Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1986. augusztus 2., szombat Ez a zádorfalvi ház egyike azoknak, amelyeket az Országos Műemléki Felügyelőség nemrégiben védetté nyilvánított. Befedik a patakot Szuhafön. Víz ugyan alig csörgedezik a mederben, baleset mégis volt már... a Egy (nem kulturális) nap a Szuha völgyében K iállításra invitáltak egy levélben Alsószuhára. Alfélé helytörténeti, néprajzi és népművészeti értékeket összegző bemutatóra. amelynek az összehozása a legtöbb esetben a helybéli népfront- és tanácstagok érdeme. így történt ez itt is, a számításba azonban egy kis hiba csúszott. A gyűjtemény bemutatását ugyanis, úgy tudtuk, egész nyárra tervezték, ám ottjártunkkor a program sikeréről már csak szóban számolhattak be nekünk. Sajnálatosan gyorsan visszakerültek gazdáikhoz a hímzett térítők, mázas köcsögök és mindazon használati tárgyak, amelyek a paraszti életformát hivatottak megőrizni. Annyi baj legyen! — mondja a krónikás, hiszen a múlt fontosságánál már csak a jelen fontosabb. És ha ennek a kulturális megmozdulásnak valóban az volt a célja — mint a levélben is jéiezték —, hogy az itl élők közösségi összefogását erősítse, lássuk hát, volt-e szikrányi sikere is, összébb hozta-e a gyűjtő-. kutatómunka a három társközség: Szuhafő, Zádorfalva és Al- sószuha lakóit? RÉGMÚLT IDŐK - VÉDETT HÁZAK Tekerőlant muzsikáját bömböli az utcára a fültépő hangosra állított magnó. Dapsy Lajos tanácstagot, a kiállítás egyik fő szervezőjét keressük. Helyette a felesége sajnálkozik; férjéi most ügyeletre osztották be a kazincbarcikai ÉMÁSZ-nál. de legalább hazafelé ugorjunk be a munkahelyére. Lesz mondanivalója bőven, mert... — és itt a fiatalasszony elakad, bizonytalan, hogyan is fogalmazzon — ... igen sokat kell még küszködni ahhoz, hogy egyféle húzzák a vezetők ennek a három falunak a szekerét. A valóság — veszi halkabbra a masinát — nem olyan idilli, mint ez a muzsika. Alsószuha délelőtt teljesen néptelen. Még a vegyesbolt előtt sincs mozgolódás. Lakat csüng az egymástól nem messze lévő tanácsi kirendeltség és helyi tűzoltószertár (milyen szépen kalligra- lallak a felirat betűi!) ajta- jain is. A „munkaképes korú7' férfiak és nők nagy részét, mint rendesen, felszívta Kazincbarcika, Ózd és Putnok „térsége”. Majd valamikor a délutáni és esti buszok ontják magukból a hazatérőket. A templom is zárva! Na, ott már tényleg semmi keresnivalónk, ahonnan még a pap is külföldre utazott feleségestül, elzárván fiókjába ama bizonyos kiállítás képeit. Továbbmegyünk. Át az innen három kilométerre lévő Zádoríalvára, a közös községek tanácsi székhelyére. A tanácson se elnök, se titkár. A titkár egyébként is Izsófalváról jár ide a teendőket intézni, afféle ideiglenesen kölcsönvett szakemberként, míg helyből nem akad valaki. Az elnök elv- társ meg ... itthon van, csak éppen egy disznóölésnél segédkezik, három utcával odébb. A disznóölés körülményei ritkán hangolják rossz kedvre az embert. Szemmel láthatóan Oláh László tanácselnök se szomorodott el. hogy ott kellett hagynia a kolbászkeverő teknőt. Elköszönve rokonaitól, meredek, szép utcán ballagunk lefelé, miközben sorra mutatja nekünk azokat a régi házakat, amelyek — az Országos Műemléki Felügyelőség éppen egy hete érkezett levele szerint — védettséget élveznek. — Mit szólnak ehhez a tulajdonosok? Hiszen lebontani vagy átépíteni most már nem akárhogyan lehet. Ha lehet egyáltalán ... Az elnök hümrnög. Végül is ez a falu közös érdeke. Aztán meg . . . talán pénzt, is remélhetnek az OMiF-től, ha felújítani akarnak. Kell valamiféle beavatkozás. különben nem őrzi meg a település a régi arculatát. Kár volna pedig érte. Itt, a Gömör déli csücskén, a Szuha-patak völgyében fekvő terület már a tatárjárás idején lakott volt. A feljegyzések szerint a Zuha- nemzetség emberei éltek errefelé. Erről tanúskodnak a fennmaradt dűlőnevek: Latránd-, Iván-, Csömös- stb. Volt aztán valamikor egy őskohó is, de már Ózdra szállították. A vidék földje egyébként nem valami jó, inkább az állattartásnak felelt meg. No. azért szépen megélt itt a felszabadulás előtt néhány kisbirtokos is. — Azt biztosan hallotta, hogy innen származik a ’48- as szabadságharc híres Len- key tábornoka ... ?! A kúriájuk közös portán van a házunkkal . . . KÍVÁNSÁGLISTA ÉS KILOMÉTEREK Az elnök lakásán időt vállunk. — Hogyan boldogul a Szuha völgyének ez a hetvenes évek elejétől közös pányvára fogott három települése? — Nehezen — mondja Oláh László, aki csak a posztján új ember (egy éve tanácselnök), egyébként zádorfalvi születésű. — Szuha- főt, ami ide négy kilométer, jelenleg már háromszázan sem lakják, Alsószuha és Zá- dorí'aliva lélekszáma nagyjából megegyezik; hatszáz-hat- száz fölötti. Persze, nemcsak a kilométerek választják el az embereket. Alsószuha és Zádorfalva között mindig .is voltak ellentétek. Egyfajta vetélkedés. Zádorfalvárói azt tartják, nagyobb történelmi hagyományokkal bíró település, mint a másik kettő. Házai, templomai bizonyítják. A szuhaiak önérzete ezt hallva rögtön ágaskodni kezd, mondván; a történelmi múlt értékein kár igazságtalanul osztozkodni... — Végül is — legyint — ez volna a vitára a kisebbik ok. Ha a jelent nézzük, az alsószu- haiak szemében az is ki.pisz- kálhatatlan szálka, miért itt van a tanács, az iskola, az orvosi rendelő? Mit mondjak erre; nem én alakítottam így, hanem a közigazgatási átszervezések. A hátrafelé kesergés helyett mást nem tehetünk; megpróbálunk valahogy arányosan fej teszten i ... — Lehetséges? Az elnök visszakérdez. — Elvileg lehetséges, de miből? Igazság szerint nem boldogulunk valami gyorsan. Már annak is örülhetünk, hogy Szuhafön megállt az elnéptelenedés. Ha a fejlesztés érdekli, elsorolhatom én magának, hová, mi minden kellene. A következő, ötéves tervben mégiscsak az általános iskola bővítésére lesz pénz. Hatmillióból gazdálkodunk összesen az éven is... Hát ebből bizony aligha futja AiBC-re Szuhafön és Alsószuhán, hogy csak a legfontosabbat említsem. A falusiak minket piszkálnak, miért nem lépünk, mi az Ózd és Vidéke Áfészt. Adnánk nekik ingyen is telket, csak építénének rá boltot, de eddig nincs eredmény .. . Aztán, nincs postánk, gyógyszertár meg éppenséggel az egész völgyön nincs. A körzeti orvosnál az alapvető gyógyszereket ugyan megkaphatják az emberek, de kilométereket kell utazniuk. HOL MARADJON A PÉNZ? — Fontos az iskola bővítése? — Fontos. Az iskolánk ügye, végre most rendeződött. Na, az is egy külön mise lehetne, habár ilyet másutt is celebráltak eleget, ebben az országban. A három község felsőtagozatát 1068-ban Zádorra vonták össze. Majd. gondolva egy nagyot, 1976-ban az egész felső ta goza tot áttelepített ék Putnokra, miközben a környék alsósai ide jártak. így faragtak tízéves gyerekeinkből kollégistákat, hiába volt a nagy zúgolódás éveken keresztül. Tavaly végre véglegesen (?) visszakerült hozzánk a felsőtagozat, visz- szakaptuk a gyerekeinket. Hát ezért kell az iskolát bővíteni ! — A településfejlesztési hozzájárulással hogyan állnak? — Elfogadták mind a három faluban. Nem nagy ősz- szeget persze, Zádoron és •Szuhafön 500-at (éppen eny- nyi a fejkvóta is), Alsószuhán 400 forintot. De’meg ne ■kérdje, mire költjük majd, mert fogalmam sincs. Ahlhoz, ugyanis mind a három faluban ragaszkodtak, hogy a pénz helyben maradjon. A bizalom hiánya, tudja . .. Márpedig mit lehet 30—40 ezer forintból kezdeni? Hiába győzködjük az embereket: raknánk össze azt a pénzt, aztán elosztanánk, csoportosítanánk. Nem! Akkor lehetne pedig ebből az orvosi rendelő felszereltségén javítani, vagy öregek napközi otthonát építeni ... — Hol? — Itt, Zádoron. — Tán éppen ezért a „.nem". A szuhaiak azt mondhatják erre. nekik ebből megint mi a hasznuk? — Végül is csak ez a társközségek székhelye. Itt a legnagyobb a fejlődés. Tíz éve innen is csak mentek. Mostanra már egyre szívesebben építkeznek. Évente hat-hét házat húznak fel. Van is bőven, és viszonylag olcsó a telek, négyzet- métere tíz-tizenöt forint. Igaz, nem közművesített. Mert közmű, az nincs. Se vezetékes víz, se szennyvíz., az ásott kutak vize nitrates, a csecsemőknek fóliában szállítják a vizet. Elszomorító különben, hogy amilyen drága manapság a fuvar ... a víz meg közben itt poshad a rekeszekben, mert néha el sem viszik... — Vízműlársulást nem terveznek ? — Társulást nem. Ellenben már az idén nekifognak egy mély próbafúrásnak, és ha annak a kóláik jó lesz a vize, közkifolyón viszik be a falukba. — Miből gyarapodnak errefelé az emberek? Eljárnak dolgozni, helyben is van egy varroda, és ... ? — Gondolom, abban egyetértünk, hogy a varrodai háromezerből még egy asz- szony se nógatta a férjét építkezésre. A munkahelyek megélhetést biztosítanak, de gyarapodni csak a kerttel, háztájival együtt lehet. Es lehetne jobban is. mint most. Nem tudom, megfigyelte-e, hogy a környék dombjain nincs tehéncsorda, birkanyáj is alig. Pedig állattartásra jó igazán ez a l'öld! A három faluban összesen két tehén van. Ha már nyakig ér a fű a kertemben, úgy kell könyörögni; valaki kaszálja le, vigye el, ingyen adom. .. KICSIVEL TÖBB TÖRŐDÉST! Johán Józsefné szerint a zádorfalvi AB.C-ben órákat kell várni a friss kenyérre, tejre. Vagy többször is fordulni. Az üzletben már kora délelőtt, sem kaptunk tejet. a reggel érkezett 220 liter rövid idő alatt elfogyott. Aznapi kenyeret délutánra vártak, hentesáruból kétféle volt. Parizer és lecsókolbász. Johánné bólogat. így van ez mindig: húshoz, zöldséghez meg csak az jut, aki tar! magának, vagy a városokból hozza. Alsószuhán, mint erről már szó volt, van egy házi vegyesbolt. A legrosszabb Szuhalon a helyzet. — Nézzék meg! — mutatja Váradi Józsefné a lapátos, csákányos, lalicskás felfordulást a faluban. — Lefedik most a pataknak ezt a szakaszát. Ami itt megy a főút mellett. Másfél millióért. Nem azt mondom, szükség volt rá, mert egy ember pár éve belefulladt. (Igaz, mesélték, hogy nem volt egészen józan...) Tudjuk mi azt, hogy nem a helyi tanács pénzéből csinálják, az ember szíve mégis belesaj- dul a másfél millióba, amikor eszébe jut: itt ez a rossz kis bolt, majd összedűl, van egy 240 literes hűtőszekrénye, amibe sose fér semmi. Mirelit aprólék?! Jó, ha a tej nem savanyszik meg a melegben. Nagyon, de nagyon kellene már nekünk egy rendes élelmiszerbolt! tLenkey Elemér bölcs mé- ilázással szemléli a kapujából a patak befedésének túrásaL- fúrását. A munkáiból és a munkásokból az ő portája elé is bőven kijut. Nyugalmának oka: a nyugdíjas bányász egyike volt azoknak, akik ezt a 'munkát szorgalmazták, fontosnak tartották. Lenkey Elemért a bölcsessége akikor sem hagyja cserben, amikor szemlélődését megzavarva — a falujáról kérdezzük. — Na, akkor most jobb. ha az elnök elvtárs befogja a fülét és elfordul. Mert mást nem mondhatok; az irányításban is kell legyen hiba, hogy innen mindenki csak menekül. A középkor- osztály szinte teljesen hiányzik SzuhaíőrőT. A serényfalvi fordulóban megszaporodtak a házak .. . nálunk megüresedtek a porták. Hogy miért? Ezt kérdem én is a fiataloktól. De megkérdem én az elnök elvtárstól is! H azafelé megkerestük Dapsy Lajost a kazincbarcikai ÉMÁSZ- nál. A fiatalember sok-sok mondandójából most csak néhány gondolatot idézünk. — Nem akarunk mi se Szuhafön, se Alsószuhán önálló tanácsot, külön gyeplőt. Csak egy kicsivel több törődést szeretnénk. Hiszen amennyi sok közös kincs akad a múltunkban, annyi lenne a jelenben is. Hogy mást ne mondjak, itt van a melegvíz-forrás. A tanácson elsiklanak felette, vagy azt mondják, már megint az alsószu halak kaparkodnak valamit — maguknak! Pedig mekkora nagy érték van abban a 40 fokos vízben! Most egy betontömbbel ledugóz- ták. Az „Észak-Magyarország gyógyvizei" 1983-as kiadványában már szerepel, még sincs jelentkező cég, amelyik felkarolná a tervet, egy üdülőt építene mellé. Hiába a Mohos-tavak közelsége, a szép természetvédelmi környezet. És ez csak egy adalék ahhoz: mit rakhatnánk a közös szekérre. A kérdésen akkor szoktak rágódni, ha abban sem biztosak, merre menjen az a szekér... Keresztény Gabriella Fotó: Balogh Imre hat a szuhaiaknak azért is A három társközségben összesen egy ABC van: Zádorfalván. Délelőtti forgalom a friss kenyérért . . ,
