Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

1986. június 23., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Az idcgantei-galroi szezon kezdetén vagyunk, $ vórhötóon egyre több heute és külföldí vendég kereü mojci tel magyénk sgftíV tetténehte értökét. a Boldogkő várát A parkolói elhagyva» az tesá bényamós opm óppco a iegtextatobfe, hisxen a várba vtsieto iéposőknök mar csafc a maraá - ványai láthatók. A vór kérdi a még megmaradt jámpatevtek (ka- «ölük mgr sok híányxik} is kifogásolhatok, a? inói véda mű- anyog buták rep<Kteieitek, porosok, piszkosak. Sajnos szemétkupaccal <s talál Itattunk, méghozzá közvetlenül o vár telő mef!«U. Az évszázados tolok korul nagyobb rerteet Ilten« tenni.

YARN ÉZOBEN

Pályázat segíti

Miért népszerű

______

a külföldi gépbérlet?

Ha vállalati tervekről beszélünk, bizonyosak lehetünk abban, 'hogy sem a ‘közeli, sem a távolabbi jövőben nem lesz több pénzük a gazdálkodóknak. Néhányan kiugró eredménnyel, gyors alkalmazkodással valószínűleg a korábbinál jóval nagyobb sikereket érnek el, ám a középmezőny, amely a vállalatok többségét foglalja magában, változatlanul pusztán a versenyben maradásért küzd majd.

Ebben pedig nem kis szerephez jutnak az új technológiák. a modern gépek is. Csakhogy erre is egyre kevésbé futja, akár forintban, akár kemény valutában kell a vételárat megfizetni. Különösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy a vállalati önállóság növekedésével mind erőteljesebben hallatják szavukat a közép- és hosszú távú tervek jóváhagyásakor a kollektívák is. Nemegyszer kimutatják a statisztikák: a béremelés megelőzte a fejlesztési célokat.

A mindenképpen szűkülő érdekeltségi alapokat viszont meg lehet toldani, ha a vállalat nem veszi meg a gépeket, hanem bérli azokat itthonról vagy külföldről. Ez a sokat emlegetett lízing.

A tapasztalt vállalati vezetők egyhangúan állítják, hogy most már sokkal köny- nyebb és gyorsabb a külföldi gépbérlet lebonyolítása. Megszűntek a korábbi mesterséges, jogszabályba foglalt korlátozások, amelyek olykor a gazdaságosság szempontjainak is ellentmondva megkötötték a vállalati vezetők kezét. Azelőtt például megszabták a szerződés maximális határidejét a jogszabályok, tehát hiába érte volna meg esetleg öl éven túl is itt tartani a berendezést. évenként kifizetni a bérleti díjat, nem lehetett meghosszabbítani a szerződést. A másik, sokak által támadott szabály olyan súlyos adóterhet rótt arra a vállalatra, amely a bérleti idő lejárta után. olcsó áron megvásárolta volna a berendezést, hogy inkább visszaszállították a gépet.

Így volt ez korábban, jogos volt a bírálat. Ám az új szabályozás elhárította ezeket az akadályokat, s a sorozatos könnyítések után megkezdődött a lízing itthoni" térhódítása. Amit persze, a kedvező szabályozás mellett motivál az is, hogy amíg a vételárat az osztatlan érdekeltségi alapból, vagyis adózott pénzből kell megfizetni, addig a lízingdíjat évenként a költségek között számolják el.

Ha összeszámoljuk a szerződés idején kifizetett bérleti díjat, és azt összehasonlítjuk a vételárral, akkor a lízing drágább. De mindenképpen mellette szól, hogy nem egyszerre kell kifizetni. Vagyis a pénzben nem bővelkedő, óm jó üzleti elképzelésekben gazdag vállalatok

számára előnyös a gépbérlet.

Ezt a felismerést tükrözi, hogy az elmúlt év novembere óta külön pályázat serkenti a külföldről származó gépek bérletét is. Ebben nemcsak hitelt, hanem soron kívüli, gyors elintézést is Ígérnek a jelentkezőknek. Kezdetben hatvan nap volt a határidő, most már harminc, és úgy tűnik, hogy sikerül is tartania a Külkereskedelmi Minisztériumnak. A meghirdetést követően mintegy Sí) pályázat érkezett be. Ebből is látszik, mekkora az érdeklődés.

Egyébként a lízing hazai karrieréhez hozzájárul az a tény, hogy a külföldön működő magyar bankok aktívan „beszálltak” eme üzletágba, s nagy piaci ismeretekre tettek szert. Tehát az általuk szervezett üzlet hasznának egy része szintén a népgazdaságot gyarapítja, hiszen nemcsak a bérbe ve- vőjí, hanem a bérletet lebonyolítók is magyarok. A pályázat keretében egyébként mintegy 100 millió dollárnyi berendezés bérbevételére nyílik idén lehetőség, ami jelentős növekedés az elmúlt évekhez képest.

Persze e számok még nem garantálják, hogy valóban nyereséges lesz a gépbérlet. Ez már a vállalatok helyes döntésétől függ, attól, hogy valóban gyorsan megtérülő, piaci előnyöket kihasználó üzleteket kötnek-e, amelyhez a lízing révén sikerül gépel szerezni. S ez azért alapvető kérdés, mert ennek az üzletágnak a felfutásától a gazdaságpolitika elsősorban a konvertibilis export növelését várja, ami jelenleg is a terv egyik legfontosabb célja.

L. M.

fgg Köztünk szólva

Kezdeni azzal, hogy nem szeretem az iskolát, a pedagógusokat „piszkáló” cikkeket, s nemcsak azért, mert 15 évet töltöttem a pályán, Ugyanakkor vannak jelenségek, sajnos, már tendenciák, amelyekről (idejében?! szólni kell. Mert mit kell látnunk, tapasztalnunk? Miközben katasztrofálisan zuhan a tudás és az iskolá presztízse, felháborítóan, nevetségesen nő a „felhajtás” az iskolai események körül és ürügyén. -Hajdanán, amikor az érettségi valóban egzisztenciát, azaz hivatalra is jogosító vizsgát jelenteti, cilindert és sétapálcát kaptak szépapáink. A korabeli kollégáim, s az irodalom azonban mindenkor kifigurázta ezt a dzsentroid, procc nagyotakarást, rongyrázást. De hol vagyunk már ettől? Ma autót, aranyékszert kap a „kisisten”, ha átcsusszan valahogy az érettségin. A ballagás — már az általános iskolában! — felér egy-egv lakodalommal, ahová meghívják a rokonságot, a szomszédokat, a falu ap- rajál-nagyjót. Az egyik iskolában (ahol a felvételi átlag immár két évtizede 2,6 —2,8 között mozogj „egyenruhát” csináltatnak a fiúk a szalagavatóra, költségbe verve a szülőket. Ebben az iskolában történt meg, hogy az egyik ifjú be se ment az érettségi bizonyítványért... Ha valami elszabadul, igen nehéz megállítani, visszafordítani. Az még rendjén van,

Á

tudás

ára

— Tendenciák

— Rongyrázás

— Kínos helyzet

hogy a végzett diákok ünnepélyesen elbúcsúznak az iskolától. De azzal már nehéz egyetérteni, hogy a végzős nyolcadikosok miért akarnak (este!) szerenádot adni a tanár néniknek. Miért kell „bankettet” rendezni, ahol (csak?) a pedagógusok ihatnak alkoholt. (Fölösen is . . . hallom megdöbbentem Nincs kínosabb, mint az elkerekedó gyermekszemek, amelyek joggal döbbennek meg az addig tisztelt (?) tanár néni „elhajlásán”).

Essék szó még az „ajándékokról” is, mert ez is joggal irritálja a közvéleményt. Szép gesztus, hogy pedagógusnapon, az évzárón virággal kedveskednek a pedagógusoknak. De az már túlzás és ízléstelen, ha maga a pedagógus „szedi be” az ajándékra szánt pénzt a gyerekektől .. . Gyakorlat néhány iskolában, hogy tanév végén a tanító nénik „órát cserélnek”, azaz a társosztályban tartanak órát. Ilyenkor „súgják meg" a gyerekeknek, hogy a tanító nénijük milyen ajándékot szeretne kapni... Vannak cifrább esetek is, de nem akarom szaporítani a példákat. Sokszor kínos és megalázó helyzetbe kerül a pedagógus, amikor vissza kell utasítani az „ajándékot”, mert „baksis” jellege van. A pedagógus fizetések valóban szerények, s mint említettem, kicsi a tudás presztízse is. De a tudás ma sem vásárolható meg! Az eset a tyúk és a tojásé. Nehéz eldönteni, de nem is kell, hogy ki kezdte, az iskola, vagy a szülők. A cél azonban közös: a gyerek. Tegyünk meg értük mindent, hogy a fejükbe vegyenek nagyobb muníciót az életbe, de egy percig se higgyük, hogy ez pénzzel, gesztusokkal megváltható, megvásárolható! Kint az életben cudarabb szelek fújdogálnak. Fölösleges a lakodalmasdival, ilyen-olyan ballagásokkal, procc rongyrázással elhitetni a gyerekekkel, hogy a bizonyítványuk olyan értékes. iNe értékeljük azt le, de föl sem ...

h. s.

Bántóan hersen a lépés alatt valami,

0 hasonló érzést kelive az emberben, mint amikor valaki a meszeli falat éles körömmel kaparja. Könnyű meglelni is a hersenés okát: csiga. Pontosabban, csigaház. Annak a maradványa. Mellette, a közelben hasonló csigabiga házak láthatók, találhatók, felemelhetők, megszemlélhetek.

