Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
1986. augusztus 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Képviselőként is - bajokat orvosolva Egy év a Parlamentben .Vük több mint egy éve. hogy dr. tiazsó György garadna— novajidrányi körzeti orvos megkapta a mandátumát: választói bizalmából országgyűlési képviselő lett. Még tíz éve sincs, hogy az orvosi diplomát kezébe kapta, s most itt ez az újabb feladat. Vajon bogy birkózik meg egy harmincegy- nohány éves fiatalember a korán vállalt kettős teherrel? — Golopon születtem, s a sárospataki gimnáziumi és a debreceni egyetemi éveket leszámítva, mindig falun éltem. Egy évig Tiszalúcon dolgoztam, s nyolc éve, 1918-tól itt élek Garadnán, s nem is vágyom el innen. Talán mondanom sem kell, hogy engem lepett meg a legjobban, mikor megtudtam, hogy képviselőjelöltként gondoltak rám. Igazából mind a mai napig nem tudom, hogy kinek jutottam az eszébe, s hogy kerültem a választói listára. A dolog pikantériája, hogy „ellenfelem" egy kolléga, dr. Tóth István volt. akivel előtte is. de a választások megnyerése óta is jó. baráti a kapcsolatom. — Milyen tapasztalatokat hozott az elteli egy esztendő? — Megválasztásom nagy türelmet igényel a betegektől is és a választóktól is. Az eltelt egv évben alig voltam itthon található. Mint. orvos a saját körzetemben kétezer lakos, a szomszédos orvosi körzetben (Hernádvécse, Hernádpelri. puszi arad vány, ahol egy éve nincs orvos, s azóta ott is helyettesítek). 150(1 lakos ellátásáért vagyok felelős. Az országgyűlési képviselői körzetem ennél jóval nagyobb, tizenegy nagyközségi közös tanács, s ezen belül 40 település.- körülbelül 17 ezer lakóját kell képviselnem. Délután 4-től 5-ig rendelek, ilyenkor mint képviselőt is biztosan itthon találnak. Sajnos, az egy év kevés volt ahhoz, hogy mind a 40 településre akár csak egyszer-egyszer is eljussak. — Nyilván sokan megkeresték, ügyes-hajós dolgaikkal, mini képviselőt, Milyen ügyek intézésében kérik a segítségét'! — Zömmel saját ügyeikben jönnek az emberek, olyan dolgokban, mint. például a nyugdíjjogosultság elismertetése, s egyéb olyan ügyekben, ami tulajdonképp a helyi tanácsokra tartozna. Általában elmondhatom, hogy amit el tudtam intézni, azt addig is sikerült, amig nem voltam képviselő. Volt aztán olyan eset is, amit nem tudtam megoldani. A gönci Zöldértet megszüntették. mert veszteségesen .működött, Megpróbáltam ellene felszólalni, hiszen az alapellátásban az ilyen környéken nem a nyereségességre kellene törekedni, hanem a kistelepülések érdekeit is figyelembe kell venni. Nos, nem sikerült, s bár a teendőket átvette az áíész, s megy is valahogy, de nem úgy. ahogy kellene. — Hogyan érzi, körzetében mi a legfontosabb feladat. s abban tudolt-e eredményt. elérni? — Ha arra gondol, lud- tam-e, mint képviselő pluszpénzt szerezni, azt kell mondanom, hogy nem. Hiszen a pénz már el 'van osztva, a Parlament folyosóján nem lehet odamenni X-hez, hogy adjon külön valamire. A megyei tanácsnál már inkább lehet próbálkozni, bár a pénz ott is el van osztva, nagyon nehéz bármit is pluszként kiharcolni. De nem is Pesten, hanem itt kell intézkedni!' A legfontosabb feladat egyébként az elmaradott területek felzárkóztatása. Erről sokat beszélünk, de azt nem nagyon látom, hogy érdemben is teszünk érte. Nincs a vidéknek megtartó- képessége. Munkalehetőség alig van, a tsz-ek gyengék, ipart ma már nem telepítenek ide, de ha telepítenének is, a környező településekről nincs megoldva az utaztatás. A városokban dolgozók sem jönnének vissza, nem hagyják ott a biztosat a bizonytalanért. A rengeteg ingázó pedig könnyen lesz beteg, alkoholista. Ezek az emberek nem érnek rá gyereket nevelni. tehát a családok élete is tönkremegy. A „kultúrát" nálunk a kocsma, a vegyesbolt és a heti egyszeri filmvetítés jelenti. Az orvosra hárulnak az egészségügyi nevelés gondjai, de ez szinte lehetetlen, akinek kellene, úgysem jön el az előadásra. Gyermekkorban kellene sok mindenre, a helyes életmódra nevelni, de sajnos nagyon alacsony szintű az egészségügy oktatása az iskolákban. Még azok sem tudják, azoknak is tanulniuk kellene, akik oktatják. — Bizonyára soka.n kíváncsiak pesti, országgyűlési benyomásaira. Úgy tudom, hogy tagja a szociális és egészségügyi bizottságnak is. — Az első benyomás, érzés persze a meghatottság volt, a sok híres ember, politikus. művész közelsége, megismerése. Az talán köztudott, hogy az igazi érdemi, előkészítő munka a különböző bizottságokban folyik. Az igazi parlamenti világ itt vannak, itt mondhatja el mindenki a véleményét. Azt persze tudomásul kell venni, hogy a felelősség a miniszteré, végső soron neki kell döntenie. A bizottsági ülések, az ott folyó viták a legjobbak. Bár szükséges, néha úgy érzem mégis kár. hogy ezekre sok vendéget is meghívnak, ezek mindig fel is szólalnak, így a tényleges munkára kevesebb idő jut. Kiderült már az. is, hogy mennyi mindenhez nem ért az ember, amihez kellene. Tavaly például a 86-os év egészségügyi költségvetési vitájában felszólalt egy nő, s úgy tűnt, hogy jól ttvel a let vezet egyes pontjai ellen. Aztán a jelenlevő pénzügyminiszter megmagyarázta, hogy miért jó a költségvetés. Utána elfogadtuk, hiszen orvosok vagyunk, nem pénzügyi szakemberek, nehezen szólhatunk bele abba, amihez nem értünk. — De voltak eredményes, jó vitáink is. Például itt volt az alkoholizmus-vita. Az itt elhangzottakat a következő ülésen már leírva megkaptuk, ezek többsége belekerült a javaslatba. Lit éreztem először, hogy valóban én is „törvényt hoztam". Ez a mi vidékünkön is eleven probléma, sajnos itt is egyre több az alkoholista. Ahogy mondtam, itt nincs más „szórakozás" s az elkopott, elhasznált. emberek így vigasztalják magukat. Sajnos egyre több nö is iszik, figyelje meg egyszer: a sok rágógumis, negról szopogató nő mind iszik. — Tudom, hogy az egyik ilyen bizottsági vitában Ön is felszólalt. Miről vitáztak, s hogyan fogadták amit elmondott? — Az orvosi alapellátás kérdéseiről vitatkoztunk, tehát „testhezálló" témáról volt. szó. az alapellátás a körzeti orvosok feladata. A felszólalásom lényege az volt, hogy az alapellátás biztosításának anyagi vonzata vizsgálatakor. a szükséges felszerelések beszerzése előtt azokat is kérdezzék meg erről, akik itt dolgoznak. Nem az egycsatornás EKG a legfontosabb műszer, hiszen az olyan, mintha elektromik- roszkóp helyett lupéval vizsgálnánk egy bogarat. Arról nem is beszélve, hogy i befektetett anyagi volumen sincs szinkronban a hasznossággal. Ráadásul a körzeti orvosok többsége nem is ért hozzá olyan mértékben, hogy érdemes lenne ezt csinálni. Sokkal inkább szükséges lenne minden körzetben egy kis laboratóriumot megvalósítani. Az alapellátás lényege, hogy minél több dolgot helyben lehessen vizsgálni, gyógyítani. Egy vér- vagy vizelet- vizsgálatért ne kelljen utaztatni a betegei. Meg kell határozni, hogy az orvos mit köteles alapellátásban csinálni. Mire gondolok? Egy centrifuga kellene, egy mikroszkóp, egv fizikoterápiás készülék, terhességhez egy ultrahangos készülék (ez például mindössze hétezerötszáz forint!), aztán ha, nem is minden körzetbe, egy hallás- vizsgáló készülék. Tehát nem különleges dolgokra lenne szükség, csak amilyen elvárásokat támasztunk az alapellátás elé, ahhoz kellene a megfelelő műszerezettséget biztosítani. — Biztos vagyok abban, hogy a legtöbb körzeti (falusi) orvos képes lenne elvégezni ezeket a feladatokat. Hiszen mindezt tanultuk az egyetemen. Az lenne a cél, hogy minél magasabb szintű, végleges ellátást biztosítsunk helyben. Így kevesebb kórházi ágyra, szanatóriumra lenne szükség. Ha lenne elég megfelelő műszer, számon lehelne kérni az orvostól is. hogy amit -kell, csinálja is meg, ne küldözgesse a beteget feleslegesen szakrendelésre. Aztán itt van a gyógyszerrendelés racionálisabb szervezésének kérdése. Sok gyógyszert nem írhatunk fel, ami teljesen indokolatlan. Egy szklerózis multiplexben szenvedő, gyakorlatilag mozgásképtelen beteg, hogy menjen kéthetente a városba gyógyszert íratni? — Legutóbb mivel foglalkoztak a bizottsági ülésen? — A családjogi törvény módosítása is bizottságunk elé került. Ez is olyan téma. ami egy körzeti orvost is sok szempontból személyesen érint. Itt faluhelyen különösen sok az egyedül élő, idős ember. Ezek legtöbbje nem is hajtandó beköltözni a. városba, még ha hívják is a gyerekei. De sokszor nem is hívják. Nem törődnek vele. Ügy gondolom, ha a szülők kötelezhetők a gyermektartásra. helyes lenne fordítva is, kötelezzük a gyermeket a szülőtartásra. Sok helyen épült öregek napközije, a szociális gondozás is egyre jobban megy. Gond ezen a területen is van elég, egyre több az „italos" szociális otthon. A gazdagabb, jobb körülmények között élő öregek jobb híján elisszák a nyugdíjukat. Jelenleg az ország házában is nyári szünet van. a képviselők, mint a magánemberek többsége, szabadságukat töltik. Bazsó doktor is akkor készült kipihenni az elmúlt esztendő fáradalmait, amikor nála jártam. Úgy gondolom, beszélgetésünkből egyértelműen kiderült, hogy a két feladatot, az orvosit és a képviselőit nem tudja és nem is akarja különválasztani. Hiszen az egyik munkál nem a másik rovására kell végezni, s tudja, akkor lehet jó képviselő, ha orvosi munkáját is maradéktalanul, választói megelégedésére latja el. Szatmári Eajos Fotóművésztábor a természet ölén Fényképek az asztalon, viták az éjszakában Rögtönzött szabadtéri tárlat. Eifert János egy, a tavalyi táborban készült fotóról beszél. (Legelsőül talán a kezdetről: az elmúlt esztendőben gyűltek egybe először az ország minden tájáról Bánkútok a fotózás iránt érdeklődök. mintegy huszonötén. Pontosabban fogalmazva azok. akik művészi „injekcióval" beoltottak. Idén — az előző évi munkát, folyamatot meghosszabbítva — másodszor. A helyszín: az Aggteleki Nemzeti Park területén. Jósvafőtőt nem messze, a Vízgazdálkodási .Tudományos Kutató Központ Karszlvizkulaló Állomásának épülete és a környezetében felvert sátrak. Két fotóművész — Eifert János és Jung Zseni — irányításával dolgoznak itt július 26-tól augusztus 3-ig. S nemcsak itt — bárha a munkákról folyó éjszakába nyúló vitáknak, beszélgetéseknek ez a bázisa — de a csodálatos nemzeti park területén. Kutatva, s megörökítve annak olyan részleteit. melyek a táj csodáit, a manapság egyre kevesebb helyen fellelhető érintetlen természeti környezel szépségeit prezentálják. A majd’ húszezer hektáros park gyönyörűségeinek kicsinyke szeletével mi is megismerkedhettünk, amikor Borkúti Máriát, a tábor szervező intézménye, a Molnár Béla Ifjúsági és Ültörőház munkatársát követve a fotóművész tábor helyszínére gyalogoltunk. Megérkezve Eifert János. Jung Zseni és néhány táborlakó készséggel számolt be az itt folyó munkáról, a maguk elé kitűzött célokról, a tábor életéről. — Tavaly a jól sikerült, kiállítás után elhatároztuk: •még igényesebben fogunk dolgozni — mondja Eifert János. — Célunk: a magasabb szintű fényképezés. Némi csalódás ért bennünket, ugyanis a tábor résztvevőinek összetétele elég vegyes. Van. akinek egészen Jung Zseni: „Meg kell emliteni a látásmódot is . . alapvető dolgokat kellene megtanítani, vannak viszont, akik már igen magas művészi szinten művelik a fényképezést. Ez utóbbiak között kell megemlíteni Nagy Péter győri, Wagner Ferenc soproni, Vécsi Attila mar- tonvásárhelyi fotósok nevét. — Időben még az elején vagyunk, így a hangulatot még nem nagyon lehet lemérni — szól Jung Zseni —, most egy modellel dolgozunk, igaz, eredetileg három modellt ígértek. Mivel az aktfotózás iráni a legnagyobb az igény, így némi elégedetlenség tapasztalható a fotósok körében. Meg kell ént í ten i a látásmódot Is, vagyis aki még nem tud fo- tograíálni. az nehezen tudja megtalálni a témát. A modell a kapaszkodó nekik. Bizonnyal ezekről is szó esett, esik azokon az esti beszélgetéseken, melyeken mindig terítékre kerül egy- egy táborlakó munkája, itt aztán kritikát mondanak egymás munkáiról, kiemelve az erényeket, élesen bírálva a gyengébb teljesítményeket. Eifert János: — Ezek a viták sokszor a sértődésig is eljutnak. De ha valaki megérti a segítő szándékot, s le tudja küzdeni saját hibáit, sok öröm fogja érni a későbbiekben. Egyébként ma este ,.Wág- ner-est" lesz. Vagyis a soproni Wagner Ferenc teszi asztalra képeit. — Hogyan telik el egy napjuk? íA reggeli után kocsival kimegyünk a helyszínekre. Itt kijelölt pontokon fotózunk — mondja L.ehoczki Alfréd, aki Miskolcról érkezett. — Nem csupán egyéni munkát végzünk, hanem kisebb csoportokban közösen dolgozunk — kapcsolódik a beszélgetésbe a Budapestről érkezett Némethy Géza. Abban, hogy hová érdemes elmenni fotózni, Kiss Ernő, az Aggteleki Nemzeti Park idegenforgalmi fel ü gy el ö j e segít. Annál is inkább, mert a tábor vállalta egy diupo- rámasorozat elkészítését a nemzeti parkról, a nemzeti parknak. Ami — ha a park területét, természeti gazdagságát nézzük — nem is olyan egyszerű. Erről Kiss Ernő beszéli: — Szerintem kevés ez a nyolc és fél nap egy ilyen táborhoz. Hallatlanul gazdag szépségekben ez a vidék. Hadd mondjam el. hogy a nemzeti park nem csupán természetvédelmi szerepet lát el, de kulturális intézményként is kíván működni. Ez a tábor része e tevékenységünknek. ami nekem szentély szerint szívügyem is . . . Beszélgetésünk további részében nagyon fontos téma felé kanyarodunk: a környezetvédelem és annak aktualitása kerül középpontba. És az, hogy a fotóművész mit tesz, tehet ezen a leren. Eifert János szerint: — Van egy mozgalom, hogy a gyárak, a szennyező források környezetromboló hatását a képeken visz- szaadjuk. érzékeltessük. Láng István, az MTA főtitkára fogalmazta meg: „A környezetvédelem célja a természeti és társadalmi környezet harmóniájának hosszú időre való megőrzése. s ez elképzelhetetlen a tudomány és a társadalom együttműködése nélkül". E téren a fotóművészek sokat tesznek, mert fényképeiken megmutatják a létező világ és egy másik, a kívánatos világ közti különbséget. A táborban a résztvevők foglalkozása széles skálán mozog: a mozdonyvezetőtől a radiológuson keresztül a repülőgép-pilótáig számtalan foglalkozás képviselteti magát.. Többen közülük már az elmúlt, évben is a táborban tevékenykedtek. — Mik a jövő évi táborral kapcsolatos elképzelések? — A tervek szerint jövőre a Bükkben teremtenénk meg a táborozás feltételeit — mondja Borkúti Mária. — Szeretnénk nemzetközivé bővíteni a fotóművésztábort. Az idei anyagból kiállítást rendezünk január elején a Miskolci Galériában, majd ez az anyag vándorol tovább az országban. Beszélgetésünk után még megtekintettük az elmúlt év terméseiből rögtönzött szabadtéri kiállítást. Ezt követően elköszöntünk s ismét megcsodáltuk. gondolatban „lefényképeztük" az elénk tárulkozó tájat ... Mészáros István Fotó: Eaczó József Fontos a karbantartás
