Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
1986. augusztus 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 sport Idénykezdés az NB l-ben Ma megkezdődik az idény a labdarúgás élvonalában. Hét találkozót rendeznek szombaton, a nyolcadikra vasárnap kerül sor. A két újonc, az Eger és; a Dunaújváros hazai környezetben kezd, a Ferencváros villany- fényes mérkőzésen fogadja ellenfelét. A nyitány csemegéjének ígérkezik a győriek Fáy utcai vendégjátéka. Mindkét csapatnál új szakvezető kezdett dolgozni, a szurkolók kíváncsiak a bemutatkozásra. Az NB I. hét végi programja : Vasas—Rába ETO, Dunaújváros—Videoton, Békéscsaba—MTK-VM, Halódás—Bp. Honvéd, Eger—Ü. Dózsa, PMSC—Debrecen, FTC—ZTE (szombaton). Tatabánya—Siófok (vasárnap). (Egy délután a Szily-emlékversenyen) NEMZETKÖZI sakkverseny Miskolcon . . . Talán három esztendővel ezelőtt volt hasonlóra példa. A KlOSZ-székház „tetőterében” zajlik az esemény. Mielőtt végigpillantok a figurákon, Hernádi Istvánnal, a megyei szövetség főtitkárával váltok néhány szót. — A viadal előtt Gyöngyösre utaztam, 8 csehszlovák, 1 bolgár, 2-2 NDK és NSZK-beli, 3 jugoszláv, 2 osztrák és 1 kubai sakkozóval tárgyaltam — mondja. Végül két jugoszláv fiút tudtam megnyerni ... — Talán a díjak, a honorárium, manapság tudja ... — célozgatok. — Fizetjük a szállásdíjat, a napidíjat, a közlekedésiköltséget! Továbbá: az első díj 8 ezer, a második 6, a harmadik 4, a negyedik és ötödik pedig 2 ezer forint. A 6—14. helyezettek jutalma pontonként 80 forint. Hivatali titkot írok le? Nem. A sakksportot is „átitatja” már az anyagiasság. Komoly nemzetközi viadalt csak azok a. vállalkozók rendezhetnek, akik nem fukarkodnak. Pénzt és egyéb jutalmat adnak. A mesterek, FIDE- „listások” máskülönben egyszerűen le sem ülnek. ★ A harmadik fordulót fél négyre hirdetik. Fél órát kések — egy parti már befejeződött. Szurovszky Elekre, a Miskolci Medicor egykori éltáblására, a Honvéd Me- reszjev SE sportolójára voltam kíváncsi. A Tóth József (Törekvés) elleni meccse mindössze 18 lépésig tartott. Nézegetem a mérkőzéslapot. Békés remi — állapítom meg. Hozzám lép Papp Gyula, a megyei szövetség elnöke. — Mindkét játékos sietett. Gyorsan léptek, a megnyitás után egyensúly alakult ki, döntetlenre adták. Abba nincs beleszólásunk, hogy teljes erővel küzdenek-e, vagy sem! Amennyiben nem akarják értékszámuk csökkenését, előbb-utóbb úgyis élesre kell kapcsolniuk. Új elnök a DVTK-nál Pénteken délután ülést tartott a DVTK elnöksége. A testület meghallgatta a labdarúgó-szakosztály beszámolóját a felkészülésről, az átigazolásokról, s a bajnoki célkitűzésekről. Ezt követően személyi kérdésben döntöttek. Érdemei elismerése mellett - saját kérésére — felmentette ügyvezető elnöki tisztéből Körösi Istvánt, aki a jövőben a Miskolc Városi Pártbizottság munkatársaként tevékenykedik. Egyidejűleg a DVTK ügyvezető elnökévé választotta Gutmann Józsefet, aki korábban a birkózó szakosztály vezető edzője volt. Értékszám... A FIDE- (Nemzetközi Sakk Szövetség) mesterek átlaga 2279. A magyar mesteri címhez ezen a versenyen 2255-öt kell elérni. Vagyis, aki mondjuk 2200-zal rendelkezik, annak úgy kell szerepelnie, hogy 55-öt a javára írjanak. Ehhez az „akcióhoz” természetesen győzelmek szükségesek. ★ A Borbély—Dekics találkozó érdekesen alakul. A világosnak két centrumgyalogja van, de az egyik nehezen védhető. Dekics futójával, királynőjével és az egyik bástyájával szorongatja is a C 4-en álló „parasztot”. Borbély résen áll, három figuráját is felvonultatja a védelmére. Anyagegyenlőség alakult ki, a királyállások