Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

1986. május 10., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Pazarlás és kényszerű takarékosság

Ä vízről — nyár előtt

Hírek a fonodából

Az Ózdi 1D2. Sz. Szakmunkásképző Intézet második évfolyamának 50 tagú csoportja tett tanulmányi látogatást a Miskolci Pamutfonodában. A jövő szakmunkásai, akik jórészt a Debreceni Ruhagyár ózdi telepének lesznek a dolgozói, sok kérdést tettek fel a gyárlátogatás alkalmával Juhász Ágnesnek; aki műszaki technikusként ismertette a vendégekkel a gépek működését, k

A Miskolci Pamutfonoda „Rózsa” szocialista brigádja a II. negyedévre KISZ kongresszusi munkaversenyt hirdetett a gyár brigádjai között. Versenypontok: a mennyiség és a minőség fokozása mellett anyag- és energiatakarékosság. Képünkön : Lászka Béláné fonónő, aki az l-es műszak KI5Z- titkára, munka közben. Fotó: Sz. Gy.

Pazarlás... és a legutolsó cseppeket beosztó takarékosság. Megyénkben ezzel a két véglettel jellemezhetjük az ivóvízfogyasztást. Vannak olyan lakótelepeink, ahol egyetlen ember 500 liter vizet is felhasznál naponta, de még mindig több mint 100 Borsod megyei községbe polietilén zacskókba csomagolva szállítják az egészséges ivóvizet. Csupán összehasonlításul: a Német Szövetségi Köztársaságban, Münchenben 225 liter egy ember napi, átlagos vízfelhasználása.

Ivóvizfogyasztói magatartásunk tehát elsősorban attól függ, hogy hol és milyen lakásban élünk, s milyen módon egyenlítjük ki a víz- fogyasztásért járó összeget. Az első pillanatban úgy tűnik, hogy a házgyári lakások átalánydíjat fizető bérlői, tulajdonosai élvezik a legkedvezőbb helyzetet. Am az ő kényelmük meglehetősen ingatag alapokon nyugszik. Igaz, közülük kerülnek ki a napi fél köbmétert fogyasztók, de tartós hiány, korlátozás esetén csak keserűen nézhetik a hörgő vízcsapokat, hiszen szomszédjukban, és a második, harmadik háztömbben ugyanolyan a helyzet.

MIÉRT JÖN A TISZA MISKOLCRA?

Nem kétséges, hogy mind a pazarlást, mind a hiányt meg kell szüntetni. Az egészséges ivóvíz nem luxus sem a falvakban, sem a városokban. Az Országos Vízügyi Hivatal, valamint megyénk vezetői a közelmúltban tartott tervegyeztető tárgyalásán egyforma hangsúllyal esett szó mind a kisebb, mind a nagyobb települések ivóvíz- és szennyvízgondjainak megoldásáról.

Eldöntött tény, hogy Miskolc biztonságos ellátását csak a bükki karsztforrások- ra nem lehet alapozni. A lillafüredi, a diósgyőri és a tapolcai kutakból napfényre törő víz minősége kitűnő, kezelést alig-alig igényel. De a források hozama szinte teljes mértékben függ az időjárástól, s így alapos ingadozást mutat. Nem beszélve róla, hogy Miskolc ivóvízigénye ötévenként 15-20 ezer köbméterrel emelkedik, s a jelenlegi tervidőszak végére tartósan elérheti a 140-150 ezer köbmétert. A vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek a tendenciát már évekkel ezelőtt felismerték, s a város egyre növekvő igényeinek kielégítésére kezdték meg a sajóládi vízmű építését. Ebből a vízműből várhatóan már ezen a nyáron további 20 ezer köbméter, tisztított és kezelt víz érkezik a város rendszerébe. A tervek szerint az évtized végére 50 ezer köbméter jó minőségű ivóvizet ad a sajóládi mű; s lehetőség nyílik a karsztforrások hozamának tartalékolására, arra, hogy azokból a csúcsfogyasztás idején érkezzen víz a város hálózatába.

Eldöntött tény az is, hogy távlatban a tiszai vízbázis fokozatos kiépítése oldhatja meg Miskolc ivóvízgondjait. Stéfán Márton, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság főmérnöke elmondotta, hogy az építkezéssel kapcsolatos kutatásokat még ebben a tervidőszakban elkezdik. A mai elképzelések szerint Tiszalúc és Tiszadob közelében, a folyó hullámterében kutak sorát mélyítik majd le. A tiszai vízbázis — teljes kiépülése esetén naponta 120 ezer köbméter, jó minőségű ivóvizet adhat majd. Erre alapozható a délborsodi regionális rendszer kiépítése is, sőt mintegy 15

ezer köbméternyi víz innen jut majd Egerbe és környékére.

EGY HÍJÁN 70 KÖZSÉG

Megyénk 132 községében nem megfelelő az ivóvíz minősége, több községben pedig egyenesen veszélyes az ott élők egészségére. Az elmúlt, a VI. ötéves terv során 42 borsodi községben létesült vízműtársulat, közülük 38 be is fejezte az építkezést. Ennek révén összesen 56 ezer ember jutott egészséges ivóvízhez, a víztermelő kapacitás napi 8000 köbméterrel bővült.

A VII. ötéves tervben Miskolc biztonságos ellátásának megteremtése mellett a közegészségügyileg veszélyeztetett települések ivóvízproblémáinak megoldása a legfontosabb tennivaló. A munkához szükséges anyagiak előteremtése ma és a későbbiekben is csak társulatok útján oldható meg. A közösségek pénzét viszonylag jelentős állami támogatás egészíti ki.

A tervek, elképzelések szerint megyénkben a tervidőszak végéig 69 községben szervezik meg a társulásokat. Ezek közül 50 társulás 1990-ig üzembe is helyezi a vízmüvet és a községi hálózatot. Harminc településen kút fúrásával, míg 10 községben forrás foglalásával jutnak majd hozzá az egészséges ivóvízhez. Az építkezések eredményeként megyénk lakói közül majdnem hétszázezren vezetékes ivóvizet használhatnak majd.

A fejlesztéssel, beruházásokkal párhuzamosan hatékony intézkedéseket sürgetnek a vízpazarlás csökkentésére. S most ne csak a lakásokban csöpögő csapokra gondoljanak olvasóink. Az egyéni takarékosság mellett korszerűsíteni kell az elavult miskolci hálózatot és műszakilag megalapozott modernizálási programot kell készíteni Mezőkövesd. Ózd, Sátoraljaújhely ivóvízrendszerére. E terveket szigorúan végre kell hajtani, mert ellenkező esetben a fejlesztésre költött összegek kidobott pénznek bizonyulhatnak.

Ml LESZ

A SZENNYVÍZZEL?

A szennyvízzel hamarosan több bajunk lesz, mint most az ivóvízzel. Ezt, a nem túlságosan biztató megállapítást már csak azért is le kellett írnunk, mert a szennyvízzel kapcsolatos gondokra ma még jóval kevesebb figyelem jut — különösen a lakosság körében. Persze ez természetes, hiszen az ivóvíz hiánya érzékelhető, míg a szennyvíztől — valahogyan — meg lehet szabadulni... Mindenesetre elgondolkoztató az adat, amely szerint a

VII. ötéves tervben csak 6 községben épülhet szennyvíztisztító mű, pontosabban fogalmazva, kezdődhet meg az építkezés, s ez is 400 millió forintba kerül.

Az viszont már biztató, hogy a miskolci szennyvíz- tisztító telep beruházásának egy részét az OVH „átvette”, azaz magára vállalja a költségek egy bizonyos részét. Miskolcon a tervek szerint mielőbb el kell érni a 90 százalékos csatornázási mutatót, s ezen belül megépítendő a Martintelep és Szirma csatornarendszere. A miskolci szennyvíztisztító (idestova már 15 éve épül) jelentőségét növeli, hogy oda csatlakozik majd 11 város- környéki község, közöttük Mályi és Nyékládháza csatornarendszere is.

Udvardy József

Az évtizedek alatt megcsontosodott válaszklisék kimenni látszanak a divatból. Nem baj, nem sajnálja senki sem. Az építőanyag-ellátás az utóbbi másfél-két esztendőben olyan metamorfózison esett át, amire még a legoptimistább építkezők sem számíthattak. A sorbaállás, az éppen nincs, az előjegyzés, a mit szólna valami máshoz, valami helyettesítő anyaghoz formulák fokozatosan kikopnak a mindennapi használatból.

Annak, hogy néhány éve még nagyon is divatban voltak, elsősorban az anyaghiány volt az oltanám kisebb mértékben bizonyára szerepe lehetett abban annak is, hogy jó néhányan igyekeztek tovább feszíteni a helyzetet nagyobb tételű felvásárlással, az árak szándékos felhajtásával.

Csakhogy az árak egyébként is emelkedtek, így valamivel kevesebben vállalkoznak a családi otthon alapjainak lerakásához, másrészt az építőanyag-ipar, a szerelvényipar ugyancsak rákapcsolt. tgy alakult ki a jelenlegi ellátottság, a viszonylagos árubőség.

