Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

1986. július 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Úgy él, mintha halhatatlan volna Rendhagyó szezonra ké­szülnek Bayreuthban Richard Wagner unokája, Wolfgang Wagner irányításával. Az Ünnepi Játékok főprogramja nem Wagner-mű felújítása lesz, hanem dédapjáról. Liszt Ferencről, a centenáriumi megemlékezések eseményso­rozata. Születésének 175., ha­lálának 100. évfordulója al­kalmat ad arra, hogy ismét cáfolják a gyakori vádat, amely szerint a Wagner-kul- tusz elhomályosítja Liszt ér­demeit a világ első fesztivál­színházának létrehozásában. Az előadások július 25-én kezdődnek és augusztus 28-ig tartanak. Liszt halálának napján, július 31-én, a Fest- spielhausban, Wagner szín­házában, ahol 110 éven át csak az ő művei szólalhat­tak meg, ünnepi hangver­senyt rendeznek és Liszt Faust szimfóniájával emlé­keznek a XIX. század ki­emelkedő művészére. Ez lesz a nyitánya annak a rendkí­vül gazdag programnak, amellyel a város és vendégei hódolnak Bayreuth egykori díszpolgára, pártfogója előtt. A közelmúltban jelent meg az idei Ünnepi Játékok év­könyve, első oldalait a két zseniális művész, Liszt és Wagner kapcsolatának szen­telték. Korabeli képek, kari­katúrák, levelek idézik fel a zenetörténelem hétköznapja­it, az alkotók küzdelmeit, egymással és társadalmuk­kal. Liszt Ferenc leányával, Colimával pesti látogatásuk alkalmával. erős. termékeny föld, mely­nek annyi nemes fia van! Ez az én hazám! — vallotta. És én is — kiáltottam fel a hazaszeretetnek Önök által talán megmosolygott kitöré­sében — én is ehhez a régi erős fajhoz tartozom, én is fia vagyok az őserőtől .duz­zadó, zabolátlan nemzetnek, amely bizonyára még jobb sorsra van kiszemelve.” Végrendeletében azt kíván­ta, ott temessék el, ahol örö­kös vándorútján a halál utoléri. 1886 áprilisában újra Bayreuthban tartózkodott. Unokája, Daniela-Senta es­küvőjére érkezett, majd to­vábbutazott Munkácsy Mi­hály laxenburgi kastélyába, de megígérte, hogy az Ünne­pi Játékokra visszatér. Júli­us 21-én lázasan szállt le a vonatról, meghűlt és tüdő- gyulladást kapott. Betegen is megjelent a fogadó estélye­ken és páholyában hallgatta végig a Trisztán és Izolda előadását. Nagyon szerette ezt a művet és családja, ba­rátai aggodalma ellenére ki­merülve tekintette meg. Le­ánya a Wahnfried, a csalá­di villa mellett álló csendes Eschenbach villába helyezte el. Az orvosi kezelés, a gon­dos ápolás elkésett, szerve­zete nem bírta leküzdeni a magas lázat, július 31-én meghalt. Az Ünnepi Játékok gyászos eseményekkel folytatódtak. Koporsóját a mai Wagner Múzeumban ravatalozták fel és innen fáfclyásmenet kísér­te nyughelyére a városi te­metőbe. Sírja felett most ká­polna emelkedik, falain a szülőföld Raiding emléktáb­lája, a magyar Liszt Ferenc Társaság üdvözlete, és a vá­rosé, amely örökre befogad­„Csak fogj bátran neki és dolgozz műveden” — bátorí­totta rendíthetetlenül Liszt barátját színházának felépí­tésére, — amelyhez a leg­jobb volna azt a programot mellékelni, mint amilyet a sevillai káptalan adott az építésznek a katedrális eme­lésekor: építsen olyan temp­lomot. hogy a következő nemzedéknek ezt kelljen rá mondani: „a káptalan őrült volt, hogy ilyen vállalkozás­ba fogott, de a katedrális áll!” Ez volt az első alka­lom, hogy egy eszme és egy mű kedvéért teremtettek színházat. 1876-ban a meg­nyitóján Vilmos császár azt mondta: Nem hittem volna, hogy véghezviszi. Wagner pe­dig így köszöntötte Lisztet: Itt áll az a férfi, aki legel­sőnek állt mellém a hitével akkor, amikor még senki sem tudott rólam, aki nélkül önök talán soha a zeném egyetlen hangját sem hallották volna — az én drága barátom Liszt Ferenc. Az idősödő mester Pest, Bayreuth, Weimar és Róma között osztotta meg életét. Három gyermeke közül Cosi- ma élt. akit második házas­sága kötötte Wagnerhez, öt unokája várta és bayreuthi társasága. Sok estéjét töltöt­te a híres művészkocsmában, az Euléban, amelynek falait ma is a város művész ven­dégeinek fényképei, aláírásai díszítik. Liszt közelében fel­fedeztük a budapesti Opera­ház együttesének az emlékét, az 1938. évi vendégjátékuk alkalmából, a Szent Erzsébet legendáját adták elő. A bayreuthi krónika felje­gyezte, hogy Lisztről azt ál­lították rajongói: úgy él köz­tünk. mintha halhatatlan volna. Faggatták magyarsá­gáról is. „Magyarország Sirkápolnája a bayreuthi temetőben. Legfőbb érték az egészség A fogyókúrák korszerű dietetikai elveiről (3.) Az Észak-Magyarország előző számaiban elkezdett dietetikai témához kapcsoló­dóan folytatjuk fogyókúrás étlap mintáink közlését. Az étrendek napi 1100 kalóriát tartalmaznak napi ötszöri étkezésre elosztva. A diéta éhségérzet nélkül, hosszabb távon is alkalmazható. Étlap Reggeli: Tea Zalahús Graham kenyér Zöldpaprika Tízórai: Borsi tejsavó Graham kenyér ' Ebéd: Sertéskaraj olasz módon Lengyeles zöldbab Arola citromlé Uzsonna: Alma Pi-Vi keksz Vacsora: Tea Sonkaszalámi Graham kenyér Retek összesen: Sertéskaraj olasz módon Hozzávalók: 10 dkg sertés- :araj, 2 dkg trappista sajt, 1 eáskanál étolaj, paprika, letrezselyemzöld, só, bors. Az előkészített sertéska- ajt az étolajon átsütjük, ke- és vízzel fedő alatt puhára 2 dl kcal szénh. 5 dkp 106,0 _ 5 dkp 132,5 27,0 5 dkp 10,0 1.5 1 dl 33,0 3,8 0,25 dkp 66.0 13,5 10 dkp 248,52 20 dkp 120.4 20,9 2 dl 20,0 — 10 dkp 30,0 7,0 2 db 50.0 5.0 2 dl — _ 8 dkp 127,2 — 5 dkg 132,5 27,0 5 dkp 7,5 1,1 1(182.62 105..1 pároljuk. A sajtot a hús te­tejére tesszük, és addig süt­jük, amíg a sajt kissé meg­olvad. Petrezselyemzölddel, zöldpaprikával, és paradi­csommal díszítjük. Lengyeles zöldbab Hozzávalók: 20 dkg zöld­bab, 1 dkg zsemlemorzsa, 1 dkg margarin, só. A zöldba­bot a margarinnal és kevés vízzel fedő alatt puhára pá­roljuk. A zsemlemorzsát tef­lon edényben szárazon meg­pirítjuk és a párolt zöldbab tetejére szórjuk. Paradicsomleves Hozzávalók: 2 dkg para­dicsompüré, 1 mokkáskanál liszt. 1 mokkáskanál étolaj, zellerzöld, egy kevés vörös­hagyma, só, paprika. A vöröshagymát puhára főzzük, majd átszűrés után hozzáadjuk a paradicsom­pürét. Sóval, zellerlevéllel ízesítjük. Zsemleszínű rán­tással sűrítjük, majd ha fo­gyasztási hőmérsékletre le­hűlt, szacharinnal édesítjük. Sült pulykacomb Hozzávalók: 8 dkg pulyka­comb, 1 teáskanál olaj, bors, fokhagyma. A kicsontozott pulykacombot enyhén besóz­va kicsit állni hagyjuk. Tef­lon edényben kevés olajon előbb megpirítjuk, majd 1— 2 kanál vízzel puhára párol­juk. Sütés közben kevés fok­hagymaporral és borssal megszórva ízesítjük. Leesés csirkemáj Hozzávalók: 8 dkg csirke­máj, 5 dkg konzervlecsó, 1 mokkáskanál étolaj, só. A felmelegített serpenyő­ben megpirítjuk a csirkemá­jat, ha puha, a lecsót hozzá­adva felmelegítjük. Csak fo­gyasztás előtt sózzuk meg. Reggeli: É T L A p kcal szénh. Tea 2 dl — — Párizsi 5 dkR 106,0 — Graham kenyér 5 dkp 132,5 27.0 Zöldpaprika 5 dkp 10,0 1.5 Tízórai: Alma 15 dkg 45,0 10,5 Ebéd: Paradicsomleves 3 dl 61,76 8.4 Sült pulykacomb 8 dkp 153,16 Csöbensült karfiol 20 dkp 208,0 13.0 Uzsonna: Pi-Vi keksz 4 db 100,0 10,0 Vacsora: Lecsós csirkemái 8 dkg 139,26 ~ 4.4 Uborkasaláta 20 dkg 22,0 3.0 Graham kenyér 5 dkg 132.5 27,0 összesen: 1110.18 104.8 ftbaújszántói letűnt vigadalmak Apró gyerek voltam, amikor a húszas évek kö­zepén vasárnaponként sze­kérfuvarral kirándultunk az Aranyosi-völgy fürdőjébe. Ács bácsi birodalma volt ez, ahová a „csodatevő” víz kádfürdője vonzotta a kör­nyék öt-hat községének la­kosságát. Mi, gyerekek rá­kásztunk a patakban, a fi­atalok délelőttől táncoltak cigánymuzsika mellett a betonpadlós szaletliban, az öregek gyógyítgatták reu­májukat a kádfürdőben. A fürdőterület tágas li­gete „országos vásár” jelle­gét mutatta. Hatvan-het- ven szekér pihenő lovai jó­ízűen ropogtatták az abra­kostarisznyák zabadagjait, majd „másodfogásként”, az illatos szénát, az erdőszé­len jókedvű családok, cso­portok fogyasztották az ott­honról hozott elemózsiát, — vagy gulyást főztek —, ételt melegítettek. Délután közepén, amikor a szántói bor már erősen melegítette a környékről ideszekerezett fiatal gazdák fülét — már megváltozott a helyzetkép. A fiatalok maradtak előbbi helyükön, a fürdő udvara pedig meg­telt táncospárokkal: Budai Lajos és zenekara a késő esti órákig diktálta a tem­pót. A táncoló tömeg egy nagy kórussá alakulva, har­sányan énekelte az akkori divatos csárdást: „Nincsen pénzem, de majd lesz, Majd, ha Cekeházán vásár lesz: Eladom a szürkét meg a feketét, ölelem a barna menyecskét.” A hangulat fokozásának a józan életű asszonynép­ség vetett véget — magya­rázva a tényállást: „...a gyerekek alusznak a szekér­derékban !” A banda húzta kimerülé­sig, de lassan egymás után indult a szekérkaraván: Bé- nyére, Szántóra, Tállyára, a Hernád-völgybe. Hazáig szólt a nóta, s a hat kilo­méteres, tölgyfa illatú, er­dei út „mozgó dalárdája” talán még az erdő mada­rainak is tetszetős szere­nádként hatott. Akik a hosszú aranyos­fürdői utat sajnálták meg­tenni, Szántón is találtak zenés szórakozást: vasárnap délután kimentek a Fehér­hegyre, Kecskés János bá­csi kerthelyiségébe. Ez egy kedves kis völgy ecske, in­kább mélyút volt, kétoldalt szilvásokkal. Itt is egész nyáron cigánybanda mu­zsikált, Dezső prímással az élen. A fiatalok táncolták a tangót, foxot, bécsi kerin- gőt, a mamák gyönyörköd­tek táncoló lányaikban, a csizmadia mesterek, más iparosok szerény kártyajá­tékokat űztek az asztalok­nál. •Volt egy harmadik, na­gyon meghitt, ligetes mu­latóhely a nagyállomás kö­zelében, a „Gatyamadzag” kerthelyiség. Ide a keres­kedők, az értelmiségiek jár­tak, drágább volt, mint a többi, de a zenét és a szép kertet meg kellett fizetni. Itt muzsikált első hegedű- tanító mesterem, Koreny Pista bácsi, öt fiával (Pis­ta, Kálmán, Aladár, Ele­mér, Vilmos). Bizony, ami­kor Stefi bácsi kulturált, híres bandájával elkezdte a „Herkules-fürdői emlék”-et, a keringő alatt ülő pár nem volt — a közeli vasúti sé­tányról