Szép házikók. Fehéres, szürkés alapon fekete csíkosak, barnás csíkosak, szabályosak. Bokrok ágain, levelein, nagyra nőtt kórok ágain láthatják ezek a szépséges csigák, a gyerekek szívesen leszedik, megcsodálják, az üres házakat esetleg gyűjteményükbe teszik. Érdekes megnézni azt is. amikor a késő őszi hidegekben befalazzák az ajtót, téli álomra mennek, kirekesztve a hideget, kíváncsiskodókat, hogy majd tavasszal ébredjenek. Ha ébrednek. Meg persze most. ilyentájt is érdekes szemlélni őket. amikor óvatosan elindulnak, érzékenyen mozgatva „periszkópjukat”, vissza- visszarándulva, ha valami rendellenességet tapasztalnak.

Ezek a csíkos, lapos házikók viszont valamennyien rendellenesek. Bizonyos szempontból nagyon is rendellenesek. Égés nyomai láthatóak rajtuk, talán kevéske vizsgálódás után azt is megállapíthatnék, hoev maga a lény, a csigabiga benn pusztult. Tűz állal pusztult benn, mely tűz itt érte őt a kóró magasra nyúlt biztonságában, hová éjjelre letanyázott. Aztán valamiért tűz keletkezeit, lángok csaptak fel a fűben, gazban, a magasnak vélt kóró hirtelen lángot kapott, a tüznyelv lelszaladt rá, lerántva a csigaházat, bele a — hozzá kénest — tűztengerbe —, megsercegtette, ropogtatta, elégette a lényt, a csigaház falára olvasztotta. kormozta. Semmi sem maradt belőle.

Hersen, reccsen ismét a lépés alatt a csigaház. Óvatosabban illik hát itt lépdelni, ámbár nincs miért. Ároktőnél vagyunk a szépséges Tiszánk gátja mögötti területen, fűben, mindenféle virágban, az ártérre jellemző bokrokban gazdag területen. Nagy itt a páratartalom, kellemes a meleg, a növények gyorsan kibújnak, ismételten nagyra növekednek. De ha kicsinyég széjjelhúzzuk őket, akkor látható a korom, a pár héttel korábbi gyújtogatás nyoma, a korábban már élt növények, csigák, bogarak ki tudja hányféléjének temetője, A csigaházak is ebből a koromból szedhetők fel, hogy a csodás; formákat, színeket nézegetve —csak úgy magunkban, halkan — megkérdezzük: mi a fenének kell állandóan gyújtogatni?

Mindennapos téma ez tavasztájt, amikor a vasútoldalakban, a partoldalakban, nádasokban, vízparti füzesekben napokig ég a tűz. Ugyanígy lesz ez majd pár hét múltán a tarlóval. Pár hét múlva várhatóan mindennaposak lesznek majd a tarlóégetéshez száguldó tűzoltókocsik szirénázásai, úgy hozzátartoznak napjainkhoz, mint a nyár egyéb kellékei. Mint mondjuk a sörhiány, a szalmonella, a fagylallmérgezés, a kullancs, a mérges gomba, meg ilyesmik. A tarlóégetés, a tavaszi száraz fű, satöbbik égetése leginkább tudatos égetés (gvújtoga\

tás?) következménye. Néhányan úgy vélik: helyesebb így. Elégetni. Mert például a gazdaságoknak nem éri meg a sokat fogyasztó munkagépekkel beszántani, egyszerűbb az olajjal lelocsolt, meggyújtott gumiköpenyt végighúzni a tarlón. Hogy néha leég emiatt egy-egy munkagép, szomszédos tábla, sokmilliós a kár, az bizony előfordul. Tavaly egy vadász tette szóvá lapunkban, hogy ezekkel az égetésekkel bogarak, szöcskék, fácánok, foglyok és felmérni is lehetetlen, hányféle, miféle élőlények so- kadalmai válnak semmivé, A Mezőkövesdi Népi Ellenőrzési Bizottság pár éve ugyancsak szót emelt az égetések ellen, a Mátra—Bükk Intézőbizottság pár napja Pász- tón megtartott ülésén ugyancsak ellenezték az égetéseket.

Szép egyébként itt, az az ároktői terület! Jó leülni a töltés oldalára és nézelődni. A közelben halad át a komp Tiszacse- gére. a szomszédos megye híres természet- védelmi területére, mely már régóta védett, őrzött. Itt, ezen az oldalon is át-át röpül egy-egy v.adkacsacsapat, valahonnan fácánkakas rikolt, távolabbról nádirigó kiabál, a bokrok fölött finom mívű szitakötők szitálnak, citromlepkék sárgája villog. Itt, a tenyeremben pedig a megégett csigaház. Ki tudja hány száz, hány ezer lehet a kormos területen. Éppen itt. ahol jól olvasható a tábla: „Természetvédelmi terület”.

Priska Tibor