Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-05 / 183. szám

1986. augusztus 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 sport Elutaztak a csapatok Hétfői lapunkban beszá­moltunk róla, hogy az ötö­dik főiskolai tájfutó-világ­bajnokságon a 12. helyet sze­rezte meg a magyar női együttes. Nos, a versenybíró­ság módosította a végered­ményt, a norvég és a román váltót kizárta, így a mieink kettővel előrébb „ugrottak”, s tizedikek lettek (ez is csa­lódást jelent...). A banketton dr. Kovács Ferenc, a Nehézipari Műsza­ki Egyetem rektora zárta be a viadalt, majd a küldöttsé­gek a fehér asztalnál eleve­nítették fel a legérdekesebb mozzanatokat, s így búcsúz­tak: „Viszontlátásra, 1988- ban, Norvégiában!” A záróünnepség eseményé­hez tartozik még, hogy a nagy-britanniai Singam Av- vai-t sportszerűségi díjjal jutalmazták, mert önzetlenül segített a sérülést szenvedett finn Savolainennek. V áltozások előtt áll a magyar labdarú­gás. Noha az elmúlt esztendőkben egymást követték a reformok; hatá­rozottnak tűnő intézkedések láttak napvilá­got, senki sem tagadja; ezek nem hozták meg a várt eredményt. Nemzeti tizenegyünk leszerepelt a világbajnokságon, s egyszeri­ben a felszínre kerültek az addig a mélyben szunnyadó, a teljesítményre károsan ható tényezők. Köztudott, hogy Mezey György (a V® előt­ti nagy menetelésben támadhatatlan kapi­tány) lemondott, s a decemberben lejáró megbízatása után emeli kalapját Szepesi György, a szövetség elnöke is. Mezey he­lyére az MLSZ Komora Imrét, a Bp. Hon­véd vezető edzőjét javasolta az Állami If­júsági és Sporthivatalnak, s ha a nemrégi­ben alakult főhatóság „áldását” adja, már fejest is ugorhat a hihetetlenül nehéz mun­ka közepébe. Dőreség lenne azt hinni, hogy Komora majd csodát csinál, meg a Szepesi posztját öröklő leendő elnök rögtön rendet teremt, kibogozza az alaposan összekuszá- lódott szálakat. A napokban szűkebb pátriánkban járt egy ismert szakember. Az MLSZ-ből érkezett. Alkalmam volt vele szót váltani, s mivel jól ismerem, kitárulkozott. Egy gondolatát akarom mindössze megosztani az olvasók­kal. Ezt mondta: „Hidd el, hogy a magyar labdarúgás képtelen a megújulásra, a benne lévő súlyos morális problémák miatt .. Éreztem, fején találta a szöget, bár megál­lapításával vitatkoztam. Érveltem — vala­hogy emígyen: én nem Szepesit, az általam végtelenül tisztelt rádiós sportvezetőt oko­lom azért, mert a magyar futball immáron huzamosabb ideje nem tud lábra állni, hi­szen nem az MLSZ elnöke biztatta a csa­patokat a meg-megújuló bundákra, a fekete pénzek kifizetésére, egyes játékosok bál­ványként való kezelésére, a klubok, szakosz­tályok igénytelenségére. Szepesi egyben szá­mította el magát, méghozzá alaposan. Azt hitte, hogy a meghirdetett demokratizmus­sal, az értelemre ható eszközökkel kivezet­heti a szekeret a kátyúból. Igaza volt a 168 óra című műsorban, amikor leszögezte: az MLSZ csupán egy társadalmi szervezet, mindenfajta hatalom nélkül. Ha az ÁISH a jövőben nem ad az eddigiektől lényegesen szabadabb kezet az országos szakszövetsé­geknek, nincs remény a megújulásra. Nem tudni, ki lesz a magyar futball új, első számú kormányosa, ám ha kikérnék a véleményem, elmondanám: olyan embert kell keresni, aki szigorával, kemény kezé­vel képes gátat szabni, megálljt parancsolni, büntetni, el- és letiltani. Mert abban aligha tévedek, hogy „lágyan és puhán” nem lehet tovább dirigálni. Néhány gondolat erejéig még visszatérek a megújulás előtt álló MLSZ-hez. Tagadha­tatlan, hoztak jó rendszabályokat, például megpróbáltak rendet teremteni a szerződé­sek témájában. Meghatároztatták a játéko­sok eszmei értékét, melynek következtében a középszerű futballistákért is repültek a félmilliók, a hat-nyolcszázezrek. Mivel a labdarúgók egy bizonyos százalékig része­sültek a pénzből, azok jártak jól, akik éven­te. kétévente klubot cseréltek. Mert megkap­ták