Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-10 / 161. szám

1986. július 10., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Emlék Zánkáról csak megköszönjük a rova­tunkban megbírált vállala­tok (MKV, BIK) vezetőinek, illetékeseinek, hogy értesí­tettek bennünket arról, hogy olvasóinknak címükre válaszlevelet küldtek, intéz­kedtek. tudták, hogy ellenezni fog­juk az építkezést, nemcsak én, hanem a szomszédok is. Nagyon méltánytalannak és igazságtalannak tartom ezt az eljárást. özv. Antal Elemérné Sáta, Arany János u. 14. „Kalamajka széníratáskor" Válaszol: a Tüzép Ezt a felvételt Súlyból küldték el szerkesztőségünk címére. A fényképen az ál­talános iskola fotószakköré­nek tagjai láthatók, akik ebben az évben is részt vet­tek a „Barátunk a termé­szet” címmel meghirdetett országos fotópályázaton. A nemes versengésben már harmadik alkalommal ér­ték el az első helyezést, s jutalmul az öt legjobban munkálkodó pajtás, valamint két ifivezető, s a szakikör­vezető élményben gazdag na­pokat tölthetett el a balato­ni úttörővárosiban, Zánikán. Az üdülésről Nagy Ágnes szakköri titkár megírja, hogy nemcsak szórakoztak, füröd- ték és játszottak, hanem na­gyon sok hasznos dologgal, a fotózás különféle szakmai fogásaival, rejtélyeivel is megismerkedhettek. A tábo­rozás végén vetélkedőt és kiállítást szerveztek, illetve rendezték. Terveik szerint a táborban készült képekből szeptemberben. Budapesten, az Ofotért helyiségében be­mutatót állítanak össze. Helyén van az „E” betű Rovatunk 1986. június 4-i számában ,,A hiányzó E betű” címmel kritikai kép jelent meg. Ezzel kapcsolat­ban a Miskolci Közúti Igaz­gatóság műszaki igazgatója, Stoll Gábor megírja, hogy soron kívül felfestették, il­letve pótolták az Edelény— Balajt helységnévjelző táblá­kon a hiányzó „E” betűket. „Kérjük a játékos kedvű gyermekeket, vagy felnőtte­ket — fejeződik be a levél —, hogy a későbbiekben ne rongálják meg a táblákat, mert ez a csínytevés a vo­natkozó jogszabályok szerint bűncselekménynek minősül.” * S-. Ez is megoldás... 1986. július 4-én Miskol­con, a földhivatalban volt dolgom. A hivatali helyiség­be vezető lépcsőn fölfelé ha­ladva tekintetem a lépcső­házra néző ablakra tévedt és nagy örömömre különböző Ohicco bébiholmikat, felsze­reléseket vettem észre a raktári polcokon. Ügyem elintézése után ezért beléptem a Miskolci Nemzeti Színházzal szemben található illatszerboltba mert a raktárban látottók közül játszócumit és orr­tisztító pálcikát szerettem volna vásárolni kisgyerme­kemnek. Az eladó habozás nélkül rávágta kérdésemre. hogy a kért cikkekből nincs egy darab sem. Ekkor meg­jegyeztem, hogy a raktári ablakon keresztül személye­sen láttáim: van belőlük. Erre a hölgy bement a rak­táriba és kihozott onnan egy papírzacskóba rejtett orr­tisztító pálcikát, s átadta ne­kem, .hozzáfűzve, többet nem tud ihozni. Ezek után érthetően kí­váncsi lettem, hogy mi tör­ténik. Néhány perc múlva ismét megnéztem a raktár ablakát. Nem csalódtam. Nem az áru került a pultra, hanem az ablakot zárták be. K. F. miskolci lakos Nyugdíjas-találkozó Szögligeten Termelőszövetkezetünk a hagyományoknak megfelelő­en az idén is megrendezte a nyugdíjas és járadékos dolgozóinak találkozóját, amelyet június 26-án a szögligeti kultúrhazban tar­tottunk meg. A hangulato­san feldíszített nagyterem­ben a szövetkezet működési körzetébe tartozó 10 község­ből 180 idős embert láttunk vendégül. A program első részében Bíró Sándor tsz-elnök tájé­koztatta vendégeinket a szö­vetkezet életéről, munkánk eredményeiről, s a fejleszté­si elképzelésekről. Külön is hangsúlyozta a szövetkezeti mozgalom jelentőségét, a je­lenlevők 25 év alatt végzett fáradságot nem ismerő ál­dozatkész munkáját, név szerint is megemlítve a ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tó volt dolgozókat. Ezt követően Bubenkó Sámuel nyugdíjas tsz-ta- gunk mondott verset, majd a szögligeti általános isko­lások kedveskedtek játékos köszöntővel. A következő program a szögligeti Páva­kor dalos, táncos műsora volt, amelyben felelevenítet­ték a régi fonók hangulatát. A műsor után a termelőszö­vetkezet vacsorán látta ven­dégül vendégeinket,- akik estébe nyúlóan emlékeztek vissza a közös élményekre. Molnár Gyuláné MSZMP alapszervezeti titkár Szerkesztői üzenetek Simon Gábor miskolci ol­vasónknak: nemcsak ön, ha­nem sokan mások is drá- gállják a III. kategóriába sorolt mozijegyek árát. Kö­szönjük sorait, amelyben arról számol be, hogy in­kább nem néztek meg egy katasztrófafilmet a miskol­ci Népkert; szabadtéri mozi­jában. Szó szerint is közöl­hetnénk füstölgését, ám ala­pos a gyanúnk, hogy feles­legesen tennénk — az ár biztosan nem csökkenne. Többeknek: türelmüket kérjük, hogy levelüket nem látják viszont hasábjainkon. Rovatunk ismét anyagtor­lódással küszködik, azaz jó­val több közlésre alkalmas levél érkezik, mint ameny- nyi a rendelkezésünkre ál­ló lapfelületen elfér. Ugyan­Hús a tejfölben 1986. július 1-én a csobá- di 11-es számú boltban két doboz tejfölt vásároltam. A dobozok felbontása után ki­derült, hogy a tejfölben húsdarabkák vannak, ezért nem használhattuk fel fő­zésre, hanem a kutyák elé került. Bacsó Sándor nyugdíjas Csobád, Petőfi u. 66. Az Észak-Magvarország 1986. június 12-én megjelent számában „Ehetetlen” című panaszlevélre a következő­ket válaszolom: Vállalatunk a késztermé­kek ellenőrzését folyamato­san és szigorú követelmé­nyek szerint ellenőrzi. Az viszont lehetetlen, hogy a meó minden egyes darabot megvizsgáljon, s a több tíz­ezernyi péksüteményt, vagy a több tonna kenyeret egyenként minősítse. !A vállalat kollektívájának és a mezőkövesdi kenyérgyár (A szerkesztőség megjegy­zése: a bizonyítékok ren­delkezésünkre állnak. A for­galomba hozott áru minősé­géért a kereskedelem a fe­lelős. Kíváncsiak lennénk a csobádi boltvezető vélemé­nyére.) dolgozóinak nem lehet az érdeke, hogy minőséghibás termékekkel lépjenek a fo­gyasztók elé. Tisztelt név­telen eladók! Nagy segít­ségnek tekintenénk, ha a boltban dolgozók a Magyar Szabvány előírásainak nem megfelelő késztermékek át­vételét megtagadnák, mert abban az esetben a pótlás­ról időben gondoskodhatunk. Molnár Béla KSV termelési és értékesítési osztályvezető Rovatunkban egy hete kö­zöltük Kopcsó Gyula miskol­ci olvasónk levelét, aki a Tü­zép megrendelő irodájában tapasztaltaikat tette szóvá. A panaszra a Tüzép kereskedel­mi főosztályvezetője, Szűcs István reagált, aki a követ­kezőket írja: Sajnáljuk, hogy az Észak- Magyarország olvasóját a széníratáskor kellemetlensé­gek érték, és ezért tőle ez­úton is szíves elnézést ké­rünk. Megjegyezzük azonban, hogy a lyukói kocka- és da­rabos szén számlázható mennyisége nem tőlünk függ, azt a rendelkezésünkre álló kontingens és a termelés alakulása határozza meg el­sősorban. Ebből a szénfajtá- ból a lakossági keresletet ál­talában nem fedezi a válla­latunk részére biztosított mennyiség. Ezért számlázását időszakosan kénytelenek va­gyunk leállítani, mert, ha nem ezt tennénk, akkor a nagy mennyiségű kifizetett, de kiszállítatlan szén halmo­zódna fel. Ez szintén jogos lakossági panaszokat szülne. Az elmúlt években erre saj­nos, már több esetben volt példa. A lyukói kocka-, da­rabos szén számlázását jelen­leg is szüneteltetjük, a bánya jelzése alapján várhatóan július második felében ismét felveszünk megrendelést. Megrendelő irodánkban az olvasó által megjelölt idő­pontban négyfajta szenet le­hetett íratni az általa kérten kívül. Dolgozónk a kötelező ügyviteli utasításnak megfe­lelően járt el, amikor az Ol­vasó ismerőse áltól lemon­dani szándékozott szenet nem vezette át a nevére. Ezt va­lóban a nádasréti tüzelő­anyag-telepen tudták volna esetleg megoldani, amennyi­ben a másik vásárlóval azo­nos fuvardíjkörzetben lakik a tisztelt olvasó. Megjegyez­zük még, hogy vállalatunk­nak nem fűződik érdeke ah­hoz, hogy a készpénzes vá­sárlókat előnyben részesítse az utalvánnyal fizetőkkel szemben. Tapasztalata — fel­tételezhetően — valamilyen félreértésen alapulhat. Ha a panaszos olvasó még nem szerezte be téli tüzelő­jét és ragaszkodik a darabos szén vásárlásához, úgy kér­jük, figyelje meg, hogy iro­dánkban mikor indul meg ismételten az említett szén- fajta befizetése, ugyanis minden vásárlónkat az igény érkezésének sorrendjében, a rendelkezésünkre álló kon­tingens erejéig kiszolgáljuk. Tagadják meg az átvételt! „Becsapott a reklám" Reagál: az étterem vezetője Rovatunk 1986. június 19- én megjelent számában kö­zöltük Bártfai Ferenc, mis­kolci olvasónk levelét, aki a Sajó étteremben kiszolgált pacalpörkölt árát és az adag minőségét, valamint mennyi­ségét kifogásolta. A levélre Sloszár András, az étterem vezetője a következőket írta: Üzemegységünkben a pa­calpörkölt évek óta az étla­pon szerepel és nagy tet­szésnek örvend vendégeink körében. Sajnos, az alap­anyagellátás nem mindig megfelelő, ezért a biztonság kedvéért pacalkonzervet is beszerzünk és tartalékolunk. A reklamált esetben elfo­gyott a frissen készített pa­calpörkölt, és már csak kon­zerv volt a raktárban. Abból készítettünk pörköltet az es­ti vendégeink részére. Saj­nos, elkövettük azt a hibát, hogy a vendégek előtt javí­tottuk az étlapot. Ez sérti a vendéglátós etikáját, amiért vendégünktől elnézést ké­rünk. Az étlapunkon nyomtatott nagybetűkkel szerepel, hogy az ételek ára a köretek árát nem foglalja magában. A felszámolt 3,90 Ft a sós bur­gonya ára, amivel a pacal­pörköltet tálalták. Az adag mennyiségére vo­natkozó észrevételeire sajnos nem tudok reagálni. Ott helyben, az üzletvezetőt kel­lett volna kérnie, és akkor azonnal orvosoltuk volna pa­naszát. Egy doboz -konzerv- ből két adagot készítünk, s a mennyiségre éttermünkben még nem fordult elő panasz. Máskor is szívesen látjuk éttermünkben, reméljük, hogy az első kedvezőtlen ta­pasztalat után kellemes csa­lódásban lesz része. Szélesebbre tervezték — most lezárják Sokunkaj. érintő ügyben kérek szór, remélve, hogy az illetékesek újra átgon­dolják döntésüket. A mis­kolci 1-es számú autóbusz Ságvári telepi megállójából indulva a Hóvirág utcán és a Petákos dűlőn keresztül haladva jutunk el egy út­elágazáshoz. Ez egy úgyne­vezett szolgalmi útban foly­tatódik, amely a Baráthe­gyet teljes egészében átszeli. Az utat a tanács le akarja záratni, sőt már le is zár­ta. Azzal érvelnek, hogy a telkek más útvonalról is megközelíthetők. Ez igaz, ám a többi útvonal igénybe­vétele rendkívül nagy ke­rülőt jelent és néhány ket­téosztott telket csakis ezen az úton lehet megközelíteni. Amit ! a legsérelmesebbnek tartunk: korábban ezt az utat szélesíteni akarták, s az elzárással a terv megvaló­síthatatlanná vált. Kaszab Sándor nyugdíjas Miskolc, Thököly F. út 22. II/l. A terület a tanácsé — a ház a miénk A házunk előtt egy taná­csi kezelésben levő terület található. Mellőzésünkkel és megkérdezésünk nélkül a kö­zelmúltban egy . gázcsere­telepet alakítottak ki rajta. Igaz, hogy a terület az övék, a ház viszont a miénk, s abban ezzel az építkezéssel nagy kárt okoztak. Mindig egy bódét nézzünk az ablak­ból? Így eladni sem tudom a házamat, mert ki vesz meg egy ilyen bódé mellett álló lakást? Még annyit, hogy a tanács 1985. májusában már tudta, hogy arra a telekre mit akarnak építeni, Miért nem szóltak nekünk? Azért, mert Gyermekalbum „Fuvart még nem vállalok, de ha felnövök, lehet, hogy taxisnak állok”. Fényképünkön: Nagy Richárd 4 esztendős sajókazai kis­fiú. Kis ember — nagy foci. Rábai Roxána másfél éves miskolci kis­lány látható a felvételen, amely még a labdarúgó VB előtt ké­szült. összeállította: Udvardy József

Next

/
Thumbnails
Contents