Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

1986. július 23., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Korábban megemlékeztem arról, hogy mikor Miskolc városa a postaállomást több évi várakozás, kérés után megkapta és az 1790. szep­tember 1-én megnyílt, a pos- taút módosításáról a Hely­tartótanács a vármegyéket körirat, akkori néven currens útján értesítette. Amikor Zemplén vármegye tisztikara erről tudomást szerzett, még szeptemberben előterjesztést készített a Helytartótanács­hoz és |kérte, hogy a posta­vonalat, mely csak Hegy a Íja déli részét érintette, Tállyá- ról vezessék Liszka, Sátor­aljaújhely, Terebes helységek érintésével. A beadványban kért útvonal a gyorsa'bb le­velezést, személy- és áru- szállítást tenné lehetővé, mely nemcsak a szőlősgazdák egyéni érdeke, hanem az ott levő kamarai uradalmak, só­házak és a közigazgatásé is. A Helytartótanács elfogad­va a vármegye által felho­zott érveket, az előterjesz­tésre kedvezően válaszolt, és a postaállomások vezetőjére a vármegyétől kért javasla­tot. A vármegye 1791. május 20-i közgyűlésének jegyző­könyve alapján felterjesztés készült, melynek fogalmaz­ványára a Zemplén megyei Fióklevéltár vezetője volt szíves figyelmemet felhívni. Az érdekes dokumentum család-, hely- és posta törté­neti vonatkozásban gazdagít­ja ismereteinket a korról: „... ezen felől vágynak még más két embereink is, akik ugyan nemes ágból nem szakadtak, de erkölcsükre, alkalmatos voltukra, s bir­tokukra való nézve ezen hi­vatalra Excellentiádnak bé mutatunk. Az egyik Wébcr András, aki 19 esztendőkig Eszterházi Imre lovas sere­gében híven szolgálván s ot­tan lábas sebet kapván, ma­ga helyett más katonát állít­ván, elbocsájtatott, s maga becsületét és szép viselkedé­séről szóló bizonyságlevelet nekünk bemutatta. Ez után pedig vitézlő Szirmai And­rás és József árváknak jó­szága gondviselőjévé tétet­vén ügyeikben két egész esztendőkig hivatallyát töké­letesen viselte, s arról szá­mot is adott, most nemzetes Szirmai Ádámnak tolcsvai inspektora, akinek Liszkán szabad háza,' s szép birtoka vagyon. A másik Német Jó­zsef, méltóságos gróf Csáki Imre terebesi tiszttartója. Ezek ketten is oly szemé­lyek, akiket bátran minden tartózkodás nélkül ajánlha­tunk. Ezek beiktatása Excel- lentiád hatásos közbevetése által teendő kinevezése iránt tehát tovább is nyújtván ke­zünket, az posták dolgában velünk közlött kassai posta- hivatalnak bémutatása és az földmérő rajzolási visszakül­dése mellett tapasztalt be­cses jó akaratában kegyes­ségbe ajánlottak vagyunk. Költ Pünkösd havának 20-ik napján 1791-dik esztendő­ben. S. a. Üjhelyen folyta­tott közgyűlésünkből Excel­lentiádnak köteles alázatos szolgái." Az irat személyi vonatko­zásain túl arra is utal, hogy a felállítandó postaállomá­sok ügyében a kassai posta- igazgatóság a megyénél már eljárt, és a postatávolságok mérnöki megállapítása — ami a menetrendi adatok te­kintetében fontos volt — már megtörtént, a rajzokat a megye visszaküldte. Wéber András, a 17 éven át birto­kolt liszkai posta jogát, a kincstár által megállapított értékén, eladta Unghvári Já­nosnak. Az olaszliszkai volt postaház ma is áll, a falán 1973 óta emléktábla van, e felirattal: „Az 1803—1808. évek között Olaszlisákán ne­velkedett az anyai nagyszü­lőknél — Wéber András postamesternél — Kossuth Lajos, az 1848-as forradalom lánglelkű vezetője és 1805-ig ebben a házban lakott.” 