a hivatalos és az úgynevezett asztal alatti összeget is. Illusztrálásként felhozha­tom a volt diósgyőri Feledi esetét, aki né­hány röpke esztendő alatt megjárta Kazinc­barcikát, Miskolcot, Debrecent, Ózdot, Vesz­prémet, Leninvárost. Ugyancsak vándorolt Menyhárt és Giron is. Biztos vagyok ben­ne, hogy jól jártak, jobban, mint azok a DVTK-sok, akik hűek maradtak klubjukhoz. Azok, akik vándoroltak, nem tettek semmi rosszat, csupán kihasználták a rendelkezé­sek adta lehetőségeket. Az eszmei értéket illetően, meg a már-már csillagászati ösz- szegek „csataterévé” változtatott átigazolási fronton — a Népsportot idézve — „finomí­tásokra lenne szükség, mert a jelenlegi helyzet olyan, mint a. 22-es csapdája”! Melyből logikusan következik: a magyar futballban szinte nem lehet megbukni. Ta­lán nem haragszik meg Mezey György, ha vele példálózom. A VB-terminológia szerint ő ugyanis megbukott. Igen ám, de külföldön folytatja, tízszeres, hússzoros fizetésért. Vagyis lényegesen jobban jár, mint eddig. Hasonló szisztéma szerint „buknak” az NB-s játékosok is. Ha valaki nem válik be mond­juk a Honvédnél, elmegy a Vasasba, aztán a Dózsába. Közben itt is, ott is szépen tart­ja a markát. Teheti, hiszen elég két szép szó, néhány ígéret, s máris nyílnak a kasz- szák. Nincs rend az alacsonyabb szinten sem. Egy területi, megyei I. osztályú futbal­lista sokszor többet keres, mint egy NB 11-es. Mert a helyi bázisok (vállalatok, üzemek) vezetői sportszabadsággal, munkaidő-kedvez­ménnyel, különböző jutalmakkal, természet­beni juttatásokkal honorálják a harmad- negyedosztályú kedvencek szürke „produk­cióját”. A felsoroltakra Borsodban is van példa. A nézőszám pedig szakadatlanul csökken. A Képes 7-ben a közelmúltban figyelemre méltó írás jelent meg Zsolt István tollából. Kedvelem az írásait. A volt játékvezető olyan ember, akinek a véleményére érdemes odafigyelni. VB-(le)szereplésünk ürügyén a hazai nézőszám alakulásával is foglalkozik. Terjedelmes cikkéből idézek: „Kérdezzük meg a labdarúgást, mit tesz azért, hogy el­kerülje az unalom vádját? Egyfajta saját­sága biztosan van, olyan, ami ma már csak a futballra jellemző: a másfél órának akár az első percében elért eredményt itt meg lehet őrizni a mérkőzés végéig. Sőt, ha. a tabella úgy kívánja, még a »jó nekünk a null-null« is célkitűzés, sőt mindent eldöntő siker lehet. Ennek a bombateljesítménynek az eléréséhez igénybe lehet venni — a spor­tolás ürügye alatt — a középpálya nyomo­rult eseménylelenségét, a partdobás, kapuki­rúgás ünnepi koreográfiáját, s fetrengést és ápolást a gyepen, a játékoscsere lélektani megválasztását — és még folytathatnám kétszer 45 percig. Hogy ez unalmas, vagy nem, azt mutatja a nézőszám és a szurkolók életkora. A két adat között gyanúsan szoros az összefüggés.■ A labdarúgás, amelyik gene­rációk életével forr össze, semmit nem vál­tozott — az élet lett gyorsabb, az emberek érdeklődése, a gondolkodás emelkedő szín­vonala lett hűtlen a tegnapi szerelemhez.” A honi NB 1-ben, NB II-ben olyan ritkán lehel minden igényt kielégítő, színvonalas, küzdelmes, lüktető, gólokban gazdag mérkő­zést látni — mint a fehér holló. Az pedig törvényszerűség: nincs ütőképes válogatott, tartalmas bajnokság nélkül. A magyar pont- vadászatról jószerével semmi jót nem lehet elmondani. A közönség nem tódul a pályák­ra, a játékosok persze — rendelkezés ide, rendelkezés oda — az első osztályban alig látják ennek a kárát. Hogyan lehetne végre „nyakon csípni” őket? Kissé leegyszerűsítve talán úgy, hogy az egyes mérkőzések után nem kellene fizetni. Kapja meg mindenki a teljesítményének, hazai és nemzetközi po­rondon nyújtott játékának megfelelő össze­get, de csak a bajnokság végén. A végelszá­moláskor. Mert az a játékos, amelyik szer­dán megszedi magát, szombaton már nem fog hajtani. A Magyar Ifjúságban olvastam, hogy nálunk már a pénz is elvesztette mo­tiváló