Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
1986. július 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Legfőbb érték az egészség A fogyókúrák korszerű dietetikai elveiről (4.) A lapunk előző számaiban kalóriát elkezdett dietetikai témához ötszöri kapcsolódóan folytatjuk fo- A diéta gyókúrás étlapmintáink köz- hosszabb lését. Az étrendek napi 1100 ható. tartalmaznak napi étkezésre elosztva, éhségérzet nélkül, távon is alkalmazKaralábéleves Hozzávalók: 15 dkg karalábé, 1 teáskanál étolaj, 1 teáskanál liszt, 1 kis fej vöröshagyma, só. pirospaprika, ÉTLAP kcal szénit. petrezselyem. A kockára vágott karalábét olajban, zöldpetrezselyemmel megpároljuk. Megszórjuk liszttel, paprikával, felöntjük delikátos vízzel, majd összeforraljuk. Betét REGGELI Tea Karajsonka Graham kenyér Paradicsom 3 dl S dkg 5 dkg 5 dkg 19,9 132,5 11,0 27,0 2,0 tízórai j Kefir Cracottes 1 dt 1 db 64.0 29.0 4,6 4,0 nélkül tálaljuk. Tárkonyos csirkemell EBRD: nnruüalUSka leves Zöldséges sertéstekercs .3 dl » úkR M2,8* 233,7 20,* 7,1 Hozzávalók: 10 dkg csirkemell. 1 teáskanál étolaj, UZSONNA: Alma Pt-vi keksz 2» dkg 1 db 60,0 25,0 14,0 2oS só, bors, tárkony. A megmosott, besózott csirVACSORA: Zöldborsót) omlott 10 dkg 267,86 2S,S kehúst. meghintjük a fűszerekkel. Az alufóliát kicsit Összesen: 1044,14 113,7 megkenjük olajjal, hogy ne ragadjon oda a hús. Ügy Zöldborsós omlett edényben megsütjük a felvert, tejjel hígított, az elő- Hozzávalók: 10 dkg zöld- zőleg megfőzött zöldborsóval borsó, 1 tojás, 0,5 dl tej, 1 összekevert tojást. Zöldpet- mokkáskanál étolaj, só. rezselyemmel, sóval ízesít- Az előmelegített teflon jük. csomagoljuk a fóliába, hogy a képződő gőznek is hagyjunk benne helyet. Fontos, hogy légmentesen zárjon a csomagolás. Előmelegített sütőben alsó lángon sütjük. 5 perccel elkészülte előtt kiETLAE kcal szénh. bontjuk a fóliát, felső lángon tetejét is ropogósra sütjük. Rakott brokkoli Hozzávalók: 20 dkg brokkoli, 5 dkg füstölt nyelv, kefir 0.5 dl. A fagyott brokkolit sós vízben félpuhára főzzük. Jénai tálba tesszük a brokkoli felét, megsózzuk, megszórjuk a ledarált füstölt nyelvvel, majd befedjük a maradék brokkolival. Leöntjük REGGELI: Tea Körözött (tehéntúróból) Graham kenyér Zöldpaprika 2 dl 6 dkg 5 dkg i dkg 60,4 132,3 10,0 3,7 27,0 1,5 TtzöKAi: Sajtosropogós 2 db 30,0 5,0 EBÉD: KaralÄbOleves Tárkonyos csirkemell olal>. meggybefőtt :i dl 10 dkg is dkg 155,56 154,3 »2,7 19,9 14,2 UZSONNA: Párizsi Graham kenyér 3 dkg 0,25 dkg 42,4 66,0 13.5 VACSORA: Rakott brokkoli füstölt nyelvvel n dkg 202,2 17,4 Összesen: 1009,40 101,2 a kefirrel és forró sütőben kb. 15 percig sütjük. Mondhatná szebben ■ ■ ■ Meddig tanuljuk anyanyelvűnket? Az anyanyelv elsajátításának folyamatában a gyermekkor a meghatározó időszak. Akkor ér bennünket az élmény, hogy a minket körülvevő világot a nyelv jelrendszere segítségével nevezhetjük és ismerhetjük meg. A nyelvi fejlődés fogalmához korunk többféle magyarázatot kínál. A hetvenes évek kutatásai azt a felfogást terjesztették, hogy a gyermekben működnek bizonyos veleszületett nyelvi sémák, amelyek fokozatosan kibontakoznak, s a biológiai éréshez