Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

1986. július 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 a vnaq mi Az esély többször kopogtat, mint hinnők, de több­nyire senki sincs otthon. (USA) A legkényelmesebb hazafiság az, ha az ember kró­nikusan büszke a saját népére. (Lengyelország) Borúlátó az a derülátó, akinek élettapasztalata van. , (Észaik-lrország) A szerelem jó a tüdőrák megelőzésére; a szerelmi aktus közben nem dohányzunk. (Franciaország) A nevetés a gondolkodás folytatása más eszközök­kel. (Olaszország) A paraszt nem eszi meg azt, amit nem ismer; ha a városi ismerné, hogy mit eszik, rögtön paraszt akarna lenni. (Hollandia) Az élet: rajzolás, csak nem lehet radírral korrigálni. (Oskar Kokoschka) A bölcs tudja, de az asszony jobban tudja. (India) Káin és Ábel óta tudjuk, hogy minden ember test­vér. (Mexikó) Aki ár ellen úszik, nem kívánhatja, hogy az meg­változtassa az irányát. (Brazília) A rózsák hivatalból illatoznak (Kenya) A kőkorszak embere csodálkozna rajtunk: enni és osztozkodni akarunk, még mielőtt zsákmányt ejtet­tünk volna. (Ismeretlen magyar szerző) Válogatta: Polgár Dénes Hogyan halnak meg az emberek A cipész: eltalpal. A szakács: megfőzi utolsó ebédjét. A házmester: beadja a kulcsot. A színész: elmondja a végszót. A szabó: elharapja a cérnát. A lakatos: eldobja a kulcsot. A sírásó: önmagát ereszti a gödörbe. A pap: találkozik a főnökével. A harangozó: utolsót kongat. A kereskedő: elköszön. Az újságárus: utolsót lapoz. A biztosító: felmondja a biztosítást. A táncos: feldobja a talpát. A pincér: benyújtja a számlát. A kovács: elpatkol. Az asztalos: eladja a deszkáját. A kárpitos: beveri a szöget. A nyomdász: levonja a kefét. A postás: kikézbesíti a halálhírét. A katona: utolsót durrant. A nagybőgős: elhalón brummog. Az ügyvéd: ügyefogyott. Aki írta: üdvözli az elöljárókat. Sárközi Sándor pályaudvar Vasúttársaság épületét egymástól megkülönböztessék. A mai Gömöri épületének előd­jét azért is építették erre a hely­re, mert közelébe esett az 1864-ben felépült-., borsod—miskolci gőzma­lom. A Gömöri vasútvonal meg­építése az 1870-es esztendő júniusá­ban kezdődött el és egy év múlva, 1871. július 13-án Bánrévéig meg is épült, ezzel egy időben a forgalom­nak is átadták. A vonatok, úgy, mint ma. az akikor még Tíszavidéki Vas­út pályaudvaráról indultak, keresz­tülhaladtak a Gömöri állomáson, és három óra alaitt érkeztek el Bánré­vére. Talán érdemes itt megjegyez­ni, hogy ez a vasútvonal meghosz- szaibbítása Ózd, illetve Borsodná- dasdig egy esztendő múlva nyílt meg. 1898-ban a MÁV nagyarányú épít­kezésbe kezd. A költségvetések le­hetővé teszik egy új állomásépület megépítését. Pfaff Ferenc tervei alapján százezer forintos költséggel megépül a Gömöri pályaudvar. Ne­vét valószínűleg a Gömör vármegye felé vezető vasúttól kapta. Napjainkban 130—140 vonat ha­lad át a pályaudvaron, s ami -még egy említésre méltó dátum a Gö­möri vasútállomás életében, mégpe­Az állomás főbejárata dig az, hogy az első villamosmoz­dony vontatta szerelvény 1971. jú­lius 9-én haladt át az állomáson. Az építészetileg nagyon szép épü­let Miskolc értékes házai közé tar­tozik. Kár, hogy az Országos Mű­emléki Felügyelőség még nem nyil­vánította műemlékké. Ha közelebb­ről gondosan szemügyre vesszük az épületet, láthatjuk, hogy bizony már ráférne a felújítás. A közel százesztendős falakat jócskán be­lepte a néhai gőzmozdonyok füstje, a homlokzatot díszítő gipszminták sok helyen leperegtek. Bízunk benne, a 100. születésnap­ra minden szép lesz. hiszen addig van még egy kis idő. Fojtán László Megkopott díszítőelem A Miskolcon lakók, no meg az ország különböző részeiből váro­sunkba látogatók többnyire inkább a főpályaudvart, a Tiszait ismerik. Ez félig-meddig érthető is. A városunk­ba érkező vonatok túlnyomó része a Tiszai pályaudvarra fut be. Ezen a szép állomásépületen üdvül van egy másik is, a Gömöri pályaud­var, amely legalább olyan szép és építészetileg értékes. 1870-ben kezdődött el a közvet­len Hatvan—Miskolc közötti, úgyne­vezett államvasúti pálya építése, , melynek állomása a mai Gömöri helyén állott. Ezt az állomást így is nevezték el, hogy állam vasúti pá­lyaudvar. mely elnevezést az in­dokolta. hogy ezt és a Tíszavidéki A Gömöri pályaudvar i miskolci házak 365 éves könyvtári rendelkezés Új könyvtárépület Naponta száz meg száz látogató talpra alatt dong­nék roppanva á fényesre kopott tölgyfalépcsők, amíg a pataki öreg kollégium emeleti traktusára, a Pol­lack Mihály tervei alapján épített Nagykönyvtárba ér­nek. Ezeken igyekezett fel diákkorában Kossuth, Szé- mere Bertalan, Tompa Mi­hály, Izsó Miklós, Erdélyi János, Móricz Zsigmond is a híres tékába, hogy isme­reteit gyarapíthassa egy- egy évszázados vagy fris­sen szerzett könyv olvasá­sával, tanulmányozásával. Csaknem félezer eszten­dő történelmének és kultú­rájának, falakba, kövekbe, könyvekbe ivódott nehéz, sűrű levegője veszi körül a vendégeket, kirándulókat, amint belépnek a jávor fa­kazettás padlózató, fres­kókkal ékes, rozettás mennyezetű könyvtárte­rembe. A könyvek gyűjté­se, s ezek intézménye, a könyvtár egyidős magával a 455 esztendős öreg kollé­giummal, annak szerves részét alkotta az iskola ala­pítása óta századokon át. Ahogyan ezt a világhírű pedagógus, Comenius Amos János az 1650—1654 közöt­ti p>ataki munkássága alatt is hirdette: ,,A könyvek révén sokan lesznek mű­veltté az iskolán kívül is, könyvek nélkül azonban senki sem lesz művelt még az iskolában sem”. Már az első idők tanárai, diákjai is megfordultak külföldi egyetemeken, s onnan sohasem tértek haza úgy, hogy új könyveket ne hoztak volna magukkal a kollégiumi téka számára. Hogy a 17. század' elején már — a korabeli viszo­nyokhoz kép>est — szépen gyarapodó könyvtár is se­gítette Patakon a tudomá­nyok művelését, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az I. Rákóczi György fejedelem által 1621-ben jóváhagyott isko­lai törvénykönyvben külön fejezet foglalkozik a könyv­tárnok munkakörével. „A bibliothecarius — olvashat­juk az egyik helyen — a könyveket a penésztől, pi­szoktól és elveszéstől óvja meg. Aki a megszabott idő­ben kér könyvet, minden nehézség nélkül adjon ne­ki. A könyv visszahozata- lára szabjon időt, ez két hétnél tovább nem terjed­het.” A könyvtárnokot a pri- máriusok, vagyis a kollégi­um legkiválóbb diákjai kö­zül — a tanulótársak sza­vazatai alapján — a taná­rok választották. A könyv­táros hivatali tisztének megkezdése előtt az iskola rectora előtt esküt tett. A latin nyelvű esküszöveg né­hány érdekesebb mondata így hangzik: „Ego ... bib­liothecarius Scholae Saa- ros-Patachinae sancte pol- liceor...”, vagyis „Én N. N., a Sárospataki Iskola könyvtárosa szentül foga­dom, hogy az iskolának rám bízott vagyonát a tör­vények értelmében hűsége­sen megőrzőm és keze­lem ... Az iskola polgárai­nak hasznára a könyveket személyválogatás nélkül kikölcsönzöm; a kikölcsön- zötteket vagy bármi módon más kézre kerülteket visz- szakövetelem és saját he­lyükre visszateszem... Amiket rám bíztak, jó lel- klismerettel beszámolok ró­luk azoknak, akiikre ez tar­tozik ... Sic me Deus Tri- unus adiuvet...”, azaz „A háromszemélyű egy Isten engem úgy segéljen ...” Az iskola legnagyobb pártfogói, a Rákócziák ma­guk is^zerették és gyűjtöt­ték a könyveket. I. Rákóczi György és Lórántffy Zsu­zsanna fia, az igen tehet­séges III. Rákóczi Zsig­mond 1652-ben a mintegy 3500 kötetes Rákóczi- könyvtárt a kollégiumra hagyatékolta. A ránk ma­radt katalógus szerint ek­kor körülbelül 4500-ra te­hető a p>ataki téka könyv- állománya. Később is a pártfogók, tanárok, diákok gyarapították adománya­ikkal a kollégium „köny­vesházát”, ahogyan egyik leghűségesebb diákja, Bes­senyei György nevezte kí­sérő levelében, amellyel könyveit, kéziratait Patákra küldte. A felszabadulás évében, 1945-ben 104 165 kötetből állt a könyvtár, s az azóta eltelt 41 esztendő alatt csaknem megháromszoro­zódott a Sárospataki Nagy­könyvtár könyveinek a száma jelenleg meghaladja a 300 ezer kötetet. Érthe­tő hát, hogy az épület, amelynek alapjait 1806. szeptember 23-án rakták le, régen „kinőtte” magát, s szükségessé vált a közvet­len szomszédságában egy új épület emelése. Ennek tervét Makovecz Imre Ybl-díjas építész ké­szítette, majd másfél évi munka után — a Művelő­dési Minisztérium, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal és a megyei tanács hathatós anyagi támogatásával — mintegy huszonötmillió fo­rintos költséggel elkészült a különlegesen szép stílu­sú új könyvtárépület. Tá­gas termeiben csaknem öt­ezer folyóméternyi korszerű pjolcain a könyvek tíz- és tízezreit lehet elhelyezni. Ezzel nemcsak az eddigi gondokat tudják megolda­ni, hanem a Sárospataki Nagykönyvtár jövő fejlődé­se is biztosítva van leg­alább 50—60 esztendőre. A könyvtáravató ünnep­ségen szép számú közönség vett részt, s megjelent azon Köpeczi Béla művelődési miniszter, dr. Ladányi Jó­zsef megyei tanácselnök. Orosz László, a városi pártbizottság első titkára, Takáts Gyula városi ta­nácselnök. Az új intéz­ményt Kürti László, a Ti- száninneni Református Egyházkerület püspöke, or­szággyűlési képviselő adta át — gondolatokban gaz­dag beszéd kíséretében — rendeltetésének. Hegyi József

Next

/
Thumbnails
Contents