Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
1986. szeptember 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Bizalommal fordulunk hozzájuk Beszélgetés a KIOSZ megyei titkárával Az új szolgáltatási formák, azaz a személy- és áruszállítás. a gazdasági munkaközösségek, valamint a kisvállalkozások megjelenésével a kisipari működés feltétel- rendszere az elmúlt években jelentős változást élt át. Mindennek következtében bővült a KIOSZ gazdaság- szervező munkájának területe is. Néhány évvel ezelőtt Borsodban alig több. mint hat és fél ezer kisiparos dolgozott. Napjainkban létszámuk meghaladja a nyolc- ezer-ket tőszázat. Munkájukról, eredményeikről és gondjaikról tájékoztatott bennünket a Kisiparosok Országos Szervezetének Borsod megyei titkára, Martossy György: — A kisipari tevékenységnek két fontos területe van, a szolgáltatás és az árutermelés. Ezek egyenrangú fejlesztése összetett és szerteágazó feladat, amely magába foglalja a létszámbővítést, az anyagellátást, a technikai fejlesztést, a szakmai képzést és továbbképzést egyaránt, — mondja a megyei titkár. — Iparosaink döntő többsége a szolgáltatással foglalkozik, ezen belül azonban különbséget kell tenni a küzületi és a lakossági megrendelések kielégítésében. Különbség van a nagyvárosok és az aprófalvak szolgáltatásai között is, hiszen városokban ezt a feladatot látják el a tanácsi vállalatok, a szövetkezetek, a magánkisiparosok, aprófalvakban azonban jószerivel csak a kisiparosok végzik a szolgáltatásokat. A szövetkezetek, a vállalatok egyszerűen kivonultak a kis lélekszámú településekről, gazdaságtalan működésre hivatkozva. Ennek következtében a helybeli kisiparosoknak a felelőssége igencsak megnövekedett. Manapság kissé beszűkült a lakosság szolgáltatási igénye. Eddig mestert fogadtak az emberek, patyolatba vitték tisztíttatni ágyneműiket. Most meggondolják, igénybe vegyék-e a szakember segítségét, avagy maguk tapétázzanak, csem- pézzenek lakásaikban. A kisiparosoknak tehát a hullámzó lakossági igénnyel szemben biztosabb munkát jelent az állami megrendelés. — Minden bizonnyal ez is alapul szolgál jó néhány reklamációnak, miszerint a kisiparosok, különösen az építőiparosok az állampolgári igények kielégítésének a rovására, szívesebben vállalják a közületek megrendeléseit ... — Kétségtelenül ez a hír járja. Ennek ellenére megyénkben nem fordult elő, hogy állami megrendelés miatt magánost elutasítottak volna. Legalábbis a hozzánk beérkező jelzések szerint. Borsod iparosainak egy- h armada építőipari munkát végez, általában egy-két alkalmazottal. Állami megrensléskor egyszeri felvonulás- -d többhetes, avagy hónapos munkához jutnak, a la- ídssági igények kielégítése izont természetszerűen rö- tebb időre koncentrálódik, ‘ és felvonulások sokasával. Ez idő- és pénzkiesést •ént számukra. Mindennek ínére szervezetünk dolgo_ nak elsőrendű feladata, a ■ osság kéréseinek eleget mi, amelyet szervezetünk ezetősége állandó figyelem- (Tiel kísér. — E munka eredményességét főként a panaszok, pontosabban a jogos panaszok számának alakulásával lehet mérni. Mi a helyzet ezen a téren? — A szolgáltatás és az árutermelés pozitív fogyasztói megítélése, a fogyasztók érdekvédelme fontos feladata a KIOSZ-nak. Szervezetünkben a megrendelők és a kisiparosok közötti vitás ügyek rendezésére külön szakmai bizottságok alakultak a panaszok kivizsgálására és orvoslására. Igaz, a beérkezett panaszok száma évről évre emelkedett, hiszen 1981-ben 202, 1985-ben pedig már 308 panaszt kellett kivizsgálni, ennek oka azonban egyrészt visszavezethető a létszám- növekedésre és arra a propagandamunkára, amelynek következtében a lakosság jobban megismerte jogait, jogorvoslati lehetőségeit. — Ez azt jelenti, a szolgáltatás színvonala változatlan, csak a megrendelő lett „felvilágosultabb”? ... — Szó sincs róla! Nem becsüljük le a panaszok jelentőségét, de figyelembe kell venni azt, hogy a kisiparosok évente több tízezer megrendelésnek tesznek eleget. Ehhez viszonyítva a panaszok aránya ezrelékes nagyságrendű. A szakmai bizottságok munkájának nyomán egyébként 1981-ben a beérkezett panaszoknak 31 százalékát, 1985-ben pedig már 81 százalékát rendeztük le a szervezeten belül, közös megegyezéssel. A kép teljességéhez tartozik, hogy miközben 1981-ben 65,2 százalék volt a jogos panaszok aránya, 1985-ben mindössze 36,7 százalék lett. — A megyei küldöttgyűlésre készített anyagban a következő olvasható: ,,határozottabb állami intézkedéseket kell szorgalmazni a jogosulatlan iparűzők tevékenységének korlátozására.” Ismertebb megfogalmazással, a kontárokról van szó. Mit lehet tenni az effajta illegális, ebből következően adómentes munkák visszaszorítására, megszüntetésére? — A jogszabályi kötöttségek, az ellenőrzés és szankcionálás fogyatékosságai, a hatóságok elnéző magatartása és érdektelensége miatt a „kontár-kérdés” állandóan napirenden van. Becslések szerint számuk azonos a kisipari engedéllyel dolgozó, adózó állampolgárokéval. (Ez azt jelenti, hogy hazánkban 140—150 ezer kontár van. Szerk. megj.) A KIOSZ-nak sajnos nincs hatósági eszköze az ilyen jellegű munka megfékezésére. Gyakran kopogtatnak be hozzánk háborgó panaszosok, kontárok nevével és pontos címével. Amikor azonban bizonyításra kerülne sor, már visszavonulnak. Márpedig a kontármunkát bizonyítani kell, enélkül nem lehet felelősségre vonni a jogosulatlan iparűzést. Nem marad más hátra, mint tudomásul venni az áldatlan állapotot, amelyen csak közösen, társadalmi összefogással lehet változtatni. Véleményem szerint, ha az állami jövedelemből ez a „fekete pénz” hiányozni fog, akkor abban a pillanatban megtaláljuk a módot a megoldásra ... — Ha már az adóknál járunk. Sokat hallunk arról, jó néhányan adóznak megyénkben több millió forintos jövedelem után. Igaz ez? — Igaz. Borsodban több mint ötven állampolgár tartozik az önadózók táborába, akik évi kétmillió, vagy ettől több bruttó bevétel után fizetnek adót. a jogszabályok szerint 1 millió 650 ezer forintos adóalapnál 1 millió 176 ezer forintot kell befizetni, emellett ott van még a társadalombiztosítás, továbbá az alkalmazottak után fizetendő járulék és adó. Sok mindenről lehetne még beszélni, netán vitatkozni. Tény, kisiparosaink többsége becsülettel, tisztességgel végzi munkáját, rangot, hírnevet szerzett szakmájának. Akikhez mi, lakosok bizalommal fordulhatunk. Foglalkozási rehabilitáció Miskolcon Közeli ismerősöm napjai nyugtalansággal terheltek. Bár idős kora ellenére csak most utalták először betegséggel a kórházba, mégis úgy érzi: emiatt megromlott körülötte a munkahelyi légkör. Az alapos kivizsgálás nyilván választ ad majd a kérdésre, hogy reuma kínozza-e, vagy valamilyen más betegség támadta meg a szervezetét. Egy további kérdésre viszont ma még nem ismeri a pontos választ, s természetesen ez foglalkoztatja a legjobban. Mi történik vele, ha az orvosok megtiltják, hogy a későbbiekben is jelenlegi munkahelyén, az egyik építőipari nagyvállalat raktárában dolgozzon tovább? Nem tudom, hányán küszködnek hasonló problémákkal manapság Miskolcon. Ellenben bizonyos, hogy a rehabilitációs munkahelyek iránt megnövekedett az igény, a lehetőségek viszont csökkentek. A gazdasági pangás, a hatékony, eredményes foglalkoztatásra irányuló törekvések nehezen viselik el a szociális jelleggel létrehozott munkahelyek fenntartását. A vállalatok, üzemek, intézmények úgy gondolják. hogy a foglalkozási rehabilitáció tanácsi feladat, az államigazgatás viszont nem rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek segítségével teljes körűen úrrá tudna lenni a gondokon. Elsősorban a munkahelyteremtő beruházásokra kevés a pénz, de a már meglévő üzemnek, a Blaskovics utcai szociális foglalkoztatónak sem sikerül az év minden hónapjában megfelelő munkát találni. Nem rajzolnánk árnyalt képet a foglalkoztatási rehabilitáció kérdéséről, ha most azt írnánk, hogy megoldhatatlan problémával találjuk szemközt magunkat. Ám azt érzékeltetnünk kell: ezen a területen sem maradhatunk meg - a régi módszereknél, s e széles rétegeket érintő kérdés megoldására is új munkastílus kidolgozására és minél korábbi gyakorlati alkalmazására van szükség. Megállapításainkat egy átfogó elemzésre alapozzuk, amelyet Miskolc Város Tanácsának egészségügyi, munkaügyi osztálya készített a végrehajtó bizottság múlt heti ülésére. A jelentés többek között leszögezi: a témával hat esztendeje, 1980-ban foglalkozott utoljára a testület. Az akkor megfogalmazott határozatok többsége megvalósult, létrehozták például a városi rehabilitációs üzemet. Ám az intézkedések ellenére is megmaradtak az alapvető problémák: nőtt a megváltozott munkaképességű dolgozók száma, és nem javult a kellő mértékben sem a A SZOCIÁLIS FOGLALKOZTATÓ ALKALMAZOTTAI fo fofoglalkozQsuak szama ISKOLAI VÉGZETTSÉG A SZOCIÁLIS FOGLALKOZTATÓBAN 8. ALTALANOS ALATTI ISKOLAI VÉGZETTSÉG NÉLKÜLI KISEGÍTŐ ISKOLAI VÉGZETTSÉG FŐISKOLA, EGYETEM Érettségi Dolgozni munkáltatók, sem a tanácsok fogadási készsége. Ehhez feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy Miskolcon és a városkörzetben jelenleg 3500 megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak. A csökkent munkaképességűek száma meghaladja az országos átlagot, de a foglalkoztatottak aránya már jelentősen elmarad attól, s a kívánatosnál is jóval alacsonyabb. A szakmai rehabilitáció alacsony színvonalú, az átsorolt dolgozók jelentős része portás, udvaros, éjjeliőr, vagy öltözőőr. Ez nemcsak a fizetésben jelent hátrányt, hanem — kimondva, kimondatlanul — csorbát szenved az érintett munkás önbecsülése is. A megváltozott vagy a már eredetileg csökkent munkaképességű dolgozók Miskolcon a városi Szociális Foglalkoztatóban kaphatnak munkát. Az intézmény másfél évtizede fogadja őket, s azóta — ha szerény mértékben is — javultak a foglalkoztatós feltételei. Az üzem tevékenysége gazdasági szempontokból is egyre eredményesebbé vált, de ennek ellenére jelentős tanácsi támogatással működik. A költségvetésből évente 3 millió forintot utalnak át számlájára. Ebben a kérdésben azonban nem lehet elsődleges szempont a gazdaságosság. Mindenkit érhet baleset, s napjainkban mind többen válnak a rohanó tempó, a zaklatott életmód áldozatává. Gyógyításuk és rehabilitációjuk társadalmi kötelesség és nem könyörado- mány. A tanács ilyen megfontolások alapján döntött arról, hogy a létszám növelésének érdekében tovább kell bővíteni a Szociális Foglalkoztatót. Ez egy körülbelül 600 négyzetméteres emeletráépítést jelent. A munkát a VII. ötéves terv idején, mintegy 8 millió forintos költséggel szándékoznak elvégezni. Az összeg előteremtéséhez központi támogatást is kér majd a városi tanács. Ez tehát egy jó hír, kevésbé jó viszont, hogy a foglalkoztatóban elért átlagjövedelem rendkívül alacsony. Van olyan dolgozójuk, aki csak ötszáz forintot kap havonta, de akad olyan ás, aki ötezret. A teljesítményt nagymértékben befolyásolja a foglalkoztatott betegsége és természetesen munkakedve is. Eltérő a helyzet a miskolci rehabilitációs üzemben, amelyet a borsodszi- ráki termelőszövetkezet hozott létre vállalkozási jelI II. AT LAG KERESETEK A REHABILITÁCIÓS ÜZEMBEN 90 fo 3.2 3 6 Ft/hi összes foglalkoztatott átlagkeresete 2.535 Ft/ho megváltozott munkaképességuek átlagkeresete 1.606-li/hi. szellemi fogyatékosok átlagkeresete 3. A63 Ft/ho egyéb megváltozott munka képességűek átlagkeresete összes foglalkoztatott megváltozott munkaképességű foglalkoztatott leggel. Ott szellemi fogyatékosok és más csökkent munkaképességű dolgozók kaphatnak munkát, olyanok, akik más jövedelemmel általában nem rendelkeznek. Az üzem sokféle tevékenységet végez, s mindegyikből nyereséget iygekszik húzni. Á foglalkoztatottak áltagkeresete több mint 2500 forint, s összesen kilencvenen vannak. A létszám bővítésére, jelentősebb növelésére a következő hónapokban, években nem nyílik lehetőség. Az értelmes, hasznos és jövedelmező munka a fogyatékossággal, s a csökkent képességekkel rendelkezők számára is .létkérdés lenne. Az eddig elmondottak után úgy érzem, nem szükséges tovább bizonygatni, hogy ha jobb körülményeket, s főként magasabb kereseti lehetőségeket teremtene a város számukra, sokkal több megváltozott munkaképességű ember igyekezne elhelyezkedni. Az alacsony átlagkereset, az aprólékos, rosszul fizető munka azonban sokukat arra kényszeríti, hogy inkább a szociális járadék megszerzéséért induljanak „harcba”, s napjaikat odahaza gyakran unalomban töltsék. Ezen a helyzeten csak átfogó, a dolgozók és a munkáltatók közös érdekeltségi pontjait feltáró szabályozással lehet változtatni. Az új rendelkezések, szabályok kidolgozása — országos szinten — már szerencsére megindult. Hogy ez a törvény és szabályalkotó munka nem tűr halasztást, azt a tény is bizonyítja, hogy a városi tanács rehabilitációs bizottságához fordulók döntő többsége szintén a szociális ellátás megszerzésére törekedik. A bizottság a hozzájuk fordulóknak csak körülbelül ötödét helyezi el, általában az eredeti munkahelyen. Más üzemekben a bizottság tagjai sajnos hiába kilincselnek. A vállalatok, intézmények ugyanis elzárkóznak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásától — s ez az ő szempontjukból is csak félig-meddig érthető. A városi tanács illetékes osztályai, bizottságai a következő időszakban mind a foglalkoztatottak, mind a munkáltatók érdekeit igyekszik majd figyelembe venni. amikor Miskolcon és a városkörzetben új, ”e- habilitációs munkahelyek megteremtését kezdeményezik. Udvardy József Monos Márta