hasonlóan, tudatosodik a rejtett szabályrendszer. A nyolcvanas évek eleje óta egyre inkább hangsúlyozzák a tudósok, hogy az anyanyelv elsajátításában a társadalomtól kap segítséget a gyermek; az édesanya, a család, a közvetlen környezet adja a kommunikációs mintákat. A csecsemő számára a hanglejtés, a dallam az első kifejezőeszköz, ezt a dajíkanyelvi korszak követi, amelynek során megismeri a hangrend gyakorlatát, a grammatikai vétség lehetőségét és a javításra való igényt. A társadalmi beilleszkedés, a szocializáció eszköze mindenki számára a közös nyelv, a gyermek számára egyben a humanizációé is, hiszen az emberré válás elképzelhetetlen a nyelviség nélkül. A nyelvi fejlődés és a személyiség gazdagodása szorosan összefügg egymással. Az anyanyelv tanulása tehát nem szűnik meg az ifjúvá cseperedés, a felnőtté érés után. A nyelv a közvetítő az érett ember számára is a tárgyi világ és a társadalom megismerésében. Lehetővé teszi, hogy átvegyük mások tapasztalatait, a múlt örökségét. Ebben az átvételben nyelvi kultúránk minősége meghatározó szerepet játszik: a gazdagabb eszköz- készlet és szerkezetalkotó képesség növeli, a kifejezésbeli szegénység gátolja az együttműködés sikerét. Az a kívánatos, hogy egység legyen a spontán módon és a tudatosan szerzett ismeretek között. A címben feltett kérdésre tehát azt felelhetjük: anyanyelvűnk tanulása mindaddig tart, ameddig él bennünk az igény, hogy minél jobban megismerjük a világot, s minél többet tudjunk megnevezni belőle. Ameddig művelődünk, addig nyelvhasználatunkat, nyelvi eszközeinket is gyarapítjuk. A tudomány, a technika eredményei új fogalmakat, megnevezéseket vezetnek be, amelyeket meg kell tanulnunk. Űjabban az űrtechnika, a számítástechnika, a közgazdaságtudomány kifejezéskészlete tört be nagyobb számban a tömegkommunikáció közvetítésével a köznyelvbe; szavak százait tanulta meg felnőtt népességünk. Az anyanyelv tanulása azonban nem szűkíthető le a szókincs bővítésére. Ahhoz, hogy egyre bonyolultabb ismereteket, folyamatokat érthessünk meg és adhassunk tovább, pontosan megfogalmazott mondatokra, gondosan felépített szövegekre van szükség; igényesebbnek kell lennünk tehát a szerkesztési szabályok alkalmazásában. Szólnom kell végül még valamiről, aminek fontossága modern világunkban egyre nő. A beszéd az együttműködés, a kooperáció nélkülözhetetlen eleme; arra is készülnünk kell, hogy a társadalmi érintkezésben, a társadalom szervezésében, a munkamegosztásban jól működtethessük nyelvünk adottságait. A felnőtt ember elsősorban ilyen vonatkozásban tanulja holtig anyanyelvét. Finomítja eszközeit — remélhetőleg —, hogy kiegyensúlyozott és sikeres kapcsolatokat tudjon építeni a magánélet, a munkahely, a közélet fórumain, hogy jótékony részese lehessen a harmonikus együttélésnek. Így hát holtunkig tanulunk magyarul. Közérdek, hogy tudatosan törekedjünk egyre jobban beszélni anyanyelvűnket. Kováts Dániel Enteriőr a barlanglakás szobájából Útiképek Cserépváraljáról Tárd még „tartja magát”, gondolom s mondom is. de az öt-hat kilométerre fekvő Cserépváralja, a „világvége”, jellegzetes aprófalu már aligha. Heves ellentmondás. Szó sincs róla! Bizonyítandó, hogy készültem, máris mondom a „leckét”: mi egyebet bizonyít, hogy 19fj0-ban 15 fő híján ezer ember-lakta faluban az 1980. január 1-i népszámlálás már csak 666 lelket talált? Igen — ez a felelet — 1985. december 31-én viszont már 734-en laktak a községben. Az idén, júniusig 16 gyermek született, s „mindössze” öten haláloz- tak el. Hol van itt elöregedés? Pedig külön luxus a gyermekáldás, lévén valamennyi kút nitráttal szeny- nyezett, s a kisdedek csak zacskós vizet ihatnak. Avagy nem az élni akarást, a helybélit bizonyítja: egyebütt beszögezik a lakatlan házak ajtajait-ablakait, itt pedig megnőtt az építkezési kedv: az utóbbi hónapokban hét családi ház épült. Ezekről beszélgetünk Czeg- lédy Lajos általános iskolai tanárral. Csöndesen megjegyzem: azért a „világ” is méltányolja Váralja törekvéseit. Mi egyébért sugárzott volna tavaly decemberben a Kossuth rádió kétszer húszperces folytatásos riportot a községről?. .. Ideje, hogy mi is fölfűzzük Bükkalja e kis gyöngyszemét ismereteink fonalára. Örösúr várát már csak néhány darab kő őrzi a 300 méter magas kúpalakú Várhegyen. A tatárjárás után a király építtette. S mily jól hasznosult a török időkben is: Eger egyik elővára, amolyan összekötő Eger s Diósgyőr várai között. Csak nyomai vannak már a XJVTIíI. században épült földszintes, boltozott helyiségű Coburg-kastélynak. Élvitte a háború szele: lebontották. (Kár, szociális otthon, vagy egyéb közhasznú intézmény lehetne ma benned A kastéllyal nagyjából egy időben épült a copfstílű római katolikus kápolna. Előbb magtárrá, majd étkezdévé szekularizálódott. Az ma is. Műemlék jellegű romantikus stílusban épült háza alá hatvan méter mély kútját nagyrészt idehajtott miskolci lakosokkal a török ásatta. Bő, jó vizéből valaha magam is jókat ittam, ma már alkalmatlan fogyasztásra. Megyénkben s a szomszédos Hevesben lelhető 54 kaptárkőből Cserépváralja mondhatja a magáénak a legtöbbet, tizenhetet. Török idők maradványa ez is: méhek tartására szolgált. Az „avatag” múlt ellensúlyozására? — kapott Váralja egy párját ritkítóan hipermodern, félhajasra csapott tetőzetű templomocs- kát. Aligha nyerte meg a falu tetszését. Főként nem Somogyi József csont-bőr, törtbordájú fölfeszített Krisz- tus-corpusa; nem is nyugodtak a hívek, míg e szörnyűségében is csodálatos remekművet egy másik, nekik tetsző, álomba szenderült, jámbor arcú keresztrefeszí- tettel el nem fedték ... * A legfrissebb s legvonzóbb idegenforgalmi-turista látványosság a községben a barlanglakás-tájház. Tibold- darócot követően Váralján volt a legtöbb barlanglakás a mezőkövesdi járásban. Egy, az 1930-as években készült összeírás szerint: 58, a lakóház-állomány 27 százaléka volt barlanglakás a községben. 226 fő ezekben a vájt üregekben lakott. A lakosság negyede! Hogyan születtek meg e lakóalkalmatosságok? A községet átszelő patakocskát kísérő domboldalak könnyen faragható vulkáni, mésztufa kövezetébe kezdték a pincék kivájását már a XVIII. században. Ekkor még csak bort tároltak bennük, a lé- lekszám növekedésével azonban a borospincék jelentős része lakásokká alakult át. Néhány évtizede az előtérudvarra családi házak épültek, s a barlanglakások rendeltetésüknek megfelelően ismét borospincékké, rakodókká alakultak át. Néhányu- kat azonban lakják még ma is, ahogy látjuk. Idős szülők, kik még dicsérik is azokat: „Télen meleg, nyáron hűvös.” Hogyan őrizte meg a régi barlanglakások és -lakók „emlékét”" Cserépváralja? Érről vall méltán büszkeségük, tájházuk. Ki hinné? Az első pincemúzeumot a fővárosban rendezték be s nyitották meg: Budafokon a Veréb utcában. Majd Egerben kezdtek foglalkozni a pince- tájház létrehozásának gondolatával. Váralján Czeg- lédy Lajos tanár vezetésével 1982. tavaszán indult meg a munka. Előbb — hangya- szorgalommal — a lakóház berendezéseit szedték össze fészerekből, poros padlásokról. Hiánytalanul. Egy, a múlt század második felében kivájt barlanggal szerencséjük volt: tulajdonosa ellen- érték nélkül engedte át tájház céljára. Egyetlen fillér támogatás nélkül, társadalmi munkában végezték el a számtalan tennivalót. 1984. augusztusára készültek el, s nyithattak. A Lenin utca 3. szám alatti barlanglakás tájház ablakaiban harsogó színű muskátlikkal fogadja látogatóit. Természetesen egy haj alatt valamennyi helyiség. A szabadkéményes tüzelésű pitvarból nyílik a bor és zöldség tárolására használt boltíves pince-kamra, s ugyancsak a pitvarból a kemencével ellátott szoba, azaz „ház” is. De itt vájtak üreget a „lakás” szomszédságában az istállónak, arrébb, az előtérből nyílóan egy fonóháznak. Ez utóbbi valaha a családhoz tartozó idős szülők lakószobája volt. S mindez egyetlen tufakő- tömegből kimunkálva, elővarázsolva szinte. Díszítésül még oszlopokat is faragtak a beltérben a lakályosság kedvéért. A berendezés megejtően korhű: a század- eleji, ha nem még korábbi. A megyei Múzeumi Igazgatóság igen ízléses, hét fotóval színesített leporellón közli a tájházról — s a községről is — a legfőbb tudnivalókat. Négy változatban készült képeslapokat hasonlóképpen kedves emlékként vihet magával a látogató. A vendégkönyvet nézzük: nyolc hónap alatt nem kevesebb, mint 1419 látogató járt itt! Igen, ezen az isten- hátamögötti helyen. iE faluképi létesítmény úgy folytatja életét, ahogyan létrejött — épp oly’ nehézségek árán. A tájház fenntartására „összeg” sehol sincs „előirányozva”. A gondnokot, egy idősebb szomszédnőt úgy tudják alkalmazni, hogy a művelődési ház egyik szakkörvezetőjének tiszteletdiját juttatják számára... S ami valóban halaszthatatlan „beruházás” lenne: ha eső. hó hull, jégpáncél borul a domboldalra, a kaptatón — lépcsőzet hiányában — lehetetlen megközelíteni a tájházat. Legalább fél éven át gyakorlatilag nem fogadhat látogatót... „Fényűzés” nem a lépcsők megépítése lenne, hanem az, hogy ezek hiányában elzárni kényszerülnek ezt az országosan is kiemelkedően értékes népi relikviákat őrző létesítményt. Az egyik fővárosi napilap 1982. februárjában a tájház szervezésének megindulásakor ezt írta: „Milyen jó lenne, ha a cserépváraljai tájház egyszerre szolgálná az idegenforgalmat, hagyományok őrzését és a helyi közösségi életet.” Be kár, hogy az akkor papírra vetett sorok — bizonyos mértékben — ma is időszerűek. Tegyünk róla, ne legyenek azok! Kiss Syula
