Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
1986. július 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Események a sportvilágból Erősíteni igyekszik sorait a Grazer AK osztrák labdarúgócsapat. A graziak ezért leigazolták a dán Tommy Nielsent. * Egy brazil labdarúgó-bajnoki találkozón Antonio Carlos Silva játékvezetőt piros lappal „figyelmeztette” Dimas, a Reuter hírügynökség által meg nem nevezett brazil együttes középpályása. A bíró szabálytalanság miatt kiállította Dimas csapattársát, mire a középpályás kitépte Silva kezéből a kártyát és a tévénézők szeme láttára a bíró felé mutatta azt. Sportszerűtlenségéért ő is mehetett zuhanyozni... Olasz Jóakarat-versenyek, Moszkva Öt földrész 76 országából Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a Jóakarat-versenyeken részt vevő nemzetek száma 76-ra emelkedett. Természetesen mind az öt földrészről érkeztek, vagy érkeznek sportolók. Ahhoz képest, hogy a „beha- rangozóban” csak 50—55 országról szóltak a híradások, jelentősen nőtt a mezőny. Edwin Moses, az amerikaiak világhírű 400-as gátfutója, élete első moszkvai versenyén sem talált legyőzőre. Könnyedén futva, 47.94 másodperces idővel végzett az élen. Nem tett mást, „csak” igazolta a papírformát, hiszen megszakítás nélkül ezúttal nyert 111. alkalommal! Mindent elért, amit az elithez tartozók elérhetnek. Olimpiai és világbajnok, s „mellesleg” ő a világcsúcs- tartó is. Terveiről így beszélt: „— Azért dolgozom ilyen nagy elszántsággal, hogy tökéletesítsem tudásomat. Célom, hogy mielőbb áttörjem a 47 másodperces álomhatárt". Vasárnap a csapatküzdel- mekkel megkezdődnek a tornaversenyek. A hazaiak együttesében készülődik a világ egyik legjobbja, a világ- és Európa-bajnok Jelend Susunova is. Hetente hatszor edz, napi 4—5 órán keresztül gyakorol. Mestere Viktor Gavricsenkov. Susunova azt mondja, hogy nem érmekről és győzelmekről álmodott, amikor elkezdte pályafutását, egyszerűen bizonyítani akarta, hogy a lányok is képesek tökéletesen kidolgozni a nehéz gyakorlatsorokat. Tervei között szerepel az olimpiai bajnokság megnyerése, példaképe Ljud- milla Turiscseva. A magyar vízilabda-válogatott második mérkőzésén 8-7-re nyert Hollandia ellen. Az Egyesült Államok női kosárlabdacsapata 83-60-ra verte a házigazda Szovjetuniót. A ritmikus sportgimnasztika egyéni versenyét a szovjet Tatjana Drucsinyina nyerte. totóbotrány Olaszországban alighogy befejeződtek a Mundial okozta labdarúgó-izgalmak, a hét közepétől újabb, de kevésbé dicsőséges esemény került az érdeklődés középpontjába. A nyugati hír- ügynökségek mind nagyobb terjedelemben számolnak be arról, hogy újabb olasz totóbotrány tört ki, amelynek szinte belát- hatatlanok a következményei. Az APA osztrák hírszolgálati iroda jelentése szerint 12 egyesület — közte a Napoli, az Udi- nese, a kieső Bari és a feljutó Lanerossi és Brescia is —- „érdekelt” az ügyben. Előreláthatóan 56 játékosnak és vezetőnek kell majd megjelennie a szövetség fegyelmi bizottsága előtt, s valószínű a bírósági eljárás is. Az ANSA olasz hírügynökség értesülése szerint 30 mérkőzés eredménye körül történtek visz- szásságok, s ezek után rendkívüli összegeket fizetett > a totó. A hat évvel ezelőtti első totóbotrányhoz hasonlóan most is súlyos büntetések várhatók, így az I. osztályból visszaminősítés a másodikba (a legkritikusabb- nak az Udinese helyzetét tartják), s pontelvonás az új bajnokságban. „Másfél éve kezdtem a lapátolást” Akik mostanában Leninvá- rosban, az Olefin SC vízi telepén megfordulnak, láthatnak egy új arcot is. Magas, nyúlánk termetű lányról van szó, aki nem igazi kajakos alkat. Mindez persze semmit nem jelent, az viszont már magyarázatra szorul, hogyan kerül valaki Ausztráliából Leninvárosba? Dagmar Kopacek így ad választ: — Hallottam hírét a magyar kajakozásnak-kenuzás- nak, s úgy ítéltem meg, ha fejlődni akarok, akkor ide érdemes eljönnöm. — Mikor érkezett? — Magyarországra májusban jöttem, Len in városban viszont még csak néhány hete tartózkodom. — Hogyan került éppen a Tisza partjára? — Először Budapesten, a KSI-nél vendégeskedtem, majd Dunavarsányba utaztam, ahol összehozott a szerencsém Farkas Zoltánnal, a leninvárosiak edzőjével. Tudtam, hogy többek között Ra- kusz Éva is az ő tanítványa, odamentem hozzá, s kerekperec megkérdeztem: vállal- ná-e az edzéseim irányítását? Kedvező választ kaptam, így szedtem a sátorfámat, s következett Leninváros. — Meddig marad? — A júliust és az augusztust szeretném itt eltölteni, aztán pedig folytatom világjárásomat. — Merre készül? — Sok országot akarok felkeresni. Jó lesz ismerkedni Olaszországgal, az NSZK- val, Franciaországgal, Angliával és Norvégiával. — Ez nem kis program, hogyan oldja meg a hosszú távollétet? — Szabadságoltam magamat. — Részletezné egy kicsit, hogyan történik az ilyesmi? — Nézze, Melbourne-ben élek, van egy kisebbfajta sportcentrumom. Olyan, amelynek tagjai évente 200 dollárt fizetnek, s ezért használhatják a súlyemelőtermet, különböző fizikai erősítéseket végezhetnek, de rendelkezésükre áll a pezsgő vizes medence, a szauna és a szolárium is. Tízen dolgozunk a Dagmar Kopacek szabadidőközpontban, most, hogy nem vagyok otthon, a többiek végzik el a munkát. — Hogyan jövedelmez egy ilyen létesítmény fenntartása? — Meg lehet belőle élni... De hogy ne rébuszokban beszéljek: mifelénk egyre népszerűbbek ezek a központok. Az emberek világszerte rájönnek arra, hogy mozgás nélkül képtelenség élni, s igyekeznek több-kevesebb időt eltölteni a különböző termekben, csarnokokban. Az igények kielégítéséhez napról napra több sportcentrumra van szükség, meg kell teremteni a testmozgáshoz nélkülözhetetlen feltételeket. Egyébként olyannyira népszerűek, hogy már egy rendszerük van. Ennek tagja az én melbourne-i „iskolám” is. — Elnézést a kérdésért, de mennyi idős, kedves Dagmar? — Huszonöt esztendős vagyok. — És mióta foglalkozik a kajakozással? — Valójában csak másfél éve kezdtem a lapátolást, addig inkább kedvtelésből ültem hajóba, saját szórakoztatásomra. Aztán eldöntöttem, hogy érdemes lenne versenyszerűen próbálkozni. Tudja, mifelénk intenzív edzésekkel, erős munkával és kellő adag eltökéltséggel viszonylag rövid idő alatt be lehet törni az élbolyba. A foglalkozásokon egyébként Berkes Cecília ad tanácsot, ő az edzőm. — Próbálkozott korábban más sportággal is? — Igen, úsztam és gim- nasztikáztam. — Vannak testvérei? — Igen, egy-egy fiú és lány. — Mi a véleménye Lenin- városról? — Szép város. — És milyen a Tisza-par- ton szorgoskodni? — Kemények az edzések, Farkas Zoltán nem nagyon isméi' pardont. Ügy észlelem egyébként, hogy az Olefin SC igen jól szervezett szakosztályként működteti a kajakkenut. — Mi jelentette a legnagyobb gondot eddig? — Az, hogy új mozgássorozatokat kell megtanulnom, másképpen fogalmazva: pillanatnyilag nem gazdaságos az evezésem, s ezen mindenképpen változtatnunk kell. Csak Farkas Zoltántól tudtam meg például, hogy az igen drága lapátom nekem nem felel meg, másikra van szükség... Azt már az edző árulja el később, hogy a barna hajú Dagmar Leninvárosba érkezésekor 2:10 percet tudott 500 méteren. Ezt szeretné lefaragni legalább 2:05-ös időre. Egyelőre roppant élvezi a gyakorlást, szabad idejében pedig a megyével ismerkedik. (doros) Ózd felett ismét kék az ég Bánkúti a szakvezető — Kanyok és Fegyverneki távozott — Mi lesz Máriásival? Egy bajnokcsapatról írni mindig hálás feladat. Kiváltképp akkor, ha — az osztályozó „közbeiktatásával” — a területi csoportból az NB II-be verekedte magát. Az Özdi Kohász labdarúgóiról van szó. Szerencsés helyzetben vagyok: tavaly is nekem jutott szereplésük mérlegének megvonása — akárcsak most. Ügy háromszázhatvan nappal ezelőtt szomorú, fásult, sorsukba beletörődött vezetőkkel beszélgettem (néhányuk azóta igencsak messze került a futballtól), akik kiutat sem nagyon láttak. A világ „kereke” nagyot fordult, a fekete-fehérek visszakerültek a második vonalba. Egyszersmind újra jó- kedvűek. Rászolgáltak az elismerésre. A Mátrában 13 pontot (!) vertek a második helyezettre és az osztályozót is gond nélkül vívták meg. Zalai: Önmagunkatkorrigáltuk" Zalai László szakosztály- vezető: — A búcsú után alapos rendcsinálás következett az együttes háza táján. Az egyesület vezetése minden részletre kiterjedő vizsgálatot folytatott, aztán bezárta a dossziét, és előre tekintett. A játékosok jöttek-mentek, a bajnoki rajtra viszont kialakultak a dolgok. Már akkor úgy éreztük, képesek lehetünk a visszajutásra. Az 1—3. hely valamelyikét szerettük volna megszerezni, mi, vezetők persze elsősorban az aranyérem „begyűjtésére” vágytunk. Három dologgal nem voltunk tisztában: 1. Mire lesznek képesek az önbizalmukat vesztett játékosok? 2. Milyen erőt képvisel a Mátra csoport? 3. Jól döntöttünk-e, amikor Halácsi Lászlót kértük fel edzőnek? Utólag már okosak vagyunk: aggodalmunk feleslegesnek bizonyult, a futballisták hozták magukat. A következők jutottak szóhoz: Kocsis, Fekete, Tokár, Kertész, Fegyverneki, Stanev, Kovács, Máriást, Ökrös, Osváth, Ho- monnai, Utassy, Fodor, Katalin, Bém, Szabó, Búd, Pribék, Fürjes és Kanyok. Jó teljesítményt Tokár, Kertész, Fegyverneki, Stanev, Máriási, Osváth és Utassy nyújtott. Különösebb szakmai értékelést nem mondok, egész egyszerűen azért, mert „sétálva” diadalmaskodtunk. Halácsi Lászlóról: mindent a kedvünkre csinált, munkájával maximálisan elégedettek voltunk. Azért beszélek múlt időben, mert — köztudott — a Videotonhoz távozott. Több fiatalt épített be a csapatba és így tulajdonképpen megalapozta az elkövetkezendő esztendők gárdáját. Nyugodtsága, magabiztos tekintete szó szerint aranyat ért. Miért ment el? A Videoton hívta, s Halácsi — budapesti lévén — közelebb akart kerülni a fővároshoz. Döntésében családi okok is közrejátszottak. Mivel korábban kéteszten- dős szerződést kötöttünk vele, először nem akartuk elengedni! Végül méltányoltuk a kérését, figyelembe vettük kiemelkedő munkáját. Távozásának gondolata még az osztályozó előtt felvetődött, ezért — a labdarúgásban a „kisördög” sohasem alszik alapon — felhívtuk a figyelmét: elvárjuk tőle, hogy a számunkra roppant lényeges osztályozó sorozat közben is jól dirigáljon. Megtette! Marosi: „Majdnem baj történt.. / Marosi István ügyvezető elnök: — Már az osztályo- zóra összpontosítottunk, amikor öt játékosunk behívót kapott. Nem sorkatonai szolgálatra „invitálták” őket, hanem amolyan továbbképzésre. Teljesen elfehéred- tünk! Mi lesz velünk? Kárba veszhet egyesztendős munkánk! Ezek kavarogtak a fejünkben. Véletlenül sem akarom a saját személyemet dicsőíteni, de az „ügyet” azért sikerült megoldani, mert aktív kézilabdásként nevet és ismeretséget szereztem magamnak. A következő volt a helyzet: az érintett fiúk vasárnap bevonultak, kedden hazaengedték őket, szerdán meccsen szerepeltek, még aznap éj félkör- ismét angyalbőrbe öltöztek, pénteken megint Ózdra szaladtak, hogy vasárnap újra a pályán legyenek. Ha azt mondja valaki, hogy könnyű a sportvezetők dolga, akkor ... Túl vagyunk mindéCsak röviden... OLIMPIAI ÖTPRÖBA. Mint arról már lapunkban beszámoltunk, július 12-ről 19-re halasztották az úszóversenyt. A Csorba-telepi tó vizének hőmérséklete ugyanis mindössze 17 fokos, így a próbázásra alkalmatlan. KOSÁRLABDA. A DVTK NB I-es női kosárlabdacsapata valószínűleg megerősödik. A piros-fehérek — Zákány István technikai vezető tájékoztatása szerint — tárgyalásokat folytatnak Megyerivel (Tungsram SC), Dé- zsivel és Szilágyival (Nyíregyházi TK). Elképzelhető, hogy a DVTK-ban folytatja pályafutását Szabó Zs. (MEAFC) is. Az átigazolási időszak július 15-én kezdődik, megállapodások tehát a jövő héten várhatók. nen és ez a legfontosabb! Nézzük a jövőt. Az NB II- höz pénz, pénz és pénz kell. Meg játékos. Kanyok a Videotonhoz ment — az érvényes szabályok szerint egyszerű „rablással” —, Fegy- verneki az Eger SE-ben folytatja. Máriási is a Videotont választotta, aztán visszavonta aláírását, ügyében az MLSZ közreműködésével születik majd ítélet. Jelenleg úgy fest a dolog, hogy a távozottak helyére hasonló képességű futballistákat nem tudunk szerezni. Hozzánk került Erdős Bélapátfalváról, Vígh Sírokról, Paulovics az Olefin SC-ből, Horváth az Eger SE-ből, Králik a Salgótarjáni Síküveggyárból. A saját nevelésű Havelandot az ifik közül a nagyokhoz irányítottuk. A vezető edző Bánkúti László lett, segítője Albert Csaba (aki az ifikkel szintén elsőként futott célba a Mátra csoportban). Halácsi korábbi segítője, Tóth József az utánpótlás vezető edzői funkciót tölti be és az ifjúsági I. csapat szakveze- tőjeként dolgozik tovább. Az elkövetkezendő napokban, hetekben lesz mit tennünk! Elő kell teremtenünk a működési költséget, a szerződéskötésekhez szükséges pénzt, résen kell lennünk az átigazolási fronton. Felkészülésünket Ózdon végezzük, majd minden bizonnyal az NDK-ba utazunk egy túrára. Reméljük, hogy a pont- vadászat rajtjáig minden nyitott kérdés végére pont kerül. A gratuláció nem kerül pénzbe Végezetül engedtessék meg nekem is néhány észrevétel. A cikk elején már írtam róla, hogy egy éve milyen volt a hangulat Özdon. Egyesek fejeket követeltek — a fejek hullottak is. A kohászvárosban 1985-ben fontos kérdés volt az ÓKSE vesszőfutása, kiesése. Marosi István és Zalai László szerint most jó néhányan elfelejtettek gratulálni azok közül, akiknek illett volna legalább a telefont felemelni! Mert a feljutást is kiemelt kérdésként kezelték. A bázisvállalat, az Özdi Kohászati Üzemek így is gondolkodott és tett. Akárcsak az egyesület. Mások nem vonultak fel melléjük. Pedig egy kézszorítás, néhány jó szó nem kerül pénzbe. Marosi így fogalmazott: — Tudomásul kell venni, hogy manapság csak a profi szemléletű klubok, együttesek maradnak fenn a víz felszínén. Amatőr, szurkolói szintű „beállítottsággal” már nem lehet célba érni. Az elmúlt szezonban igyekeztünk. Több elismerést vártunk. Mert a dicséretre mindenki igényt tart. Bólogattam. Igazat mondott. Kolodzey Tamás