Amikor a miskolci Sajó- parti Tüzép-telep vezetőjével, Kádár Lajossal a jelenlegi forgalomról, az ellátásról beszélgettünk, megjegyezte, hogy ebben a pillanatban

Nehézkesen döcögött a gazdaság szekere az elmúlt esztendőben. Az év eleijén a lovak közé csaptunk, három hónap alatt mégis keveset haladtunk előre. Vajon milyen okok miatt? — fordul meg az ember fejében. Ezzel a kérdéssel indult a beszélgetés a Budapesti Bútoripari Vállalat Encsi Bútorgyárában. Juhász Béla, a gyár főmérnöke a munka minőségét emelte ki:

— A piacra dolgozunk. S éppen emiatt minden gyár sikerét az határozza meg, hogy mennyire piacképes a terméke.

— A hangsúly tehát az eredményes gazdálkodáson van. Ezeket mi határozza meg?

— Nyilván egy sor, úgy mondanám, külső és belső tényező. A gyáraknak nem illik külső okokra hivatkozni, mert úgy festhet a dolog, mintha igyekeznének másra áthárítani a felelősséget. A gazdasági körülmények szigorodása miatt azonban nem sok értelme van az udvariaskodásnak, ugyanis a végelszámoláskor nem veszik figyelembe, hogy saját, vagy a partnervárialatok hibájából maradt el a nyereség.

— Encsen mennyire függnek másoktól? Lényegesen befolyásolhatják az eredményt a partnerek?

— Amennyiben jó a partnerkapcsolat, s itt a személyes kontaktust is fontosnak tartom, úgy mérsékelni lehet a külső okok miatti

csupán cserépre vesznek fel előjegyzést, a többi árukból pedig válogatni lehet. Ugyanakkor a két éve létező anyag- biztosítási szerződés iránt nem csökkent az érdeklődés, amit a vállalat igyekszik is ébren tartani. (A félreértéseket elkerülendő, nem anyaghiánnyal.) Azok, akik az idén január elseje és június 30-a között kötnek anyagbiztosítási szerződést, kötvényükkel részt vesznek a miskolci ipari vásáron sorra kerülő jutalomsorsoláson, ahol több tízezres jutalmak találnak majd gazdára.

A helyi vásár ideje azonban még messze van, és azokat a vevőket is ki kell szolgálni, akik megállapodás nélkül kopogtatnak naponta a telepen.

— Igyekszünk megfelelni a jelentkező igényeknek. Egy még távolabbi időpontról azonban hadd szóljak, ami az ellátás színvonalának javításában újabb fordulatot hozhat. Decemberben várható a telepen épülő Fészek Áruház műszaki átadása, ami egyúttal azt is jelenti számunkra, hogy teljes mértékben számíthatunk a már

gondokat. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a partnerünknek is van partnere, s őket is segítheti vagy akadályozhatja más cégek morális helyzete.

— Szövevényesnek tűnik a dolog, de az itteni gyárban is egyértelműen lemérhető, hogy milyen hatásuk lehet a termelésre a \külső okoknak.

— Ha a partnervállalattól nem kapunk időben információt a szállítmányok várható késéséről, akkor bizony a gyár belső technológiai folyamatát teljesen felboríthatja az ütemtelenség. Ilyenkor abba kell hagynunk az egyik termék gyártását, s kényszerből át kell térnünk egy másik gyártására. Ez zökkenőkkel, többletmunkával és pluszköltséggel jár. Később az elhalasztott munkát is el kell végezni, és a kényszerátá'llás miatt kiesett termelést is pótolni kell, amit csak szabadnapokon és túlműszakban lehet elvégeztetni a dolgozókkal. Ez újabb költséget jelent, nem beszélve a hullámzó teljesítményékről, amelyeknek morális hatásuk is van.

— Fel lehet oldani ezt a feszültséget?

— Az eredményesség érdekében fel kell oldanunk, de hogy ez mennyire sikerül, az függ a kollektíva morális erejétől is.

meglévő számítógép segítségére. Nemcsak a készletek pillanatnyi állásáról lesz állandó képünk, hanem a megrendelések, a kiszolgálás, az anyag- és áruutánpótlás is megváltozik, korszerűbb, gyorsabb lesz. A helyi CB- központon keresztüli fuvarrendelés (amire már várni sem kell) ugyancsak azt mutatja, a Tüzép hasonlóan az építőanyag-iparhoz, a vásárlói, építői igényekhez igyekszik igazítani tevékenységét.

