Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-07 / 106. szám
1986. május 7., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Egy morgolódás margójára Megértés helyett levelezgetés Az elnök levelet ír, pedig ez most egyáltalán nincs ínyére, mert ezer más fontosabb dolga van, amelyik egyenként is sürgeti. Mégsem tehet másként, ezt a levelet meg kell írnia, mert a választ várják, mégpedig sürgősen. Magyarázatot kérnek és fenyegetőznek a legkülönbözőbb főhivatalok neveit emlegetve, illetve, mint újabban valahogy szokásba jött, a gazdasági rendészetet is megemlítik. Mi lenne hát az a főbenjáró, ami miatt most ebben a levélben a lakásszövetkezet elnökének „mosakodnia” kell? Ha a kemény hangú, felszólító módban fogalmazott levélnek hinni lehet, Miskolcon, a Vologda utca 6. számú ház lakói hátrányos megkülönböztetésük miatt háborognak.- Kérdik, miért kell nekik többet fizetniük, mint a hozzájuk közeli, ugyanolyan szövetkezeti ház lakóinak üzemeltetési díj címén? Hasonló felhördülés fogadta a szövetkezetnek azt az intézkedését is, amikor kiderült, három ház lakóinak úgynevezett egyszeri befizetés címén 700—$00 forint közötti összeget kellett soron kívül postára adni a szövetkezet címére, mintha elmaradásuk lett volna. Pedig hivatalosan nem volt. Fizették amit kellett és most mégis ezzel állt elő a szövetkezet. Ezzel szemben a nemrégiben megtartott küldöttgyűlésen minden határozatot egyetértésben elfogadtak — eltekintve persze néhány csípős, többnyire megalapozatlan megjegyzéstől. Krasznai József, a Herman Ottó Lakásszövetkezet elnöke félretolja a félbemaradt levelet és azt mondja: — Kezdettől úgy intézzük a szövetkezet ügyeit, ahogy azt a legigazságosabbnak tartja a tagság és a vezetőség. Mi csak olyan változtatásokat fogadhatunk el, amivel a tagságunk egyetért. Így többek között az előbb elmondottak is így kerülhettek sorra. Nálunk minden lakóépületnek külön számlája van, mivel a költségek is különbözőek, igazságtalan lenne, ha adott ház hanyagsága miatt mások is fizetni kényszerülnének. Van, ahol kisebb felújítási munkákat évekkel el lehet halasztani, mert a lakók vigyáznak a lépcsőházak állagára, festésére, másutt viszont menetrendszerűen és gyakran kell ezt elvégezni. A költségekben így húsz— harminc százalékos különbségek is adódnak. Na mármost, itt van ez a Vologda utcai ház, ahol több mint egy évtizedig kevesebbet fizettek a lakók az üzemelésre, mint a példának citált házak lakói. Persze a hiány csak halmozódott, gyűlt, mostanra pedig már halaszthatatlanná lett a beavatkozás. Ez történt, amivel a lakók képviselői egyet is értettek, mert annyira logikus, világos volt mindez előttük is. Azt is meg lehet ugyanakkor érteni, hogy ha valahol emelkedik a fizetnivaló, arra az emberek sokkal jobban odafigyelnek, mint bármikor máskor, a családi kassza forintjait egyre nehezebb jól beosztani. Talán tanulság lehet a jövőre, hogy a lakók véleménye bármilyen fontos, ekkora lemaradást nem engedhetnek meg maguknak, illetve a tagságnak. Időben kell még tudatni, hogy hol tartanak, hogy a későbbi, immár kényszerű „beavatkozás” ne legyen fájdalmas. — A Vologda utca 6. szám alatt lakók évekig nem járultak hozzá az emeléshez, amit a többiek viszont elfogadtak. No persze, ők sem örömmel, csupán megértették, hogy nincs mit tenni, ha a különböző szolgáltatások, közműdíjak is emelkedtek. A demokratizmus fejlődésével úgy érzem, a kollektív felelősségnek is fejlődnie kell. A szomszédos épületek lakói tíz év leforgása alatt nem kevesebb, mint 3072 forinttal fizettek be többet, mint az emlegetett házban lakók. Ezt kell most levélben megmagyarázni, megértetni. Elképzelhető persze, hogy a legjobb szándék ellenére sem sikerül, akkor viszont a levélben felemlegetett citálások következnek. Jóllehet akkor sem jutunk előbbre. Sajnos ennek ellenére végig kell csinálnunk. Közben ugyanakkor nagy értékű felújítások, karbantartások sorát végzi, végezteti a szövetkezet, éppen a lakóközösség érdekében. Az elvégzett munkát, a mind nagyobb értékű anyagot azonban csak abból lehet kifizetni, amivel a szövetkezet rendelkezik. Mennyit tesz ki az a pénz, amivel nem rendelkeznek, ám jog szerint megilletné a szövetkezetét, csupán mint hátralékot tartják jelenleg számon? — Kétszázezer forint fölött van ez az összeg, ami a lakók számához viszonyítva jobb az országos átlagnál. De mint ahogy az átlagok magukban hordozzák a szélsőségeket is, számon tartunk olyan családot, amelynek egyedül 31 ezer forint hátraléka van. — Megoldás? — Megoldás nincs. Legalábbis egyelőre, de bízunk benne, hogy előbb-utóbb csak azok lakhatnak összkomfortos otthonokban, akik annak a költségeit vállalják is. A mi lakásszövetkezetünkben olyanok ezek az összegek, amit a kisebb keresetűek is könnyen megfizethetnek. Nagy József „Családunk a lakótelepünkért” •Ezzel az elnevezéssel országos felhívást intéz a miskolci 13. Számú Általános Iskola Széchenyi István Úttörőcsapatának harmadik osztályos, Herman Ottó raja a lakótelepek szépítésére. Lakótelepeink sivárak, kevés a fa, a bokor a házak közötti betonrengetegben. Ezért is kérik a gyerekek, csatlakozzanak a családok a faültetési és környezetvédelmi akcióhoz. Minden család — ahol iskolás gyermek van — ültessen egy fát és azt védje, ápolja, gondozza. A tanulók egyúttal kérik a Miskolci Kertészeti Vállalat és a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dolgozóinak segítőkész támogatását a várost szépítő, fásító akcióhoz. Ma, a kora esti órák- • ban ünnepségre gyűlnek össze a novajid- rányi emberek a művelődési otthonban. Nem akármilyen ünnepség lesz ez: a szónokok a község lakóinak köszönik meg áldozatvállalásukat, segítőkészségüket, a községért végzett társadalmi munkájukat. A lakók pedig, a köszöntöttek, bizonyára kissé zavartan hallgatják majd mindezt, mert talán arra gondolnak, hogy hiszen saját maguk részére, saját falujuk gyarapítására tették, amit tettek, ezért meg miért jár köszönet? Föltehetően ez a novaj- idrány.iak gondolatmenete, mert különben miképpen is lehetett volna olybá építeni ezt a falut, hogy abba mostanára — miként Jáno- sik László tanácselnök fogalmaz — a bölcsődésék- től kezdve a legöregebbekig mindenkiről tudnak intézményesen is gondoskodni, mindenki otthon érezheti magát. Van a faluban bölcsőde, óvoda, öregek napközi otthona és persze, boltok, posta. Most már új — hamarosan munkába állítható — orvosi rendelő, ezenkívül parkok, virágosítás. Nem csupán a tavalyi év munkájának eredménye mindez, és igen so'k pénznek, értéknek a kifejezője amiről szó van. Pedig tudvalevő, hogy pénz a korábbi években igencsak kevéske jutott a faluknak, most sem igen több, mégis évről évre sikeredett valamivel többé tenni a községet, az itt élők társadalmi munkájával. Például 1983-ban 4 millió 700 ezer forint értékű munkát végeztek el ily módon a helybeliek! De talán jobban érzékelteti a teljesítményt, ha azt közöljük, hogy akkor egy lakóra 3228 forint értékű munkavégzés jutott! Oklevelet kapott ezért Novaj- idrány, a megyei társadalmi munkaversenyben elért negyedik helyezésért. Nagy eredmény volt 1984-ben a négy, úgynevezett célcsoportos lakás megépítése. Mind a négyet fiatal pedagógus kapta meg. Nyilvánvaló szándékaként a tanerő megszilárdításának, megfelelő kialakításának. A falut járva, erre-arra nézelődve könnyű tapasztalni a rendezettséget, tisztaságot. Sokan mondják: köze van ehhez a nagy vend ég járásnak, az áthaladó sokadalomnak is, hiszen a hármas úton jön- nek-mennek, köztük kül- országbeliiek is, nem vetne ránk jó fényt kidőlt-bedőlt kerítéseknek, kopott tűzfalaknak a látványa. Bizonyára ennek is köze van a rendhez, de nyilvánvalóan mélyebbről kell gyökerezRészlet a község parkjából Novajidrány egyik új létesítménye, a posta Az új orvosi rendelőt hamarosan átadják. Elkészültét ugyancsak segítette társadalmi munka. A község mellett lévő forráskút környékét a falu lakói igazi pihenővé építik ki társadalmi munkában. nie. Munkaszeretetből, igényességből, mely ezt a falut is jellemzi. Apró jel: házak udvarán, kertjeiben láthatók például szépen kialakított pihenők, rönkpadokból, asztalokból az árnyékos fák alatt. Szinte csábít odatelepedésre, beszélgetésre, szalonnacsurdí- tásra, szolid borozgatásra.' Munka után persze. A munkából pedig itt továbbra is bőséggel vállal részt mindenki. Mi a módszer? Mivel lehet leginkább célt érni? Íme: tanácstagok, tanácsi tisztségviselők, pártaktívák, népfrontosok nekiindulnak és bekopogtatnak a családokhoz. Mindenkivel személyesen beszélgetnek! Tehát még egyszer: személyesen! Arról a feladatról, tennivalóról, ami a legfontosabb lenne a falunak, amivel nagyjából mindenki egyetért. Fontos az is, hogy legalább két héttel korábban tudja mindenki a munkavégzés idejét, helyét. És még valami: a terület kellő mód előkészített legyen. Valóban alkalmas a munkára. Sokat segít a tsz, az erdőgazdaság helyi részlege is. Fuvarral, gépekkel. Szükség is van az erők összefogására, alapos szervezésére, hiszen a székhelyközség Novajidrány nagy gonddal ügyel a társközségre, Garadnára is, nehogy ott valami elmaradás legyen, nehogy szó érhesse a ház elejét. A székhelyközség tanácsház elejét. De térjünk vissza a mai ünnephez. A novajidrá- nyiak tavaly folytatták a korábbi gyakorlatot, sok mindent vállalva, cselekedve a községért. Az utasok bizonyára örömmel tapasztalják. hogy a falu közelében levő, tiszta vizű forrásnál asztalok, szalonnasütő, padok várják a pihenőket. Nincs még teljesen készen a pihenőhely, de máris látszik a munka eredménye. Ezt is a községbeliek tették köszönöm- re. A nagy munka pedig a vízvezeték építése. Meg persze, az új orvosi rendelőé. Mindent egybevetve: tavaly a falu lakói 10 millió 345 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek átlagban, fejenként 6943 forint értéket teljesítve! Víz még nem folyik ugyan a csapokból, de hamarosan itt lesz ennek is az ideje. (Garadnán is, a jövő év elején.) A tervek között van a két község közötti kerékpárút, valamint Novajidrányban tornaterem megépítése. A mai ünnepségen pedig — melyhez az egyházak is hozzásegítették a községbelieket társadalmi munkára való buzdítással — az elmúlt évi teljesítményért átveszik a Hazafias Népfront Országos Tanácsának nemzeti zászlaját. Magas rang, magas kitüntetés ez, mely csak kevés településre jut. Az egymillió forint jutalommal együtt, aminek elköltése miatt a községben nyilván senkinek sem fáj a feje. El tudják költeni. Priska Tibor