szerepét, és futballistáinkat csak a nyugati (az esetleges busás hasznot ígérő) szerződések inspirálják. Egyetértek vele. Más. Az MLSZ nyilvánosságra hozta ter­jedelmes közleményét a magyar futball gond­jairól. A jelentés beismeri: a labdarúgás ál­lapota (a felkészültség, az állóképesség, a * küzdeni tudás alacsony foka, a mérkőzések többségének gyenge színvonala, a végzett munkát, eredményességet meghaladó erköl­csi-anyagi elismerés lehetősége, nagy ösz- szegű pénzek jogtalan módon való megsze­rezhetősége, az elítélendő, esetenként tör­vénysértő cselekedetek elkendőzése) nem segíti, ellenkezőleg káros hatással van csa­pataink, válogatottjaink nemzetközi szerep­lésére. Keserű beismerés ez. V égül: több helyen hallottam (olvastam), hogy a sportújságírók is mindig csak a már megtörtént, kudarcokat elem­zik, s pálcát törnek annak előidézői felett — amolyan eső után köpönyeg mottóval. Nos, tiszta a lelkiismeretem. Hirtelenjében nem is tudom összeszámolni, hogy hányszor le­írtam (leírtuk): a borsodi csapatok által kép­viselt futball messze áll a szó igazi értel­mében vett futballtól. Lapunkban félreért­hetetlen célzásokat tettünk a bundagyanús mérkőzésekre, ostoroztunk a terveszerűtlen kapkodás láttán, foglalkoztunk az utánpót­lás-nevelés súlyos hiányosságaival — oly­kor „ki is kaptunk”, mondván: hiányzik be­lőlük a lokálpatriotizmus. Szűk két hét múlva újra beindul a gé­pezet. Jó lenne, ha az év végén nem kelle­ne megismételve papírra vetni a fenti gon­dolatokat. Kolodzey Tamás ^FORMAI Az idei világbajnokság 11. fordulójában a Forma—-1 versenyzők történelmi lépés­re készülnek, miután a soron következő futamot Magyar- ország rendezi. Ez lesz az első alkalom, hogy a modern Grand Prix versenyzés a szo­cialista országok egyikében kerül lebonyolításra. Ez a lépés is csak a Grand Prix versenyzés növekvő népszerűségét és valódi nem­zetközi státusát igazolja. Magyarország és fővárosa, Budapest izgalmas kirándu­lásnak ígérkezik mind a ver­senyzők, mind az idelátoga­tók számára, az új Forma— 1-es pályáról, a Hungaro- ringről nem is szólva. A pálya természetesen még ismeretlen a 26 pilótának, de azokra, akik látták a 4.014 km hosszú pálya terveit, na­gyon nagy benyomást tettek a magaslati változások, illetve a gyors, a közepesen gyors és a lassú kanyarok kombi­nációi. „Lehet, hogy olyan pályát vá válik, mint a Brands Hetch-i, és nekem az a ked­venc helyszínem, mert a ve­zetés rajta felér egy kihívás­sal” — nyilatkozta Keke Rosberg. „Nagyon örülök, hogy egy új pályán és új or­szágban versenyezhetek az utolsó idényben, és még job­ban örülnék, ha az én ne­vem kerülhetne a történe­lemkönyvekbe, mint az első magyar Grand Prix első győztese. Az elmúlt két ver­seny alatt igazán alkalmassá tettem kocsimat vezetési stí­lusomhoz, mint az a hocken- heimi helyezésem és a ver­senyen nyújtott teljesítmé­nyem is bizonyított. Ügy ér­zen, jó esélyeim vannak a Hungaroringen a győzelem­re, már amennyiben az autó nem hibásodik meg és nem fogy el a benzinem.” Az új pálya valószínű nem veszi majd annyira igénybe az üzemanyagot, mint Hock- kenheimben, ahol Alain Prost és Keke Rosberg kocsijából az utolsó körben — az első három befutó között voltak — fogyott ki a benzin. „Épp elég rossz volt. hogy elfogyott az üzemanyagom, és ezért a harmadikról a ha­todik helyre estem vissza, ami nagyon fontos bajnoki pontok elvesztését jelentette, de amitől még rosszabbá vált helyzetem, hogy legnagyobb riválisom, Nigel Mansell to­vább növelte előnyét velem szemben” — mondta Alain Prost elkeseredve. A francia pilóta ezek után Budapesten szeretné kárpótolni magát, hiszen egy esetleges győze­lem nagyban javítaná esé­lyét a világbajnoki cím meg­védésében. Hockenheimben folytató­dott a Ferrari balszerencsés sorozat. Alboreto igen előke­lő helyről volt kénytelen fel­adni a versenyt átviteli prob­lémák miatt. Az olasz csapat