A telep vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy a hosszúra nyúlt tél vége felé némi aggódással szemlélték a nehezen élénkülő forgalmat. Emiatt, mint ahogy más években is, a cementeladásra figyeltek. Mit mondhat a cement mindenkori értékesítése az építőanyag-eladóknak ? Nagyon is sokat! Azt, hogy jelenleg milyen a lakásépítési kedv. Ugyanis, aki erre határozza el magát, az alapokat készítendő, először cementet vásárol. Utána jöhet a többi építőanyag. Tehát, ha tavasszal nagy az érdeklődés a cement iránt, egész évre várható a nagyobb beszerzés a többi anyagból, téglából,

— Milyennek ítéli a gyárban a morális helyzetet?

— A gyár vezetésének kérését minden esetben becsületesen hajtotta végre a kollektíva, s képes volt alkalmazkodni a szállítási ütem- telenségből fakadó váratlan helyzetekhez is. Ha tehát ezt nézem, akkor mindenképpen dicsérni kell a munkásokat. Ha azonban személyenként, a saját munkájukkal szembeni igényesség felől közelítem meg a kérdést, akkor már kevésbé lehetünk elégedettek.

— iMire gondol?

— Az elmúlt évünk rendkívül nehéz volt, dolgozóink mégis teljesítették feladatukat. Az alkatrész- és alapanyaghiány okozta kieséseket csak egyféleképpen tudtuk ellensúlyozni, a dolgozók mozgósításával. Példamutatóan helytálltak. Ezért is érthetetlen számomra, hogy ez a dicsérendő hozzáállás miért nincs meg akkor, amikor külön-külön fognak hozzá a feladat végrehajtásához. Sokuk felületesen, igénytelenül, léi éktelenül dolgozott.

— Hiányzik az önbecsülés?

— Amikor egy szekrénysor összeáll, azon lemérhető a szakmai tudás, az önbecsülés, a lelkiismeretesség, a munka- és a technológiai fegyelem. Szakembereink tuszigetelőkből, burkolókból, szerelvényekből is.

A hazai kínálatot ebben az évben is jelentős importszállítmányokkal egészítik ki. A korábbi esztendőkben alig- alig lehetett találni tetőfedő anyagokat. Most a hazai cserépgyárak termékein kívül pala, külföldi cserép is van. Mint ahogy a burkolóanyagok választéka sem szűkül le az egyébként igen keresett, és szép hazai termékekre, jugoszláv és olasz import egészíti ki a készleteket. Nincs szükség már a tégla, falazóblokk utáni fáradságos beszerzésekre. A poroton, a sima tégla mellett megjelent a Mátra Gázbetongyár terméke is, de szovjet és jugoszláv falazóanyagok is beszerezhetők a telepeken.

— Ha elfogadhatjuk prognózisként a tavaszi cementvásárlások alakulását, akkor mondjuk el, milyen forgalom várható a többi építőanyagból ?

— A jelenleg is tartó élénkülés szerint a tavalyihoz hasonló az építési kedv a megyében — mondta a telepvezető. — A mostani készletek, az árubőség egyúttal azt is jelenti, hogy az építők kedvét nem rontják már a beszerzéssel járó gondok.

N. J.

dósával nincs baj, mégis sok a hiba, amit én a- tulajdonosi szemlélet hiányosságaira vezetek vissza. Nem szeretnék meggondolatlanul ítélkezni, de úgy látom, egyik gyenge láncszemünk a tulajdonosi szemlélet.

— Emlitsünk egy példát.

— Tavaly decemberben 60 garnitúra franciaágy szövetborítását nem a méretnek megfelelően szabták ki. A terméket külföldön nem lehetett eladni, ez már eleve veszteség, de még a hazai piacon is csak a bizományi áruházakon keresztül lehetett értékesíteni. Ez újabb veszteség, ami összesen 70 ezer forinttal csökkentette a gyár bevételét.

— Voltak ikövetkezményei ennek a drága „mellészabásnak”?

— Minden ilyen esetben felelősségre vonást kezdeményezünk. Lehetőleg „melegében”, különben a fegyelmezés elveszíti nevelő jellegét, és nem érjük el a kívánt hatást. A fegyelmezésen van még nekünk is javítanivalónk. A gyár vezetésének egyébként meggyőződése, hogy nem fegyelmezéssel 'lehet a legeredményesebben hatni a dolgozókra. Ideig-óráig lehet hatásos. Mi abban bízunk, hogy dolgozóink közül egyre többen közgazdasági szemmel, vagy úgy is fogalmazhatnék, praktikusan szemlélik a változásokat, és belátják: önként vállalt fegyelemmel úgy kell végezni a munkát, mintha saját maguknak csinálnák ... Fónagy István