Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-03 / 207. szám
1986. szeptember 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 r A táplálkozás a legalapvetőbb emberi szükséglet, az élet létfeltétele. A jobb, az ésszerűbb táplálkozás nyomán a fiatalok magasabbak szüleiknél, biológiailag korábban válnak éretté. Ez a helyzet a gazdaságilag fejlett országokban, ahol az emberiség egynegyede él. A FAO csoportosítása szerint ebbe a régióba tartozik valamennyi európai ország, a Szovjetunió, az USA, Kanada, Ausztrália, Űj-Zéland, valamint Japán, Izrael és a Dél-afrikai Köztársaság. Az emberiség háromnegyed része, mintegy 3,6 milliárd lélek a fejlődő világban él és többnyire alultáplált. A fejlődő országok többségében a létért még szó szerint folyik a küzdelem. Az élet és a búza, a kenyér és a bér egymáshoz kapcsolódó rokonfogalmak, jelzik a magyar nyelvben, hogy valamikor nálunk is nagy gond volt a napi megélhetés, a minimális élelmiszer-mennyiség előteremtése, az éhség csillapítása. ÍGY ÉLÜNK A Központi Statisztikai Hivatal egyik új kiadványa a számok tükrében ismerteti hazánk és a világ élelmiszer-fogyasztásának helyzetét, alakulását. Hogyan élünk? Egy felnőtt embernek naponta — a fizikai igénybevételtől függően — 2406— 3100 kilokalóriát tartalmazó élelmiszer a szükséglete. Természetesen meghatározott összetételben. (Napi 70—90 gramm fehérje, 80— 90 gramm zsír és 350—500 gramm szénhidrát a fogyasztásra javallott mennyiség.) A hazad élelmiszerfogyasztás — a statisztikai adatok egyértelmű tanúsága szerint — meghaladja a napi 3200 kilókalóriát (13 400 joule-t). Az egy lakosra jutó teljes áru- és szolgáltatásfogyasztás a felszabadulás előttihez, illetve az 1955. évi szinthez képest 3,5-sze- resére, az élelmiszer-fogyasztás pedig kétszeresére növekedett, összetétele kedvezőbbé vált. A gyors fejlődés tartósan alacsony színvonalat, mintegy 70—80 évi stagnálást követett. Száz év óta figyeli rendszeresen a statisztika a hazai élelmiszerfogyasztást. A világháború után 1924—1928-ban érték el a békeidők színvonalát. Ez lényegében az 1880—1884-es szintnek felelt meg, a II. világháborúig a helyzet érdemben nem változott. Az első ötven esztendő során csupán a fehérjefogyasztás összetétele módosult, csökkent a hús és nőtt a tej aránya, valamint 3-ról 11 kilogrammra nőtt a cukor- fogyasztás és sajnálatos módon jelentősen csökkent a száraz hüvelyesek aránya. A két világháború közötti 2700 kilókalóriás átlagos napi fogyasztás alacsony, tekintettel a nehéz fizikai munka magas arányára, az átlagon belüli nagyfokú szóródásra, a jelentős vagyoni-jövedelmi különbségekre. A mennyiség hiánya pedig eleve jelzi a minőségi gondokat, a drágább hús- és fehérjefélék alacsony arányát. A II. világháború jelentősen visszavetette az élelmiszer-fogyasztást, amely 1949—1950-re, majd az ezt követő csökkenés után 1954— 1955-re érte el újra az utolsó békeév színvonalát. Az ezt követő 30 esztendős időszakot az első években szerény, majd igen gyors fejlődés jellemzi. A húsfogyasztás 2,3-szeresére, a tejé 1,8- szeresére, a tojásé 3,5-szere- sére, a zöldség-gyümölcsé 1,0-szeresére növekedett, miközben a lisztfogyasztás 25, a burgonyáé 55 százalékkal “csökkent. EURÓPAI SZÍNVONALON A fogyasztás elért magas szintjét, összetételét jelzi: az évi 70—80 kg húsfogyasztás, a nemzetközi élvonalba került tojásfogyasztás (17— 18 kg/fő/év); az 1970-es években csaknem megkétszereződött tejfogyasztás. A vaj-, az étolaj-, a margarinfogyasztás számottevően emelkedett, a sertészsírfogyasztás azonban nem csökkent, sőt lassabban ugyan, de tovább növekedett. A liszt- (tészta, kenyér) fogyasztás egyértelműen csökkent, de nem kielégítő mértékben. A burgonyafogyasztás a kívánatosnál nagyobb mértékben csökkent, s a csökkenés üteme csak az utóbbi esztendőkben fékeződött. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás évtizedek óta stagnál. Az árarányok, az igen olcsó zsír-, a viszonylag alacsony liszt- és kenyérárak, a növekvő zöldség- és gyümölcsárak, termelési gondok nem kedveztek a korszerű táplálkozásnak. A népesség túlzott szénhidrát- és zsírfogyasztását jelzik a gyarapodó súlyfeleslegek. Az 1984. októberi kis népszámlálás során a megkérdezettek 20 százaléka mondta magáról, hogy kismértékű, 6 százaléka, hogy nagymértékű súlyfeleslege van. A lakosság kétharmada normál súlyúnak, egytizede soványnak tartja magát. A fogyasztásban, legalábbis ami a kalóriákat illeti, túl- tápláltság tapasztalható. Nem vigasz és nem mentség, csupán tény, hogy az egészségtelen táplálkozás nem magyar specialitás. Hazánknál legalább 25 százalékkal több az egy főre jutó átlagos zsiradékfogyasztás hat európai országban: Ausztriában, Belgiumban, Dániában, az NSZK-ban, Hollandiában és Svájcban. Makacsul tartja magát a lisztesáru-fogyasztás Bulgáriában, Csehszlovákiában, Olaszországban, Portugáliában és a Szovjetunióban is. Szinte egész Európában egészségtelenül magas a cukorfogyasztás (30—40 kg/fő/ év). MENNYIT KÖLTÜNK? A legkisebb jövedelmű háztartásokban az élelmiszer-fogyasztás aránya a jövedelmek 62,5 százalékát emésztette fel 30 évvel ezelőtt, a legnagyobb jövedelműeknél 40,5 százalékát. Jelenleg ez az arány a legkisebb jövedelmű háztartásokban 37,5 százalék, a /legnagyobb jövedelműekben 23,5 százalék. A különbségek persze a fogyasztás értékösszetételében, a jövedelmi, vagyoni helyzettől függően igen jelentősek lehetnek. Az élelmiszer-fogyasztás mennyiségi növekedésének természetes biológiai határai vannak. Legalábbis ami az élelmiszer alapanyagokat illeti. Az élelmiszer-fogyasztás változatlan áron megkétszereződött, míg az ösz- szes nyersanyagoké (tőkehúsé, liszté, cukoré, stb.) 1,6—1,7-szeresére növekedett. A különbség abból adódik, hogy a fogyasztásban megnőtt a magasabb szinten feldolgozott, következésképpen értékesebb élelmiszerek aránya. Logikus, hogy a natúrtej, hús, zsír, zöldség, stb. a legolcsóbb és a házon kívül, tehát éttermekben és másutt elfogyasztott élelmiszerek a legdrágábbak. A két szélső érték között átmenetet képeznek az úgynevezett készítmények . (a különböző hentesáruk, lisztesáruk, konzervek, mélyhűtött termékek, stb.). Jelenleg a házon kívüli fogyasztás aránya 17, a különböző készítményeké 34 százalék a teljes élelmiszer-fogyasztáson belül. Míg 1960-ban ezek az arányok nem egészen 10, illetve 18 százalékok voltak. Végül, de nem utolsósorban a fogyasztás értékét növeli, a primőr zöldség- és gyümölcsfélék térhódítása is. Még két adat az értékösszetétel változására. A saját termelésű élelmiszerek felhasználása, fogyasztása 46 százalékról 20 százalékra csökkent. A teljes élelmiszer-fogyasztásból 6 százalékot (11 milliárd forintot) tettek ki 1984-ben a természetbeni társadalmi juttatások (a kórházi, a gyermek- otthoni, stb. ingyenes étkezések, illetve támogatások). SZAKADÉK ÉSZAK ÉS DÉL KÖZÖTT A fejlett világ 1,2 milliárd lakosára átlagosan napi 3400 kilokalória jut, a fejlődő világ 3,6 milliárdjá- ra pedig átlagosan 2328. A legalacsonyabb, napi 2000— 2200 kalóriás átlagos fogyasztás Afrikát és Távol- Keletet (Indiát, Indonéziát, Bangladest stb.) jellemzi. Elég csak egy-két aszályos esztendő, s a vegetálás éhínségbe csap át. Az Észak és Dél szembeszökő élelmezésbeli különbség még inkább nő, mint csökken. Amíg a gazdaságilag fejlett országokban az egy főre jutó napi húsfogyasztás 48 grammról 55,5 grammra emelkedett az elmúlt másfél évtizedben, addig a fejlődő országokban ugyanezen időszakban az egy főre jutó napi húsfogyasztás 10,3-ról 12,2 grammra nőtt. Másfél évtized mérlege: +1,9 gramm naponta. Felhalmozott és eladhatatlan élelmi$zertömeg jellemzi az egyik világot, míg éhség és áruhiány a másikat. Akciók, segélyek révén, a feleslegek átcsoportosításával nem hidalható át a szakadék. Jelenleg kevesebb élelmiszert termel a világ, mint amennyi az emberiség kielégítő táplálkozásához szükséges. A termelést pedig ott kell növelni, ahol az igény jelentkezik. És lehet is. Bizonyítja ezt Kína példája: 1971—82 között 17 százalékkal nőtt az egy lakosra jutó élelmiszer-termelés. De a magyar mezőgazdaság eredményei is meggyőzőek. Nemcsak fogyasztani tudunk: az egy lakosra jutó élelmiszer-termelésben (gabonaegységekben számolva) harmadik helyet foglaljuk el az európai országok rangsorában. K. J. Közúti igazgatóságok tíízoltóversenye A közeli napokban rendezték meg Miskolcon a Sa- jó-parti géptelepen a közúti igazgatóságok tűzoltóversenyét. Tizennyolc csapat indult a vetélkedőn, amelynek lebonyolításánál a rendezők felhasználták a modern technikát: a számítógépes értékelést, és az időméréssel kombinált videófelvételt is. Így vitás eseteknél a visszajátszás után a zsűri azonnal dönteni tudott. A résztvevők először elméleti tudásukról adtak számol, majd az akadályfutás és az osztott sugárszerelés következett. A három versenyszám összesítése alapján a versenyt fölényesen nyerték a miskolciak a győri és a nyíregyházi csapat előtt. Exportra — Somsályból Az ELCO ózd-somsályi üzemében — immár 15 éve — Siemens kismegszakítókat és Weber automatákat gyártanak. Termékeik eljutnak a szocialista és nyugati országok piacaira egyaránt. Képünkön: Pál Andrásné a be- méröpultnál. (Kerékgyártó Mihály felvétele) Vantal Gábor, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára, az Arany Csillag vendéglátóház egyik helyettes vezetője. A miskolci vendéglátós fiatalok négy alapszervezetbe tömörülve élnek mozgalmi életet. Milyen KISZ- munkát végeznek a pincérek (hivatalosan felszolgálók), cukrászok, büfések, szakácsok, akik változó munkaidőben, este és éjszaka dolgozva a nem mindig kedvező előjellel emlegetett vendéglátás munkásai. — A KISZ-munkánk, vagy ha úgy tetszik a gazdaság- politikai tevékenységünk szerves része, hogy segítjük a vállalat és a vendéglátóipari szakmák utánpótlását — mondja Vantal Gábor. — Hogyan csináljuk? Például már évek óta jó kapcsolatban vagyunk a miskolci városi úttörőelnökséggel, több általános iskolával és időnként diavetítéses előadásokat tartunk egy-egy általános iskolában. A patronált úttörőket minden évben meghívjuk üzemlátogatásra, étterembe, konyhába, cukrászüzembe, ahol a gyakorlatban látják, hogyan készülnek az ételek, sütemények. Működik a vállalatnál egy Mézes Mackó nevű szakkör, amelyben az érdeklődő gyerekek játékosan, szórakozva elsajátítják a sütés, főzés alapjait. Az úttörőcsapatoknak főzőversenyt is rendezünk. Jó néhány gyerekből lett már a vállalat szakmunkása. A KISZ-titkár beszámolt az évente megrendezett szakmai versenyekről, amelyet a vállalat Gasztronómia Társaságával közösen rendeznek. A szakács, cukrász, felszolgáló, vendéglátós eladó és hentes szakmában rendezett vetélkedőknek rangja van a vállalatnál. Ö mellesleg a Ki minek mestere? országos döntőig jutott el pár évvel ezelőtt, és jó néhány versenyen szerzett jó helyezést. A vendéglátóipari szakközépiskola elvégzése után pincérként kezdett. A Tokaj és az Egyetem étterem után a katonaság következett, majd az Arany Csillag. A vendéglátóipari KISZ- esek tevékenysége természetesen nem merül ki a szakmai versenyekben. Sokféle társadalmi munkával segítenek. ahol szükség van rájuk. Részesei a városi KISZ- bizottság rangos rendezvényeinek, az évente ismétlődő forradalmi ifjúsági napoknak, és az ismét megrendezendő miskolci ifjúsági napok programjának. Mit jelent ez számukra? Azt is, hogy a MIN-csárda személyzete társadalmi munkában dolgozik ez idő alatt. Az ily módon megtakarított pénzt közös célra, például kirándulásra fogják felhasználni. A vendéglátós KlSZ-esek- nél van politikai oktatás, de igaz, hogy a vitakörök és rendezvények időpontja sok egyeztetést, alapos mérlegelést kíván, hiszen sokfelé, változó időbeosztásban dolgoznak. A KISZ-bizottság titkára azt is elmondta: a mostani nehezebb idők hatását a politikai munkában is érzik. A nagyobb nyereségérdekeltség, a szerződéses üzletek hatására a fiatalok kevésbé aktívak. De az igazság az, hogy nagy gondjaik nincsenek: ők is keresik a mozgalmi munka új és sajátosságainak jobban megfelelő módszereit. A gazdasági vezetés elismeri és segíti a KISZ-esek munkáját. Egy- egy jól sikerült rendezvény, a napi munka kisebb-na- gyobb eredményei után pedig a KISZ-titkár is „feltöltődik”, újabb lendületet kap. P. J. Á darázs ideje Az ijedt kiáltás messze haitik és a hölgy hihetetlen rövid idő alatt tudja végigjutni a villamost, hátulról az elejéig. Igaz, hogy most a villamos éppen nem zsúfolt, csupán néhány ácsingózót kellett ügyesen kicselezni, akik pedig nem ugrottak időben félre, azokat erélyes mozdulattal el- taszajtani, és a hölgy máris ott toporog az első ajtónál. A vészkiáltásra az ember ősi ösztöne hatására rögtön mozdul is elfelé, minél távolabb a villamos végétől, honnan is a futás megkezdődött, de azért mégis maradunk, kikerekedett szemmel figyelve hátrafelé, mi is történhetett. Az imént szaladó is kezd elvörösödve, nagy óvatosan visszamerészkedni, hogy megszerezze otthagyott, jókora bőröndjét, de biztonságos távolságból mégis inkább megkér egy bátor férfit, hozná el a táskáját. Mindez meg is történik, a hölgy pedig elmagyarázza, mit már mi is észlelhetünk: a jegylukasz- tóból darázs mászkál ki, s be. Kicsinyég körözget a lik fölött, a szélére száll, bemászik, majd vissza. A hölgy éppen kezelni akarta a jegyét, amikor a darázs kirepült. Innen a szaladás, táska otthagyása. Furcsa helyet választott magának ez a rusnya rovar, az már igaz, de sajna, bármerre is megyünk, lépünk, nézünk ezekben a szép, gyümölcsérlelő napokban, mindenütt ott zúgnak, köröznek, rácsapnak mindenre. Fagylaltra, sült hurkára, hát még a gyümölcsre! És ott vannak persze minden kis víztócsánál, kútnál, valahogy megéreznek, megtalálnak mindent, ami ehető, iható. Hátborzongató történet Ároktőről. Az öreg ház padlására megy föl a férfi, majd döbbenten látja, hogy darazsak sokadalma köröz fölötte, az egyik rászáll az arcára, a másik a kezére, majd az ötvenedik, a századik, a ki tudja, hány ezredik testének még szabad részére. Szinte a lábától a fejéig elborították. Érthető, hogy a hideg veríték kezdte elönteni, majd nagy óvatosan, a lehető leglassúbb mozdulatokkal visszaóvakodott. Le a létrán. Először a lábáról röppentek fel a darazsak, majd ahogyan ereszkedett lefele, minden testrészéről. Egyik sem szúrta meg. Azóta messze elkerüli a padlást. Más. Kétségbeesett telefonhívás a gyermekorvoshoz. A panelház sokadik emeletének nyitott ablakán beszállt egy darázs, rácsapott a néhány hónapos csecsemő fejére, beleszúrt és kirepült. Rohanjanak, rohanjanak ide azonnal! Így az orvos. Kalciuminjekció, gyógyszerek, a csípés után tojásnyira növekedett duzzanat lassan lelohad. A Forma—1 mindenre felkészült egészségügyisei is a darázscsípéseket kezelték, ezek kivédéséről próbáltak tanácsokat adni, az újságok hétvégi számaiban majd’ mindig olvashatunk hasonlókat. Sajnos, nem sok mindent tudhatunk meg. Állítólag helyénvaló, ha zöld, vagy fehér ruhát viselünk, élénksárgát, pirosat semmiképpen, jó idegek kellenének, hogy megálljuk csapkodás, hadonászás nélkül, amikor ez az átokfajzat támad, mely ráadásul többször is belénk szúrhat, mivel nem szakad be a fullánkja. Kivárjuk. Nemigen tehetünk mást, mint kivárjuk a darázs idejének végét. Vagy elszaladunk, mint a hölgy a villamoson. Priska Tibor