1808-ban a Wéber és K9S- suth csalód beköltöztek Új­helybe a Barát szeri (ma Móricz Zsigmond utca 17. sz.) földszintes házba. Itt halt meg Wéber nagyapa 1815- ben, felesége Hidegkövy Er­zsébet 1831-ben. Kossuth László családjának Újhely­ben négy leánya született, ezek közül a harmadik, Luj­za 1815-ben. Kossuth Lajos­nak ez a húga az abonyi postamesterhez, Ruttkay Jó­zsefhez ment feleségül, aki nagy tiszteletben állt a la­kosság körében, még utcát is neveztek el róla. Az abo­nyi volt postaház udvarán még ma is megvan az itató­vályú, amit a helybeliek „Kosut-vályú”-nak neveznek, emlékezve Kossuth abonyi látogatására, mikor is a lo­vait itt itatták ímeg. Kossuth Lajos a postain­tézmény iránti rokonszenvét élete során többször is ki­mutatta, bizonyíték erre a Tértivevény elnevezésének története. Az 1840-es reform- időszakban, a Bars megyei Verebély postamestere Dil- lesz István volt. Mint re- gále-joggal rendelkező posta­mesternek, saját költségén kellett a postakezelési nyom­tatványokat elkészíttetni, ter­mészetesen német nyelven. Dillesz -István, a lelkes haza­fi felkarolta a magyar nyelv hivatalos használatára irá­nyuló törekvést, és azt a maga módján segítette elő; a postai nyomtatványait a latin szöveg értelemszerű le­fordításával magyar nyelven nyomatta. így lett a Rece- pisse-ből Vevény, a Returre- cepisséből Viszány. E nyom­tatványok egyike eljutott a Pesti Hírlap szerkesztőjéhez, Kossuthhoz, aki a kezdemé­nyezést meleg hangon üdvö­zölte, de a Viszány sző he­lyett a Tértivevényt java­solta. Ma is ezt használjuk. Dr. Kamody Miklós Kazincbarcika ________ V II. ötéves tanácsi terve A testület által jóváha­gyott pénzügyi terv az elkö­vetkezendő években is biz­tosítja a városi intézmények jó színvonalú működését, a felújítások folytatását és a további városfejlesztést. Kazincbarcika ehhez 3650 millió forinttal rendelkezik.. Az új pénzügyi szabályozás városunkban is lehetővé te­szi a rangsorolást a felada­tok között. Mindenképpen elsődlegesnek tekintjük meglevő intézményeink fenntartását és állagmeg­óvását. Az ezen felüli pénz­ből fejlesztjük tovább vá­rosunkat. A korábbi éveket jellemző mennyiségi fejlesz­tésekből minőségibe térünk át. Erre a középtávú terv­ben mintegy 791 millió fo­rint áll rendelkezésre. A ta­nácsülésen elhangzott vita is azt bizonyította, hogy a feladatokat ezután is rang­sorolni kell, és prioritást kell biztosítani egyes fejlesz­tési ágazatoknak. A tervkészítést több éves feltáró, elemző munka előz­te meg annak érdekében, hogy a terv a lakossági el­látás szempontjából a leg­fontosabb feladatokat tartal­mazza. Annak ellenére, hogy a korábbi évekhez ké­pest csökkent a lakásigény­lők száma, jelenleg is 600— 700 között mozog. Ezért ki­emelten kezeljük a lakáshoz jutást. Lakásgazdálkodási tervünkben szerepel 91 bér­lakás, 220 tanácsi elosztású, 360 bányász rendeltetésű OTP-lakás. Az utóbbi évek­ben megnőtt az építési kedv a városban. Ennek kielégíté­sére 233 telket közművesí- tettünk. Végül a várhatóan leadásra kerülő 450 lakást is újra elosztjuk. Elősegít­jük a fiatalok, nagycsaládo­sok lakáshoz-telekhez jutá­sát is úgy, hogy kamatmen­tes kölcsönt biztosítunk ré­szükre. Minőségi javulást eredmé­nyez, hogy a Kertvárosban a korábban felépült mint­egy 400 családi háznál szennyvízcsatorna-hálózatot, csapadékvíz-hálózatot és utat építünk. Bár az elmúlt 10 évben jelentősen javítottuk a kereskedelmi ellátást új létesítmények építésével, még mindig kiemelt feladat­nak tartjuk a fejlesztést. Mintegy 3400 négyzetméter kereskedelmi és szolgáltató létesítmény megvalósítását tervezzük. Régi vágy a vá­sárcsarnok megépítése, de az anyagi eszközök még most sincsenek meg. Várhatóan a most következő évben je­lentkezik városunkban az általános iskolánál a demog­ráfiai hullám. Újabb 12 tan­termes iskola megépítésével próbáljuk a gondokat eny­híteni. Korszerű, új létesít­ménybe költözik a 112. Sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet ez év szeptember 1-én. A tervidőszakban a koráb­biakhoz képest jobban fej­lesztjük az egészségügyi te­rületet. A Kertvárosban is és a jelenleg építés alatt ál­ló lakótelepen is orvosi ren­delőket valósítunk meg, míg a Kertvárosban gyógyszertá­rat is. Külön gondot fordí­tunk az időskorúakra. Egy 41 lakásos öregek házát, és egy 40 fős öregek napközi otthonát tervezzük megépí­teni. Városunkat eddig is jelle­mezte a tisztaság, a sok park és játszótér. Az elért színvonalat továbbra is meg­őrizzük az építendő 15 ezer négyzetméter parkkal, vala­mint a jelenlegiek megóvá­sával. Régi elhatározás meg­valósítása szerepel tervünk­ben, a városi fedett uszoda megépítése. Biztatónak tart­juk a város vállalatainak segítőkészségét az építés ér­dekében. Ehhez járul hozzá a lakosság pénzügyi támo­gatása a tehó révén. Re­méljük, hogy a műjégpálya mellett létesítendő 50 méte­res uszodában a tervidőszak második felében városunk lakossága már sportolhat. Kazincbarcika a tervidő­szakban közelebb kerül a Bükkhöz. Megépül a Ka­zincbarcikát Tardonával ösz- szekölő korszerű út. Ezzel lényegesen rövidül a város és Eger közötti távolság. Az említetteken túl, sok-sok ki­sebb fejlesztést tartalmaz a VII. ötéves, középtávú pénz­ügyi terv. Tudjuk, hogy ezek megvalósítása sem old meg minden problémát. Felada­tunk a takarékos, ésszerű gazdálkodás, az anyagi lehe­tőségek maximális feltárása. Ehhez szükséges még váro­sunk lakosságának, üzemei­nek megértő támogatása. Szunyogi Imre a Kazincbarcikai Városi Tanács tervosztályának vezetője Megyénk intézményeiben és üzemeiben, mintegy 2800 fűtésre, energiatermelésre szolgáló kazán üzemel. Meg- találbiaitó közöttük a hagyo­mányos széntüzelésű csak­úgy, mint az olaj- illetve földgáz üzemelésű. Közös tulajdonságuk azonban va- tamennyiüknek, hogy időről időre ki kell tisztítani eze­ket. az eredményes, haté­kony, energiaitakarékos tü­zelés miatt. A kazánok tisztítására legalkalmasabbak a nyári hónapok, amikor is azokat üzemen kívül tartják — leg­alábbis az intézményeikben. Így került sor többek között a miskolci, az ózdi. valamint a kazincbarcikai kórházak­ban ia kazánltisztításra. Elvé­gezték a Megyei Kéménysep­rő és Tüzeléstechnikai Szol­gáltató Vállalat szakemberei a nagyjavítás során a Sze­rencsi Cukorgyár kazánjai­nak tisztítását is. A kazámtisztítás nemköny- nyű munka. Hozzá tartozik a korom eltávolítása csak­úgy, mint a vízkőmentesités. A kazántiszt ítókna 1c „be kell mászni” a belső térbe, hogy ott nagynyomású sugárral „lemossák” a leülepedett kor­mot és egyéb szennyeződést. Külön szakképzett techni­kusok és mérnökök végzik a kazáncsövek vízkőitől történő tisztítását. A vállalat szak­emberei olyan technológiát alkalmaznak, amely leoldja a vezetékekről a különböző összetételű vízkövet. A ka­záncsövek belsejében nagy nyomás alatt cirkuláltatják, kerimgettetik a vegyszeres folyadékot, amely a felületet simára tisztítja. A kazánok tisztításának igen jelentős energetikai ki­hatása van. A korábbi ta­pasztalatok szerint. amit számítások is igazolnak, az ősztől újra üzembe helye­zett berendezések hatásfoka 3—5 százalékkal javul. A Zala megyei Bagód községben működő Mezőgazdasági Gép­gyártó Vállalat a mezőgazdasági kistermelők részére munkaeszkö­zök gyártását kezdte meg az 50 lóerőnél kisebb erőgépekhez. Tízféle munkaeszközt már sorozatban gyártanak és folyamatosan szállítják az Agroker és az Agroszer Vállalatok telephelyeire. Többek között egytonnás pótkocsikat, tolólapokat, rotációs talaj­marókat, ásógépet, rotációs kaszát és sorközmüvelőt gyártanak. Az idén csaknem kétezer adaptert készítenek a kisgazdaságok részére. A képen: talajmegmunkálás közben vizsgálják az ekét. Fácániskola Húszezer fácáncsibét ne­velnek fel az idén a Vajszló közelében fekvő Gyöngyös­pusztán, a Mecseki Erdőgaz­daság fácántelepén. A na­pokban érkezett meg az idei utolsó „fészekalja” csibeszál­lítmány, amelyet három sza­kaszos, úgynevezett angolhá­zas tartási rendszerben 8—10 hét alatt nevelnek fel. A kis fácánokat tíz napig kemencével fűtött, meleg épületben tartják, majd hat­nyolc hetes korukig az em­lített angolházakban. AIRPORT ’86 M. megyebázisról több éve rendszeresen vezetem gépemet a jó öreg SÍ zéró FIVE típust, egész az or­szág széléig, ahol új határ­bázis épül. Karbantartását speciálisan képzett szakem­berek végezték és végzik ma is. (Ebből a típusból már csak néhány százezer szaladgál az országban, ezért már nem gyártanak hozzá tartalék alkatrésze­ket, tehát bármilyen kis prücök, és a géppel le kell állni. Sajnos ezzel a tudat­tal ülünk nap mint nap a volánhoz, mi, akiknek SÍ zéró 5 típus jutott.) Azon a bizonyos keddi reggelen úgy nézett ki, minden rendben lesz. Az ellenőrző (konroll) menetet a városban tettem meg dél­előtt. (Amelyik gép a Pe­tőfi tértől 1986. január 1. óta eljut a Mindszenti templomig tengelytörés nélkül, az a legnagyobb mechanikai igénybevéte­leket is képes elviselni, pl. ütközés lóval, nyitott köz­műakna, javított aszfalt útszakasz). Pontosan 11 óra 3 perckor indultam és 11 óra 7 perckor elhagytam M. (megyebázis) északkele­ti határát. A műszerekre pillantottam. Minden rend­ben. Az én gépemben a gyárilag beépített műszere­ken felül még további mű­szerek is vannak. Egy mű­szerfalra ragasztott hőmé­rő, és egy másik hőmérő, de az lejjebb van. Mind­kettő egyformán 28 fokot mutatott, úgy hogy nyu­godt voltam. 30 perc múl­va elhagytam Sz. északke­leti határát, ami azt jelen­tette, hogy majdnem fél­úton vagyok. Sz. után 1,4 km távolságra egy vasút szeli át az útpályát. A sze- lés előtt 43 méterrel kapott defektet a jobb első kerék. A két hőmérő 28 fokot mu­tatott. Valóban így lehetett, mert amikor kiszálltam a gépből, 56 fok meleg volt. Két és fél perc múlva döb­bentem rá, hogy a négy kerékanyacsavar egyike nem jön le. Mi speciális képzést kaptunk a veszély- helyzetekben tanúsítandó magatartásra, de én az utolsó ember lakta telepü­léstől Sz.-től 4 km-re vol­tam, tehát túlélési problé­mákat is meg kellett olda­nom. Mindezt 56 fok me­legben. Káromkodásnak semmi értelme, nem hallot­ta volna senki. Néha-néha (úgy fél per­cenként) jött egy-egy gép­jármű. A vezetők azonnal észrevették, hogy bajban vagyok, mert mindegyik előírásszerűén kikerült, egyik sem jött nekem. Volt, aki integetésemre megállt és mondta nagyon siet, és egyébként se tudja leszed­ni a csavart. Voltak, akik csak további jó utat kíván­tak. Vissza kellett jutnom■ Sz. túlsó végéig, ahol egy jól felszerelt szerviz mű­ködik, Ez fél órán belül si­került. A szervizben ahogy meghallották, hogy bajba kerültem, rögtön mondták, hogy ők nem tudnak kijön­ni. Ezt megértettem, mert mi van, ha az ő kocsijuk is defektet kap közben?! Ek­kor jöttem elő a nagy far- bával, amit csak végső esetben szoktam kijátszani. Elárultam, hogy Aytóklub- tag vagyok. Mondták, mi­ért nem ezzel kezdtem, mert ők ugyan így se jön­nek ki, de van Sz.-ben egy maszek, aki Autóklub­megbízott, Természetesen speciális megbízott. A tele­fonhoz léptem. (Nem az a nyomógombos, formaterve­zett volt, hanem a hábo­rús idők kurblis telefonjá­hoz hasonló típus.) Fél órán belül sikerült kapcsolatot teremteni a megbízottal, aki mondta, álljak ki az út szélére és várjam meg. Jönni fog. 56 fok melegben kiálltam és ö jött. Amíg Sz.-t átszelve elértük a gé­pemet, kimerítő tájékozta­tást adtam, a csavar tragé­diájáról, meg az S típu­sokról. Erre a megbízott is káromkodni kezdett, ami a teljes nézetazonosságot je­lentette. Odaértünk és kb. 30 má­sodperc alatt leszedte a csavart egy speciális hi­degvágó és eiy még annál is speciálisabb nagykala­pács segítségével. így a de- fekttől számított egy és háromnegyed óra múlva már indulhattam tovább. Jó, hogy Keke Rosberg sze­relői 10—12 másodperc alatt cserélnek le négy ke­reket, de ők nem a prérin vannak Sz.-től 1,4 kilomé­terre. Az eset azért érdemel említést, mert az elmúlt pénteken 16 óra tájban is­mét ezen az útvonalon köz­lekedtem és M (megyebá­zis) után 8 km-re egy Vo­lán busz állt az út szélén. Akkor már csak nyolc-tíz utas volt körülötte, a töb­bit jó lelkű emberek föl­vették, mint én is tettem ezt két utassal. Elmesélték hálából, hogy két órával azelőtt valami ékszíjszaka­dás miatt álltak le. A ve­zető nem tudta megcsinál­ni, ezért visszament M.-be. Azóta nem tudnak róla semmit. A hideg végig fu­tott rajtam! Lehet, hogy ez az út egy Bermuda-egye- nes?! Vasárnap mentem vissza­felé. Akkor már nem volt ott a busz. Megnyugod­tam. Ahol a baj, ott a se­gítség. Ma már nálunk is olyan magas a technikai színvonal, hogy vészhely­zetekben is van tartalék. Ilyenkor is tudunk hova nyúlni! Magunkhoz! —bérezés—

Next

/
Thumbnails
Contents