védettek, nehezen támadhatók. Aki nyerni akar, annak kockáztatnia kell. Gyors lépésismétlés következik. Borbély jugoszláv ellenfelére pillant, egyre csak nézi, nézegeti. Döntetlent ajánl. Dekics rábólint. Beírják a fél-fél pontot, majd mintha mi sem történt volna, folytatják a partit. Amolyan elemző stílusban. Játszanak, félpercenként egymáshoz szólnak. Dekics közben olvas? Nem, szó sincs erről. Csak belepillant a szótárba, hogy áthidalja a nyelvi nehézségeket. ★ Szinte vibrál a levegő a Brandies (DUTÉP SC)—Tri- funov (jugoszláv) összecsapás körül. A magyar versenyző a középjátékban pozícióelőnyt szerez. Trifunov- nak D 5-ön izolált (gyalog által nem védett) „parasztja” van, a kecskeméti sakkozó támadja is. A déli szomszédunktól érkezett versenyző sokáig töpreng, rádől az asztalra, ál- lával csaknem fellöki a figurákat. Koncentrál, nagyokat szippant, bodorodik a cigaretta füstje. Még a szemét is behunyja néhány pillanatra. •j- Nem alszik? — hallom mögöttem egy feltehetően laikus kérdését. Mire körülnézek, s újra visszatérek ehhez az asztalhoz, Brandies már győzelemre áll. Gyalogja igencsak előreszaladt, még két „ugrás” és királynő lesz belőle. Nem lehet feltartóztatni. Tri- funov mérlegel, látja: nincs mentség. Nyújtja a kezét. ★ Sárosi (DUTÉP SC) és Kádas (Mezőgép SC) este negyed kilenckor még egymást gyötri. Sárosi minőségelőnye, jobb állása teljes pontot ígér számára. Kádas azonban nagyszerűen „kever”, sakkot ad, majd leüt egy gyalogot. Királynőjével és futójával matthálót fon világos királya köré. Sárosi ellentámadásba lendül, két gyalogot is kiüt, aktivizálja bástyáját, vezérével pedig egyre jobban bekeríti a sötét királyt. Igen ám, de órája szélsebesen robog... Egy perce marad, ha túllépi, leesik a mutatója, s veszít. Kádas reménykedik, már mosolyog. Hatvan másodpercet kell „kibekkelnie”. Sárosi (a mezőny legmagasabb értékszámú sakkozója) azonban megtalálja a helyes megoldást, s miután sakkot ad ... — Három lépésben matt! — súgja a fülembe dr. Krus- nitzky Tibor, a megszűnő Miskolci Medicor szakosztályvezetője. Kádas összetörtén adja fel. Ellenfele az utolsó másodpercekben énekelte ki kezéből. a fél pontot. A TÁBLÁRA kiírják az eredményeket. Gönczi—Csala döntetlen, Bakos—Lóberma- yer döntetlen, Sárosi—Kádas 1-0, Brandies—Trifunov 1-0, Tóth—Szurovszky döntetlen, Borbély—Dekics döntetlen, Kiss—Král döntetlen. Az élcsoport állása: 1. Brandies 2,5; 2—4. Kádas, Král, Sárosi 2-2. Hárman rendelkeznek másfél, heten pedig 1 ponttal. Folytatás naponta fél 4- től. Augusztus 24-ig. Kolodzcy Tamás Igyekezet Fotó: Laczó József Nagykanizsán a DVTK, Ózdon a Keszthely Vasárnap délután mozgásba lendül a második vorral gépezete, megkezdődik az 1986—87. évi pontvadászat. A „kulisszák mögötti” tevékenység befejeződött, most már a színpadon kell bizonyítaniuk a főszereplőknek. Az őszi 19x90 perc során adhatnak számot arról, hogy jól kihasználták a rendelkezésükre álló időt a nyáron az erőgyűjtésre. Borsod megye a tavalyihoz hasonlóan ezúttal is két együttessel képviselteti magát. A KVSE kiesett, az Ózd azonban visszakerült, így a DVTK mellett az északi iparváros csapata igyekszik helytállni. A szurkolók várakozása a mexikói Mundial után nem verdesi éppenséggel az eget, de tagadhatatlan, hogy sokaknak már hiányzott a labda pattogása. Holnap 17 órától: rajt a 10 pályán! Diósgyőrött csapatot építenek M intha feszültebbek lennének a vonásai, s komorabb a tekintete is. Emlékszem, tavaly ilyentájt egészséges önbizalom jellemezte. Ügy vélte, a DVTK képes megfelelni a feladatnak, s kiharcolja az NB I-be