Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-23 / 146. szám
1986. június 23., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Gyárról gyárra Mozgolódnak a gyárak. Sót: időnként és helyenként lázas tervezgetés, cselekvés tapasztalható. Méregetik, számitgatják a változások eredményeit, a lehetőségek határait. Nem különleges ez a helyzet, hiszen korábban is tapasztalhattunk megújulási, változtatási törekvéseket, ám mindenképpen figyelemre méltó, ha napjainkban újabb és újabb tartalékokat tudnak megmozgatni a gazdasági egységek. Miért? Azért, mert akadt olyan üzem, gyár, vállalat is, ahol le kellett vonni a konzekvenciákat, be kellett látni, hogy a piac, a megrendelő nem azzal a széles mosollyal köszönt rájuk, mint korábban, sőt arra is volt példa, hogy hiába szaladtak a korábban szívesen érkező vendég, vásárló után. A legtöbb változásra az alapvertikumú vas- és acélipari vállalatoknál érett meg a helyzet, azokban a gyárakban,. melyekben évekkel ezelőtt stabil megélhetési lehetőséget láthattak a stabil múlttal rendelkező munkások. Az elmúlt öt évben ezrekre rúgott azoknak a száma, akik feladták ezt a stabil múltat, és helyükre olyanok kerültek többnyire, akik még csak kóstolgatják az embert próbáló munkát, tehát a teljesítményük csúcsát még nem érték el. Meg kellett mozdulni a gyárnak. Üj technológiákon, új termékeken törték a 'fejüket a műszakiak, új piacokat kerestek a gazdasági és kereskedelmi szakemberek. Ózdon állami díjas kollektíva kísérletezett ki egy nagyszerű betonacélt, Diósgyőrben beindították a tekercshúzó üzemet, sőt, legújabban felröppent a hír, hogy vevőnek jelentkeztek a Medicornál, amikor az piacra dobta az orvoselektronikai gyárát. Mit akar a kohászat az OREL- ben? — kérdezték többen. Üj technikák meghonosítását, mert ez az iparág sem maradhat el a legfejlettebb technikáktól. Aztán van olyan gyár, ahol a gondok megoldása még várat magára. Lassú hanyatlás indult meg a krip- tongyórban, ám ezzel párhuzamosan megvetette lábát a Bükk szélén a Chinoin. És még nem beszéltünk akkor a Mezőgép új helyzetéről, akik a sivatagig elutaztak, hogy jó üzletet kössenek, és szóba hozható a Sátoraljaújhelyi Telefongyár, ahol viszont a legmodernebb műszaki vívmány, a számítástechnika talált jó otthonra. És, ha már Zemplénben járunk: várakozással tekintünk a Hollóházi Porcelángyárra is, ahol igencsak szűk esztendők után bravúrral felérő teljesítményekkel és üzletekkel kell előrukkolni, hogy jelenlegi helyzetükből felemelkedjenek. És mozgolódik Miskolcon a drótgyár, ahonnan egyre több fuvar indul Skandinávia felé, vagy említhetjük a vegyi gyárakat, melyekben évek óta tudják, hogy a piaci pozíciók megőrzése talán keményebb feladat, mint a megszerzésük. Ezért is kísérleteztek ki új vegyszereket Sajóbábonyban, ezért készül Leninvárosban a lineáris polietiléngyár. Gyárról gyárra hullámzik tehát a lendület. És, ha még nem is érte él valamennyi vállalat kapuját, már látszik, hogy csak erre van lehetőség. Váltani, változtatni, megújulni kell, miként az egész népgazdaságra érvényes ma ez a követelmény. Szendrei Lőrinc Megkezdődött a meggyszüret Megkezdődött ci meggy % szedése a Felsőzsolcai Lenin Termelőszövetkezet 44 hektáros csonthéjasültetvényén. A nagy melegben szinte egyszerre érik a gyümölcs, ami megnehezíti a szüret szervezését. Egyelőre még csak ké; zel szedik a mepygyet, de napokon belül üzembe állítanak egy rázógépet, hogy a munkálatokat felgyorsíthassák. A jó ízű, zamatos gyümölcs mérete sajnos a szárazság hatására kisebb a várttól, így a konzervgyár egyelőre alacsonyabb árat fizet. Fotó: Balogh Imre félénk és vakmerő." — Tele vagyok kétségekkel, kóvályognak bennem a gondolatok, pro és kontra. Arra. hogy majd valaki megmutatja nekünk a gyorsan üdvözítő utal, nem várhatunk. Ám addig, amíg igaz meggyőződéssel ki merjük mondani, az általunk választott út az egyedül üdvözítő —. tulajdonképpen úgy is fogalmazhatunk: jövőt idéző — sok idő telik el. Így aztán rettegek. Mi lesz például akkor, ha egy szép. napon kopog a rendőrség. Tévedés ne essék, mi