sok bámészkodó (közöttük én is, mint diák­gyerek), csodálta a hullám­zó tömeget, együtt lélegez­tünk a hangsúlyt adó nagy­bőgő ütemével, s szívtuk magunkba a hársfa illatú kert édes muzsikáját. A banda pihenőjében a táncoló párok némelyike a külső ösvényre húzódott, „szemüket pihentetve a vil­lanyfénytől”, s a néma csendben a „tulaj” éles te­nor hangja hallatszott: „Uraim! Itt a friss, csapolt sör!” A külső, szabadtéri, nyári szórakozóhelyek mellett, a „városka” is élte az esti mulatozás, szórakozás kü­lön világát. A központban volt a Fleischer szálloda és vendéglő, melynek szálló- és betérő vendégei kultu­ráltan elszórakozhattak Ri­gó prímás és bandája mu­zsikája mellett. Voltak még zenés ven­déglők, melyekben zenekar játszott: Bialkó, Takács, Zélinger, Masu, Izsák, Sim- kó. A kisebb korcsmákban egy-két betérő zenész mu­lattatta a vendégeket. Egy fél évszázad előtti ci­gányzenekari szórakoztatás világa már a múlté. Fele­désbe mentek a csizmadia, iparos, kereskedő bálok, az egyházak színjátszással egybekötött farsangi vigal­mai, ahol éjfélkor „ros- tung” étkezés alkalmával, a zenekar vezetője megha­jolva köszöntötte az asztal- társaságokat, elhúzva a rendelt, szívhez szóló nótá­kat. Tévedés ne essék, nem akarom én a régi idők mu­latozásait „visszasírni”, a divatos „nosztalgia” hul­lámhosszán. Csak / szemlél­tetni kívánom hitelesen: ötven évvel ezelőtt egy négyezer lakosú községben kilenc szervezett cigányze­nekar negyven tagja muzsi­kált, szórakoztatta a lakos­ságot. Ma elhalt ez a szórakoz­tató ág. Az Okait megítélé­sem szerint, szükségtelen magyarázni. Az bi2tos, ci­gány fiataljaink már el­vesztették helyüket — igen kevés kivételtől eltekintve —, a családi örökség által beléjük oltott és nevelt ze­nében. Az idős zenészek el­haltak, a derékhad fizikai munkára (gyárakba, mező- gazdasági üzemekbe, víz­ügyhöz, útépítéshez, MÁV- hoz) ment át. A fiatalokat nincs ki tanítsa az ősi mes­terségre, született művé­szetre. Igaz, hogy a rádió, a tv elibénk tárja a maga esz­közeivel a jeles budapesti zenekarokat, szép műsoro­kat, programokat (vonó­párbaj, zenekarok vetélke­dője), de ez a központi szándék csak „szemfény­vesztés”. Az országot be­hálózó cigányzenekari múlt elhalóban van. Nem szabad azonban sze­met hunyni azon tény fe­lett, hogy Bihari, zenekará­val a múlt században eu­rópai hírű muzsikát tol­mácsolt, hogy Haydn, Liszt, Brahms nagyra értékelte a magyar cigányzenét, műve­ikben, témáikban merítet­tek belőle. Bakonyi Béla Tizenöt év - nyolcvan új színház Jelenleg 630 hivatásos ál­lami színtársulatot tartanak számon a Szovjetunióban. Ez azonban az ország hatalmas méreteit tekintve, bizony, nem elegendő. Éppen ezért évről évre növelik a színhá­zak és a társulatok számát. Jevgenyij Zajcev. szovjet művelődésügyi miniszter- helyettes elmondotta, hogy az ezredfordulóig több mint 80 színház alapítását tervezik a köztársaságok. Csak a most folyó 12. ötéves tervben 12 ifjúsági és 20 bábszínházát vehetnek birtokukba a gyer­mekek és a serdültebb fiata­lok. Ma a Szovjetunióban min­den százezer lakosú város színházzal, önálló, hivatásos színtársulattal rendelkezik. A kisebb, átlagosan 50—80 ezer lakosú városokban nem első­sorban az állandó színház megépítése, a társulat fenn­tartása jelent gondot.

Next

/
Thumbnails
Contents