Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-27 / 150. szám

1986. június 27., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A tudás _________ k amatozik A Szovjetunió nagykövete Diósgyőrben B. I. Sztukalin nagykövet átadja Gorbacsov levelét Jobban kellene sáfárkod­nunk szellemi javainkkal. Régi nóta, fújjuk már évti­zedek óta, ennek ellenére a társadalmi értékítélet ma sem becsüli — s fizeti — meg eléggé a tudást, s az a mechanizmus sem tökéletes • még, amelyik a fejekben le­vő szellemi értéket jól elad­ható termékké alakítja át. Pedig keresett cikk a vi­lágpiacon az emberi tudás. A Borsodi Vegyi Kombinát 1981-ben alakult vállalkozási­mérnöki irodájában úgy vé­lekednek, hogy a következő évek-évtizedek legjobban konvertálható „cikkei” közé fog tartozni. Tulajdonképpen ezért alakult meg az iroda. Elsődleges feladatuk a válla­lat szellemi javaival való gazdálkodás, s annak haszno­sítása a külföldi és belföldi piacokon. Osvay Lajos iroda­vezetővel arról beszélgettünk, hogy az elmúlt hat eszten­dőben mennyire volt sikeres a vegyi kombinátnál a dol­gozók áltál produkált szelle­mi javak értékesítése. Kiadás — A szakemberek elisme­rik, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát mindig élen járt a magyar vegyipar fejleszté­sében. lEnnek egyik alapja a kombinátban meglevő szelle­mi javak átlagon felüli meg­becsülése volt? — Az átlagon felüli tudás megszerzése, továbbfejleszté­se, majd átlagon felüli meg­becsülése és értékesítése. Ez a sorrend fejezi ki legjobban a vállalat törekvéseit. Kivá­lóan felkészült, kvalifikált szakemberekhez ugyanis ne­héz hozzájutni. Azonkívül a könyvekből szerzett tudás önmagában nem elég, azt a gyakorlati munka tapaszta­lataival kell tökéletesíteni. Először tehát tanulnunk kel­lett, hozzá kellett jutnunk ahhoz a szellemi értékhez, amelyet később megbecsül­hettünk és értékesíthettünk. Megfizettük a tanulópénzt. — Melyik volt ez az idő­szak? — A ’70-es évek második felében a pvc-gyártás és -fel­dolgozás területén, a BVK olyan korszerű technológia birtokába jutott, amelyik vi­lágszínvonalúvá tette az itt dolgozó szakemberek tudás­szintjét. A PVC—III. kiala­kításának időszakában leg­alább 40 mérnökünk és 200 szakmunkásunk utazott el azokba az országokba, ahon­nét ez a fejlett technika és technológia származott. Amel­lett, hogy megtanulták a gyártással kapcsolatos isme­reteket, más eljárásokat, fo­lyamatokat és berendezése­ket is megismerhettek Japán­ban, a Szovjetunióban, Ang­liában és Csehszlovákiában. Ez a vállalat részéről jelen­tős anyagi áldozat volt, hi­szen tíz évvel ezelőtt egy Rendhagyó ülést tartott a Bodrogközi Állami Gazdaság vállalati tanácsa. A kedve­zőtlen adottságú, sok nehéz­séggel küzdő mezőgazdasági nagyüzem húszfős .irányító, tanácsadó testületé, az elkö­vetkező ötéves terv feladata­it határozta meg, kijelölve a fejlődés fő irányait, azokat a gazdaságpolitikai célokat, amelyeket adottságaikra ala­pozva hirdetnek meg. Dr. Rudolf Imre, a gazdaság igazgatója, két elképzelést terjesztett a tanács elé, át­fogva azokat a lehetőségeket, amelyeket a létszám-, s bér- gazdálkodásban, szerkezet- váltásban, módosításban, ha­tékonyságjavításban elérhet az állami gazdaság. Az elkövetkező öt évben a belvíz, s szinte állandósuló jégverés ellenére 33,8 millió emberünk egyhónapos japá­nt tartózkodása 100 ezer fo­rintba került. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy dolgozóink emiatt hosszú időre kiestek a munkából. — Mégis vállalták a kiadá­sokat. — Tulajdonképpen vállal­nunk kellett, különben nem tudtuk volna üzemeltetni a PVC—III-at. Az más kérdés, hogy igyekeztünk ezt kihasz­nálni, és több embert kikül­deni, például olyanokat, akik miután visszajöttek, munká­jukkal többszörösen visszafi­zették a költségeket. Így ke­rültek a küldöttségekbe a szakmunkások és mérnökök mellé a technikusok, valamint a karbantartások vezetői is. A számításunk bevált, mert a gyár határidőre elkészült, za­vartalanul indult a termelés, és rövid idő alatt elértük a maximális kapacitást. Ezt kö­vetően legfeljebb piaci ha­tások befolyásolták a gyár eredményét, úgymond tudat­lanság miatt nem volt fenn­akadás. Bevétel — Mikor jött el az ideje annak, hogy a megszerzett tudást értékesítsék? — Ehhez több összetevőre volt szükség. Ki kellett vár­ni a megfelelő alkalmat. Az első időszakban az volt a cél, hogy minél töbh gyakorlati tapasztalattal mélyítsük el szakembereink külföldön megszerzett ismereteit. A nyolcvanas évek elejére már a második generáció is el­sajátította az üzemeltetés legfontosabb tudnivalóit, te­hát a gyárban rendelkezé­sünkre állt az a szabad ka­pacitás, amelyet érdeklődés esetén él lehetett adni. Ke­zünkre játszottak ébben a világgazdasági változások is, hiszen az olajexportáló or­szágok már nem elégedtek meg a nyersolaj egyszerű el­adásával, keresték a petrol­kémia kiépítésének lehetősé­geit. Magasabb feldolgozott­sági fok megvalósítására tö­rekedtek, s egyre-másra tűn­tek el a sivatagból az égő fáklyák, helyüket vegyipari üzemek váltották fel. Ennek a változásnak mi is részesei akartunk lenni. A fejlett or­szágok is a harmadik világ országainak piacait célozták meg technikájukikal-technoló- giájukkal, mi viszont vállal­tuk ennek bevezetését és mű­ködtetését, hiszen ebben már volt tapasztalatunk. Több üz­letet sikerült kötnünk, s kö­zel félezer szakemberünk vett részt pvc-gyárak meg­valósításában és működteté­sében, emellett műtrágya- gyárak karbantartását is vál­laltuk. — Kifizetődő vállalkozá­sok voltak ezek? — A fejlődő országokkal kötött üzletek mindenkinek hasznot jelentettek. A nép­gazdaságnak nőtt a valuta- bevétele, a vállalat a pénz mellett hírnevet is szerzett a külföldi piacon. Megtérült a forintos eredményszint eléré­sét tűzte ki, minimális cél­ként a gazdaság. Ez a nye­reség saját szűkös lehetősé­geiken alapul, de, ha meg­kapnák azt a központi támo­gatást, ami az ágazatok át­formálását szolgálná, a haté­konyság növelésével, s új ter­melőágazatok létesítésével, a 85,4 millió forintos nyeresé­get is elérhetnék. A célokat a vállalati tanács reálisnak, elfogadhatónak tartotta, s egyben megbízta az állami gazdaság igazgatóját, hogy az elkövetkező évek feladataira tudás megszerzésére fordított befektetés, sőt, legalább tíz­szeres a haszon — dollárban! Nem beszélve dolgozóinkról, akik a szakmai ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok megszerzése mellett világot láttak, nyelvet tanultak. Anyagilag is jól jártak, hi­szen az 500—1000 dolláros havi kereset mellett, itthon megkapták a külföldi kikül­detésért járó átlagkeresetet. Egyenleg — Nevezhetjük tudásbeho- zatal-tudáskivitelnek a kom­binátban tíz év alatt lezaj­lott folyamatot. Vonjuk meg röviden ennek az időszaknak a mérlegét, hozzátéve a vállalat következő évekre vo­natkozó elképzeléseit is, mert ez is hozzá tartozik az egyenleghez. — Legnagyobb haszna az országnak és a vállalatnak, hogy világszínvonalon dolgo­zó munkásgárda alakult ki. A kombinátnak további hasz­na is van, mert ezek a szak­emberek ösztökélés nélkül képzik tovább magukat, ér­deklődnek az újdonságok iránt, külföldi szakemberek­kel találkoznak, változik a szemléletük és a munkamo­ráljuk. Az elmondottakból tehát az következik, hogy a jövőben is élnünk kellene ezekkel a módszerekkel. Nem lesz könnyű, mert a lehető­ségeink szűkültek. Három ok miatt. Az egyik az, hogy a többi szocialista ország is egyre inkább élni kíván ezek­kel a lehetőségekkel. Ko­moly konkurenciát jelente­nek. Néhány területen nem tudjuk fölvenni velük a ver­senyt. A másik ok az olaj­válság, ami