kerülést. Aligha tehet róla, hogy ez nem sikerült, a terv teljesítésére így várniuk kell a szurkolóknak. Gál Béla idézi fel kissé kesernyésen a fentieket. Aztán hozzáteszi: egy, de inkább két év múlva ő már semmire nem hivatkozhat. Akkor ugyanis be kell(ene) érnie annak a munkának, amit vezetésével a nyáron elkezdett a gárda. A rokonszenves sportember ezúttal első alkalommal viszi a saját bőrét a vásárra NB-s csapatnál. A diósgyőri kis- pad igencsak kemény ülőalkalmatosság, ez az utóbbi években nem egy esetben igazolódott. Gál Béla tisztában van azzal, mit vállalt. Pontosan tudja, milyen nagy feladatra vállalkozott. Azt sem tagadja, az előttük álló út buktatókkal nehezített. Egyelőre csak a végcél lebeg a szemei előtt, amelyhez két esztendő alatt oda kell érni! Azt mondja: vágyai közé tartozott a meg- méretkezés. S azért más, azért jelentősebb a feladat, amit kapott, mert annál a klubnál igazolhatja képességét, felvértezettségét, amelynek tulajdonképpen mindent köszönhet. Nem rejti véka alá, hogy mostanában sorra állítják meg az utcán .az ismerősök és elmondják neki, hogy féltik. Tartanak attól, hogy olyasmire vállalkozott, aminek a megoldásához bizonyos feltételek nem adottak. Ezekre a felvetésekre udvariasan csak annyit mond, hogy ismeri az itteni gondokat. Nem tagadja, valóban van benne szorongás. Tavaly nyáron az előkészületi mérkőzéseken brillírozott az együttes, a bajnokságban azonban csak az ősszel tudta a többiekkel tartani a lépést. Az idén a mutatott játékkal egyáltalán nem lehet elégedett. Az eredmények különösebben nem érdeklik, de amit a pályán produkált a társaság, az kevés lehet. A felkészülés milyenségét egyébként úgyis a bajnoki találkozók eredményei minősítik. Több esetben fordult elő, hogy azt érzékelte: a játékosok egyike-másika még nem azonosult a diósgyőri törekvésekkel. A nagykanizsai vendégjátékot megelőző utolsó hazai edzőmérkőzésen például semmi jelét nem adták annak, hogy lélekben már a vasárnapi 90 percre koncentrálnak. A szünetben még büntetés lehetőségét is fel kellett vetnie, s ez végül hatott. De ha már ilyentájt elő kell venni ezt a fajta „pedagógiát”, mi várható később ?... Egyelőre nincs tisztában azzal, mire lesz képes tétmérkőzésen a csapat. Ezúttal nem nyomhatja a labdarúgók vállát a felelősség, hogy mindenáron az NB I. a cél. Ügy rúghatják a labdát, ahogy erejükből, tudásukból, felkészültségükből telik. Aligha reszkethet a lábuk, mert az ellenfelek többsége tudat alatt azért tiszteli a patinát. Csak erre építeni azonban oktalanság lenne! Senki nem tudott még megélni a múlt dicsőségéből, főleg, ha az emlékek egyre halványodnak. Tény viszont, hogy céljuk az első hat közé kerülés. Gál Béla fontosnak ítéli meg a számonkérést, minden mérkőzést követő kedden értékelésre ülnek majd le. Elsődlegesen a felelőtlenséget akarja száműzni egyikmásik játékos életéből, mert ez a későbbi elképzeléseket torpedózhatja meg. A rendelkezésre álló prémiumnak egy részét visszatartják, ezt csak a bajnokság végén kaphatják meg a futballisták — amennyiben teljesítményük ezt indokolja. Azt, hogy most 2 éves programot hirdettek meg Diósgyőrött, sokan nem értik. A szurkoló természetesen türelmetlen, azonnal akarja az eredményeket, de látni szeretné a csapatépítést is. Nos, ritka esetben fordul elő, hogy megfelelő az ötvözés. Az viszont tagadhatatlan: a piros-fehér színek kedvelői a múltban nem szokhattak hozzá, hogy kedvenceik sorozatban három idényt töltsenek a második vonalban. Ha kiesett az együttes (mert azért előfordult az ilyesmi), a következő évben már újból a legjobbak közé küzdötte magát. A jelenlegi állapotot sokféleképpen lehet magyarázni, a tényekkel ugyanakkor értelmetlen dolog hadakozni. Más mostanság az idők szava, s Diósgyőrött eddig ezt nem vették figyelembe. Gál Béla szerint az új szakosztályvezetés képes lesz megfelelni a követelményeknek. Hallai Imre szakosztályelnökkel azonos hullámhosszon vannak, igyekeznek azonnal közbelépni, ha szükséges. A szakvezető azt is megjegyzi: az átigazolt labdarúgókat ő szemelte ki, kérte, hogy a klub szerezze meg őket, tehát senkire nem mutogathat, ezért vállalja a felelősséget. Azt viszont senki ne felejtse, hogy Dzurják távozása alighanem csökkenti az együttes góljainak számát. Minden bizonnyal hamarosan bevonul Kiss, Lippai és Breznai, marad tehát 16 harcképes, bevethető játékosa. Mindettől függetlenül legalább egy pont megszerzését reméli Nagykanizsán, mert ez kell az önbizalom növeléséhez, a hangulat megalapozásához. Labdarúgóitól egyébként példás hozzáállást, töretlen küzdőszellemű játékot vár. Bízik a szurkolók megértő támogatásában, de azt is jól tudja, hogy ők, türelmetlenségüknél fogva, olykor bizony nem rejtik majd véka alá nemtetszésüket. M indezekkel együtt Gál Béla Diósgyőrött szeretne valami egészen szépet produkálni. Eltökélten hiszi, hogy erőfeszítése sikerrel jár. Sokan szorítanak érte. Doros László Ózdon merészen terveznek Az Özdi Kohász labdarúgói Bánkúti László vezető edző irányításával készülnek a bajnoki rajtra. Az utolsó „simítások” közben váltottunk szót a szakvezetővel. — Milyen célkitűzéssel vágnak neki a küzdelmeknek? — Szeretnénk a mezőny első felében végezni, azaz a 10. helyig bezárólag számunkra minden elfogadható. Érzésem szerint a terv teljesíthető. — Milyennek ítéli meg a nyári felkészülést? — Nagyon keményen dolgoztunk. elégedett vagyok a labdarúgók hozzáállásával, akarásával. Azt azonban sajnálom, hogy mindössze egyetlen olyan előkészületi találkozót vívtunk (az FTC ellen a Marlboro Kupában), amely alkalmas volt erőnk kipróbálására. — Mit tudott a Kohász játékáról? — Ismertem az együttes stílusát, jobbára kontraakciókkal igyekeztek zavarba hozni az ellenfelet, de mivel a középpályások közül többen csatárként kezdtek, így a védőmunkája a csapatnak esetenként nem volt kieléBánkúti László egy éve még Diósgyőrött látott munkához, most az Ózdi Kohász együttesét vezényli gítő. A második vonalban elsősorban ezt kell javítanunk. — Hogyan fest a keret? — Pillanatnyilag 18-an vagyunk, mert lesz egy leszerelő katonánk, egy helyet pedig tartalékolunk. A labdarúgók: Fekete, Erdős, Tokár, Fodor, Kertész, Szilágyi, Stanev, Paulovics. Kovács. Osváth, Bém, Búd. Havelant, Utassy, Katalin, Homonnai, Dudás, Králik. — Mi a véleménye a sorsolásról? — Lehetett volna jobb is. A Keszthely elleni nyitó- mérkőzést itthon mindenképpen meg kell nyernünk. Utána a DVTK, a Volán és a Baja következik. Négy mérkőzésen négy pont megszerzését várom. A szeptember látszólag könnyebbnek tűnik, ezért 7—8 pont begyűjtését remélem. Az ősz végére 19—20 pontunknak kellene lenni, mert ha ez így történik, biztonságban várhatjuk a tavaszi folytatást. Az elképzelések örvendetesek, azt azonban senkinek nem szabad elfelejteni, hogy egy csapat kifoghat rossz napot is. Ilyen esetben kell elsősorban a szurkolók segítsége, adni, nyújtani is szükséges, hogy később követelni lehessen. Beszélgetésünk végén Bánkúti László arra kért, saját és játékosai nevében tolmácsoljam az ózdi szurkolók felé: támogassák az átszervezett együttest, amely szeretne szép sikereket elérni, de ez csak közös összefogással lehetséges. (Vincze)
