécei sertéstelepére, az abaújszántói húsüzemébe és gumifutózc üzemébe. Az utóbbi helyen a kibővített üzem technológiai géprsorát tekintették meg, amellyel a korábbi 39 ezerrel szemben évi 60 ezer gumiköpeny újrafutózását tudják elvégezni. A vologdai delegáció ma Leninvárosba látogat. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Csuhaj Miklós borsodsziráki nyugdíjas kistermelőnek gratulál A megyei Adatforgalmi és Húsipari Vállalatnál egyebek között eredményes gazdálkodásáért Valentyin Alekszandrovics Kupcov. a munkaszervezés gyakorlatára voltak kiváncsiak vologdai barátaink Milliárdos károk a mezőgazdaságban Segíthetnek a gyárak