megrázkódtatás­ként érte az olajtermelő or­szágok többségét. Fizetési ne­hézségeik támadtak, emiatt visszafogták a beruházáso­kat, sőt, a régi gyárak üze­meltetésével is gondjaik vannak. Piaci lehetőségeink tehát nagyon beszűkültek. Harmadik akként a magyar- országi észimport visszaesé­sét említeném, aminek anya­gi háttere is van. Tudásunk kezd elavulni, odáig pedig még nem jutottunk el, hogy a saját magunk által kifej­lesztett technológiát vezessük be. Most lenne szükség a fej­lett technológiák és techni­kák megvásárlására, s termé­szetesen az ennek a működ­tetéséhez szükséges tudás megszerzésére. Olyan módon, mint azt a hetvenes évek má­sodik felében tettük. Nem megy a dolog, amellyel kap­csolatban az. a véleményem, hogy a hazai fejlesztéseket még a pénzhiánytól is job­ban hátráltatja a nehezen változó szemlélet — mondta befejezésül Osvay Lajos, a BVK vállalkozási-mérnöki irodájának vezetője. intézkedési tervet készítsen. A vállalati tanács ülésére meghívták a nyugdíjba vo­nult vezetőket, hogy 'tapasz­talataikkal segítsék az ered­ményes működést. Így mi­után meghallgatták az új kollektív szerződésről, s ra­cionális programokról előter­jesztett indítványt — amit érdemleges javaslatokkal egészítettek ki —, ‘közös ha­társzemlén vettek részt, ame­lyen észrevételeikkel, taná­csaikkal segítették a gazda­ság célkitűzéseit. (Folytatás az 1. oldalról) „A műszaki haladás terén való gyors előrelépés érde­kében mindenekelőtt a gép­gyártást. kell fejleszteni, ennek »kenyere« pedig, mint ismeretes, a fém, egye­bek között az a különleges ötvözetű acél is, amelyet az önök gyakorlott kezei önte­nek”. — olvashatták Mihail Gorbacsov leveléből vett idézetet az LKM dolgozói, akik befértek a nagyterem­be, de sokan hangszórókon keresztül hallgatták a fel­szólalókat. A szakszervezeti bizottság titkára. Móri Lajos üdvözöl­te a vendégeket, majd Bo­risz Sztukalin elvtárs lé­pett a mikrofonhoz. Emlé­keztetett a közelmúltban le­zajlott legfelsőbb szintű szovjet—magyar találkozóra, Gorbacsov elvtárs magyar- országi látogatására, vala­mint a Varsói Szerződés nagy horderejű budapesti ta­nácskozására. Kijelentette, hogy a két párt vezetői kü­lönös figyelmet szenteltek a kétoldalú gazdasági és mű­szaki-tudományos kapcsola­Megyénk erdeinek csak­nem negyede, megközelítőleg 45 000 hektárnyi erdőterület van a termelőszövetkezetek kezelésében. A közös gazda­ságok mindinkább kezdik be­látni és „felfedezni”, hogy milyen érték fölött rendel­keznek. Bár a korábbi évek­ben inkább tehernek, mint hasznot hajtó üzemágnak te­kintették a nagyobbrészt szétdarabolt, rontott erdőket Vonat-, autóbusz-, gépko­csiablakon át kitekintve, azt látjuk napjainkban, hogy erő­sen szőkül a határ megyénk­ben is. A sárguló árpa- és búzamezőket tapasztalva, úgy konstatálja a nem agrárius ember is, hogy a gabonafé­léink érése idén előbbre tart, mint á korábbi években, kö­vetkezésképp, ez évben vár­hatóan korábban kezdődik az aratás. Persze, az érési idő úgy a szakember, mint a lai­kus számára, nem is annyi­ra lényeges kérdés, sakkal in­kább fontos viszont azt tud­ni: milyen termésre számít­hatunk az idei betakarítás nyomán, illetve, hogy műsza­kilag, s a munka szervezését tekintve, felkészültek-e ala­posan mezőgazdasági üzeme­ink a gyors, veszteségmentes aratásra. Aratás előtti kör­képünkben ezekre a kérdé­sekre gyűjtöttünk válaszokat megyénk néhány üzemében. A Bodrogközben, a tisza- karádi Üj Elet Tsz-ben 1100 hektár (95 százalékban őszi búza) az idei betakarítani va­ló. Őszi vetés ugyan több volt a kalászosokból, ám a tok további elmélyítésének, az együttműködés korszerű formái szélesebb elter­jesztésének. Különösen fon­tos a korábban elkezdett termelési kooperáció és sza­kosodás folytatása, fejlesz­tése és ma már lehetőség —, ám mióta megalakult az Encsi Erdő- és Fafeldolgozó Társulás, egyre inkább rá­jönnek, hogy milyen érték a fa. Ennek felismerése vezetett oda, hogy a termelőszövetke­zetek tavasszal már megkö­zelítőleg 150 hektárnyi új erdővel növelték fásított te­rületüket. A telepítésben elöl járt az encsi társulás, amelynek tagjai több, mint 60 belvizek ennyi területen ke­gyelmeztek meg a gaboná­nak. Koleszár Dénes elnök elmondta, hogy náluk az el­múlt heti tartós kánikula sajnos, negatív értelemben gyorsította az érést, s bizony már szorultak a szemek. Várhatóan július 10-e körül kezdik meg Tiszakarádon a kalászosok betakarítását. Előtte a 110 hektár repce- aratás lesz a főpróba. E táb­lák mesterséges leszárítására, regionozására már e héten sor kerül. A Mezőkövesd székhelyű, Dél-borsodi Állami Gazda­ságban közvetlenül az idei aratás előtt, jó közepes ter­mést várnak a szakemberek. Ez 2100 hektár búza átlagá­ban 4,5 tonnás, a 600 hektár tavaszi árpa esetében pedig 4—4,2 tonnás hektáronkénti átlagtermésnek felel meg. Az állami gazdaságban a búza és a tavaszi árpa aratása várhatóan csak július 10— 15-e között kezdődik. A kom­bájnok azért már korábban „megkóstolják” az idei ter­mést, ugyanis a mindössze 80 hektár őszi árpájuk betaka­nyílt a vállalatok -közötti közvetlen kapcsolatok létre- I hozására, valamint a közös gazdálkodó egységek megte­remtésére. Erre példa már, hogy jelenleg vizsgálják a Dnyeproszpectál kohászati üzemmel létesítendő közös műszaki, tudományos együtt­működés lehetőségeit, ami­nek ötlete Diósgyőrből in­dult el. A kohászat dolgozói ne­vében Gerzsényi Miklós, a pártbizottság titkára és Pó­lyák Ferenc, a Gagarin szo­cialista brigád vezetője köszönte meg a meleg han­gú levelet és végezetül Dró­tos László vezérigazgató vá­zolta a szovjet—magyar ko­hászati együttműködés fej­lesztésének lehetőségeit, amiből igen nagy részt vál­lalnak magukra az LKM dolgozói. hektárral növelték erdeik nagyságát. Üj erdősítést vég­zett többek között a .krasz- nokvajdai, a felsőgagyi, a Vi­zsolya tsz. Ezek a természeti adottságoknak megfelelően, nyár, illetve tölgyeseket ül­tettek. Ezeknek gondozását most végzik. Új erdősítést végzett a bükkábrányi, valamint a ti- szalúci tsz is. Ezek a tölgy mellett a választóknak és a keresletnek megfelelően fe­nyőféléket is telepítettek. ritására már hétfőn, június 30-án sor kerül. A dél-borso­diak a tervek szerint, a tíz Claas Dominä tor kombájn­jukkal tíz-tizennégy munka­nap alatt végeznek a kalá­szosok aratásával, cséplésé- vel. E munkák gyorsításához Szlovákiából, a Joilsvai Álla­mi Gazdaságból szállítójár­művek érkeznek, amit a dél- borsodiak a betakarítás vé­geztével viszonoznak. A tiszabábolnai Rákóczi Tsz-ben az idei esztendőt nem a sikeres kalászos ter­més éveként fogják nyilván­tartani. A 894 hektár búzave­tésükből a belvíz több mint a felét kipusztította, így e napokban mindössze 403 hek­táron szőkül a kalász. Saj­nos, a megmaradt termés is gyenge, közepes, a márciusi —áprilisi szárazság itt is so­kat gyötörte a növényeket. A szakemberek termésbecslé­sei alapján, Tiszabábolnán idén 3,5 tonnánál nem lesz magasabb a hektáronkénti kalászos termés. (ha) Fónagy István Vállalati tanácskozás a Bodrogközi Állami Gazdaságban üoponte TaeapMs*' öt sysx *eaa» *t>.M«itíit*y aasero ko*G*h«t», Hoan&ro raw sósak »iposoro nposeíspsata - Bsajunmpa Rsbxa*. iSesxMs, «»»a* «eye««»» Kpemnu » apuytmowsit, csassue vpejvem* psSoooro mees, ytaepgms fipwroroecBB« .aejawt jwe« xaTapwa- omphsjiw«!» coswwpHocTH, apyitfiu mxux mpajiQ*. Home sw» rpyiso- Bwc esepsemt», mips, ö<»ctm * ÖsaronoayvM1 ' ■ ■ i / X ' . / . Jf < A S ei / i t. , j H-fopÖft«»» Részlet az LKM dolgozóihoz küldött levélből Fotó: Balogh Imre Erdőt telepítettek a tsz-ek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents