Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-26 / 149. szám

1986. június 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 GYERMEKALBUM Alig vagyok nagyobb, mint egy szál virág! (Szőke Anita Mis­kolc-Tapolcáról) Mosom kezeimet . . . (Bán Rita miskolci kislány) . . . egy táska, amelyet egy fiatalember június 14-én, a miskolci Tiszai pályaudvaron alkalmi ismerősére bízott, majd elfelejtett érte visszamenni. Igazolt, jogos tulajdonosa átveheti a táskát. Cim a szerkesztőségben. Elfordítva Vajon melyik irányból közlekedő járműnek adnak tájékoztatást, figyelmeztetést ezek az elfordult közlekedési lámpák? Sok he­lyen láthatunk ilyet Miskolcon, amelyek nem segítik, hanem aka­dályozzák a közlekedést. Ballagás után Miért szüntették meg? Ha a szó értelmét vizsgál­juk, elibénk tűnik egy ké­nyelmes emberi mozgás, mely lassú haladással viszi a ballagó! előre, célja felé. Szép nyelvünk szép szava a ..ballag" szó. mely két tom­pa dobütésre emlékeztet, jelezve a bal-jobb ütemet. Érdekes, az iskolai ..balla­gás" közhasználata előtt szá­zadokon át az öreg embe­rek, házaspárok kényelmes mozgását tükrözte. Az ősi, „fémjelzett” isko­lák: Sárospatak, Debrecen, Selmecbánya, Igló, Nag.y- enyed végzett diáksága ho­nosította meg a múlt szá­zadban ezt a nemes aktust, érzelemre ható, nagyszerű tartalommal: a végzős diák búcsúzik tanáraitól, diák­társaitól és az iskolától. Mint pedagógus úgy íté­lem meg. mindenképp hasz­nos, felemelő, érzelmileg gazdag esemény, — ha egy búcsúzó diák kifejezi hálá­ját egy szál virággal, egy könnyes szemű köszönöm- mel tanára, nevelője iránt. A középiskolák végzős di­áktársadalma már egy hó­napja elballagott. E napok­ban, mikor e sorokat írom, az általános iskolák diákse­rege búcsúzik, ballag, s utá­na jön a megérdemelt va­káció. a középfokú vagy szakmunkásképző iskolák megkezdése előtt. Ahogy hazafelé ballagtam a napokban az iskolai' ün­nepségről, virággal a kezem­ben, elnéztem az iskola előtt parkoló hosszú autó- sort. megálltam az öreg is­kola téglakerítése előtt, s elgondolkodtam. Emlékeze­temben visszabotorkáltam: ebben az iskolában léptem be először 1920-ban az első osztályba, mint tanító ugyan­abban az osztályban kezd­tem el pályámat, — s ez az iskola ballagtatotl nyugdíj­ba egy szép ünnepély kere­tében, 42 év után 1978-ban. Ma egy kedves arcú matr rózruhás ballagó lányka. Bodnár Kriszti adta át vi­rágját egy puszi kíséreté­ben. Ha e „mérföldkövek” idő­szakait vizsgálom, minden­képp le kell vonnom a régi idők tanulságát, s ha ösz- szehasonlítom a jelennel, — az új világ szinte elkápráz­tató valósága indíttatott, hogy szóljak az általános Labda Többen jelezték már. hogy megkezdődvén a vakáció, sok-sok gyermek játszik az utak mentén: egyebek közt fociznak. Ez — mármint a játék, az örömteli vakáció élvezete — természetes is. Ám az már korántsem, hogy hol játszanak a kicsik. Mert a kiguruló labda — hányszor leírtuk már?, hányszor fi­gyelmeztették már a járóke­lők is a fiatalokat? — szó­val. életveszélyes! Mindenképp fel kell tehát hívni ismételten a gyerekek figyelmét: ne szaladjanak fejvesztve azért a labdáért! De a jármüvek vezetőitől is elvárható a fokozott figye­lem az ilyen „játszós” út­szakaszokon ! Összeállította: Orosz B. Erika Szerkesztőségünk 28 aláírással kapott levelet Mezőkövesd­ről. Levélíróink azt írják, hogy a Kánya-patakon volt egy híd, amelyen keresztül a szőlőkhöz — emberemlékezet óta — feljártak. Ezt a hidat az elmúlt évben minden indok­lás nélkül elbontották, és azóta egy mély árok zárja el az utat. Most több kilométert kell kerülniük, hogy feljussanak a szőlőkbe, sokszor megpakolva, vagy pedig vállalva azt a veszélyt, hogy a mély árokból nem tudnak kijönni. Idős emberekről van szó, akik bizony már nehezen ugrálnak át egy árkot. Kérik, hogy a termelőszövetkezet állítsa vissza a hidat, hogy a patakon való átjárás újra biztosítva legyen. 28 idős, mezőkövesdi szőlőtulajdonos iskolák ballagó, vakációt kezdő, s középiskolába in­duló ifjúságához a ballagá­sok után. Kedves kis barátaim! E sorok írója még olyan korban járt iskolába, ami­kor az osztályok negyedré­sze, vagy fele télen nem tu­dott eljönni az iskolába, mert nem volt cipőjük, csiz­májuk. Volt több olyan öl- hatgyermekes család, ahol csak egy-két pár csizmács- ka volt, s ezekben felváltva jártak tanulni a gyerekek. Amikor fiatal tanító vol­tam, az országra nehezedő gazdasági válság nem tette lehetővé, hogy az iskolából kikerülő tanulók vakációt éljenek, hanem dolgoztak a mezőkön filléres gyermek­napszámokért, vagy segí­tették szüleiket az aratási, szénagyűjtési munkában. Soha nem láttam annyi éhe­ző, mezítlábas iskolás gyere­ket. mint ebben az időszak­ban. Boldog volt egy gyerek, ha lekváros kenyér uzson­náját elfogyaszthatta az is­kolaudvar valamelyik zugá­ban, mert ha a többiek előtt tette, társai elkórencsálták tőle. Ballagás? Ismeretlen fo­galom volt az általános (elemi) iskolában. Csak a gimnáziumok végzős diákjai ballagtak. A kor szokásai­nak megfelelően a ballagó fiúk édesapjuktól sétabotot és kemény (pines) kalapot kaptak, ezek jelezték, hogy „érett” emberekké váltak, a lányok ajándéka nyaklánc vagy gyűrű volt. Amikor ránk köszöntött 1945-től az új világ, fokoza­tosan minden megváltozott. A korábbi elemi iskolák megalkotott törvény alapján általános iskolai rangot kaptak, s a nyolcévi eg.vütt- lét kialakította ebben az is­kolatípusban is a ballagási ünnepségek igényét, a tab­lók készítését. Mi pedagógusok a ballagó nyolcadikosok szál virágai­ban. a lányok könnyes sze­meiben kincseket látunk visszafizetni részetekről. Életem folyamán sok elis­merésben részesültem már, de semmi nem hatott rám olyan tiszta érzéssel — mint amikor egy sötét ruhás fiú vagy egy matrózruhás kis­lány megköszöni a nevelést. Bakonyi Béla Kinyílott, s már-már el is virágzik a tá torján. Ez a pompás növény is a kipusz­tulás szélén áll. Az előző évszázadokban karógyökerét fogyasztotta éhínségek ide­jén a szegény nép, innen az elnevezés is: ínséggyökér: Az agrokuitúrá fejlődése harapófogóba fogta elterje­dési területét. Ma már csak Balatonkenesénél és a Her- nád völgyében van egy kis állománya. ■ A keresztes virágú, szép boglyas, nagy növény hazán­Június 3-án elmentem a zálogházba és bevittem egy juhnappa bőrkabátot, amely 5000 forintba, és egy téliesí­tett bőrkabátot amely 4800 forintba került. A gyerme­keimnek szerettem volna ajándékot venni, megszorul­tam, és úgy gondoltam, ez még mindig jobb megoldás, mint kölcsönkérni valakitől. A miskolci zálogházban a két ruhadarabért csak öt­száz forintot ajánlott a be­csüs, amit és nagyon ke­kon kívül legközelebb, na­gyobb mennyiségben a Kasz- pi-tenger északi térségében lelhető fel. a löszpusztákon. Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében Szentistvánbaksa kör­nyékén 30—40 tő virág ad örömet az arra kíváncsiak­nak. Felkutatása felér egy expedícióval. Ügy tűnik, egyelőre ez a néhány tő nincs veszélyben. Vajon meddig? Tóth László Sajókeresztúr vésnek tartottam. Főleg amikor megláttam, hogy előttem három törülközőért és egy pulóverért 300 forin­tot adtak. Nem tudom, minek alap­ján bírálják el az értékeket, de úgy éreztem, hogy (elné­zést a kifejezésért) „pofára” megy a döntés. Ha nem így van, akkor sem tudok ma­gyarázatot adni a velem történt esetre. B. B. Miskolc Az Észak-Magyarország június 3-i számában olvastam, hogy várni kell a mahócai kisvonat üzembe helyezésével, ugyanis a biztonságosabb közlekedés miatt szakértői bizott­ság apróbb javításokat írt elő, és ennek elvégzésén dolgoz­nak a LÁÉV karbantartói. Én ezt így el is hiszem, csak egy apróságot nem értek: ha leírom, hogy Lillafüredi Állami Erdei Vasút, akkor eb­ben nem találok É betűt. Márpedig a rövidítésben követ­kezetesen így szerepel, vajon miért? Bízom benne, hogy Mahóeára elindul a kisvonat, és az erdő rövidítését nem „E" betűvel fogják írni. Varga Zoltán Miskolc Hogyan becsülnek? A miskolci Bajcsy-Zsilinszky úton készült a fotó. Nem lenne jó, ha valamelyik gyalogos fejére esne a lógó izzó, vagy egy autó szélvédőjére pottyanva komolyabb balesetet is okozhat a vá­ratlan, égből jövő „áldás". Fotó: F. L.

Next

/
Thumbnails
Contents