Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

Laczó felv. közös céljaink. Ez a lényeg: a kö­zös cél. Ma már a mozgalomnak nincsenek egységes, „kézzelfog­ható” céljai. Olyan célok, ame­lyekért nap mint nap, személye­sen „küzdhetek”. Csak jelszavak maradtak, amik igen szépek és igazak is, de távol állnak a hét­köznapoktól. Az én hétköznap­jaimtól. Aztán bekerültem a vezetőség­be. Szerveztünk közös vetélke­dőket, kirándulásokat, és a vé­ge az lett, hogy melón kívül is össze-összejövünk egy-egy be­szélgetésre, vagy műszak után megiszunk együtt egy sört. És azon veszem észre magam, hogy lelkesen vitatkozom olyan té­mákról, amiket azelőtt halálra untam ... Hoppá, megérkeztem. Jól el­gondolkodtam. Mivel is kezdő­dött? Ja, hogy hogyan lehet meg­élni a fizetésből. Baktatok haza­felé, és arra gondolok, hogy sze­retek itt dolgozni. Szeretem az egész légkört, ami egy nyomdá­ban van. De mégsem akarok még 10—115 év múlva is a szedőgép klaviatúráján zongorázni... Rábai Gizella Rábai Gizella véletlenül Egyes szám Már nyolcadik hónapja - a vállalatnál, mint nyomd1 most már egész természet azt mondják: ezt a flekket ki petit 10-en tett verzál1 Megkérdezték akarok-e tag lenni. Miért ne? A is az voltam. És a KISZ' nem jelentett sokkal több nál, mint hogy néha be egy-egy vitakörre, és az ön alapon kijelölt előadó V sékletétől függően ,— va darva, hogy semmit sem érteni belőle, de legalább túl voltunk rajta, vagy lassan, hogy el lehetett aludni — felolvasta a m1 témát. Közben meg lehet ni másnapra a leckét, v kedvesnek egy levelet. Az első KISZ-gyűlésen. részt vettem, arról vitat hogy miért nem tölt be manap­ság megfelelő szerepet a fiata­lok életében a mozgalmi munka. Erről nekem is megvolt a magam véleménye, egyrészt saját tapasz­talatból, másrészt hallomásból is ismertem néhány más alapszerv „tevékenységét”. Arra gondoltam, Persze, hogy nem érdekli a fia­talokat a KISZ, hiszen nincs semmi vonzereje. Mindenkinek megvan a maga családja, baráti társasága, többnyire iskolán, munkahelyen kívül. Erre mond­hatja valaki, hogy miért ne le­hetne ez a baráti kör a KISZ-en belül. És már sorolja is, hogy mert a fiatalok közömbösek, nem érdekli őket a másik em­ber ... Igen ám, csakhogy én a barátaimat úgy válogatom össze, hogy legyenek közös gondolata­ink, legyenek közös vitatémáink, Kinek a pop, kinek # né — hallhattuk ben B. Tóth l,»«- páns bemondását a rá< Hát igen. Szavazunk, vagy vázunk, lelkesen csápolunl egy ajakbiggyesztéssel leb műfajt a színről. De nézzd egy kicsit a fonákjáról a kát. Mert akár hiszik, aká( a zenésznek is van lelke, az igen furfangos és jól dőlt kérdésre, miszerint: vagy? Milyen a közérzet elején?” — elgondolkod sokféle választ adtak a megkérdezett nagyjai és jei. Íme: KONCZ ZSUZSA: A rockszakma közérzete mondásos. Voltak, és talí> lesznek is a művészeti díl Erkel-díj és a Liszt-díj), néhány an megkaptunk. í’ munkra azt jelenti, hog! ennek a szakmának egí része, amelyet művészete' hét és kell elfogadni. Más, pontból viszont nem V> ugyanolyan művészek, mondjuk egy fotós. Ö 11 vámkedvezménnyel behf az országba megvásárol1 apparátját. Köztudott, hö általunk használt instrumentu­mok csak a világ nyugati részé­ről, s kemény valutáért vásárol­hatók meg. Eltérően a többi mű­vészeti ágtól — és ez nem érték­ítélet, banem egyszerű tény, — ez a szakma igenis népgazda­sági értékeket, milliókat termel azokkal az eszközökkel, amit saját maga szerez be, a külföl­dön megkeresett pénzéért. A Pénzügyminisztérium azonban nem tartja arra érdemesnek, hogy vámkedvezményt adjon rá. Mert bezzeg mi mégsem vagyunk akkora művészek, mint mondjuk az a bizonyos fotós. Igazi magyar ellentmondás: az egyik kezüket kinyújtják felénk, a másikkal fi­tyiszt mutatnak. SOM LAJOS (Szenátor együttes): Nálunk nem sikerült azt meg­valósítani, amit a rock őshazájá­ban. Nincs annyi zenekar, hogy válogatni lehetne, amitől meg­pezsdülne a rockélet. A régi arcok tartják a frontot. Ez nyilvánvaló, hiszen egziszten­ciális, és egyéb problémák miatt részt akarnak kapni a piacból. Az újak, — ha csak nem vala­ki valakinek a valakije — nem tudják megoldani, hogy az élvo­A Fáraó, azelőtt Karthago nalba férkőzzenek. Persze, ez is kétoldalú dolog. Sok esetben csak a melldöngetés megy, és a pályá­zók 80—90 százaléka, — legalább­is az én mércém szerint — al­kalmatlan erre. Egyet kellene már végre megértenünk: a szán­dék nem egyenlő a tudással! G1DÖFALVY ATTILA ÉS KISS ZOLTÁN (volt Kar­thago, jelenleg Fáraó együttes): K. Z.: Semmi változást nem ér­zek ahhoz képest, mint amikor ’79-ben elkezdtük a Karthágó­val. Ugyanolyan anyagi áldozat­tal és munkával jár, amíg egy új csapat „beindul”. G. A.: Hiába értünk el nem­zetközi elismerést a Karthágó­val. ’85 augusztusától a Fáraó ér­dekében házalunk, megfelelő aj­tókon próbálunk bejutni, de rá kell jönnünk, hogy a létra leg­alsó fokáról indulunk. Demo-fel- vétel, kislemez, s még ezután sem biztos az önálló album. Nem akarok nagyképű lenni, de még a konkurenciától sem kell tarta­nunk. A kemény rock műfajá­ban nem tudok senkit említeni, akit le kellene sepernünk a színről. PATAKI ATTILA (Edda): Közérzetem jó, hiszen azt csi­nálhatom, amit szeretek, azzal ke­reshetem a kenyerem. S ez a ke­nyér vajas kenyér. Lila hajú punk már nem leszek. Addig csinálom, amíg ezt a stílust el tudom adni. A legnagyobb gond, amit az Edda érez, hogy nincs struktúrája pl. a lemezkészítés­nek. Addig, amíg bemegyek a lemezgyárba, és a hangmérnök, a zenei rendező semmivel nem tud többet, mint mondjuk 1981- ben — hiszen annyira leterhelt, hogy nincs is ideje továbbképez­ni magát, — ráadásul anyagilag sem érdekelt abban, hogy több lemezemet vegyék meg, nem vár­ható, hogy európai színvonalú felvételek készüljenek. Bcély Katalin Várják a medvét Alti kedveli a mese­• filmeket, az tudja, hogy Rumcájsz egy kedves, aranyos rabló. Aki ismerős a miskolci Csa- nyikban, s szétnézett már a vadasparkban, az tudja hogy a Királyasztalon ta­lálható egy Rumcájsz név­re keresztelt vendégfogadó. A névválasztás oka, s a név viselőjének eredendő foglalkozásából adódó sok következtetés nem érdekes. Ám, poénos történet az, hogy április elsején egy ismerős telefonon felhívta a tulajdonost, az Üveges házaspárt, hogy rablók jár­tak a kópé rablóról elke­resztelt büfében. Azt hit­ték, hogy áprilisi tréfa ... Ám a betörők nem voltak vicces emberek. Ami