Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

1986. szeptember 1., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Becsengettek

T

udom, ezt a napot inkább a szülök várták, nem a gyerekek. Mesz- sze nincs arányban a legfeljebb egy hónapra kinyújtóztatható szabadság a gyerekek vakációs napjaival, s bizony — főként a városi családokban — nem kis gond megoldani a gyerekek felügyeletét. így bizony az apukák és az anyukák számára valóságos megváltás, amikor megkezdődik az iskolaidő, o tanítás, hiszen a délelőttöt, vagy a délutánt szigorúan az iskolapadban töltik a gyerekek, s a kicsiknek jut pedagógusfelügyelet a napköziben. Megértem őket, hiszen ezzel a gonddal'valamennyien szembenézünk szülők, én is.

Mégis, azt hiszem, nem mindig és nem mindenki veszi komolyan, hogy a gyerekre való felügyelet, a gyerekkel való törődés nemcsak az iskola, a pedagógusok gond- ja-dolga, a szorgalmi időben sem. Nem vagyok hive semmiféle labdadobálásnak, kölcsönös szemrehányásnak, mái ami a nevelés ügyét illeti. Kinek-kinek megvan ebben is a maga feladata, s a szülő nem háríthatja át a maga felelősségét a tanítóra, a tanárra azért, amit tőle kellett volna megtanulnia a gyereknek. Viselkedést, tisztességtudást és kötelességtudást. Nem arról akarok most beszélni (pedig talán egyszer erről is érdemes lenne!), ‘h'otjy’ köszönni otthon tanul még a gyérek. Nem köszönni is. Sokkal inkább arra szeretnék emlékeztetni és figyelmeztetni, hogy a gyerek nemcsak a reggeli tiszta zokni és ing (blúz, szoknya) kikészítésének, a meleg ebéd, vagy vacsora elkészítésének gondját jelenti. Ez is időrabló - minthogy többnyire a mai családokban mindkét szülő dolgozik —, s az időből manapság mindenkinek kevés van. Talán ezért is vetjük oda oly könnyedén, ha gonddal, bajjal találkozunk: mit csinálnak azok ott, az iskolában? Közben nem jut eszünkbe megkérdezni fiúnkat, vagy lányunkat: mi volt ma? Ha mégis, akkor a gyerek „tudja”, minket csak az érdekel, felelt-e aznap.

És nem panaszkodik, ha nem érti a feladatot, mert tudja, ingerülten csapkodni kezdünk, hogy édes fiam (lányom) figyeltél volna jobban, miért áldott meg ilyen rossz, átok gyerekkel az ég, aki még ezt sem tudja!... És sebtében írjuk aló az ellenőrzőt, ha egyáltalán aláírjuk, s érthetetlenül állunk, amikor a gyerek osztályfőnöke jóindulatúan bekéret magához, s figyelmeztet; baj lesz a bizonyítvánnyal . . . Tapasztalatból tudom, ilyenkor is inkább a pedagógusokat okoljuk, mintsem magunkba nézünk. Pedig többnyire inkább először azt kellene megkérdeznünk, vajon valóban figyeltünk-e a gyerekre, ellenőriztük-e, segitettük-e munkáját, a tanulást. Nem nekünk kell megtanítani az elsőst írni, olvasni, számolni, nem nekünk kell beavatni a matematika, a kémia, a fizika rejtelmeibe - az a pedagógus dolga. De ha bennünk nem talál értelmes, felelős segítőre, aligha végezheti mindannyiunk megelégedésére ő sem a munkáját. A gyerek érdekében.

Ma reggel már tanításhoz csengettek az iskolákban. Hivatalosan ez már munkanao. S ha ma még egy kicsit zü- rösebben is telnek az órák, mert ilyenkor még egy napra itt marad a nyár a maga élményeivel, s az adminisztrációs dolgokat is el kell végezni, holnap már órákat tartanak. Holnapután megnézik, ki mennyit felejtett, s ki mire emlékszik még a régi anyagból, s azután már az új anyognak kell nekiveselkedniük. Az iskolai élet gyorsan felveszi a maga ritmusát. S az első perctől megköveteli, hogy ki-ki tegye a maga dolgát. A pedagógus is, a gyerek is, de a szülő is . . . Csak így nézhetünk nyugodtan a most még oly távoli év vége elé . . .

Csutorái Annamária

Mezőkövesd

Rekonstrukciós program az átésznél

Az idei esztendő ;t kereskedelmi hálózat rekonstrukciójának éve a Mezőkövesd és Vidéke Alesznél. A szövetkezet a működési területén levő kistelepülések áruellátásának javítása, a kereskedelmi munka színvonalának emelése érdekében fontos feladatának tekinti a bolthálózat bővítését, illetve a már meglevő kereskedelmi egységek korszerűsítéséi.

Az év elején részben Mészöv-támogatással, részben saját, erőből sor került a cserépváraljai és a vattai vegyesboltok rekonstrukciójára. bővítésére, s ezzel egy időben mindkét helyen az önkiszolgáló formára tértek át. Augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepe tiszteletére adták át Egerlövön az impozáns ABC kisáruházat. Szentistvánon pedig egy ön- kiszolgáló élelmiszerboltot. Mindkét beruházást jelentős összeggel a megyei tanács is támogatta.

Bogácson az új élelmiszerboltot ugyan a község' tanács építette, ám a szükséges berendezésekről és az árukészletről itt is az áfész gondoskodik, miként Mezőkövesden az újonnan átadott reumakórházban nyílt büfé üzemeltetéséről.

A közeli hetekben újabb létesítmények megnyitására kerül sor. Szeptemberben Ti. szabábolnán nyílik új húsból!, valamint termény-, lápértékesítő bolt és felvásárlóhely. November 7-én nyit Szomolyán az ABC kisáru- ház. valamint Tibolddarócon a kibővített. önkiszolgáló élelmiszerbolt.

Az áfész még ez évben tervezi egy mozgóbolt kiala. kitását, amely a legapróbb települések áruellátásának zavartalanságát lesz hivatva biztosítani, minden olyan esetben, amikor a helyi bolt például leltár miatt egyébként zárva tart.

(ha)

Sokáig megszoktuk, s nehezen mondunk le róla. hogy fejleszteni csak új üzemcsarnokkal. vadonatúj gépcsodákkal lehel. Pedig gazdaságunk már régebben abban a szorító kényszer- helyzetben van. hogy a termelésbővítő exlenzív fejlesztésről át kell térnie a kevésbé látványos, de a hatékonyságot fokozó, a verseny- képességet megtartó intenzív pályára. S ebbe a feladal- körbe nemcsak a belső tartalékok feltárása: az anyag- és energiamegtakarítás, az importhelyettesítés, a szervezettség fokozása. valamint a minőségjavítás unalomig hallott, ám kevésbé gyakorolt kérdései tartoznak bele. hanem a nálunk sajnos, csak most kezdődő fejlesztési módszer, az úgynevezett ..kis lépések stratégiája” is.

Szükségből kovácsolnak erényt azoknál a vállalatoknál. ahol elöregedett gépparkjuk. elavult technológiájuk. és régi gvártmány- szerkczetiik megújítására törekednek. Itt sem időről időre előkerülő kampány- feladatról van szó. hanem következetesen végrehajtott korszerűsítésről, nem tűzoltó munkáról, a szűk kereszt- metszet. feloldásáról, sokkal inkább tervszerű folyamatról. Mert ez a tevékenység a valóban folyamatos, megelőző karbantartással kezdődik, és igencsak beletartozik a menet közben végrehajtott modernizálás, egy- egy hatékony műszaki megoldás beépítése is. A gépek rekonstrukciója ugyanis nem választható el a gyártmányfejlesztéstől, a nagy sorozatú termelés alaposabb előkészítésétől. a termelési eljárások ésszerűsítésétől, egyszóval a termelékenység fokozásától. Nem sok értelme van ugyanis a berendezések felújításának —, bár önmagában is költségcsökkentő és minőségjavító hatása lehet — ha utána továbbra is elavult módon, romló versenyképességű termékeket gyártanak velük.

Fejlesztési eszközeink szűkös volta, a dráguló hitelek mellett nagy jelentősége van a „kis lépések stratégiájának”. Ezekre a kisebb beruházásokra, felújításokra a legszegényebb vállalatoknál is csurran-cseppen saját pénz, és ezeket a módosításokat, rekonstrukciókat nem egyszerre, huzamos gyári leállással, hanem apránként és fokozatosan, de annál inkább átgondoltan célszerű végrehajtani. Ahogyan ezt a beruházási szélcsendben egyre ügyesebben „lavírozó” építőipari vállalatok, és a kisebb értékű, de folyamatos gépcseréket végző könnyűipari üzemek teszik. A nagyüzemek pedig a nagy értékű berendezéseik korszerűsítő rekonstrukciójának gyakorlatát követik. S ahol jól csinálják, ott ezeket a kis léptékű felújításokat egységes innovációs folyamatként kezelik: összekapcsolva a szükséges munkaszervezési, gyártmány fejlesztési intézkedésekkel (beleértve a formatervezést is) és egyre inkább a körültekintő piackutatás, a külső és belső értékesítési lehetőségek motiválják, hajtják ezeket a kicsi, ám gyors lépéseket.

A parancsoló szükségszerűség és a szűkösebb lehetőségek összeegyeztetésének jó példái azonban csak akkor lendíthetik előré az egész gazdaságot, ha ez a vállalati magatartás. fejlesztési gyakorlat általánossá válik.

Zs. Cs.

NYÁR

eredményei, „ az ŐSZ

reményei

Beszélgetés Pál Józseffel, a megyei tanács osztályvezetőjével

A megyei tanács me# zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya élén 1986. július 1-től egy fiatal agrár szakember áll, Pál József. A szakmai berkekben jól ismerik az újdonsült osztályvezetőt, hiszen mint gyakorló szakember 6 és fél éven át elnökként irányította a hejőkeresztúri Hejőmen- ti Termelőszövetkezetet. Ám hogy olvasóink is közelebbről megismerjék, beszélgetésünk — amely mindenekelőtt, az idei aratás tapasztalatainak, az őszi feladatoknak, szövetkezeteink pénzügyi helyzetének, s a mezőgazda- sági osztály sajátos feladatainak témakörét érintette —, legelején arra kértük, mondjon néhány mondatot eddigi életútjáról.

— Mályinkai születésű vagyok. gyerekkoromban falusi környezetben nőttem i'ei. Apám afféle kétlaki gyári munkás volt, hisz’ odahaza 4 hold földön gazdálkodtunk is. Középiskolásként kerültem mezőgazdasági területre. Putnokon, az akkori Mezőgazdasági Technikumban érettségiztem, majd ugyanott folytatva, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban szereztem szaktechnikus végzettséget. A gyakorlatban először Hajdúszoboszlón, majd az egykori abaújszán- tói tsz-ben szereztem tapasztalatokat. Ezt követően í) évig a KISZ Borsod Megyei Bizottságán dolgoztam politikai munkatársként, de itt is a falu, a mezőgazdaság volt a területem. Hat és fél évvel ezelőtt választottak meg a hejőkeresztúri tsz elnökének. Ezt a funkciót ez év június 30-ig töltöttem be. Időközben elvégeztem a Debreceni Agrártudományi Egyetemet és a Marxista—leninista Esti Egyetem 4 éves szakosítóját.

— Gyakorló gazdászból lett tanácsi vezető. Két hónap tanácsi munkájával a háta mögött: mi a különbség a két munkakör között?

— Azzal kezdem, ami közös; mindkét helyen dolgozni kell. A különbség talán az, hogy a tsz-ben konkrét, úgy is mondhatnám húsbavágó döntéseket kellett hoznunk nap mint nap, illetve ilyen közvetlen hatású kérdésekben kellett döntenünk. Itt a tanácsnál mindenekelőtt szélesebb a látókör, nemcsak egyetlen gazdaságot látok, nemcsak egy üzem mindennapi problémáival kell foglalkoznunk, ugyanakkor a döntéseink egyrészt közvetettebbek. másrészt nagyobb horderejűek. Úgy érzem, a mostani feladat ellátásához jó előiskola volt mind a KISZ-nél eltöltött időszak, mind a tsz-ben végzett munka.

— Mielőtt rátérnénk az év mezőgazdasági eredményeinek értékelésére, kérem beszéljen arról, a tanács, ezen belül a mezőgazdasági osztály miben, hol tud segíteni az üzemeknek, konkrétan a termelés eredményesebbe tételében?

— Mindenekelőtt az. információk fontosságát emelném ki. A pontos, megbízható információ elengedhetetlen tényező a helyes diagnózis kialakításához. Időben és pontosan tudnunk kell: kinél, hol szorít a cipő. Ehhez közvetlen, úgy is mondhatnám emberközelségű kapcsolatkialakítás szükséges az üzemek dolgozói és munkatársaim között. Ennek a „módszertanát” kidolgozni, s alkalmazni fontos feladat. Másodikként említem az elsővel szoros összefüggésben, a törvényességi képviseletet úgy kell elvégeznünk, hogy egy percre sem feledhetjük, az üzemek vezetői, dolgozói a mi „munkatársaink”. Örömeikben osztozunk, de a problémáik is a miénk kell. hogy legyenek! Kiemelném a káderpolitikai feladatokat is. Ma a megyében nagyon nehéz rátermett, vállalkozó első számú vezetőket találni. E téren a tanács „menedzselési" munkáján javítanunk szükséges. Nem utolsósorban szólnék a pénzeszközök megfelelő csoportosításáról. Az állami támogatás szétaprózása nem megengedhető! Ne segélyakció legyen! Ha kimondjuk, hogy most pedig a növénytermesztést támogatjuk, akkor annak eszköztárát a működőképesség szintjére fejlesszük is fel!E területen vállalni kell a feszültségeket.

— Térjünk rá a néhány hete befejeződött nagy nyári munkának, a kalászosok betakarításának értékelésére. Hogyan sikerült megtermelni a jövő évi kenyérnek és vetőmagnak valót?

— Bár az időjárás szinte a vetéstől kezdve az érésig bezárólag nem kedvezett a kalászosok vegetációjának, következésképp rekordtermésre nem volt remény, termésátlagaink meghaladják valamivel a tavalyit. Őszi búzából 81 648 hektár átlagában 4 tonna körüli átlagot takarítottunk be. s a tavalyihoz képest 7 százalékkal nagyobb területen (összesen 22 186 hektáron) termesztett tavaszi árpa átlaga is magasabb az elmúlt évi 2,98 tonnánál több mint 4 mázsával. Kiemelkedő eredményt ért el búzából, 6 tonnás átlaggal a Szerencsi Állami Gazdaság, de ragyogó a szir- mabesenyői, hernádnémeti, homrogdi, sajópüspöki, kesz- nyéteni tsz-ek 5—6 tonna közötti átlaga is. A tavaszi árpát legeredményesebben, 5,13 tonna átlaggal az ménesi tsz termesztette. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk. a jó példák mellett. hogy akadtak 2 tonnát alig meghaladó búzaátlagok, s két tonna alatti tavaszi árpatermések. Azt hiszem, ezeknél csak az időjárással nem magyarázható az eredménytelenség.

Az aratásról szólva feltétlenül kiemelném a jó szervezést. hisz 3 hét alatt a leggyengébb műszaki ellátott- ságú üzemek is végeztek ezzel a fontos munkával. Nagyon jó volt az üzemek közötti kooperáció; a megyén belüli gépátcsoportosítással eredményesen éltek, s ezúttal is kihangsúlyoznám a szlovák—magyar kölcsönös

segítségnyújtást, ami néhány éve már jellemzője a betakarításnak.

— Az aratás kapcsán már említette a kedvezőtlen időjárást. E nyár, főleg augusztus fő jellemzője volt a csapadékhiány. Egyes térségeinket szó szerint aszály sújtotta. Milyen kihatással van ez tervezett termésátlagainkra. termesztett növényeinkre?

Ügy becsüljük, a megyében leírni lliárd forint aszálykár már eddig is jelentkezett. Ez mutatkozott már a nyáriaknál is, de főleg befolyásolja az ősziek produktumát. A közelmúltban végzett termésbecslések szerint kukoricából 5,2, napraforgóból 1,8, cukorrépából 36.9, burgonyából 16,7, silókukoricából 16 tonnás átlagtermés várható. Félő, hogy ettől még kevesebb lesz. Az aszály kapcsán természetesen felvetődik az öntözés kérdése. Sajnos öntözési kultúráról az elmúlt 10 évben szinte nem is beszélhetünk. Az ok ösz- szetett. Én mindenek előtt a költségek megemelkedését, (a magas vízdíjak, a magas gépköltség) emelném ki döntő okként. Magasabb az öntözés költsége, mint az elérhető hozam — érvelnek sokszor, nem alaptalanul az üzemi vezetők. E szemlélet és helyzet eredménye, hogy bár a megyében 11 355 hektárra volt vízjogi engedély ez évben is, mindössze 1048 hektár területet öntöztek a gazdaságok.

— Az üzemek nyakán itt az újabb, a nyárnál is nagyobb erőpróba; az ősziek betakarítása, a talajelőkészítés, a vetés. Információik mit mutatnak: hogyan készültek fel a gazdaságok az előttük álló feladatokra?

— Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, a gazdaságaink felkészülten várják az őszt. A rendelkezésre álló műszaki kapacitással a kukorica 17—18, a napraforgó 10—14, a burgonya 34—35. a cukorrépa 15—19, a silókukorica 23—30 munkanap alatt takarítható be. A gyorsaság — az időjárási tényezők mellett — nagyban múlik azon is, hogy szövetkezeteink kihasználják-e az együttműködésben rejlő lehetőségeket. Nyáron ennek szép példáit láttuk, én bízom benne, ez ősszel sem lesz másképp.

— Bár még 4 hónap hátra van az esztendőből, az első 8 hónap tapasztalatai, eredményei alapján várhatóan milyen gazdasági évet zárnak szövetkezeteink?

— Korai még erről szólni. Mi mindenesetre úgy látjuk, az üzemek többsége tisztességes munkával közepes gazdasági eredményeket ér el. Sajnos az elmúlt 2 év súlyos pénzügyi terheit a mai napig nem heverte ki a megye mezőgazdasága. Mintegy 68 szövetkezetünk helyzete ma is labilis: ezeknél fejlődést, mégpedig rövid távon bekövetkező fejlődést központi támogatás, pénzügyi rendezés nélkül nemigen várhatunk.

Hajdú Imre