Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-13 / 164. szám
1986. július 14., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Elmaradt a lakossági szolgáltatás Vállalkozók vállalkozásai „Az a népgazdasági célkitűzés, hogy a szakcsoportok elsősorban a lakosságot szolgálják ki — nem valósult meg.” — Erre a következtetésre jutottak a népi ellenőrök, amikor értékelték az új vállalkozási formák, ezen belül a mező- gazdasági termelőszövetkezetek ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportjainak társadalmi hasznosságáról készített vizsgálati anyagot. Mivel magyarázható mindez? Erre kerestek választ megyénk tizenkét ipari és szolgáltató szakcsoportjában. Kevés töke = bizonytalanság Az érvényben lévő alap- rendelet szerint a szakcsoportok gazdasági tevékenységének elsősorban a lakossági szolgáltatásra, árutermelésre, az ellátás színvonalának emelésére kell (kellene!) irányulnia. Csakhogy az érintettek nem nagyon vállalkoznak az úgynevezett „kisvolumenű” munkákra. Alapvető érdekük a többletjövedelem megszerzése, ezért főként közületi megrendeléseket fogadnak el. Még akkor is — ha egy jó üzlet reményében — csökkenteni kényszerülnek árajánlataikat. A szakcsoportok az ipari termékgyártás és szolgáltatás rovására az építés-szerelésre, felújításra, tatarozásra „fogékonyak”. (Munkájuk (17,6 százalékát jelenti.) A lakossági igények kielégítésére szervezett építőipari munkák értéke ugyanakkor mindössze 880 ezer forint volt a vizsgált egységekben, az árbevétel 0.7 százaléka. Említést érdemel, hogy a kisszervezetek létrehozását nem követte igazi piaci verseny. Egyedül a „Szadaszolg” szakcsoport bővítette profilját különböző típusú szivattyúk javításával, acélszerkezetek gyártásával, helyszíni szerelésekkel. 4 A szövetkezeti szakcsoportok gazdálkodását nehezíti az a jelenlegi gyakorlat, miszerint anyagi eszközeiknek csupán kis hányada képződik a tagok vagyoni hozzájárulásával. Kevés a tőkéjük, sok esetben nincs biztosítva az esetleges tartozások kiegyenlítése. A tagok csupán a hozzájárulás mértékéig vonhatók felelősségre a rossz gazdálkodásért. Az említett hozzájárulásnak többszöröse a mezőgazdasági üzemek — 12—13 százalékos kamatos — hitele. A kölcsönzéssel segítik a zavartalan gazdálkodást. Az anyaszövetkezetek természetesen kölcsönzési feltételeket szabnak meg. Támogatásuk, kockázatvállalásuk ellenében jelentős részesedést követelnek a szakcsoportok jövedelméből. Formális belső ellenőrzés S hogy miként alakulnak egy-egy szakcsoportban a személyes jövedelmek? A vizsgálat erre is fényt derített. A tagoké jóval meghaladja -az állami vállalatok dolgozóinak keresetét, noha ez nincs imindenkor arányban a végzett munkával. A vállalatoknál 4650, a szakcsoportoknál 7872 forint a havi nettó kereset. Eltérőek a szakcsoportok vezetőinek jövedelmei is. A húsz—harminc dolgozót foglalkoztatók havi bruttó jövedelme megközelíti a húszezer forintot. A nagyobb szakcsoportoknál lényegesen magasabb a kereset. A visszaélések, a munkával aránytalan jövedelem- szerzések megakadályozására hivatott a gazdasági tevékenység rendszeres ellenőrzése. Sajnos, ezek leggyakrabban formálisak, amelyeket az elnök és a műszaki ellenőr végez el. Korántsem megnyugtató, hogy a szövetkezetek belső ellenőrei megelégednek az ügyviteli munka (naplókörtyv, pénztár, nyilvántartások) formai és alaki ellenőrzésével. Munkájuk egyáltalán nem terjed ki a gazdasági események tartalmi értékelésére. Hiányosságok vannak az anyaggazdálkodás terén. A megvásárolt alkatrészeket vételezés nélkül használják fel a munkaterületeken. Emiatt a tényleges hasznosítás csupán az elvégzett munkáról készült számla összehasonlításával ellenőrizhető. Erre vezethető vissza a túlszámlázás, a tisztességtelen gazdálkodás. Szabad ár?! A szakcsoportoknál alkalmazott árforma minden esetben a szabad ár, amelyet többféleképpen „értelmeznek”. Általában 130—'150 forintos rezsióradíjjal dolgoznak, amelyből az adóval csökkentett nettó jövedelem megközelíti a vállalati nettó kereset kétszeresét. Az egyéni érdekeltség valójában a teljesítménytől függetlenül is magas szintű. Ahol az önköltségszámítási vagy árképzési szabályzat még nem készült el, ott a tervezett rezsióradíj képezi a vállalási összeg alapját. A jogszabályozást azonban — mely meglehetősen hiányos — valamennyi szervezet más-más módon kezeli. (Vonatkozik ez az adók megállapítására, a műszaki fejlesztési költségekre, a felvonulási költségekre egyaránt.) Mindezek igazolják, hogy az áralkalmazás a szakcsoportoknak egyik legrendezetlenebb területe. Monos Márta Sárospatakon és környékén Termelés, fejlesztés, munkafegyelem Az országban vannak városok, a városokban kerületek, ahol még napjainkban is tartanak a településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos tanácskozások, viták. Sárospatakon és a körzetébe tartozó 15 községben mindjárt az első „menetben” megszavazta a lakosság a fejlesztésekhez való hozzájárulást. Ennek az a magyarázata — mondotta Orosz László, a városi pártbizottság első titkára a tömegszervezeti vezetők számára tartott tájékoztatón —, hogy a tanácstagok személyesen keresték fel a dolgozókat, megismertetve velük azokat a fejlesztési terveket, amelyeknek a megvalósítására kívánják fordítani a tanácsok a lakosság pénzbeli hozzájárulását. Annál köny- nyebben ment a tervek elfogadása, mivel a város, illetve a községek lakosai a célfeladatokat hasznosnak, őket közelről érintőnek találták. A tanácskozás további részében tájékoztatta az első titkár a megjelenteket Sárospatak és a környező községek ipari, mezőgazdasági üzemeinek első félévi termelési helyzetéről. A mezőgazdaság helyenként belvízkárt és jégverést szenvedett, főképp a Bodrogközben az állami gazdaság és a vajdácskái termelőszövetkezet. A gabonafélék a vártnál gyengébb termést adnak, mivel a korai kánikula miatt a szem „belesült” a kalászba. A kapásnövények — a vízfoltos területeket leszámítva — biztatóak. Ugyanez mondható el a hegyaljai szőlőkről is: a virágzás és a terméskötés jó volt, a fürtök tömöttek a szépen fejlett bogyóktól. •A mezőgazdasági üzemek 550 millió forintot irányoztak elő fejlesztésre Sárospatakon és a 15 községben. Ebben az évben elsősorban gépeket vásárolnak, mert a gépparkjuk — az utóbbi időben elmaradt fejlesztés miatt — nagyon leromlott. A melléküzemági tevékenység — főképp a budapesti kihelyezésűeké — gondot okoz a téeszeknek. Az ipari üzemek teljesítették első félévi termelési tervüket. A ruházati szövetkezet „hagyományosan” pontos és eredményes munkát végzett. A Csepel gyáregység új üzemcsarnokkal és szociális létesítményekkel gyarapodott, s erre a célra mintegy 120 millió forintot fordított. Ezzel lehetővé válik a munkások létszámának növelése. Az első félévi terv teljesítésében nincs lemaradás, termékeik túlnyomó részét — jó minőségben és pontosan — szovjet exportra szállítják. Az építőipari üzemek munkája is lendületes volt az év első hat hónapjában. A múlt év hasonló időszakához képest jobb eredményt értek el. Megszűnt a vándorlás, megszilárdult a munkáshelyzet, bár jó szakmunkásokat, de csakis kifogástalanokat még tudnának alkalmazni. Megkezdődött a MÁV Járműjavító helyi üzemének fejlesztése. Csarnokot, kazánházat építenek, munkagépeket vásárolnak, s ha az üzem bővítése befejeződött, a jelenlegi munkáslétszámot a kétszeresére tudják majd emelni. Erre szükség is lesz, mert a járműjavításon kívül különféle alkatrészek gyártásával is foglalkoznak. iAz ipari és mezőgazdasági üzemek költséggazdálkodása megfelelő, de van még tennivaló az anyag- és energiatakarékosság terén, s nem lehetünk elégedettek a munkafegyelemmel sem — állapította meg Orosz László, a városi pártbizottság első titkára. <h. j.) Á gépmúzeum nyáron Aki erre jár, annak érdemes megtekintenie a kiállítást — invitáltuk évekkel ezelőtt ekképpen a vendégeket a mezőkövesdi mezőgazdasági gépek kiállításának — később múzeumi rangra emelt kiállításának — megnézésére. Most már helyénvalóbb így mondani: érdemes csupán ennek a gépkiállításnak a megtekintése kedvéért is eljönni Mezőkövesdre. Sok minden egyéb között természetesen, hiszen Köves- den sok a látnivaló, pihenni, üdülni is lehet a mind nagyobb hírű Zsórin, bizonyos, hogy hamarosan sokan gyógyulnak majd a most elkészült, üdülőhöz hasonlatos reumakórházban, sokan nézegetik az egykori hadas település népi építészetét és a város új részeit, létesítményeit is. A Hajdú Ráfis János és felesége — mert a feleség megértése, támogatása is kellett bizony az öreg gépek felkutatásának, megszerzésének kedvteléséhez — által létrehozott múzeum viszont most már mindenképpen egyik rangos látványossága a városnak. Hosszú ideig lehet már bóklászni a kibővített területen, bámulni a század elején készült, ma is működő gépeket, nézegetni az egykori, nem is régi mezőgazdasági munkához, élethez használatos eszközöket. A közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága is meglátogatta a gépmúzeumot. Képeink erről a látogatásról készültek. (priska) Várakozás A kórházi épület modern előterében felnőttek várakoznak. Ki ül, ki a műanyag szatyrokkal a kezében fel s alá sétálgat, ki pedig csak a csempézett falnak támaszkodva ujjaival dobolgat. Várakoznak. Egyikük sem beteg, de mindegyikükben ott munkál a gondolat: inkább én lennék itt, mint a kisgyermekem. Ám öröm is bujkál arckifejezésükben, hisz’ azért jöttek, hogy balesetet szenvedett, vagy betegséggel, lázasan, kínzó fájdalommal behozott gyermekeiket most végre hazavigyék. Mert meggyógyult, mert felépült a műtét után már annyira, hogy otthon, immáron orvosi felügyelet nélkül is ápolhatják őket. Még várni kell, még tart a nagyvizit. De ők már inkább félórával hamarabb idejöttek, pedig megmondták pontosan mikorra kell jönni. Nem. Egy másodpercet se veszítsenek, egy pillanatot sem ... Hogy mihamarabb magukhoz ölelhessék, megcsókolhassák..., mert eddig csak ablakon keresztül beszélhettek velük hetente kétszer egy órát... És mi az? Aggódó pillantások a sebekre, a műtét helyére, ahol csak a hatalmas fehér kötözés meg a fertőtlenítő oldat rikító pirosja látszott... Pár szó: hogy aludtál, fáj még, kik a szobatársaid, a doktor bácsi mit mondott neked, ki a legkedvesebb nővér, hát enni tudsz-e, jó az étvágyad ? ... Még mindig várni kell. A szülők arcán nyomokat hagyott a sok átalvatlan éjszaka. az izgalom ... Már boldogok. Határtalanul. Mert hazajön a gyerek .. . Nagyiék is hogy örülnek ennek. Meg mindenki a családban. A portás szól. Minden jelenlevő odacsődül. Nevek. Sorban egymás után. Majd mindenki rohanvást az emeletre tart... (mészáros) A miskolci Baross és Józseí Attila út kereszteződésénél várakozunk kocsiban, piros jelzésnél. Előttünk két autó. Az egyik hirtelen balra ugrik, megkerüli az előtte levőt és sportos indulással átszáguld a piroson. Döbbenten nézzük. Idézgetünk hasonló, közeli napok élményeiből. Mert nem új a jelenség, ha döbbenetes is, mostanság szaporodnak a „bátor" emberek. Van időnk később is idézgetni a vagánykodók, (az ostobák) különböző manipulációit, mivel később már kinn az országúton jó hatvanas tempóban haladunk. A nagy teljesítményű, 1500-as Peugeot vinné ugyan a kocsit gyorsabban is, de sóderral, kaviccsal rakott teherautók haladnak előttünk, közvetlenül egymás nyomába, nehogy beférjünk közibük egy esetleges előzéskor. A kavics persze hull, pattog, időnként nagyokat koppon a fémen, szerencsére még nem az ablakon. A sódert szállító teherautók általában így közlekednek nálunk. Pattogatva, hullatva terhűkből. Másik kép a nagy szökőkút közeléből. A kocsi várja, hogy a villamos kiinduljon a megállóból, elhaladjon előtte, hiszen a szerelvénytől nem láthatja az utat, nem tudja, jön-e ott jármű. Az álló kocsi mögé érkezik egy újabb. Csikorogva fékez, majd erőteljesen dudál. Vezetője ki is int a villamos elhaladását várónak: menjen már, mit totojázik! A második kocsi türelmetlen, sietős, dudálás vezetője: nyugdíjas korú, ősz hajú, kellemes arcú néniké. Mindennapos jelenetek: a vezető lehúzza még jobban az ablakot, átkiabál tegezve, mindennek lehordva a másik kocsiban ülőt. Az vissza. Néha ki is szállnak, hadonásznak egymás orra előtt. A Népszabadság közlekedési cikkeiben többször olvasható: nemcsak hadonásznak, ökölre is mennek, pofozkodnak semmiségekért is, tehát nem csupán a mi megyénkben ismertek ezek a jelenetek. Méltatlankodik az egyik miskolci autós: annyira közel jött hozzá egy kocsi, hogy végighúzta az oldalát. Meg sem állt. Mindennapos jelenet: valaki előzni akarja a lassan haladót, mire az szintén rátesz egy lapáttal, nem engedi előzni. És sajnos, a mindennapos hírek a súlyos sérülésekről vagy mostanában inkább halálos balesetekről. Könnyelműsködés, vagánykodás következményeként. Vagy ingerült, dühödt vezetés következményeként. Sokan vagyunk bizony, a kelleténél mindenképpen többen az eléggé szüköcske utakon, és meleg is van így júliusban. Nosztalgia támad a nyugodt, kellemes vezetés napjai után. Amikor a pilóták még segítették is egymást. Udvarias mondatok hangzottak el egy-egy koccanásnál, meg figyelmeztetések pár kilométerrel arrább levő, veszélyes útszakaszra. Igaz volt bizony mindez! Pár hónappal ezelőtt. De hát hol vannak már azok a szép, ködös napok, páralecsapódások, jégbordás utak! Azok a truty- mós, látni öt méterig is alig engedő szürkeségek, hidegek, fagyok, hófúvások, amikor olyan szépen, nyugisán lehetett kocsizni I Majd eljönnek ismét ezek a szép, havas téli napok ismét! Csak addig bírjuk ki a nyári közlekedést... pt.