moz­dítható volt, elvitték, s alaposan benyakaltak az italkészletből. A nyomok szerint inkább amatőrök lehettek, hiszen először a faház falát próbálták meg­fúrni, aztán lyukat akar­tak égetni az oldalába. Vé­gül a tetőt bontották meg, azon át hatoltak be a fi­atal házaspár minden va­gyonát, reményét jelentő házba. A tettesek még nem kerültek kézre. Férj és feleség, alig túl a harmincon, a vendéglá­Bregyán Péter Trabanttal jár... Bregyán Péter jó # színész, sokat foglal­koztatott művész. Ko­rábban izgága alkatnak tartották, de Miskolchoz hű maradt. Hat éve él az Avas-alján, egy-egy év­adot lehúzott Kaposvárott, Kecskeméten és Pécsen. Véleménye szerint az ország legjobb színháza a miskol­ci. Ki érti ezt? Panaszkod­hatna, sírhatna, fölemle­gethetné az „önmegvalósí­tás” hiányát. Nyolc év a színpadon ,nem sok idő. Az örökkéva­lósághoz képest szinte semmi. Feltűnt nekem, hogy ez a 32 éves fiatal­ember politizál, s négy- szemközti beszélgetésébe is többször beleszövi a poli­tikumot, a politika szót. Más talán megmosolyogná ezért. Máshol és máskor. De itt nincsenek díszletek, nem segít a súgó, a rende­ző nem instruál, a publi­kum nem tapsol. Ha ilyen, hát ilyennek kell elfogadni, ö mondja, két kávé kö­zött, próba előtt, nem sok­kal a reggeli ébredés után a Miskolci Nemzeti Szín­ház klubjában. — A fene tudja, hogy miért van ez, de bennem mindig erős volt a kény­szer, hogy segítsek. Aki el­esik az utcán, vagy aki rosszul mond egy szót a próbán: utánanyúlok. Nem a „keresztapa” majdani el­lenszolgáltatást váró indu­lata, rafinériája tüzel. Ilyen vagyok, ilyennek szü­lettem, s mast már bátor­ság nélkül is vállalhatom fásra, a Csanyikra vok­solt. Pénzzé tették értékei­ket, s két évvel ezelőtt megnyitották a Rumeájszt. Ök állítják, hogy a forga­lom mérsékelt, a haszon szolid. Színes televíziójuk, képmagnójuk, telkük nincs, az öreg kocsira rengeteget kell költeni. Az asszony a főnök, ő a vendéglátós, Vi­lág életében az Alföídön élt, a hegyek közé vágyott, s így aztán nem tudott, ne­met mondani a miskolci kérőnek. A férfi eredeti foglalkozása rádió- és tele­vízió műszerész. JHogy más szakmára nyergeit át, an­nak szigorúan anyagi meg­fontolásai vannak. És per­sze. nem mellékes az sem, hogy villanyszerelőt, hűtő- gépszerelőt nem kell hív­ni, ha valamit javítani kell a Rumcájszban. Moziba ritkán járnak, te­levíziót alig néznek, talán háromszor voltak külföl­dön . .. Most nagyon vár­ják a medvét. A hírek sze­rint ugyanis mackókat is kap a vadaspark. Hogy mi köze a bundásoknak a vendéglátáshoz? Ez már szigorúan üzleti kérdés. A remélt látogatók ugyanis előre is. utána is isznak a medve bőrére ... B. I. magamat. Még a főiskolán lettem párttag, tíz éve en­nek, öt esztendeje vagyok KISZ-titkár, s pbben a funkciómban a tagság újó­lag megerősített... Én nem vagyok jó szervező. Nem tudom, s nem is aka­rom arra mozgósítani a csapatot, hogy mindenki ásóra, kapára kapjon, ha társadalmi munkát szer­veznek. Inkább a lélek ösz- szetartó fegyelme az, ami összehozza a csapatot. Sze­replünk, verset mondunk, ha kell. ingyen, de nekünk ne írják elő, hogy kubi­kosunk, vagy fát ültes­sünk, mert a mi időbeosz­tásunk, felkészültségünk, adottságunk nem igazodik a hivatali menetrendhez. Felesége színésznő, az Avason laknak. Egy vete­rán kölcsön-tévén nézik (ha nézik) a műsort, s a rokonoktól kapott Trabant jelenti az autót. Bregyán Péter korábban kosárlab­dázott és kerékpározott. Most nagyon hiányzik a szabad levegő. A város környékét jobban szereti, mint Miskolcot. Talán nem ront hírén, ha leírom, hogy imád főzni (vendéglátós családból származik), taka­rít. mosogat, ha kell. Nap­közben a lakást Zsömle, a spániel őrzi, de nagyon szeretnének gyereket is. (Megkérdeztem a feleséget. Fráter Katát is: ellenvéle­mény nem volt, csak némi aggodalom, egzisztenciális, anyagi és művészeti kér­désekben.) Mi az, ami összeköt és megőriz? Színész számára csak a színház az egyet­len lehetőség. Interjúala­nyom szerint ez a társulat azért jó. mert nem a más­ság miatt akart mást, ha­nem azért, mert a jelen­hez szeretne szólni. Bele­szólni! Ennél alább igazi teátrista nem adhatja ... Déryné szekérrel járt, ők Trabanttal vagy autóbusz- szal utaznak. A különbö­zőség — ebben az esetben — elhanyagolható. Nem a gyorsaság, nem a komfort a mérce... Használ-e, gyönyörködtet-e szórakoz­tat-e ott és akkor, amikor kell?! (brackó) Itt született, itt járt iskolába és most a városi KlSZ-bizott- ság titkára Lendvainé Szend- rei Ágnes. Fotó: Balogh Imre A gyermek nevelése, # a háziasszonyi teen­dők elvégzése miatt meglehetősen kevesen vál­lalhatnak olyan tisztséget, amelyre — édesanyja se­gítségével — Lendvainé Szendrei Ágnes négy évvel ezelőtt igent mondott. Az­óta látja el a Sárospataki Városi KISZ-bizottság tit­kári teendőit. — Á Comenius Tanító­képző Főiskola elvégzése után rövid ideig egy he­lyi óvodában, majd a vá­rosi KISZ-bizottságon dol­goztam, politikai munka­társként. Nem sokkal ké­sőbb már a moszkvai Kom- szomolon tanultam, ott is­merkedtem meg férjemmel is, aki a kiskunhalasiak „színeiben” végezte el a po­litikai iskolát. Az ismerke­désből csakhamar házasság lett. Fiúnk, Iván még Kis­kunhalason születeti, ám a kórházból egyenesen édes­anyámhoz, Sárospatakra jöttünk. A gyerek féléves sem volt, amikor éltem a lehetőséggel, kooptálással elfogadtam a titkári megbí­zatást, A mi családunkban a nagyi vonult gyesre. Sze­retek a fiatalokkal foglal­kozni, és erre, Sárospata­kon bőséggel van lehető­ségem. — Jelent-e valami sajá­tosságot a mozgalmi mun­kában a diákok nagy szá­ma? — A mi programjainkat, akcióterveinket mindenkor a diákság igényeivel, el­képzeléseivel összhangban kell megterveznünk, elfo­gadnunk. Legalábbis, ha azt akarjuk, hogy részvé­telük ne csupán a statisz­tikai adatoknak szóljon. Ez idáig, azt hiszem, sikerült ezt a harmóniát megterem­teni. Ilyenkor tavasszal # éled a természet. Ez­zel egyidejűleg elő­bújnak a motorosok és a kismotorosok. A mopedek tulajdonosai is most éle­deznek. Ám, január 1-től lakott területen kívül ne­kik is kötelező a bukósi­sak. Ezzel kapcsolatban me­rült fel bennem egypár, nem egészen tisztázott do­log. A kismotorok nép­szerűsége abban rejlik, hogy rövid távolságokra gyorsan és kényelmesen eljut vele a dolgozó nő, a bevásárló háziasszony a kirándulás­ra igyekvő diák. Márpedig ezeket a srácokat fenye­geti a legtöbb veszély. Mi­után ők használják legin­kább lakott területen mo­pedjüket, mely manapság olyan erős kismotor, amit egy kis ügyességgel át le­het alakítani gyors jármű­vé. mely akár 70 kilomé­teres sebességre is képes óránként. Lakott területen persze, sokkal nagyobb a forgalom, mint az ország­úton, nem beszélve az alat­tomos járdaszegélyekről. Nekik azonban nem köte­— A megye egyik leg­szebb városában a tradí­ciók is hatással bírnak az ifjúságmozgalmi munkára... — Valóban így van. A ta­nítóképző múltjának, törté­netének feldolgozására pél­dául rendszeres időközön­ként pályázatokat írunk ki. Ezek legsikeresebbjeinek színpadi feldolgozását be­mutatjuk az ősi diákváro­sok találkozóján, amelybe már hét város ifjúsága kap­csolódott be. Hasonló jel­legű az öreg várak ifjú városai elnevezésű sereg­szemle, amelynek megho­nosítása a kisvárdaiak ne­véhez fűződik. És vé­gül. Sárospatak neve el­választhatatlan a diákna­poktól, amelynek előkészí­tése, szervezése ugyancsak körültekintő munkát igé­nyel a helybeliektől, bele­értve természetesen a KISZ-es fiatalokat. Nem mindegy milyen élmények­kel, emlékekkel távoznak városunkból az ország tá­voli pontjairól érkezők. — A pataki diákok min­denkor szívesen emlegetik az itt töltött éveket, ami azt igazolja, kicsit össze­forrott sorsuk az itt éle emberekével. Milyen érde­me van ebben a város: KISZ-nek? — Nem lehet ezt az ér­demet kisajátítani. Emö- gött a helyi párt-, állam és társadalmi szervei együttes munkája van. fi fiatalok egyébként érzik tudják, hogy törődnek ve lük. Szép példái van­nak az egymásért érzet felelősségnek. Nemrégi ben egy tizennyolc éve: sárospataki fiút elütött i vonat. Műtétéhez, rokkant kocsijához sok pénzre vol szükség. Az egyik fiata javaslatára bevételes kon certet szerveztünk. Töbl százan segíthettek húsz fo rintjukkái ily módon asze rencsétlenül járt fiatalem bérén. Amikor a berhida földrengés volt, akkor a fő iskolai KISZ-esek kezde ményeztek gyűjtési akciót Kerámia nyakláncokat ké szítettek, amelyeket tíz fo rintért árultak. A bevétel több mint tízezer forinto eljuttatták a legfiatalab berhidai családnak. És h már a példáknál tartol nem hagyhatom ki a leg utóbbi akciónkat, az útte rő pihenőpark építésé melyre társadalmi munká ban vállalkoztak fiatalja ink. (monos) lező a fej védő. Mert net fontos éppen karambolozr „elég” egy nagyot esni < könnyen tragédiával vé| ződhet a dolog. A vári veszélyesebb! Ezzel szemben Sütő M; ri ángyom, aki megelé; szik egy Babetta kismoto ral, mely 35 km-es sebe ségnél többre nem képe és ő különben is Öreg, ezáltal már neki sem an; nyira sietős, körülbelül 1 tel száguldozik a szőlőheg re. Itt ugyan nincs járd: szegély, villamos, troli, t herautó, sőt, kemény as falt sem. tavaly ugyan ve még egy tehén, de már e adták, mert nem volt ki! zetődő a tartása. De ... n ki kötelező a bukósisa mert balszerencséjére, szőlője nem Miskolc fői cáján van. Szinte látom maga előtt: bő szoknyájában motorján, csomagtartóié erősítve egy kapa és e kanna ivóvíz, bukósisak alól kilátszik fejkendő; nek csücske. (Kusinszki) Miért- politizál? A színész hű marad Sisakos madonna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents