Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-15 / 165. szám
1986. július 15., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A BÉM kárára Fiktív üzletek, „fekete” jövedelmek Az utóbbi hónapokban egyre több olyan bűncselekmény vált ismertté megyénkben, melynek gyanúsítottja szerződéses vendéglátóhely, kereskedelmi egység vezetője volt. A bérlők általában a néha még formálisan sem létező, vagy a rendkívül felületes ellenőrzés lehetőségeit használták ki, s károsították meg alkalmanként több százezer forinttal a társadalmi tulajdont. A Borsodi Ércelőkészí- tő Mű tmk-előadója, Kiss Károly, szintén szerződéses üzletvezetőikkel összefonódva, az ő segítségükkel követte el bűncselekményeit. Az ügyben a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság folytat vizsgálatot. A nyomozás eddigi adatai szerint Kiss Károly az elmúlt évben a vállalati anyag- beszerzők asztaláról elvette bélyegzőjüket, azokkal — anélkül, hogy arra jogosult lett volna, vagy megbízást kapott volna rá — különböző műszaki Cikkeket vásárolt a BÉM számlájára. Az értékes gépek „természetesen” nem érkeztek meg a vállalat raktárába. Szabálytalan, de egy ideig busásan jövedelmező üzelmeit Bobkó Zoltánnak, a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat Északmagyarországi Alközpont osztályvezetőjének, valamint Poczok Lászlónak, a Magév üzletkötőjének közreműködésével és segítségével sikerült lebonyolítani, akik kitűnő kapcsolatot építettek ki több műszaki bolt szerződéses bérlőjével, így többek között Szele Sándor egri, Barnóth Sándor sátoraljaújhelyi Vatamány János tar- cali kereskedőkkel. A Magévnél dolgozó gyanúsítottak a szerződéses üzemeltetők bevonásával fiktív eladási ügy létekét bonyolítottak le. Papíron nagy értékű ívhegesztő dinamókat adtak el az ércelőkészítő műnek, ahol a számlákat Kiss Károly igazolta. Ezután szólt az egyik raktárosnak, hogy a fiktív számlák alapján vételezze be a különböző gépeket, aki azt — anélkül, hogy meggyőződött volna megérkezésükről — minden további nélkül megtette. Előfordult olyan eset is, hogy a Magév az árut leszámlázta az említett boltvezetőnek, azok a BÉM- nek, ám annak színét sem látták az érelőkészítőben — azt egy harmadik vállalat vásárolta meg. A gyanúsítottak ezekkel a módszerekkel több mint 400 ezer forintnyi jövedelemre tettek szert, amelyen megosztoztak. A nyomozás során más szabálytalanságokra, törvénytelenségekre is fény derült. A vizsgálat például megállapította, hogy a Magév néhány dolgozója a cégük által forgalomba hozott gépeket, eszközöket, anyagokat nem közvetlenül adta el a vállalatoknak, hanem az áruk papíron a szerződéses boltokon keresztül jutottak el a megrendelőkhöz. A kereskedőknek ez természetesen jó üzletet jelentett, hiszen így nagymértékben megnőtt a forgalmuk és nyilván a jövedelmük is, amelyből jutott a nagykereskedelmi vállalat „jószívű” dolgozóinak is. Szintén a nyomozás során merült fel alapos gyanú arra, hogy az eddig leírtakon kívül az ércelőkészítő mű sérelmére további bűncselekményeket követtek el. A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 86-os számú boltja, amelynek vezetője Kéri Géza volt, 1984-ben és 1985-ben több száz folyóméter gumihevedert adott el a BÉM-nek. A számlák, dokumentumok tanúsága szerint az említett boltba ennek csak egy töredéke érkezett, a többi — több mint egymillió forint értékű áru — fiktív eladás volt. Ez utóbbi cselekmény elkövetésében aktív részes volt Major László, a BÉM anyagosztályvezetője ás. A nyomozás Kiss Károly, Bobkó Zoltán, Poczok László, Kéri Géza és Major László' előzetes letartóztatása mellett folytatódik. XJ. J. Mii mri a paraplus? Jogászunk válaszol MILYEN ÁLLAMI TÁMOGATÁST KAPHATNAK AZ EGYÉNI TERMELŐK? — kérdezi F. O. mezőcsáti olvasónk. A pénzügyminiszternek az agrár- és élelmiszer-termelő ágazatok (mezőgazdasági nagyüzem, szakcsoport) jövedelemszabályozásáról szóló rendeletéi foglalkoznak a háztáji és kisegítő gazdasággal, valamint az egyéni termelők, mint mezőgazdasági kistermelők támogatásával. A jogszabályok szerint az egyéni termelők állami támogatást kaphatnak általában ültetvénytelepítéshez, zöldségtermeléshez, állattartáshoz és -neveléshez. A mezőgazdasági kistermelő bogyósgyümölcs-telepí- téshez csökkentett áron vásárolhat szaporítóanyagot, ha legalább 500 m2 terület teljes termésére, 3 év időtartamra, mezőgazdasági termékértékesítési szerződést köt például az áfész-szel, a Zöldért-tel, vagy más, a lakosság részére forgalmazó vállalattal. A termékértékesítési szerződés alapján a szaporítóanyagot forgalmazó vállalat százdarabonként szamóca esetében 80, málnánál 200, ribiszkebokornál 800, fekete szeder esetében 1200, köszmétebokornál 400, fekete-piros ribiszkeoltvány esetében 1200, köszméteoltványnál 600 forint támogatást számol el a kistermelő részére. A nem bogyós gyümölcsű ültetvény esetében gyümölcs- fajtánként telepítésre és több évi ápolásra 32—125 ezer forint között számolható el hektáronként, ha a szakmai feltételek teljesültek és a telepítés a nagyüzemi telepítéshez közvetlenül csatlakozik. A zöldségtermelési támogatásnak feltétele, hogy az említett értékesítő vállalat valamelyikével legalább egy évre szóló mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kössenek. Ennek alapján a kistermelő fóliát, előre gyártott vasszerkezetet, illetve vázszerkezet előállításához szükséges csövet vásárolhat támogatással, csökkentett áron. Ezeket beszerezheti az áfészektől, a Zöldérttől vagy más forgalmazó vállalattól. A szarvasmarha tenyésztéséhez kapható állami támogatás igényléséhez szükséges nyomtatványt a helyi tanács szakigazgatási szervétől lehet kérni. A helyi tanács a támogatás elnyeréséhez szükséges feltételekről nyilvántartást vezet. Dr. Sass Tibor Nyár délelőtti nyugalom Sajóivánka központjában Délelőtt Sajóivánkán ilu m Pt lit mmlmlmm „Szerencse, hogy szakmába vágó a teendőm" — mondja a fiatal építkező, Varga Tibor Messziről a temp# lom kimagasló tornya látszik. A körötte sorjázó házak szürke palateteje meg-megcsiilan a gyenge délelőtti napsütésben. A főút melletti domboldalon, Sajóivánkán ma alig több, mint félezren laknak. — A legidősebb korosztály már nehezen mozdul ki. Ütjük otthonaiktól leginkább a közeli pincesorig vezet, ahol ki-ki tehetsége, ereje szerint műveli ap- róbb-nagyobb szőlőjét. Az itt élőknek főként a mezőgazdaság adja a megélhetést, de sokan eljárnak a környék gyáraiba, üzemeibe dolgozni. A legkisebbeket, az első—harmadikosokat, összevont osztályban okítják, a felső tagozatosok azonban már Sajókazára járnak iskolába. — Ügyeink intézésére az elöljáróság hivatott — mondja a rövid ismertetőt Gáspár János, községi párttitkár, aki maga is tagja az említett elöljáróságnak. Az elmondottakból kitűnik, a közlekedéssel különösebb gondjuk nincs a helybélieknek. Műszakváltáskor, iskolakezdéskor az autóbuszok feljönnek az úgynevezett „mindenes- ház”-hoz, a falu központjába. Egyeztették a járatokat a községtől csaknem másfél kilométerre lévő vasútállomás induló-érkező vonataival is. Napközben azonban csak a főút mellett áll meg a busz. Ózd és Putnok felől sűrű a járat, nem kell sokáig várakozni. Nem ez a helyzet a kereskedelmi ellátással. A községben mindössze két, áfész-kezelésben lévő vegyesbolt .működik. Épületük avitt, a portékák választéka gyakran szűkös. Jóllehet, ebben az ötéves tervidőszakban már szerepel a székhelyközség, Vad- na tanácsi terveiben egy új, korszerű ÁBC-üzlet megépítése, Sajóivánkán addig azonban jogos az asszonyok panasza. Megerősíti ezt Szabó Jánosné, akivel a pincék egyike előtt beszélgettünk: — Ha kenyeret akarok venni, már kora reggel sorakozom a boltnál. Félő, hogy a későn érkező üres kosárral távozik. Húst egyáltalán nem lehet a községben vásárolni. Azért Kazincbarcikára utazunk be, ami oda-vissza- tizenhat forint. Bezárták a kocsmát is. Ennek, mi asszonyok egyrészt örülünk, másrészt időnként bosszankodunk. Különösen, ha késő délután, este váratlan vendég érkezik. Még egy üveg sört, üditőt sem tudunk hirtelen beszerezni. Tériké néni férjével, Szabó Jánossal szorgoskodott ottjártunkkor a szőlőben. Űtjukra — mint rendszerint — elkísérte őket a hűséges eb, „aki” két névre is hallgat. János bácsi Dolfinak, felesége Mackónak becézi. — A tőzsgyökeres sajó- ivánkaiak körébe tartozom — mondja János bácsi. — Már a déd- és ük- nagyapámék is itt laktak. Feleségem messziről jött, de már megszokta húsz esztendő alatt e vidéket. Szabó János első neje — akitől két gyermeke született — fiatalon meghalt. Az árváknak anyára volt szükségük. Az özvegy, a Szabolcs megyei Pócs-Petri- ben élő Tériké személyében talált rá. Közös, harmadik leányuk már a huszadik éve felé közeledik. A szülők szemében még most is kislány — Tériké néni szavait használva —, s úgy él időnként, mint egy Hamupipőke. — Néha sajnálom a leányomat. Egyszerűen nincs hová mennie szórakozni, kikapcsolódni. Hetente egy alkalommal kijönnek ide ugyan mozizni, de a fiataloknak ez nem sokat jelent. — Valamikor szerettem mulatni — szól közbe a férj —, csak hát elszállot- tak az évek, meg azután nincs is lassan kivél. Elhalnak a régi barátok. A megmaradottak csak a lakodalmakon jönnek már össze. Falugyűléseken, tanácsi fogadóórákon gyakorta szóba hozzák a lakók a kereskedelmi ellátás javítását, csakúgy, mint a telkek kialakítása iránti igényt. A fejlesztésre, gyarapításra, gazdagodásra azonban kevés pénze van a tanácsnak. És ugyebár, aprócska pénzből lassan és korántsem látványos eredmények születhetnek. Mégis, ma már a falu valamennyi otthonának udvarán bent van az iható víz. .o Fényt adnak a lámpák a x» házak előtt, járhatók azjiu utak. Bár ez utóbbiak idő- cU ről időre korszerűsítésre, javításra szorulnak ami ugyancsak sok pénzt emészt fel. A tanács tervei szerint két év múlva Sajóivánkán huszonöt portát alakítanak ki. Az elmúlt évben mindössze négy telekre futotta a tanács tehetségéből, noha ötvenre találtak volna vevőt mostani városlakók közül. A négy házhely egyikén Varga Márton és fia, Tibor dolgozott: — A 31-es Számú Állami Építőipari Vállalat kőművese vagyok — mutatkozik be a fiatalember, a leendő ház tulajdonosa. — Feleségem a kazincbarcikai pékáru boltból ment el gyermekgondozási szabadságra második gyerekünkkel, a most hathónapos kisfiúnkkal. A nagyobbik kislány, már hároméves. Ók már itt, az új otthonban nőnek fel. Mi együtt lakunk édesapámmal. Jól megvagyunk, elférünk, így hát nem sürget az idő az építkezéssel. Igyekszünk mindent a magunk erejéből elvégezni, mert a pénz igencsak számlálva van. Szerencse, hogy sok a szakmámba vágó teendő. — Milyen nagy lesz a ház? — Az alapterület kilencven négyzetméter. Az emeleten három szobát, lent pedig garázst, konyhát. étkezőt és vizesblokkot alaki tünk ki. Két év kell hozzá számításaink szerint, hogy itt ünnepelhessük a karácsonyt... Monos Márta Fotók: Laczó József ^ Gáspár János és Szabó János a pincesoron
