Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-24 / 173. szám

1986. július 24., csütörtök ÉSZAK-MAOYAROR1ZAG 5 Infrastruktúra Amikor két esztendeje az országos település- és terü­letfejlesztési irányelvek ki­dolgozásához a megyékben az ottani „szűk keresztmet­szetek” iránt érdeklődtek, szinte egyöntetűen az infra­struktúra elmaradottságára panaszkodtak. Hát igen: akármerre járunk, szemben találjuk magunkat az ivóvíz­szolgáltatás, a szennyvíz- elvezetés, a közlekedés, az energiaellátás, no és a tele- fonhelyzet problémáival. Ügy tűnik, hogy a nagy késéssel felismert lemaradá­sok bepótlására nem volt elegendő a néhány utóbbi esztendő, ami alatt nagy eszközöket csoportosítottak e célokra. 1980. és 1984. között több, mint 400 ezer lakást kapcsoltak be a közműves vízellátásba. 100 kilométerrel hosszabbították az árvízi töltéseket; 14 százalékkal emelték a fő- és mellék te­lefonvonalakat, 10 százalék­kal a lakosság energiafel­használását. Mindezzel azon­ban távolról sem simultak el a nagy feszültségek, amit jelez, hogy a magyar lakos­ság 17 százaléka ma még nem jut vezetékes ivóvíz­hez, a népesség 2,4 százalé­kának otthont adó 800 tör­pefaluban a legelemibb inf­rastruktúra is hiányzik. Az országban a 430 ezer tele­fonigénylő nagy többsége is vidéken szeretne készülék­hez jutni. Ismert, hogy nem utolsósorban a díjemelés miatt csökkentek a távolsági személyi utazások, a szárny­vonalak megszüntetése itt is, ott is nehezíti a helyvál­toztatást az embereknek. Az ilyen hiányok nemcsak ma jelentenek gor.dot a la­kosságnak. Hosszú ideje ta­pasztalhatjuk, hogy azok a térségek fejlődnek gyorsab­ban, ahol kedvezőbb az inf­rastrukturális háttér. A jó ivóvíz, az aszfaltozott út, a telefon vonzza az ipart, a termelőhelyeken képződött tőkéből azután jut az élet- körülmények további fej­lesztésére is. Ahol viszont nincs, ami az ipart odacsa­logatná, ott talán a jövő ki­látásai is bizonytalanabbak. Ezért igyekszünk arányosab­ban elosztani az ország te­rületén a termelőerőket, de a célt, a beruházásra fordít­ható szűkebb pénzeszközök miatt, nehezen érhetjük el. A szakemberek mégsem tartják elegendőnek a vára­kozást, váltást sürgetnek az infrastruktúrát érintő szem­léletmódban, a tervezőmun­kában egyaránt. Mit jelent ez? Az infra­struktúra termelőágazat mö­götti tartománya a gazda­ságnak és az életnek, ez azonban nem jelent valami­féle „mögöttes” területet. Termelő infrastruktúra nél­kül nem létezhetne ipar, szolgáltatás nélkül pedig el­képzelhetetlen a modern emberi lét. Ma már teljesen nyilvánvaló, milyen népgaz­dasági károk keletkeznek a lassú szállításból, a hírköz­lés elmaradottságából, de mérhető az a kór is, amely egyes térségek „isten háta mögötti” helyzetéből adó­dik: különösen az elnéptele­nedés, meg a kevésbé felsze­relt városok felduzzadása — súlyosabb következmények­kel is járhat. Joggal élhe­tünk a gyanúperrel: az inf­rastruktúra fejlesztésére ki nem adott pénz később nem lesz elegendő a problémák megoldására. Szemléletes példával: azt eldönthetem. hogy épitek-e utat. vagy nem. Ha nem, a költségeket meg nem spórolhatom, a rosszabb és rosszabb utakon több üzemanyag fogy, s az állam gépkocsijai is hama­rabb tönkremennek. Az infrastruktúra fontos­ságát becsülő gondolkodás- mód ma még nem nevezhe­tő általánosnak, még a ter­vező intézményeknél sem — mutatnak rá a szakemberek. Tapasztalataikat megtoldva kijelentik: a mai hiányok­hoz nemcsak az ország gaz­dasági adottságai vezettek, hanem elvi, szemléleti hibák is, Például a VÁTI szakem­berei szerint a hierarchikus irányítás korábbi gyakorla­ta és merevsége vezetett az ipar túlkoncentrálódásához, egyes területek elárvulásá- hoz, a sugaras közlekedési hálózat kialakulásáthoz. A szűkén értelmezett termelés- centrikus fejlesztésnek kö­szönhető, hogy a létesített nem csekély tömegű új te­lefonok többsége közületi előfizetők birtokába került. Ebből következik, haladást érhetünk el, ha minél in­kább decentralizáljuk a fej­lesztésre szánt eszközöket, az emberre és az ő környe­zetének kultúráltságára for­dított pénzt egyként kezel­jük a termelési beruházások­kal. Bármilyen furcsa is, más­milyen társadalmi struktú­rákkal az infrastruktúra is növelhető. Ezt bizonyítják azok az újítások, amelyek a járások megszűnésével tu­lajdonképpen a települések kezébe adták a fejlesztési lehetőségeket. A helyi taná­csok VII. ötéves tervei igen sok, komoly szolgáltatási be­ruházásokat tartalmaznak, központi helyen kezelik az ivóvíz biztosítását, a szenny­víz elvezetését, az egészség­ügyet és a vendégfogadást. A megyei tanácsolt e fontos feladatokhoz még céltámoga­tóst is adnak. Gyakori a ta­nácsok társulása is a régió általános problémáinak meg­oldásához. Budapesten az egyes kerületek közötti ará­nyos fejlesztést biztosítja a „fejkvóta” ami annyit jelent: a költségvetési támogatást a lakosság száma után adják. Az ilyen és hasonló újítá­sok hozzásegítenek ahhoz, hogy a rendelkezésre álló szerényebb eszközökből töb­bet „ledolgozhassanak” a pe­riféria elmaradásából. A területi különbségek csökkentéséből, csakúgy, mint a helyi infrastruktúra gyarapításából eddig is di­cséretes módon kivette ré­szét a lakosság. Először 300 millió forint gyűlt össze or­szágszerte a kis városok gáz­ellátásának biztosítására, legutóbb — jelentette a Posta — félmilliárd forint értékű telefonkötvény fo­gyott el. A vízműtársulásba bevont települések száma is több száz. Ezek már új, ru­galmas módszerek, alkalma­sak arra, hogy felkeltsék a lakosság érdeklődését. Az emberek — úgy látszik — sehol sem akarnak kibékül­ni a helyzettel, készek ál­dozni is önmagukért, na­gyobb kényelmükért. Amíg egy hely is van, ahová a csecsemőnek tasakban kell a vizet vinni, vagy ahol gondot okoz az orvosért te­lefonálni, addig nem szabad megállni az infrastruktúra fejlesztésében, a hozzá szük­séges szellemi, emberi és anyagi források feltárásában. K. M. Piacon a szántóföldi paradicsom Megkezdték a szabadföldi paradicsom szedését Heves megyében. Az első jelentő­sebb szállítmány a hevesi Rákóczi, valamint a horti Kossuth Termelőszövetkezet­ből került a felvásárló tele­pekre, s onnan elsősorban a főváros és a borsodi iparvi­dék árusítóhelyeire. A kö­vetkező napokban várható­an gyors ütemben növek­szik a paradicsomkínálat, és ez kihat a piaci árak alaku­lására is. Ferde házak az Avason? Szerkesztői üzenetek Ezt a felvételt Borka At­tila miskolci olvasónk küld­te be szerkesztőségünkbe. Természetesen nem a pa­nelházakat építették ferdére, hanem a közvilágítási osz­lop dőlt meg. A hibát az­óta kijavították, az oszlop már függőlegesen áll. A fel­vétel Miskolcon, az a vasi lakótelepen készült. Rigó Zoltán, miskolci ol­vasónknak. Egyetértünk le­velével, amelyben az ol­csóbb televíziók hiányáról, a jelenleg kapható színes ké­szülékek magas áráról ír. Ettől többet nem mondha­tunk — a készülékek ára — sajnos, úgy véljük — nem fog csökkenni. Gál Zsuzsa és Anita. Örü­lünk, hogy Önöknek is tet­szett a Liliomfi tapolcai szabadtéri előadása. Nagy Ibolya és Zubornyák Zoltán játékának elismerésével is egyetértünk, mint azt már a bemutató utáni kritikai jegy­Meleg volt zetünkben — július 4-én — is kifejtettük. Nagy Ibo­lya egyébként nem új tagja a színháznak, az elmúlt évadban is itt volt már, és például a Három a kislány egyik főszerepét alakította; Zubornyák Zoltán pedig fő­iskolai hallgatóként a Mil­liomos Nápoly egyik főszere­pében mutatkozott be. Ö hi­vatalosan csak most kerül Miskolcra. Az új évad prog­ramját még nem tették köz­zé, így közölni nem tudjuk. A Liliomfi bemutatását az éves színházi programban lapunk is javasolta. fagyi nem Emberségből: kitűnő Szeretnék köszönetét mondani annak a két gép­kocsivezetőnek, akik ember­ségből kitűnőre vizsgáztak Fiamat autószerencsétlen­ség következtében vesztet­tem el július elején. Kocsi­ját kárfelvételre elvitték, csak azt nem tudtam hová, merre. Elkeseredve álltam Hejőcsabán a 14-es autó­busz-végállomásán, amikor a busz vezetője megkérdez­te, miben lehet segítségem­re. Elmondtam neki, erre ő felajánlotta egyik KIOSZ- taxis barátját, Mikó Zoltánt, a 80-as autóval, aki nagyon jólelkűen a segítségemre is sietett. Készségesen végig­vitt az ügyintézés minden állomásán. Amikor pedig fizetésre került a sor, keve­sebbet kért, mint amennyi járt volna a megtett kilo­méterek után. Mérhetetlen fájdalmamban és kimerült­ségemben nagyon jólesett ez a nagyfokú segítőkészség. Még egyszer megköszö­nöm Mikó Zoltán taxisnak és a buszvezetőnek ember­ségüket. Tisztelettel egy fájó szívű édesanya Renyiezki Jánosné Gesztely, Petőfi u. Mindig bosszantó, ha egy boltot zárva találunk. Akár leltározás van, akár „műsza­ki hiba” miatt csukják be az ajtót. Fotóriporterünk a miskolci Tallózó könyves­bolt ajtajáról, illetve az ar­ra kifüggesztett feliratról készítette felvételét. Remél­jük a kézírás is jól olvas­ható, de a biztonság kedvé­ért lemásoljuk: „Elnézést kérünk! A bolt műszaki hi­ba miatt zárva.” Kíváncsi­ak lennénk, vajon mi lehet az a hiba, amelyre egyéb­ként mind több hirtelen be­záró miskolci boltban hivat­koznak? ­Fotó: L. 3. Emlékezetes tanév Iskolánk eleiében a júni­usban befejeződött tanév so­káig emlékezetes marad. Eseményekben és eredmé­nyekben bővelkedett — s ebben meghatározó szerepe volt a tanév idején -megün­nepelt jelentős évfordulók­nak. A sok-sok rendezvény, kiállítás, a ‘tanulmányi és kulturális versenyeken elért sikerek közül kiemelkedik a „Kun Béla országos ve­télkedőn” elért első helye­zésünk. A jó szerepléssel Braun Mónika, Gladics Be­áta és Takács Anikó 8. osztályos pajtások öregbítet­ték az iskola hírnevét. A nagyközségi tanács anyagi hozzájárulásával az úttörőcsapatunk névadója születésének 100. évforduló­ja tiszteletére Kun Béla em­léktáblát avattunk az isko­la épületének falán. A tan­év végén pedig kedves aján­dékot kaptunk az úttörő- mozgalom létrejöttének 40. évfordulója alkalmából. A nagyközségi tanács az isko­la napközi otthonában úttö­rőtábort rendezett be. Az első táborozok Szolnokról érkeztek, őket követik majd a tiszajenői, hajdúnánási, esztergomi és kisvárdai paj­tások. Mi, — élve a csere­üdülés lehetőségével — a náluk létrehozott táborok­ban töltünk majd el néhány hetet. Szántó Istvánné igazgató Felsőzsolca, 2. Sz. Alt. Isk. Július 8-án, Miskolcon az Ady Endre Művelődési Ház­ban unokáimmal együtt néz­tük meg a „Donald kacsa nyári kalandjai” című fil­met. Mindannyian jót derül­tünk a rajzfilm érdekes tör­ténetein, de kedvünket na­gyon elrontotta az, ami a film után esett meg velünk. Azon a napon hetedmagával sütött a nap, s talán har­minc fok is lehetett árnyék­ban. Amikor kijöttünk az előadásról, három lányuno­kám szinte egyszerre kérte: vásároljunk fagylaltot. Így a közeli Diófa étteremhez in­dultunk, hiszen annak hom­lokzatán öles betűk hirdet­ték, hogy ott „Fagylalt te­rasz” található. Legnagyobb meglepetésünkre a lépcsőt egy lelakatolt rács zárta le. Én lógó orral, a gyerekek pedig sírásra görbült szájjal for­dultak vissza, s természete­sen nem vigasztalta őket az sem, hogy a többi fagylal- tozni szándékozó is hoppon maradt. Ekkor az egyik apuka a közeli maszek fagylaltozó- hoz invitálta a gyermekse­reget, de ott viszont már ha­talmas tömeg várakozott. Nem szaporítom tovább a szót, a lényeg az, hogy az egész városon keresztül kel­lett utaznunk, mire az ötö­dik helyen végre hozzájut­hattunk az annyira óhajtott édességhez. Hogyan lehetsé­ges, hogy az ország második városában, vasárnap dél­után, egy nagy lakótelepen zárva legyen egy vendéglá­tóipari egység? Nincs szük­ségük a forgalomra, vagy a fagyi nem egészen jó üzlet számukra? Schmidt Ferencné Miskolc Mi lesz velem télen? Ilyenkor nyáron, jófor­mán nem akad hét, hogy a téli tüzelő beszerzésével kap­csolatban ne érkezne szer­kesztőségünkbe panaszos le­vél. Ongai József, Hangács­ról küldte el hozzánk sorait. Megírja, hogy még május­ban leadta a hangácsi ter­melőszövetkezetben a szén­utalványát, sot a fuvart is kifizette a pénztárban, de a tüzelő csak nem akar meg­érkezni. Emiatt mind job­ban nyugtalankodik már, s nagyon szeretné, ha minél előbb a kamrában tudhatná a szenet. ígéreteket, bizta­tást kap, de azzal nem tud fűteni. Unokák és nagyszülők kirándulása Vidám gyermekek kacagá­sa verte fel az erdő csend­jét, a közelmúltban az uno­kák és a nagyszülők közös kirándulásán a Miskolc kö­zelében található Andókú- ton. A kellemes időtöltésen a Vörösmarty Művelődési Ház napközis gyermekcso­portja és a Veterán Vas­utasok Klubjának tagjai vet­tek részt. Az unokák es a nagyszü­lők kirándulásának létreho­zásáért, s magáért az öt­letért köszönet jár a szerve­zőknek, akik ismételten be­bizonyították, hogy a vas­utas családok minden . kor­osztálya számára tartalmas szórakozást, időtöltést tud­nak nyújtani. Halas György klubtitkár Gyermekalbum Látók Bertalan Richard dö«é nyi kisfiú Sinka Imre, 15 hónapos mis­kolci kisfiú Ossieállitotta: Udvardy József

Next

/
Thumbnails
Contents