Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

1986. július 9., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Vállalati stratégia és üzletpolitika

A XXV. jubileumi közgazdász vándorgyűlés néhány gondolatára érdemes visszatérni. Az egyik szekcióban mintegy 200 résztvevővel a vállalati stratégia és üzletpolitika kérdéskörével foglalkoztak.

A korreferátumokat hallgatva Fejti Györgynek, az MSZMP Borsod Megyei Bizottsága első titkárának a megnyitón elhangzott szavai kínálkoztál! mottóként: „rendelkezünk egy átfogó fejlesztési tervvel, amely dinamizálná a gazdaság fejlődését, ugyanakkor reális tény, hogy az elmúlt másfél évben a valóság távolodott ettől az elképzeléstől”.

Mi az oka annak, hogy a tények makacsul ellentmondanak azoknak az elképzeléseknek, melyek utat keresnek a gazdaság új fejlődési pályára történő ráállítására? A 80-as években a gazdaság fejlődésében a vállalatok szerepe került előtérbe, vélekednek a közgazdászok, ugyanakkor a jelenleg érvényben lévő gazdasági szabályzók, amelyek éppen a gyorsabb fejlődést, a világ gazdaságához való alkalmazkodást, a nemzetközi munkamegosztásban markánsabb részvételt, az export fokozását és az eredményesebb gazdálkodást szorgalmaznák — úgy tűnik — megfenek- lenek az ellentétes érdekeken.

Pető Márton, a gazdaság- kutató intézet főosztályvezetője azt elemezte, hogy az 1968-ban, tehát csaknem 20 éve megkezdődött reform is a vállalati magatartás megváltoztatását tűzte ki célul. Azonban ez a szándék sem akkor, sem ma nem képzelhető el a valóság mélyreható ismerete nélkül. Most úgy tűnik (éppen a szabályozórendszer változásai következtében), hogy a hosszú távú lehetőségek könnyebben prognosztizálhatóak, mint a rövid távúak.

A vállalatok működésére rendkívül erősen hat a környezet, mondhatni kölcsönhatásban van vele, és sem a fejlesztés, sem a marketing

tevékenység, sem a kereskedelmi kapcsolatok nem képzelhetők el a környezet alapos vizsgálata nélkül. Igen fontos, hogy a szabályozó- rendszer biztosítsa a vállalat működési feltételeit, azaz azt a mozgásteret, ami szükséges ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a piac változásaihoz, úgy szervezhesse a termelést és a fejlesztést, az export- és importkapcsolatokat, hogy az az egészséges továibbmunkátkodás irányába hasson.

A vállalatoknak tehát biztonságos és stabil jövőkép kell. Sajnos, ma a vállalatok minősítése, a vállalkozás eredményessége nem nyugszik biztos értékrendszeren, és nem stabil az a mérő- rendszer, aminek alapján az eredményes működést értékelni lehet, hiszen ma a rövid távú célok érdekében az elvonási és támogatási rendszer miatt, a nyereségesség sem fejezi ki egy kollektíva jó vagy rossz munkáját. A különböző elvonások és támogatások hatására az elmúlt időszakban mintegy 3 milliárd forinttal emelkedtek a fajlagos költségek, és ez elősegítette bizonyos tekintetben a pazarlást és a gazdálkodás romlását.

Tolnai Lajos, a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatója egy folyamatról szólt, hogyan próbál egy nagyvállalat, belső szerkezetváltoztatással, a veszteséges termelőerők felszámolásával és újabb ágazatok létesítésével lépést tartani a követelmény- rendszer változásaival. A Borsodi Vegyi Kombinátban is az elmúlt időszakban elvégezték a tevékenység őszinte, kritikus vizsgálatát. Ennek alapján felépítették a vállalati stratégiát, azt a

komplex eszköz- és erőforrásrendszert, amiben helyet kapnak a termeléssel, a marketing tevékenységgel, fejlesztéssel kapcsolatos területek, vállalati megfogalmazás szerint piactól piacig terjedő struktúrát kell kiépíteni.

Töhb üzemrész, így a kar- bidgyártás egy pvc-monomer és a kaprolaktámüzem termelését szüntették meg. Ugyanakkor új finomkémiai fejlesztésekkel, a korábbinál alacsonyabb létszámmal, 400 millió forinttal növelték a vállalat árbevételét. Ugyancsak fontos volt az energiaracionalizálási tevékenység is. Tavaly már 40 százalékkal több termelési értékhez, 20 százalékkal kevesebb energiát használtaik fel, mint a korábbi években. Ez mintegy 100 ezer tonna kőolaj egyen- értékének felel meg. A struktúraváltoztatás következtében felszabadult, magasan kvalifikált munkaerőt részben külföldön foglalkoztatják, míg mások vegyes vállalatoknál dolgoznak. A jövőben egyre nagyobb szerepet kap a szellemi tudás hasznosítása — mondta a vezérigazgató.

Hajdú Gábor

Nemcsak az időjárástól függ

Itt még kézzel szedik, de a napokban már korszerű rázógépek vették át a főszerepet a felső- zsolcai termelőszövetkezet gyümölcsösében. Fotó: Balogh Imre

negyvennégy hektárja

Negyvennégy sor,

Ha valamire a pénzünk rámegy, akkor az a meggy. Az elmúlt évben valahogy így dicsérte csonthéjasának kritikán aluli termését Deres István, a felsőzsolcai Lenin Termelőszövetkezet elnöke. Hát igen, az időjárás akkor nem kímélte meg a gyümölcsöst, alig piros- lott gyümöcs a fákon, s bizony a könyvelésen nem az árbevételt, hanem a veszteséget számolhatták. Az idén talán más lesz a helyzet. Legalábbis Bőn István ágazatvezető nem pesszimista:

— Tizenhat vagon megy- gyet becsülünk a fákon, s ha nem tévedünk, akkor az ágazatra már nem fizethetünk rá. És ezt nagy eredménynek könyvelem el, hijárástól teszik függővé a csapadék mesterséges pótlását E gyakorlatnak viszont számos gazdasági következménye van. Az egyik, hogy a gazdaságok nem mindenkor használják ki berendezéseik kapacitását. Ennek viszen ez az ültetvény korszerűnek nem nevezhető, a telepítésekor olyan hibát követtek el, amelyet a mai napig nem lehetett rendbe hozni.

A negyvennégy soros pándymeggy-ültetvényen — 44 hektár — porzófaként cigánymeggyet, s germers- dorfi cseresznyét telepítettek. Mint a termőre forduláskor kiderült, nem szerencsés megoldást választottak. A virágzás ritkán esett egybe, így a megtermékenyülés elmaradt, a gyümölcsös az ígért nagy nyereség helyett a legtöbb évben veszteséget termelt. Már-már azon gondolkodtak, hogy ládák, létrák, rázógépek nélkülözésével motorfűrészekkel szüretelnek, de egy új technológiai megoldás megkegyelmezett az ültetvénynek. Ugyanis különböző hormonális szerekkel sikerült fokozni a terméskötődést, növelhették a hozamot.

s más termelékenyebb fajtákat, hogy a jövedelmet fokozni tudják. A hormonális szerek használatával ez viszonylag sikerült is.

— De nem eléggé. A csonthéjasok termesztése, sikere, kudarca szinte teljesen a termelő vállára nehezedik. Jók a kapcsolataink a feldolgozó vállalatokkal, a konzervgyárakkal, de úgy érezzük, a kockázatot állandóan mi vállaljuk, a termesztés sikerét, sikertelenségét a mi vállunkra hárítják.

Sajnos ezek ismert dolgok. Ha valamiből sok terem, akkor az átvevő elkezd panaszkodni a minőségre, megkezdődik a szőrszálhaso- gatás, a termék leminősíté- se. Ha nincs termés, akkor eltekint ugyan a magyar szabvány merev alkalmazásától, de önös érdektől veAz időjárás minden évben szeszélyes, legalábbis a mezőgazdászok szerint. Közismert mondás, hogy a gaz- dász akkor is panaszkodik, ha esik az eső, s akkor is, ha nem. S ebben van is némi igazság, hiszen az eső jól jöhet például a kukorica fejlődéséhez, de ugyanabban az időben árthat a renden száradó lucernának. Ráadásul a sok esővel szemben tehetetlenek a gazdaságok vezetői, a kevés csapadékot viszont öntözéssel pótolhatják. Persze nem nagy területen alkalmazhatják e módszert, a mezőgazdaságilag művelt területnek ugyanis csak az 5 százaléka öntözhető.

Az idén ennyit sem öntöztek: 290 ezer hektár területen van megoldva a víz mesterséges kijuttatása, s május végéig mindössze 41 ezer hektár fölött nyitották ki a berendezések csapjait.

ÖSZTÖNZŐ

SZABÁLYOZÓK

Sok ez vagy kevés? Júniusban az e kérdésre adandó válaszok körül általában kibontakozik a vita. Még a nem szakmai közvélemény is állást foglal, s az öntözés elmaradójáért okolja a mezőgazdászokat, mondván, hogy nem óvják kellőképpen a termést.

Az igazság azonban sokarcú, s amiatt nem szabad eleve elmarasztalni a gaz- dászokat akkor sem, ha valóban zárva maradnak az öntözőberendezések csapjai. Korábban szárazság sanyargatta a földeket, mégsem öntöztek a gazdaságok egy részében, mert a mesterséges vízpótlás költsége nagyobb volt. mint a belőle várható bevétel, s érthetően az öntözéssel sem akarták növelni veszteségeiket a mezőgazdasági nagyüzemek. Azóta javultak az öntözés közgazdasági feltételei, olcsóbban jutnak a vízhez, s nőtt a berendezések kihasználása is.

Az idén roppant szerény a berendezések kihasználtsága. De téved az, aki azt hiszi, hogy megint fegyelmezetlenek az öntözést irányító szakemberek, s hagyják a növényeket „fonnyadni”. Most nincs baj a gazdaságok öntözési szándékával, egyszerűen nincs szükség nagyobb területen az öntözésre a jelenlegi természeti és köz- gazdasági feltételek között. Télen bőségesen volt csapadék, s mint a mezőgazdászok mondják, évek óta nem volt rá példa, hogy a mostanihoz hasonlóan feltöltődjenek vízzel a földek. Ráadásul hűvös volt a tavasz, s emiatt az időjárás végképp nem sürgette az öntözést.

Pontosabban fogalmazva nem mindenütt, hiszen a természetes csapadék eloszlása most sem volt egyenletes. Az ország nagy részén elegendő eső áztatta a földeket, a Tiszántúlon — Túr- keve és Szarvas környékén

— viszont kevés volt az eső. E térségekben öntöztek is. Üjra bebizonyosodott, hogy ha szükséges és a kellő anyagi érdekeltség sem hiányzik, nem spórolnak a vízzel a gazdaságok.

HA VAN - HASZNÁLJÁK

Az öntözés mértékének ingadozására azonban fel kell készülni, hiszen ez az ország természeti környezetéből is adódik. Hazánk időjárását a száraz mediterrán és a szélsőségesen kontinentális éghajlati hatások egyaránt befolyásolják. Ebből következően a csapadékellátottság erősen változik. Hosszabb időszak meteorológiai megfigyelései alapján azt mondhatjuk, hogy az ország nagy részén tíz esztendőből egy esős, kettő közepesen csapadékos, négy száraz, három pedig aszályos jellegű. E számok jól mutatják, hogy öntözésre csak feltételesen van szükség.

Az öntözés persze nemcsak termelést mentő gazdasági tevékenység lehet, hanem részévé válhat a biztonságos termelésnek. Ezt a nemzetközi adatok jól szemléltetik: az öntözés a világon a teljes termőterület 13 százalékára terjed ki, s ezen a területen termelik a növények összes termésének 34 százalékát. A magyar gyakorlat ettől kissé eltér. Mivel hazánk a feltételes öntözési zónába tartozik, a gazdaságok arra rendezkedtek be, hogy az időszont az a hatása, hogy romlik az öntözés jövedelmezősége, hiszen a „berendezett” területek az amortizációs költségeket akkor is viselik, ha egyetlen csepp vizet sem öntöznek ki. E költségek aránya pedig a berendezések típusától függően a 40— 80 százalékot is elérheti.

VÍZIGÉNYES

NÖVÉNYEKKEL

A jövő tehát mindenképpen az, hogy amelyik gazdaság vállalkozik az öntözésre, olyan termelési szerkezetet alakítson ki, amely a lehető legjobban meghálálja az Öntözést. Számos vizsgálat bizonyítja ugyanis, hogy a kertészetekben, a cukorrépa- és a vetőmagtermesztésben, valamint az intenzív legelőkön jövedelmező befektetés az öntözés.

Arról azonban egyetlen pillanatra sem szabad elfeledkezni, hogy az öntözés jövedelmezőségének mérlegelése a mezőgazdasági területnek csupán az öt százalékán dolga a szakembereknek. Ebből következően csak kis területen nyújt biztonságos védelmet az aszály ellen, s lehet része a biztonságos termelésnek. Nagyobb területeken más, ismert módszerekkel lehet megőrizni a csapadékot a talajban, védekezve ezzel az időjárás szélsőséges hatásaitól.

V. F. J.

Élesen megkülönböztethető a fákon a méhek által beporzóit, s a vegyileg „létrehozott” gyümölcs. A természetes minden évben jobban sikeredik, hiszen kifejlődik a mag, a magház, megtelik a meggy. A másik, a mesterséges, apróbb termetével, világosabb színével jelzi a hormonhatást, s egyben azt, hogy hiába teremnek többet a fák, ezért a gyümölcsért kevesebbet fognak adni a piacon. Az ágazatvezető:

— Ha a piaci árak követnék a termelési költségek növekedését, akkor a csonthéjas termesztés reneszánszát élné. Az igazság az, hogy tíz évvel ezelőtt egy kedvező árat sikerült elérnünk a világpiacon. Akkor a hazai átvétel is követte ezt a kedvező változást, viszont azóta nem hajlandók többet fizetni a csonthéjasokért. De közben a kilencvenezer forintos traktor ára a háromszorosára, a vegyszerek költsége pedig négyszeresére emelkedett. Ha ehhez a szüreti munkát is hozzászámolom, nem lehet csodálkozni azon, hogy az ágazat válságba került, s évről évre csökken a termőterület.

Miként itt is. A cseresznyefák kidöntve, szétfűrészelve, halmokba rakva várják az értékesítést. (A kajszi hasonló sorsra jutott.)

A meggyben még bíznak, hiszen az elmúlt években 29 sort telepítettek, porzó-,

zérelve nem hajlandó elismerni a hiánypiacot, vagyis a gyümölcs árát nem emeli. így van ez idén is. A déli megyékben a fagy lekorbácsolta a fákról a virágokat, kevés meggy termett, de ez nem mutatkozik meg az átvételi árakban, a konzervgyárak továbbra is 18—22 forintot fizetnek a gyümölcsért. Az aszály miatt pedig sok a méreten aluli, gyengébb minőségű gyümölcs, ami bizony csak olcsón adható el. Az ágazatvezető nem állta meg:

— A ládákban még másodosztályú, de mire az üvegekbe kerül, már első lesz belőle. Ki látott már másodosztályú kom pótot? Ezért mondom, hogy mindig a termelőn csattan az ostor.

A meleg szinte egyszerre érlelte meg a gyümölcsöt. Kézzel — ebből az „eszközből”, mindenhol hiány van — már lehetetlen leszedni, kifutottak az időből. Marad a gép, amely 200—260 fát tud terhétől megszabadítani naponta. A gépi szüret any- nyiban közelebb hozza egymáshoz a termelőt s feldolgozót, hogy a gyorsaság mindkettőjük érdeke.

—kármán—