Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

1986. augusztus 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hogyan dolgozik és gazdálkodik a MIÉP? Izek, árak, adminisztrátorok Az alkalmazkodás iskolája A Miskolci Építőipari Vál­lalat nem tartozik a nagy cégek közé. Ennek ellenére a hetvenes évek végétől az iparágat érintő változások épp úgy hatnak rá, mint a nagyobb vállalatokra. Ab­ban minden építőipari vál­lalat egyforma, hogy a nyolc­vanas évek közepére rend­kívül költség- és piacérzé­kennyé vált. Az iparág te­hát csaknem egy évtized alatt olyan változásokon memt és megy át, ami min­den rendelkezésre álló erő­forrás, minden tartalék igény bevétel ét k ikényszeríti a talponmaradás érdekében. — Már az elmúlt évek­ben igen komoly piaci mun­kát kezdtünk el annak ér­dekében, hogy megfelelő megrendelésekhez jussunk — mondja Dudla Balázs, a vállalat igazgatója —. hi­szen köztudott, ma kisebb az elvégzendő munka rneny- nyisége, mint amekkora ka­pacitással az építőipari vál­lalatok rendelkeznek; más­felől olyan eltolódás követ­kezett be az igényekben, ami nálunk „felértékeli” például az építőmesteri munkát, ugyanakkor „leér­tékeli” a burkoló, a vil­lanyszerelő, a bádogos, a tetőfedő munkaköröket, mert ebből nem elegendő a megrendelésünk. — Mit tesz, mit tehet a vállalat a megváltozott hely­zetben? — Az elemzéseink alapján mi is megtettük és meg­tesszük a szükséges intéz­kedéseket. Belső átszerve­zéssel marketing osztályt hoztunk létre, emellett olyan normarendszert dol­goztunk ki a versenytárgya­lásokra, a megrendelések el­nyerése érdekében, aminek á segítségével pontos képet kapunk arról, hogy melyik munkát érdemes elvállalni, melyik hozza meg azt a nyereséget, ami a folyama­tos működéshez, kell. Ugyan­ilyen fontosnak tartjuk a vállalaton- belüli szemléleti véltozá'tatás't, Olyan vállal­kozói csoportok (létrehozá­sát, ezzel az ' érdekek megfogalmazását, ami to­vább javíthatja a verseny­képességünket. A belső al­kalmazkodóképesség növe­lése mellett foglalkoznunk kellett a külső körülmé­nyekkel is. Fejlesztettük és fejlesztjük a kapcsolatunkat más építőipari vállalatokkal, mind a belföldi, mind kül­földi együttműködésre, pél­dául.az ÉÁÉV-vel, .a BÁÉV- vel és SZÁÉV-vel, hogy nö­veljük az esélyej-nket. Az erőfeszítéseink alapján eddig sikerrel vettük az akadályo­kat. Ebben az évben meg­felelő a megrendelés-állo­mányunk és ;az első fél év­ben a tervezett 20 millió fo­rint nyereség helyett 23 mil­lió forintot értünk el. Ebben nagy szerepet játszik -a .kül­földön végzett munka is. A dolgozóink ebben az évben 15 millió forinttal több munkát végeztek el, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában. Tudjuk, hogy a má­sodik fél év .nem lesz ilyen kedvező, hiszen szeptember­ben Prágában befejeződik az egyetemen a poliklinika és menza építése, ez mint­egy 360 millió forint érté­kű munka volt, és ezt kö­vetően megkezdjük majd a Károly-kórház kazánházi rekonstrukcióját, amit az Energia Gazdálkodási Inté­zettel közösen végzünk. Bí­zunk abban, hogy a munkánk minősége alapján a jövőben is nagyobb megrendelések­hez jutunk majd a baráti ország fővárosában, hiszen az eddig végzett munkáink­kal igen jó tapasztalatokat szereztünk. — Fontos számunkra a miskolci belvárosban folyó rekonstrukció is. Ez a mun­ka vekóta folyik és most a Széchenyi utcában a 4—6, és a 8-as számú épületeknél olyan tömbrehabilitációt végzünk — egyebek között emeletráépítést is —, ami javítja majd a városképet. Az építőmesteri kapacitá­sunkat a Vasgyári Kórház laborépületének építésénél, Tapolcán a iPénzügyminisz- térium üdülőjének építésé­nél, és á Pannónia Szálló fel­újításánál is kihasználjuk. Az előző kettő augusztusban és decemberben elkészül, míg a Pannónia Szálló fel­újítása a jövő év első fél évének végére lesz kész. Itt sajnos olyan módosítást, pél­dául a pince megerősítését kell elvégezni, amit korábban nem tudtunk. Ugyancsak fontos munkák folynak a Széchenyi utca 107. számú ház rekonstrukciójánál is. amelyben újra • megnyílik majd az Expressz étterem, az emeleti helyiségekbetn pedig funkcióváltozás követ­kezik be. — Úgy tűnik tehát, hogy ebben az évben van elegen­dő munkája a miskolci épí­tőknek. fis jövőre? — Ebben az évben való­ban megvan a munkánk és elég szépen gyarapszik az 1987. évi rendelésállomá­nyunk is. Elsősorban az épí- tőmeseri munkákban állunk jól, a itöbbi megrendelésünk még kevesebb. Komoly pi­aci munkával ez a kép ter­mészetesen tovább javítha­tó. Bízunk abban, hogy a jövő évre is összejön majd az a megrendelésállomány, ami a vállalat működtetésé­hez szükséges. Tudjuk azon- an, hogy a jövő nem lesz könnyebb. Sem a feltételek nem változtak kedvezőbben, sem a piaci helyzet nem lesz jobb. Ennek ellenére reméljük, hogy úrrá lehe­tünk a nehézségeken, és meg tudjuk majd oldani a feladatokat. A jobb munka érdekében igyekszünk úgy .alakítani a vállalati légkört, hogy az itt dolgozó embe­rek segítsék egymás mun­káját és sikerrel alakíthas­suk a jövőnket. Tudatában vagyunk annak, hogy a VII. ötéves 'terv feladatainak el­végzése igen nehéznek ígérkezik. Ez ,a feladat ma­gasabb követelményeket tá­maszt a munkánkkal szem­zen. mint eddig, követeli az alkalmazkodóképesség fo­kozását és a jövedelemter­melő képesség növelését is. Ennék érdekében fogalmaz­tuk meg mi is az elkövet­kező évek célfeladatait, és bízunk abban, hogy a tevé­kenységünk alapján ez a vállalati stratégia a Mis­kolci Építőipari Vállalat hosszú távú fennmaradását és működését eredményezi majd. Hajdú Gábor Tótágas Cégtábla egy pesti utcán. Rajta a felirat: „Maronyák Jakab, fűzőkészítő kisipa­ros”. Mellette, kisebb be­tűkkel: „Fogadóóra: szer­dán, 3 és 5 óra között.” Fo­gadóórát tart, hetenként egyszer. Mint valami nagyon elfoglalt orvosprofesszor, kutatóintézeti igazgató, vagy kerületi tanácselnök. Nem azért furcsállom a kisipa­ros heti egyszeri fogadóórá­ját, mert vele professzori- igazgatői-tanácselnöki te­kintéllyé növeszti föl magát, végeredményben demokrá­cia van, olyan előkelőségnek képzelheti magát mindenki, amilyennek akarja. A fur­csállni 'való az, hogy bár­mit, készít is egy kisiparos, foglalkozásából következő érdeke azt diktálná: a bél minden köznapján az ügyfe­leket lesse, reggeltől estig, hiszen belőlük él. A fur­csállni való az, hogy fog­lalkozásából következő érde­ke nem ezt diktálja. A fur­csállni való tehát az, hogy valami, aminek a talpán ké­ne állnia, a feje tetején áll. Csodálkoznék, ha bárki számára újdonságként hat­na, amit írok: a példa ko­rántsem egyedi. A tótágas, noha fárasztó testhelyzetnek hinnénk, fölötte gyakori tor­namutatvány. Itt van például egy cég­tábla; Budapest, budai ol­dal, Villányi út, közel a Mó­ricz Zsigmond körtérhez. Üveges üzleti ajtó, néhány lépcső lefelé, a félszuterén- ba. Tábla az ajtó fölött: „X. Y. cipészmester”. (A ne­vet azért nem említem, ne­hogy reklámozás-gyanúba keveredjem.) Mit rejthet egy ilyen tábla? Senki sem hinné, hogy titkot rejt: oda­lent cipészmester ül a susz­terszéken, szájában faszögek, szorgosan kalapál, ebből él. De így van-e? Az ajtó üvegén ugyanis ragasztott papír, a pa­píron pedig ügyfélriasztó fel­irat, nyomtatott betűkkel, fel­kiáltójelesen: „SEMMIFÉLE MUNKÁT NEM VÁLLA­LOK!” A lehetséges ügy­fél visszahőköl, és elképzeli, hogy odabent morcos ember fekszik egy sezlonon, arccal a fal felé fordulva, elege volt suszterszékből, faszegből, kalapácsból, idejét ember- gyűlölő elmélkedéssel tölti, s abból él, hogy semmiféle munkát nem vállal. De itt van bárki kórházi élménye. Míg ilyenje nincs valakinek, azt hiheti, hogy a munkamegosztás a követ­kező: a beteg betegeskedik, az orvos gyógyít, a nővér ápol. Ha már van ilyenje, tudja: Ketteske szomjas, te­hát Hármaska itatja meg; Négyeske figyelmezteti ötöskét, ideje volna beven­nie az orvosságot; Egyeske diagnózist készít Ketteslké- ről, Hármaskáról és Né­gyeskéről, majd terápiát is javasol nekik; Hatoska hi­ánygyógyszert szerez az ad­junktus úrnak; Négyesbe répanadrágot vásárol Nő­vérkétől, jutányos áron; a kórterem Számosba i pedig azért nem halnak éhen, mert. Ketteskééknél disznó- vágás volt, a folyosói hűtő- szekrény tele van hurká- val-kolbásszal, és zsírba sü­tő tt-fagyasztott sertésolda­lassal. Akinek van ilyen él­ménye, azon sem csodálkoz­na, ha legközelebb kivezé­nyelnék egy reggel a kórházi mosodába, hívatnák a földszintre, hogy helyette­sítse a portást, Hatoska pe­dig fölrázná hajnalban: „Ébredjen, szomszéd, rög­vest megoperálom.' És kinek nincs vásárlói élménye? Ha akadna ilyen, azt hihetne: bemegy a bolt­ba, eléje pattan egy köpe­nyes úr, a száján üdvözlet, az arcán a megtiszteltetés öröme, testtartásán szolgá­latkészség, még a kezét is összedörzsöli. De mert nem akad ilyen, mindenki tud­ja: bemegy a böltba, oda­óvakodik egy köpenyes asz- szónyság elé, a száján vi­szonzatlan „jó napol kívá­nok", az arcán reménykedő kérdőjel, testtartásán alázat, még a kezét is könyörgés­re kulcsolja. Hányszor raj­takapjuk magunkat, hogy a hangunkat is miilyen kol­dusénekléssel rezegtetjük, amikor megszólítunk egy köpenyest: „Kérdezhetnék valamit? Tessék szíves len­ni megmondani, kaphatnék locsolótömlőhöz szórófejet? Olyan féilcolosat!” Azon sem csodálkoznánk, ha a kenyér­boltra azt írnák ki: „Ke­nyér nincs!” Azért nem cso­dálkoznánk, mert ez ab­szurdum ugyan, de mar sok­szor láttuk kiírva. Nem csodálkozom a férfi­asán udvarló lányokon sem, a lányos passzivitású fiú­hogy több munkával, fizetés nélküli túlórával tudunk csak nyereséget elérni. A szakcsoport tagjai nem kapnak fizetést. Csak előle­get, s ha az év végéig a fel­vett pénzért nem dolgoznak meg, akkor bizony fizetni kell... — Nem félünk ettől — vágta rá az üzemvezető. Majd hozzátette: — Most már nem. Tizenkétezer volt az éves tervünk, s a félévi számok azt bizonyítják, hogy ezerrel több sertést vágunk majd le. Ez pedig ráadásjö- vedefem... (Jelenleg 35-féle terméket gyárt a prügyi húsüzem. A pácolástól kezdve a füstölé­sig. keresik azokat a megol­dásokat, amivel a vásárlók kegyeibe férkőzhetnek. Meg­rendelőik számával már elé­gedettek. Száznál jóval több boltba juthat a PRÜGYHÜS áruféleségeihez a városlakó. A község, s Szerencs város­körzetének ellátásáról nem is beszélve. De nem állnak meg. A piachoz alkalmaz­kodni kell. és egy kis üzem­ben gyorsabban, rugalmasab­ban lehet az egyik húsáru­ról a másikra átállni, avagy jövedelmezőbb termékei gyártani.) Húsbontás. Minden további ft értelem itt sokat számit. Nem lehet kihagyni: Prü- gyön rügyezik valami? Elné­zést az élcelődésért, a szó­játékért, de tökéletesen fedi a lényeget, mert Prügyön valami új kezdődött. Igazol­va a termelőszövetkezet el­képzelésének helyességét, il­letve azt is, hogy az ered­ményesség érdekében fel kell hagyni a megszokottal, s bát- rap, nem kevés kockázattal újat, szokatlant kell kezdeni. PRÜGYHÜS. Egy árva ko­csi járja ezzel a felirattal a megyeszékhely utcáit. A fan­tázianév egy kis húsfeldol­gozó üzemet takar, amit a szövetkezet épített, s nem kevés pénzért, lénvegében bérbe adott egy szakcsoport­nak. E szakcsoport tagjainak kon; ha azit látom, milyen kétoldalt lógó karral tűrik a fiúk, hogy a lányok öleljék és csókolják őket az utcán; ha Zsolti mamájától megtu­dom, hogy Csilla már két éve jár hozzájuk — gyak­ran ott is alszik —, de Zsolti még nem volt Csíllá- éknál; vagy ha a(, néprajzo­sok fölfedeznék az új nép­szokást: a fiúkérést. Ha pe­dig mindezek miatt besétál­nék egy Panaszügyi Főiro­dába, a szemem se rebben­ne áttol, hogy a Főirodai Főigazgató engem árasztana el a panaszaival. Mit mondjak még? Mond­jam, hogy vajon mi az oka ennek a sok tótágasnak? A fogadóórás kisiparosnak? A munkaelhárító cipésznek? Az önkiszolgáló kórháznak? A vásárlói alázatnak? Az ügyintézői újságírásnak? Mondjam, hogy a hiány? Az iparoshiány? Az ápoló­nőhiány? Az áruhiány? Az ügybuzgalom-hiány? Van, aki azt .mondja, nem is va­lódi hiányról van már szó, hanem továbbélő beidegző­désről, szakszerűbben: hiány- pszichózisról. A lányos ma- gatartású fiúkról pedig most olvastam: elvált szülők gye­rekei, apa nélkül nőnek fel. anyai 'környezetben, azért olyan lányosak, mert nem kapnak utánozható férfi- mintát. Akármi is az ok, én fontosabbnak fantom a kö­vetkezményt: a tótágas-köz­érzetet. Zavart közérzet ez. A sommás meg- és elítélé­sektől bölcs dolog ugyan óvakodni, egy egészségtani közhelyet mégis megkockáz­tatok befejezésül: aki sokáig áll tótágast, annak fejébe szalad a vér. F. M. alapművelete. A siak­événte 6,5 millió forintot kell lerakniuk a közös gaz­daság asztalára. Hogy mit jelent ez az ösz- szeg? Megyénk legnagyobb húsfeldolgozó üzeme tartó­san veszteséges. A ráfizetést nem egy tucat millióval mé­rik. Közgazdasági lapokban is olvasható: a húsfeldolgo­zás a magas költségek miatt az egyik legfeszítettebb ága­zat. Mindenre nagyon oda kell figyelni, hogy a parizer. lángolt kolbász, s egyéb ter­mékek készítése hasznot hoz­zon, a kollektívának is pénzt teremjen, hiszen a 80 millió forintos árbevétel mellett, a megtermelt nyereségből 6,5 millió forint: az „elvonás”. Jól teszi ezt a szövetke­zet? Igen. ha van valaki, aki ilyen feltételek között nem­csak elvállalja, hanem teljesí­ti is a kívánalmakat. Amikor Fazekas Józsefhez az első kérdéssel fordulok. sejti, hogy mire kell válaszolnia­— Nagyon oda kell figyel­ni. Olyan termékeket kell gyártani, amelyek mindenhol keresettek, olyan fűszerezést kell használni, ami különle­ges. s ami felkelti az érdek­lődési. Természetesen ez csak az egyik oldal. A másik, hogy a lehető legkevesebb admi­nisztrátorral. vezetővel, vagy­is az improduktív létszám csökkentésével kell megolda­ni a feladatokat. Nálunk nincsenek alkalmazottak. Itt mindenki tag. A szakmun­kás, a betanított, a so­főr. Tudomásul kell venni. Korszerű Az első magyar—japán ve­gyes vállalat, a PoliFoam Mű. anyag-feldolgozó KFT alig egy hónapja kezdte meg a termelést, s máris több mint harminc hazai vállalatnak szállított újszerű alapanyagá­ból, polietilénhabból ké­szült termékeiből. Magyar- országon egyedül ennél a vál­lalatnál — amely a Hungá­ria Műanyag-feldolgozó Vál­lalat. a Magyar Külkereske­delmi Bank Rt. és az Állami- Fejlesztési Bank, valamint a Furukawa Electric cég és a C. ltoh kereskedőház közös vállalkozása — gyártanak ha­bosított polietilént, amely jó hő- és vízszigetelő, és elég rugalmas ahhoz, hogy csilla­pítsa az esések, ütések ron­gáló energiáját. E kedvező Az üzemvezető: — Azt szoktuk mondani, ebből az üzemből számla nélkül csak a sóhajtás mehet ki, itt a sertés minden részéi fel kell dolgozni. Ez sikerült! Ám tovább kell lépni. A minőség további jobbítása érdekében egy 30 tonnás szárítóval bő­víteni kellene az üzemet. A berendezés segítségével szá­razabb termékeket tudnánk előállítani, olyanokat, ame­lyeket jelenleg legtöbbször csalt a „pult alól” szerezhet­nek be a vásárlók. Mindez félmillió forintba kerülne. Reméljük, a szövetkezet tá­mogatja elképzelésünket. Ez elképzelhető, mert. a 24 millióba kerülő üzem négy év alatt téríti vissza saját árát. A gazdaság pedig min­denképpen jobban jár, ha magasabb árfekvésű termé­kek gyártására rendezkedik be a szakcsoport, mert a na­gyobb haszon közös érdek. — Éppen ezért új eljárást vezetünk be. A Húsipari Ku­tató Intézettel közösen egy úgynevezett Starter-kultúrás termékcsoport gyártását kezdjük meg. Az olvasónak ez biztos nem sokat mond. így eláruljuk lényegét: egyes termékek, árufélék gyártá­sában speciális oltóanyagot használunk fel. Segítségével csökkenthető az érlelési idő. s a termék sajátos, kiváló zamatú ízt kap. Bár az or­szágban nem leszünk áru­skálánkkal egyedülállók, de a borsodi fogyasztók rajtunk keresztül ismerhetik meg az új gyártási forma, zamatban rejlő előnyeit. — kármán — Fotók: Csákó Gyula műanyag tulajdonságok lehetővé teszik, hogy a japán technológia alapján és zömében japán gépeken, hazai alapanyagból előállított polietilén hableme­zeket igen széles körben hasznosítsák. Kedvező szigetelő tulaj­donságai alapján az egyik fő felhasználási területének az építőipar ígérkezik, amely­nek máris többféle terméket adtak el. A magánépítők is jól hasznosíthatják a hideg- és melegvíz-vezetékek, vala­mint a központi fűtés csövei­nek szigeteléséhez, korrózió elleni védelméhez a polieti­lénhabból formázott burko­latokat, amelyekből négy nagy forgalmazó vállalat is rendelt már.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents