Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-19 / 195. szám
1986. augusztus 19., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ha kora reggel megáll az ember egy szállítóvállalat telepe előtt, ha körülnéz valamelyik nagyváros forgalmas útkereszteződésében, ha egy gyaloghídon megy át nagyobb rendező pályaudvar fölött — önkéntelenül is a szállóigévé nemesült reklám' mondat jut eszébe: — Kinek van ehhez energiája? Márpedig kell hogy legyen — az országnak. Az árut szállítani kell, legyen az mezögiazdlaLsági termők, ipari kész- vagy félkész termel- vény. Utazni is kell, hivatalos vagy magánügyben, eljutni az ország vagy a megye, a város másik végébe. A kérdés — különösen az utóbbi években — „mindösz- sze” az: hogyan lehet ezt a sok mindent kevesebb energiaráfordítással megoldani? Ügy, hogy a forgalom a szükséges mértékben növekedjék, de legalábbis ahhoz viszonyítva — vagy akár abszolút értelemben is — kevesebb fogyjon a drága és korlátozottan rendelkezésre álló energiahordozókból. VASÚTON A válaszon évek óta dolgoznak a Közlekedésügyi Minisztériumban. Nem csupán tervek készítésével — bár ezekben sincs hiány —, hanem mindjárt gyakorlatban is. Aminek olyan eredményei vannak, mint a vasúté: öt év alatt 28 százalékkal csökkent a fajlagos energiaráfordítás. Ami pedig az idén kezdődött ötéves tervidőszakot illeti: további 11 százalékos csökkenést irányoznak elő. Hogy ez a száttr kisebb az előzőnél, az talán magától értetődik: a takarékosságnak is megvannak az ésszerű határai, amelyeken túl már a közlekedés és a szállítás rovására menne. Közismert tény, hogy a legtöbb energiát igénylő vontatási mód a gőzös. A tavaly véget ért ötéves terv idején csaknem teljesen eltűntek a magyar vasúti közlekedésből a jó, öreg gőzmozdonyok, már fél százalékot sem képviselnek a vasúti vontatásban. Igaz, kissé késve követtük ebben földrészünk legtöbb országát (s ki tudja, mennyit késtünk volna, ha az energiatakarékosság nem kényszerít annyiba), de végül is az eredmény a fontos: ma már szinte esiaik nosztalgiavonatokat húznak a gőzmozdonyok. Jött helyettük a dízel, almely sokkal korszerűbb, takarékosabb is, de hátránya, hogy éppen a legféltettebb energiahordozót, az olajat fogyasztja. Pótolni kell tehát azt is — villannyal. Tavaly már 59 százalékot képviseltek az összvontatási teljesítményben a villamos mozdonyok, 1990-ben pedig elérik a 68—70 százalékot. Ehhez természetesen elsősorban az kell, hogy még több legyen a villamosított vasútvonal, s a tervben újabb 600 kilométer vasútvillamositás szerepel. Többek között az is, hogy — az elkészült záhonyi vonal után — valamennyi szomszédos ország egy-egy határállomásáig villamos vontatású vonatokkal lehessen eljutni: Gyékényesig, Somoskőújfaluig, Bihar- keresztesig villany energia röpíti a szerelvényeket, s ilyen közlekedik majd a győir—Isopiron'—ebenfurti vasúton is. KÖZÚTON Jó lenne, ha az országúti közlekedésben is lehetne alkalmazni a villamos vontatást, de hát ez még sehol a világon nem jutott túl a kísérletezés szakaszán. Marad tehát egyelőre — s ez az „egyelőre” akár évtizedeket is jelenthet — a dízelesítés. Ezelőtt öt évvel csaknem 25 ezer benzinmotoros ZIL teherautó . futott útjainkon. Óriási porlasztóikban hektoliterszámra égették a drága benzint. A hatodik ötéves tervidőszakban ezeknek a nagy étvágyú teherautóknak egy részét kiselejtezték, mert megöregedett. A többit pedig fokozatosan szerelték át dízelolaj fogyasztására. Igaz, hogy milliárdokba került, de így is megérte — a várható megtakarítás ennél is több lesz. (Lehetne még több, ha a személygépkocsik közül is több járhatna dízelolajjal. Ám ennek igen sok — elsősorban bürokratikus — akadálya van, bár egyre több magánautós szeretne ily módon takarékoskodni. Nemcsak önmaga, de az ország számára is. Bár igaz. hogy dízelmotorhoz sem könnyű hozzájutni.) Elismerésre méltóak a közúti közlekedés energiafelhasználásánál elért ötéves eredmények: a fajlagos fel- használás 18 százalékkal csökkent, a közhasználatú és közületi gépjárművek benzinfogyasztása pedig csaknem a felére: az 1980-as 615 ezer tonnáról 1985-ben 340 ezer tonnára. Ami pedig a benzin—dizel arányokat illeti: tavaly már az összes üzemanyag-fogyasztásnak csak egynegyede volt benzin, a többi gázolaj. A mostani ötéves tervben már nem is hoznak be benzint fogyasztó, közepes kategóriájú tehergépkocsit, az új teherautók 53 százaléka lesz dízelüzemű. Vagyis az arány egyre javul — de lehetne még jobb is, s a nemzetközi tárgyalásokon ezt igyekeznek elérni a magyar közlekedési szakemberek. A siker nem rajtuk múlik. Viszont hazai vállalatokon, azok vezetőin és gépkocsivezetőin, no meg nem csekély mértékben a szervezésen múlik, hogy még mindig nem kielégitő a teherautók kapacitásának kihasználtsága. Magyarán: virágzik az örökzöld téma, sok teherautó tér vissza telephelyére üresen, miközben vele párhuzamosan, talán azonos időben is, más teherautók hozzák a szállítmányt — és ellenkező irányban térnek vissza üresen. Talán egyszer ezt is meg lehet oldani... VÍZEN, LEVEGŐBEN Mint ahogyan azt is, hogy — több árut kellene szállítani vizi úton. „Csupán” azért, mert minden más szállítási módnál olcsóbb. A fajlagos energiafelhasználás jelentősen — 21 százalékkal — csökkent ugyan a vízi szállításnál is, de nem használjuk ki eléggé vízi útjaink lehetőségeit. Sokkal kevésbé, mint más, kevesebb nagy folyóval rendelkező országok. Bár ahhoz több hajóra, jobb és nagyobb kikötőkre és hajórakodókra lenne szükség. Sokat tenni — ha a fenti feltételek nincsenek meg — itt éppúgy nem lehet, mint a légi közlekedésben. Legföljebb — s erről szólnak a tervek — motorokat korszerűsítik, új műszereket helyeznek el mind a hajókon, mind a repülőgépeken az energiafogyasztás további csökkentése, illetve a vízi és légi járművek gazdaságosabb működtetése érdekében. Minderről rövid összefoglalót készített a Közlekedés- ügyi Minisztérium, a múlt és a legközelebbi jövő tényeit és terveit ismertetve. Ezt így fejezi be: „A magyar közlekedés kollektívájának megfeszített, hozzáértő és kezdeményező munkájára van szükség ahhoz, hogy céljainkat megvalósíthassuk.” Amihez hozzáfűzni aligha lehet. Legföljebb annyit: az előző öt év eredményei láttán okkal remélhetjük, hogy úgy is lesz. V. E. Bővítik az edelényi szennyvíztisztító telepet Az elmúlt években jelentősen haladt dlőr*e megyénkben az egészséges, vezetékes ivóvízhálózat kiépítése, aminek eredményeiként a lakosság több mint 60 szá- zatlélka kap már fogyasztásra nem káros ivóvizet. A vezetékes ivóvízihálózalt kialakításával azonlhan nem tartott lépést a szennyvízhálózat kiépítése. Megyénk települései közül összesen 26-ban üzemel közüzemi csatorna- és szennyvíztisztító lellep. Ezek is elsősoriban a városokat és a nagyobb településéket látják el. A telepeken az öSzszes szolgáltatott ivóvíz mintegy 34 százalékát tisztítják meg. elsősorban mechanikai tisztítás formájában. Bár elsősorban a megye- székhely csatornázás-, szennyvíztisztítási gondjait kell megoldani, de nem elhanyagolható a többi, a korábbi tervidőszakról áthúzódó ózdi, sajóSeentpéterli, rudabá- nyai csatornaművek bővítése és korszerűsítése sem —a többi feladat mellett. A tervezett kapacitásnövelés során került sor az edelényi szennyvíztisztító telep bővítésére. A lakossággal történt egyeztetés alapján közös erőforrásból megközelítőleg 1000 köbméteres kapacitással bővítik a már üzefmelő szennyvíztisztító telepet, amelynek építését folyamatosan végzik. A tervek szerint a bővített rész próbaüzemelésére szeptemberben már sor kerül. Az edelényi szennyvíztisztító bővítése nemcsak az egyre gyarapodó új város közművesítési gondjain segít, de hozzájárul a borsod- szlirátoi—sajőecsegi ivóvízbázisók védelméhez is. Ki lesz a százezredik? LJ» ff ff * r * #■ Miskolci vasarfia Egy ilyen vásárban az jó, hogy mindig történik valami. A féleség a ruhákat csodálja, a férj a manekene- ket gusztálja, a gyerek kólát akar ... Egy furgon rossz helyen parkol, a vendéglátósok vadonatúj pepsis kalapban feszítenek, a Vigadó Elektronikai mustra a Fotoelektronik Ipari Szövetkezet standján élelmiszeripari kóstolóján hosszú sor kanyarog. Az első benyomások mindig mélyebben rögződnek. A me- zőcsáti gölöncsérek rusztikus étkészlete bármely modern lakásnak díszére válna. A mezőkövesdi népművészek hímzéssel és hímes tojással rukkoltak ki. A Miskolci Háziipari Szövetkezet legtöbbet dicsért slágere a cifraszűrt idéző női kabát. A Pénzügyi Szervező és Tanácsadó Vállalat (Saldo a neve), az értékelemzésből ad Icákét, bemutatva egy kilincsét, amely a szakemberek faggatózása után 26 százalékos költségcsökken)- téssel állítható elő. Az ilyen vásárban az a jó, hogy minden másként tetszik mindenkinek. Nosz- talgiás időket idéz a Szerencsi Cukorgyár kerti törpe nagyságú süvegcukra, s a Novoplast nevű fővárosi cég bérházi lakásban is felállítható gyermeksátra. A Videoton sakk-komputere játékra csábít, de például a Magyar Nemzeti Bank Borsod megyei igazgatójának, Bonus iRókusnak, az építőipar új anyagai tetszenek leginkább, Rábai István, az LKM igazgatója pedig az Avas Bútorgyár díjnyertes szekrénysora előtt időzött legtovább ... És igazán nem lehet rossz néven venni Kiss Bélától, a December 4. Dró't- művek igazgatójától, ha neki a kohász-stand nyerte meg a tetszését. A 'Besenyői úti üzem két díjat is kas«- pótt. Két díj pedig dupla öröm. A XI. Miskolci Ipari Kiállítás és Vásár mottója (gazdaságosság, korszerűség, piacképesség) lépten-nyomon kitapiníhátóan jelen van. Bobkó Benjámin, a Miskolci Üveggyár főmérnöke, a nagy ötletről és a nagy üzletről mesél. Belevágtak a gyöngy- gyártásba. Ez a hulladéküvegből előállítható, lisztfi- nomságú golyócska az útburkolati jelek adalékanyaga. Eddig hazánkban csak osztrák importból származó anyagot használtak, most az üveggyáré az érdem és lehetőség, hogy évente 360 tonna 100—300 mikronos gyönggyel lássák el a házai piacot, egyetlen cent devizális kiadás nélkül. A társ- vállalatnak számító Nagy- kanizsai Üveggyár képviselőjével, Csetei Jánossal arról beszélgettünk, hogy a bátorsággal párosuló önállóság sikert hozhat. A gyár ugyanis: termosz nagyhatalom. Tucatnyi hőpalackot gyártanak, egyedül az országban, de úgy, hogy nemcsak az üvegesmunkát végzik, hanem „Csináld magad!” alapon — a műanyag palástot is. Így olcsóbb. Nagy reményekét fűznek hőálló edényeikhez is, nem titkolva, hogy szeretnének új piacokat szerezni ezen a tájon. Hasonló szándékok munkálnak a Sátoraljaújhelyi Elzett Gyár konstruktőreibe!} is. Miskolcon mutatták be, de viszik az őszi BNV-re is a több ponton záródó biztonsági ajtórendszert is. Képviselőjük az árról még nem szívesen nyilatkozott, de azt megtudtuk, hogy bármely, hagyományos bérházi ajtó 35 perc alatt biztonságossá tehető. Rossz hír ez a riglihúzók- nak és a besurranó tolvajoknak. Másfajta élményt kínál a 'különdíjas Brosszmann Fáimé bemutatója. Egyik őse császári hintókészitő volt, ő viszont a legismertebb bőrdíszműves a tájon. Szép és remek használati tárgyainak ára is, értéke is van. A természetes anyag drága ugyanis, s ebben a szakmában nem szabad, nem lehet selejtet gyártani. Így vannak ezzel Szerencsen is. A Szerencsi Édesipari Gyár nagydijas termékéről, a maöjdulás nugátról egy „szakértőt” kérdeztünk meg. A miskolci Kalló Tamara (ötéves és óvodás), két harapás között csak bólintott. Hasonlóképpen csettinthet- nek a keserű italok pártolói is, akik az Unicum krónikus hiánya miatt már-már lemondtak kedvencükről. A Miskolci Likőrgyár Avi- cumja húszféle, a környéken található gyógynövényből készül, monopol termék, hiányt pótol, s mint Csenged Zoltán piackutató elmondotta, a jó borsodi tapasztalatok nyomán szeretnék véle meghódítani az orS2tógOt. Minden látnivaló és élmény természetesen, nem férhet be egy ilyen, kétségtelenül személyes véleményt tükröző beszámolóba. De utolsó legyen a rendezőket és kiállítókat dicsérő szó, abban a reményben, hogy a százezredik látogatónak szánt ajándék vásáriia (egy televízió) gazdára talál. Hétfőn dléMg egyébként negyvenezer vendége volt a népkerti vásárvárosnak. (brackó) Ennivaló a látványt Kit ez, kit az érdekel a népes látogatóseregből