módosított kocsival érkezett Hockenheimbe, de végül a hagyományos típussal indult a versenyen. „Még mindig szükségünk van a javított autó további tesztelésére, de nagyon nehéz mindent meg­oldani egy ilyen zsúfolt ver­senyprogram keretében” — mondta Alboreto. A másik Ferrari-pilóta, Stefan Johansson rögtön a rajt után ütközött Teo Fobi­val, így ki kellett állnia ja­vításra. Visszatérése után si­került egykörös hátrányából ledolgoznia, és úgy tűnt, még pontokat is szerezhet, a hát­só szárnylap azonban három körrel a cél előtt meghibá­sodott, depóba kényszerítve a svéd pilótát. „Az már nyilvánvaló, hogy tíz. futam után nem lehetnek esélyeink a sikeres világbaj­noki szereplésre, de még mindig látok lehetőséget ar­ra, hogy a hátralévő hat fu­tam során versenyképesek legyünk és esetleg még egy győzelmet is arassunk” — mondta Johansson. Alessandro Nannini és And­rea de Casaris hasonlókép­pen éreznek az idénybeli szereplésükkel és a Minardi —Motori Moderni alvázzal kapcsolatban. „Tudom, hogy egyáltalán nincsenek esélye­ink a győzelemre ilyen erős ellenfelekkel szemben, mint a Williams vagy McLaren, de jó lenne legalább egyszer problémamentesen beérkezni a célba, és legalább egy-két pontot szerezni a csapatnak” — nyilatkozta Nannini, — „Az alváz elég jónak tűnik, és amikor megy az autó. úgy érzem, vannak lehetőségeink, de hozzám hasonlóan, ver­senyről versenyre még csak tanuljuk a Forma—1-et” — tette hozzá az olasz verseny­ző. Totónyeremények A totó 31. heti eredménye: 2, 2, 2, 1, 1. 1, 2, 2, 1. 1, 1, 2, 1 és a + 1 1-es. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint a totó 31. heti szelvényei között 3 db telitalálatos volt. Ezekre egyenként 2 millió 60 ezer 972 forintot fizetnek, 13 találatos szelvény is 3 db volt, nyereményük egyenként 1 millió 545 ezer 729 forint. A 12 találatosokra 51 ezer 524, a 11-esekre 2868, míg a 10 találatosokra 486 forintot fi­zetnek. MLSZ-képviselők Párizsban Augusztus 22-én Párizsban ké­szítik el a labdarúgó olimpiai selejtezőit európai C-csoportjá- nak menetrendjét. Franciaország. Magyarország, Spanyolország, Svédország és Írország küzd a csoportban egy­mással. Az MLSZ-t a párizsi müsoregyeztetőn Páncsics Mik­lós főtitkár, Komora Imre szö­vetségi kapitány és Huszár Ist­ván, a szövetség nemzetközi re­ferense képviseli. Magyar siker az első napon A hét végén, hét szocia­lista ország félszáz sporto­lója kezdte meg az egyhetes versenyprogramot Leninvá- rosban. Vasárnap kedvező időjárásban, egész nap tar­tott az egyéni ejtőernyős felnőtt és ifjúsági erőpróba, amely végül is dobogós ma­gyar eredményekkel végző­dött. A versenyzőknek 1000 méter magasból hat-hat ug­rást kellett végrehajtaniuk, s szó szerint centiméterek döntötték el a helyezések sorrendjét. A város központjában el­helyezett célkört a bírók né­pes tábora vette körül, s a felállított elektromos táblán csak elvétve jelent meg két­számjegyű kijelzés. Mind a felnőtt, mind az ifjúsági ka­tegóriában induló csapatok magas fokú szakmai felké­szültségről, tudásról tettek tanúbizonyságot. A felnőttek versenyében Nagy István, a Honvéd Kilián György Mű­szaki Főiskola sportegyesüle­tének versenyzője 4, míg a húszéves Nalióczky János, az ifjúsági csapat tagja 13 cen­timéteres eredménnyel a 3. helyet szerezte meg. Eredmények. Felnőtt egyé­ni: 1. Wetteborn (NDK) 2 cm, 2. Glinka (Szovjetunió) 3 cm, 3. Nagy (Magyaror­szág) 4 cm, 4. Grzegorz (Len­gyelország) 6 cm. Az 5—7. helyet NDK, magyar és szov­jet versenyző szerezte meg 8 centiméterrel. Ifjúsági egyéni: 1. Lap- tyev (Szovjetunió) 10 cm, 2. Dejan (Bulgária) 12 cm, 3. Nahóczky (Magyarország) 13 cm, 4. Diján (Bulgária) 15 cm. Az 5—6. helyet egy bol­gár és egy magyar verseny­ző szerezte meg. A többtusa verseny követ­kező számára, az ejtőernyős csapatugrásra, augusztus 15- én, kedden kerül sor. (fekete)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents