Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-02 / 154. szám

1986. július 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A hiány vámszedői Bíróság előtt az alkatrész- kereskedő család , A Miskolci Városi Bíróság büntetőtanúcsa a közelmúlt­ban hirdetett, Ítéletet idő­sebb Túri László és családja bűncselekményének ügyében. Az, ítéletet ugyanis — mint vádlottak — hárman hall­gatták végig, a családfő az első-, a' felesége másod-, fi­uk pedig harmadrendűként. Kisteherautóval, főként ARO gépkocsival fuvarozó olvasó­ink előtt bizonyára nem is­meretlen a vádlottak neve. Miskolci, jól menő autóalkat­rész-boltjukban többnyire kapható volt mindaz, ami az. állami boltokból általában hiányzott. S amikor a vásár­ló hozzájutott a keresett al­katrészekhez, ritkán jutott eszébe ellenőrizni, hogy a kereskedő ceruzája megfele­lő árát írt-e a cédulára. Sőt, ő volt hálás, hogy egyáltalá­ban hozzájutott a kurrens cikkhez. Arra pedig egyálta­lán nem gondolt, hogy az ál­lami autóalkatrész-kereske­delemben tapasztalt hiány részben mesterséges, mert élelmes kiskereskedők a sza­bályok, törvények ellenére is ott szerezték be — meg­lehetősen nagy tételekben — az alkatrészeket. Kis üzlet is jó üzlet. Ezt a régi kereskedői igazságot tették magukévá - Turiék, amikor általában 3—5 szá­zalékos felárral adták to­vább az állami kereskede­lemből beszerzett alkatrésze­ket. Ez az első látásra mini­mális haszonnak tűnhet, ám azt is figyelembe kell ven­nünk, hogy sok kicsi sokra megy, s ez az aprónak tűnő árrés is tízezreket hozott Tu­riék konyhájára. Az elsőrendű vádlott 1983- tól kezdve betegsége miatt nem tudta folytatni korábbi mesterségét. Felhagyott az autószereléssel, s csendes­társként betársult felesége üzletébe. Ez 19113-ban tör­tént, s mint a városi bíróság ítélete megállapítja, ezután is a másodrendű vádlott ne­ve alatt működött az alkat­részbolt, de az asszony köz­reműködése nélkül. Az em­lített időponttól egészen 19114 végéig az első- és a har­madrendű vádlott az állami és a szövetkezeti kereskede­lemből nagy mennyiségű, el­sősorban ÄRO gépkocsiba beszerelhető alkatrészt vá­sárolt fel, s azt haszonnal továbbadták. E tevékenysé­gükkel — szögezi le az íté­let — indokolatlan, közben­ső kereskedelmet folytattak, amellyel kihasználva a hi­ánygazdálkodás nyújtotta le­hetőségeket, drágították a szolgáltatást. Az elsőrendű vádlott több ismerősét, ro­konát is megkérte, hogy szá­mára alkatrészeket vásárol­janak az állami kiskereske­delmi üzletekben, s azokat szintén felárral értékesítette üzletében. 19113 januárjától 19114 végéig mintegy másfél millió forint értékű alkat­részt adtak cl boltjukban a már említett felárral. A vádlottak a 1 Mobil Jár­mű- és Alkatrészkereskedel­mi Vállalattól is beszerez­tek különböző alkatrészeket. Miután valamennyi alkat­rész importból származott, a Mobil a számlákon megha­tározta a különböző alkatré­szek fogyasztói árat. A vál­lalat kikötötte: ha ettől az összegnél magasabb áron értékesítik azokat, akkor a fogyasztói ár feletti összeget a nagykereskedelmi vállalat részére be kell fizetniük. A vádlottak ezt nem tették meg. a Mobiltól vásárolt al­katrészeket a fogyasztói ár­nál átlagosan tíz százalék­kal drágábban adták, a ha­szon természetesen az ő pénztárcájukat duzzasztotta — jelen tős összegekkel, A vádlottak nemcsak al­katrészekkel manipuláltak, hanem az új gépkocsikkal, kisteherautókkal is. Az Au- tókertől ARO és ZSUK kis­teherautókat rendeltek meg, s adtak el, 30—35 ezer fo­rintos haszonnal. A bíróság idősebb Túri Lászlót folytatólagosan el­követett üzérkedés és árdrá­gítás bűntette miatt, 1 évi, börtönben letöltendő sza­badságvesztésre ítélte, s 'kö­telezte 300 ezer forint elkob­zás alá eső érték megfizeté­sére. Feleségét és fiát szin­tén ' üzérkedés és árdrágítás miatt 7—7 hónapi szabad­ságvesztésre ítélte a bünte- tőlanács, arnelynek végre­hajtását azonban 2—2 évi próbaidőre felfüggesztették. A büntetés kiszabása során a bíróság az elsőrendű vád­lott esetében enyhítő körül­ményként vette figyelembe beismerő vallomását, vala­mint betegségét. Súlyosbító körülményként értékelték viszont, hogy a bűncselek­ményeket hosszabb időn ke­resztül, folytatólagosan, ha- rácsolási célzattal követte el. Az ítélet nem jogerős. 11. J. * Most nem feladatunk az autóalkatrész-kereskede­lemben tapasztalható hiány- helyzet okainak elemzése, annyit azonban mindenkép­pen meg kell jegyeznünk, hogy véleményünk szerint az állami kereskedelem is jócskán ludas abban, hogy a fentiekben leírt bűncselek­ményekhez hasonló esetek szép számmal előfordulnak. Kettőn áll ugyanis a vásár, hiszen gyakran csak a vak nem látja, hogy egy-egy je­lentős tétel vásárlója éppen kiskereskedő. Feltételezése­ink szerint a vásárolható áru­cikkek összetételét, mennyi­ségét minden állami alkat­rész-kiskereskedelmi válla­latnál szabályozzák — a.z áru mégis a magán-kiskereskedők polcaira vándorol . . . Gyak­ran a boltban kapunk útba­igazítást: a keresett cikk itt és itt kapható. A megoldás — mindannyian jól tudjuk — az lenne, ha a külföldi partnerek «2 általuk szállí­tott személyautókhoz, kiste­herautókhoz bőséges alkat­rész-utánpótlást biztosítaná­nak. Ám. ez megtörténik — mondjuk a szigorúbb és a célnak valóban megfelelő belső ellenőrzéssel — elejét kellene venni a vásárlók megkárosításának, néhány kiskereskedő törvénytelen meggazdagodásának. Gyorsposta Ausztriába és Svédországba A Magyar Posta július 1- től az Ausztriával és Svéd­országgal való kölcsönös for­galomban is bevezeti a Gyorsposta (EMS) szolgála­tot. A szolgáltatást a két or­szág valamennyi helységé­be igénybe lehet venni. A küldeményeket a feladási naptól és rendeltetési hely­től függően az osztrák posta 24—48, a svéd posta 24—72 óra alatt kézbesíti. Buda­pesten a 4-es, 62-es és 72- es. vidéken Miskolc, Debre­cen. Szeged, Pécs városok 1-es számú postahivatalai­ban, Győrött a 2-es számú postahivatalban lehet felad­ni. Részletes tájékoztatást az érdekelt postahivatalok­ban kaphatnak az ügyfelek. A tábor délidéiben Takaródét fúj a trombita Emeli a táborozás hangula­tát, ha reggelente trombita hangjára ébrednek a tábor­lakók. Tegyük hozzá: ma már ritkábban fordul ilyen elő, hiszen a mostani tábo­rokban többnyire hangszó­rókból áradó zenére kászá­lódnak ki az ágyakból a gyerekek. Nos, a simái út­törőtáborban minden reggel Cseprcghy Péter fújja trom­bitáján az ébresztőt. Ö azon zenészek egyike, akik az itt első alkalommal szervezett ■kulturális szaktáborban töl­töttek el egy hetet. Természetesen a Szerencs és környéke iskoláiból ver­buvált pajtások között nem­csak a zenéhez, de a képző- művészethez, a népművé­szethez, a tánchoz vonzódó, ezeket művelő gyerekek, is élvezték a nyári táborozás örömeit. Az egyik délelőtt végigsé­tálva a kis házak között, lá­zasan tevékenykedő gyere­kekbe botlik az idegen. Az egyik házikóból gitárzene szűrődik ki, a kultúrépület sarkában kis térítőkét varr­nak a lányok, középen a tán­cosok tanulják, próbálgatják a lépéseket. Az agyagosok kis szobrocs­kákat formálnak, de nem Készülődés a számháborúra akárhogyan ám! Buzgólkodá- suk révén bőven jut az agyagból a nadrágra is. Tóth Viktor Szerencsről érkezett, jövőre lesz ötödi­kes. Eleven lurkó, ő minde­nütt ott van, ahol történik valami — mondták többen is. Így vélekedik a táborozás­ról: — Nagyon jó itt. Én a raj­zosokhoz tartozom, de készí­tünk a rajzokon kívül linó­metszeteket is. A legjobb a vasárnap délután lesz. A fa­liújságra fel lehetett írni, ki mit szeretne csinálni ekkor. — Tehát ti döntitek el, hogy mi legyen a program? — Igen, én fordított napot szeretnék. — Ez mit jelent? — Azt, hogy mi mondjuk meg a tanároknak majd, hogy mit csináljanak. Eddig ezt ők tették. — Te mit mondanál ne­kik? — Még nem is tudom ... — mondja, majd némi gon­dolkodás után rávágja: — például nekik is legyen csen­des pihenő. Azt már Szabó Mária tá­borvezető mondja el, hogy ez a csendes pihenő nem is annyira csendes. De hát nem követelik meg ezt olyan szi­gorúan, hisz’ itt most nincs, nem is kell, hogy legyen olyan fegyelem, mint az is­kolában. A foglalkozások jó hangu­latban zajlanak. Végső soron, az alkotó munkán túl, olyan rendezvények színesítik a tá­bori életet, melyek bizonnyal emlékezetesek maradnak. Volt videofilm-vetítés, egész­ségügyi vetélkedő, jöttek Tállyáról néptáncosok és ei- terazenekar is ellátogatott hozzánk. Az udvaron harmonikázó fiúk egy új darabot tanul­gatnak. Egyikük, Takács Zol­tán már elvégezte a nyolca­dik osztályt, ő, több társával együtt mint ifivezető a peda­gógusok munkáját segíti. — Mindent lehet itt, a ta­nárok nagyon kedvesek. Ne­kem ez az első táborozásom, és az külön jó, hogy a fel­nőttekkel ugyanúgy el lehet beszélgetni, mint — mond­juk — bármely gyerekkel... A délutáni órák a készülő­dés jegyében telnek. A Ki mit tud?-ra állítják össze a rajok műsorait. Itt aztán mindenki megmutathatja, mit tud. A szervezési fel­adatokat is gyerekek vég­zik, az iskolák kultúrfelelő- sei. Akik szintén több hely­ről érkeztek és a következő tanévre készülnek fel. Uzsonna után sportfoglal­kozások. Ki focizni megy a tábor ^aját pályájára, ki asztaliteniszezik, ki pedig tollasozik. Fáradhatatlanul, pedig előző nap kiadós túra volt a délutáni program a közeli erdőkben, ahol kicsit elfáradtak. Vacsora, tévézés, majd a tábori rend szerint, készülő­dés a takarodóhoz. Tíz órakor megszólalt a trombita, s utána nyugovóra tért a tábor. Készülnek a kis térítők Az ébresztőt, a takaródét Csepreghy Péter fújta Mészáros István

Next

/
Thumbnails
Contents