semmiféle szabálytalanságot nem csináltunk és csinálunk. Ám a nagy lehetőségek ösvényén, amelyen járunk, szabályozóval csak ilt- ott találkozunk. A lehetőségek pedig — ne legyünk balgák — a visszaélésekre is csábíthatnak. Mi lesz tehát. ha valaki megléved? Ki védi meg, különíti el azonnal a becsületest a csalótól? Ki rohan segítségünkre, ha a történelem viharában megtisztult szövetkezeti mozgalmunkat szívükben sértődött, szándékukban merev, érzéketlen emberek rás- polyozzák rosszindulatú nyelvükkel? — ingázik az érvek és ellenérvek háza között Pisák János. Okkal. A bekecsi termelőszövetkezet elnöke látott már ezen az ösvényen elbukott mező- gazdasági szövetkezetei. Igaz. látott olyat is. amelyik csendes léptekkel haladván az úton. biztos kézzel gazdálkodik. s békében gazdagodik. Feledve a nyári nap melegét forgassuk vissza néhány hónappal az idő kerekét. Deres-jeges téli nap volt. A küldöttek már a munkahelyi leemelési tanácskozáson túl a vezetőség beszámolóját hallgatják nagy csendben. A nulla körüli eredményről esett szó, amely a szövetkezet nagy szégyene is lehetne tán, ha nem volna az a siralmas 114-es esztendő, azzal a botrányosan nagy veszteséggel. De volt. így aztán egy évvel később a bekecsiek csendes büszkeséggel hallgatták, hogy egy év munkája ösz- szességében a kívülállóknak semmi, nulla, de nekik a bizonytalanságban fiadzott. átszervezett-rendezett munka és a törleszlések. S egy jó darabig nem is lesz tán másként, meri az elnök bádogos hanggal, 'nagy komolysággal csak úgy emlegeti a jövőt és a terveket, hogy azt még több munkával. még több hatékonysággal. költségtakarékosán . . . Költségtakarékosán, például amit a traktorüzem eredménye hozhat átszervezés után — pattog az elnök szava, s a traktorosok tudták, sorsuk — ha volt is vita felette — most eldőlt. — Amikor a munkahelyi tanácskozáson először hallottuk a vezetőség szándékát, ugyancsak kételkedtünk — emlékezik vissza a jeges februári napokra a tűző nap hevében Kukola István. — Mert miről is volt szó, kérem? Azt mondták, hogy vegyük ki a közösből a traktorokat bérleti dij fejében. Aztán végezzük el a megfelelő munkálatokat azokkal. Igaz, a szövetkezet ígérte, a jó munkát megfizeti, de ebből a díjból kell majd nekünk a gépeket javítani, üzemanyagot venni, s a maradék lesz majd a mi hasznunk. De honnan tudjuk, hogy nem becsapás-e az egész, hogy jól járunk-e? Forgott velünk a világ, állandóan számoltunk. Osztottunk, szoroztunk. De okosabbak nem lettünk. Egyszóval, annyira idegenkedtünk a dologtól, hogy otthon az asszonyok nem győzték csitítgatni a felhe- viilt lelkű traktoros férjeket. Tálya Sándor gyorsan kászálódik ki az MTZ fülkéjéből. A bőrpórusokba befész- kelődött apró porszemek meg-megcsillannak a napsugártól. Mindkét szeme vörösben égett, gyulladt. — A csoda érti. hogyan történhetett, de nem vettem észre egy apró követ a földön, ami aztán felpattant. Röviden ennyi egy hátsó szélvédő története. A folytatásról már az asszony tudna beszélni, aki mint családi pénzügyminiszter, ugyan kiutalná a szükséges összeget. de ilyenféle szélvédő éppen hiánycikk, úgyhogy azt egv üvegesnél kell méretre vágatni, — Eleinte én is igen-igen idegenkedtem az újfajta traktoroskodástól. Pedig még (Pascal) Szabolcs megyébe is elvittek bennünket, hogy megtapasztaljuk, hogyan élnek Vaján a traktorosok, akik szintén e módszer szerint végzik munkájukat. Megnyugvásunk mégsem volt. Az asszony meg otthon mindig azt hajtogatta: ne idegeskedj, Sanyi. Az első borítékosztáskor majd elválik, milyen is lesz a sorsunk. — És milyen volt a boríték? — Nézze, én egy közepes traktoros vagyok. Ennek megfelelően a fizetségem is közepes. Ezért a traktorért fizetek havonta 7 ezer forintot, a hozzávaló munkagépekért valamivel 7 felett. De még ezután is a boríték bélése közelebb áll a húszhoz, mint a tízhez. Igaz, ebből lejön majd a javítgatásokra, üzemanyagra kifizetendő összeg. De ami marad, az már az én pénzem. Hogy ez mennyi? Ezt már nem mondom meg, de azt elárulhatom, több, mint egy évvel korábban volt. — 4W aszekolni? — Lehet, lehet. Igaz, előbb a közösben kell a munkát elvégezni. Most. hogy jó idő van, igyekszem minél hamarabb elvégezni itt a munkát. mert már várnak a faluban. S tudja, mi a vicc? Hogy nem kell engedélyt kérni a főnöktől a 'maszek munkára. — Ügy tűnik, a traktorosok örülnek a változásnak, a jelennek — fordulok az elnök felé a hűvös irodában. — Pedig a kényszer csikarta ki belőlünk ezt a változást. A gazdálkodás stabilitása érdekében nekünk a költségtakarékos megoldások felé kellett nyitnunk. A növénytermesztés költségeit a traktorüzem hatékonyságának növelésével szerettük volna leszorítani. Nos, minden szerénység nélkül állítom, ez sikerült, hiszen ma. egyrészt kevesebb traktoros vesz részt a termelésben. ugyanakkor a huszonhét bérleti szerződés megkötése nekünk 30 százalék költség- csökkenést jelentett. A világ mégsem ilyen rózsás. Az • eltelt néhány hónap alatt ugyanis egy csomó új gond is született. Ilyen például a műhely helyzete. Korábban csak itt javíttattuk a traktorokat. Most a szerződés értelmében a bérlő a gépeket saját maga is, de más - ismerősével is megreparál- s hatja. S mert ez olcsóbb, a - kis hibaelhárítások zöme így - történik. A műhelyben - ugyanakkor a szerelőink áll- > nak. s várják, hátha lesz i valami munkájuk. A tétlen- - séget sokáig nem lehet néz- ' ni A műhely létszámát te- - hát, úgymond, leépítettük, s » most ül vissza a bumeráng. * Kétségtelen ugyanis, hogy a * létszámcsökkenés mellett a ' termelékenység, a hatékony- ‘ ság lényegesen megnőtt, a : költségek pedig hihetetlen : mértékben csökkentek. De! Ezek a traktorosok igen jól, '■ és főként szorgalmasan dolgoznak, ennek megfelelően ' pedig az egy főre eső bér- > költség jelentősen megemel- ' kedett.- Most aztán várhat- • juk: a nagy hatékonysá- - gunkat magas kirótt, adóval ' fogják megjutalmazni. S nem > ez az első ellentmondás, ami > miatt a beszélgetésünk elején azt mondottam, tele va- ‘ gyök kétségekkel. Említet- 1 tem ugyanis, hogy a traktorosok nagy lendülettel ve- ! tették magukat a munkába, s minden hónap borítékja csak javítja az önbizalmukat. Ám ahhoz kétség nem 1 fér, hogy a fiatal, mozgékony traktoros többet bír. sőt jobban bírja a fizikai, > s idegi erőt jócskán meglopkodó munkát. Ezért aztán nagy különbségek mutatkoznak a borítékokban. A szerencse sem egyformán forog mindenkinek. Következésképpen, könnyen előfordulhat, hogy év végére a sok megelégedett ember között meghúzódik néhány reszelés nyelvű, megkeseredett. Mert már most hallom: milyen lesz az a szövetkezeti mozgalom, ahol egyesek ennyit kereshetnek? Én erre mindig azt mondom; ki lát a jövőbe? De egy biztos: hajdanán arról voltak híresek a termelőszövetkezetek, hogy ott a tagok sok munkával keveset kerestek. Ha most a becsületesen megdolgozókat meg is tudjuk fizetni, s ennek a közös gazdaságunk kárát nem látja, akkor ez a lehetőség csak a mozgalmunk erejét dicséri. És akkor. miért is ne?! Balogh Andrea Kaporaratás Magyar Walkman Aratják a kaprot a Fajszi Kék Duna Termelőszövetkezetben, ahol az idén száz hektáron termelik ezt a fűszernövényt. A betakarítás ideje a kapornál a virágzás előtti állapot, amikor még zsengék, mélyzöldek a levelek. A korai aratás emellett lehetővé teszi a termőterület g.vors felszabadítását, a talaj kétszeri hasznosítását is. A kapor helyére a szövetkezetben babot vetnek hűtőházi feldolgozás céljára. A levágott kapor a téesz szárítóüzemébe kerül, ahol zúzalékot készítenek belőle savanyúságok ízesítéséhez. Emellett exportálják is: a legnagyobb mennyiségű kanról az NSZK-ba szállítják. Előkészületben van a magyar Walkman, a fiatalok népszerű övön vagy vállra akasztva hordozható fül- hallgatós magnója a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyárában. Az elsősorban magnetofonszerke- zetek.H —-lejátszófejeket, futóművűket, motorokat — gyártó vállalat műszaki gárdájának sikerült a Walkman építéséhez szükséges lapos magnófutoművet kifejleszteni : a szerkezet kazettával együtt mintegy 20 milliméter vastagságú lesz. A BRG kecskeméti gyárában készülő Walkmanba rádiót is beépítenek.
