Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-06 / 105. szám

1986. május 6., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A fóliasátorban három • méter magasságig ágaskodnak a paradi­csomfák. A földtől néhány centiméterre diónyi, zöld bo­gyók sűrűsödnek tömött für­tökben, imitt-amott már ök- lömnyi méretek is gömbö­lyűdnek. de azok színe is messze áll még a paradicso­mi vágyaktól. Kint megered az eső, feltámad a szél és nyakunkba hull a fóliára ta­padt milliónyi páracsepp zi­vatara. Lábunk alatt vastag műanyag cső leheli a friss levegőt. Az elejébe kapasz­kodó kompresszor néhány napja még a meleget hajtot­ta a növényekre. Ezt a me­leget egy kimustrált, átalakí­tott mozdony katlanjában élesztette naponta többször is újjá Mikita István. — Mit szólt, amikor hírül vette a Skála paradicsom­akcióját? — kérdeztem a Hernádnémetiben tizenegye­dik esztendeje paradicsom­termesztéssel foglalkozó fér­fitól. — Először csak hűledez­tem. Nem magamra gondol­tam, hanem az alföldi kis­termelőkre, akik ötször na­gyobb területen gazdálkod­nak, mint én ... Bár úgy lá­tom, hogy nem ez az akció fonnyasztja le a termelői kedvet, pedig ettől is féltek sokan. Egy kisebb sátor alatt mű­anyag tejfölös, joghurtos po­harakban sorakoznak a pa­lánták. Erősek, egészségesek, akár lehetne ültetni őket a hideg fólia alá. — Tavaly már januárban tudtam, hogy melyik palán­táért ki fog jönni, kinek ■adom majd el. Most meg, láthatja — mutat körbe a vevőkre váró növényekre —, nem tudom, mikorra fogy el a készlet. Tehát a terme­lői kedv már a Skála csa­tája. előtt visszaesett. Fel­bomlott a szakcsoportunk is, olyan ember is abbahagyta a paradicsomot, aki csak ta­valy ölte bele a sok pénzt a földbe, a sátrakba, beren­dezésekbe. Sokan azt hitték, hogy ebből pillanatok alatt meggazdagodhatnak, millio­mosokká válhatnak, aztán jöttek a hideg téli éjszakák, éjfél előtt kétszer, éjfél után, hajnalig háromszor kijönni a kazánhoz, a sátrakba, el­lenőrizni a csöveket, a hő­mérsékletet ... nem, ez nem a könnyű haszon lesőinek való. — Végül is nem mondta meg, mit szólt a 99 forintos paradicsomhoz. Miközben szemről-szemre vizsgálgatja a bogyókat, uj- jai között mórzsoIgát néhány levelet és úgy hárítja el a cigarettát, hogy abból érzem, szeretné, ha én sem gyújta­nék rá a sátorban. Kis mér­legelés után kertelés nélkül kivágja: — Nem tartom igazságos­nak. — A vásárlóknak más vé­leményük volt. — Nyilvánvaló. Csakhogy j a Skála csak Budapesten I terített a portugál paradi­csomból. de nem vagyok biz­tos benne, hogy még a szi­gorú felügyelet ellenére sem került olyan ládába a Skála­paradicsom, amire már 200— 250 forintot írtak ki. Az biz­tos, hogy magyar para­dicsom nem állt a piaco­kon ... de láthatott kétszá­zas árcédulákat. Tehát, ezt is kijátszották... és közben a vidékiek meg dühöngtek, mert oda már nem ér el a Skála keze. Tehát, megint csak néhány ezer pesti em­ber járt jól. Időközben elcsendesedik a tavaszi zápor, kibukkan a nap is a felhők mögül, fél­beszakad a beszélgetésünk. Siet a sátrak végébe, kinyit­ni az ajtókat, kitárni min­den nyílást, hogy minél több levegő ömölhessen a növényekre. Tudom róla, hogy tizen­egy évvel ezelőtt néhány kapával, gereblyével, kan­nával és a sátrakba állított kályhákkal vágott neki a nagy kalandnak. Fiatal fele­sége gumicsizmásán szidta, hogy mire adta a fejét, a lassan csordogáló bevételek­ből csak ritkán jutott új ru­hára. új cipőre, hamarabb búgott fel a motoros kapa a sátor alatt, mint a színes televízió a szobában, és nem sajnálta az időt az utazás­ra, ha egy új fajtáról hal­lott, vagy amikor az áfész tanfolyamra ajánlotta a Ker­tészeti Egyetemre. — Ha szólt, arról beszélt, hogy a motoros kapa után motoros permetezőt vásá­rol. aztán hozta a csöveket, végigásta az ágyásokat, a gyökerekhez vezette a fűtést, mérte az olajat, pakolta a szenet, a hajnaljöttét sem vette észre — emlékezik a felesége. — Nagyon nagy ki­tartásra volt szükségem ne­kem is ... ha ezt kibírtuk, bármi jöhet — mosolyog megbocsátóan férjére és el­búcsúzik. mert beteglátoga­tásra indul a legkisebb gyer­mekükkel együtt. A pedánsan tiszta, három­szobás ház nappalijában in­vitál asztalhoz. Hátam mö­gött a falon a színes pla­kátról is vérpiros paradi­csomok reklámozzák ma­gukat a Sluis & Groot hol­land cég színeiben. — Tudtam, hogy nem ra­bolhatom ki a fóliát, a föl­det. Nem sajnáltam a pénzt a gépekre, a jobb magokra, mert megbízható termelő akartam maradni. Közben meg mindennek rohamosan növekedett az ára. Valami­kor még 98 forintért vehet­tem egy 6 méteres, 3/4-es csövet, ma legalább a há­romszorosáért kapnám meg... és ugyanezt mondhatom el a termeléshez szükséges va­lamennyi beruházási költség­ről. Vagyis: nem tartom soknak áprilisban a 200 fo­rintos paradicsomárat. Eb­ben az országban nem lehet olcsóbban előállítani. Egyéb­ként meg eljön még a június vége július eleje, amikorra kifogynak a fóliák alól a pa­radicsomok, de a szántóföl­diek még nem érnek be. Akkor indítson majd újra akciót a Skála, de ne né­hány vagonnal, hanem hosz- szú-hosszú szerelvényekkel. Olyan hiány lesz itt, hogy megeszik majd a zöld para­dicsomot is. — A drága paradicsomon nyilván a kereskedők is nyertek és nyernek. De mennyi a termelő haszna? — igyekszem megállítani jóslását. — Én egy átlagos szak­munkás bérének a duplá­ját keresem, ez a jövedel­mem. de nekem ötszörös a rizikóm, és háromszoros az erőfeszítésem. Mindezeken túl, mint láthatja a jöve­delmem jelentős részét fej­lesztésre fordítom. Az egyik szomszédom a bocsi sör­gyárban dolgozik. Belépett a gmk-ba is. azzal együtt meg­van neki a havi 15 ezer fo­rintja ... és nyugodtan al­szik. Amikor elindul reggel, tudja, mit, miért, mennyiért dolgozik aznap. Velem sok­szor megtörtént, hogy né­hány láda paradicsommal jártam a boltokat, hogy ve­gyék át tőlem ... időnként még számla nélkül is... mert ilyen is előfordul, ha azt akarom, hogy piacon maradjak. A legfurcsább az, hogy itt, a falunkban egyet­len termelőtől sem vett át paradicsomot annak az áfész- nek a boltja, amivel szerző­désünk volt... de ők is né­zik a fővárosból sugárzott tévéműsort... Nem tudom eldönteti, hogy csupán a vihart kavart ak­cióval nem képes megbékél­ni, vagy alapjában véve fél­ti a termelés lehetőségeit. Hajlok arra, hogy sokkal jobban aggódik a tizenegy év eredményeiért, a portá­ján rendben tartott felsze­reléseiért, a pénzben szinte meghatározhatatlan munká­jáért. — A korrupciót, a nye­részkedést magam is elíté­lem. Én soha nem jártam a Bosnyák téri piacon, nem is­merem a sokat emlegetett maffiát. Azt sem mondom, hogy ne egyen paradicsomot márciusban, áprilisban, aki meg tudja fizetni. De nincs az a magyar termelő, aki­nek jövedelmezővé válik a munkája, ha ilyenkor 99 fo­rintról indítja az árat. Te­hát a Skála akcióját, egy időleges, ideiglenes hiány­pótlásnak, és nem árhábo­rúnak tekintem. Búcsúzáskor ismét végig­nézzük a sátrakat. Alkonyo- dik, hűvösödik a levegő, a nyílásokat ismét kisebbre zárja. Ellenőrzi a biztonsági riasztót, ami a hálószobájá­ban cseng és villog, ha a rendszerben lecsökken a hő­mérséklet és kikészíti más­napra a növényvédő szere­ket. — Tizenegy év után sem merem azt mondani, hogy mindent tudok a paradi­csomról, pedig forogtam a legkülönbözőbb kutatók, ne- mesítők, termelők között és róttam a sorokat oda-vissza ezerszer, tízezerszer a sát­raim alatt. Ha valóban nem érné meg termelni, majd ül­tetek krizantémot és halot­tak napján álmodozom a Paradicsomról. Szendrci Lőrinc A vásárló ezt látja ... Laczó J. felv. Az a bizonyos Mikor Zborai Gábor ta­nácselnök meghallja, miről kívánok vele beszélgetni, el­mosolyodik. De mosolya mögött kényszeredettséget, elégedetlenséget vélek felfe­dezni. Később kitudódik: tényleg elégedetlenségről van szó. Miért? Kiderül az aláb­biakból. — Mióta vezették be To­kajban a meghosszabbított ügyfélfogadást? — Az elmúlt év augusztu­sától. A három ügyfélfoga­dási napból a szerdáin — ezt a megyei tanács jelölte ki — 19 óráig állunk a la­kosok rendelkezésére. A má­sik két napon, hétfőn és pénteken munkaidőben. — A tanács apparátusából hány dolgozót érint a szer­dai plusz munkaidő? — Mindenkit. Vagyis a tizenöt dolgozónkból — eb­ben benne van a vb-titkár is és jómagam is — egyik héten heten, másik héten nyolcán fogadják az ügyfe­leket. Illetve fogadnák ... — Hogyhogy? — ... ha lenne. Ugyanis nincs. Az eltelt időben — bár statisztikát nem veze­tünk arról, hogy hányán ke­resnek fel minket — na­gyon kevesen jöttek ügyeiket intézni hozzánk a munkaidő utáni órákban. Ügy is mond­hatom: az érdeklődés nul­la... , — Mikor jönnek? — Délelőtt, munkaidőben. Akkor maximális a ki­használtság. A munkahe­lyekről elkéredzkednek arra az egy-két órára. Ezek sze­rint el is engedik őket De nézze! Ez egy kisváros. Itt a személyes kapcsolatok mások, mint a nagyobb vá­rosokban. Itt szinte minden­ki ismer mindenkit. Így az­tán gyakorta előfordul, hogy például engem, de más ta­nácsi dolgozót is a lakásán keresnek meg. Persze ilyen­kor is segítünk. Továbbá a kijelölt ügyfélfogadási napo­kon kívül más napon is ké­rik dolgaik elintézését. — Felvetődik itt az a probléma, hogy vajon nem szerepel-e az érdektelenség, a kihasználatlanság okaként a meghosszabbított félfoga­dásnál az. hogy ekkor ér­demben nem tudják elintéz­ni ügyes-bajos dolgaikat az emberek. Nem kell-e más­nap ugyanabban az ügyben még egyszer felkeresni a ta­nácsot ... — Erről szó sincs. Ekkor ugyanúgy érdemben tudunk intézkedni, mint délelőtt. Hiszen — mint már emlí­tettem — dolgozóink össz- létszámának fele fogad ilyen­kor. Ez azt is jelenti, hogy minden csoport képviselteti magát. — Akkor mégis, mi a vé­leménye: miért nem hasz­nálják ki a lakosok ezt a le­hetőséget? — Ez összetett probléma. Véleményem szerint itt első helyre kell tenni a szemlé­letváltozást. Ugye, ismeri a japán példát... — Ki ne ismerné Ma­gyarországon ... — Szóval, ott a munkaidő, a munkahely szent. Ott biz­tos nem munkaidőben men­nek az emberek egyéni problémáikat elintézni. Ná­lunk ez másként van. De számos egyéb kérdés is elő­kerül e probléma boncolga­tásánál. Példának okáért a munkahelyeken a jó munka- szervezés, a folyamatos anyagellátás, stb., stb. Na, mármost. Ha a dolgozó a munkahelyén kényszerszü­netet tart, akkor ugye, a fő­nöke elengedi... Vagy a személyes példamutatást is idesorolom: „ha neki lehet, nekem miért ne?” problé­makört. — Ha már így belemele­gedtünk a témába, hadd kérdezzem meg: a vállalat- vezetőktől bizonyára kapott valami olyasféle informáci­ót, ami jelzi esetleg azt, hogy az így kiesett munka­idő mit jelent, mennyi vesz­teséget ... — Nézze, a vállalatok ve­zetői nem nagyon érzékelik ezt a problémát. Városunk­ban többnyire jól prosperáló üzemek találhatók. Valahogy úgy tapasztalom: nem hi­ányzik náluk ez a kieső munkaidő. Jóllehet, azt hogy mennyi óra esik ki a dolgo­zók munkaidő alatti ügyin­tézése miatt — hozzák a statisztikákban, de csak úgy mellékesen... — Visszatérve a meghosz- szabbított ügyintézéshez, s még mindig az érdektelen­ség okait kutatva: az nem játszik itt szerepet, hogy nem volt megfelelő ennek a hirdetése, propagálása? — Aligha. Hangos híradón többször hirdettük, vala­mint az üzemekhez, vállala­tokhoz felhívásokat, tájé­koztatókat küldtünk ki. — Végül úgy tűnik, mint­ha ez a — tulajdonképpen jó — elképzelés kudarcot vallott volna itt Tokajban, ön hogyan látja: milyen gyakorlati lépésekkel lehet­ne az eredeti célt elérni? — Tokajban is — mint más helyen — csütörtökön van a bevásárlónap. Talán ha mi is áttennénk a meg­hosszabbított ügyfélfogadást erre a napra .. . Lehet, hogy akkor többen jönnének hoz­zánk is. Aztán nem ártana a koordinálás más intézmé­nyekkel. Gondolok itt példá­ul a szolgáltatásokra is. Mert őszintén szólva nem ér­tük el azt, amit pedig ettől a plusz szolgáltatásunktól vártunk ... Mészáros István Az alkatrészellátás javításáért Wartburg-tanácskozás Sárospatakon Hazánkban jelenleg mint­egy 1.4 millió személygépko­csi közlekedik. A járműállo­mány összetételét tekintve ennek 14 százaléka — csak­nem 200 ezer autó — Wart­burg típusú. E márka javí­tásához szükséges alkatrész­mennyiség beszerzése az Autótechnika Vállalat fel­adata. A vállalat vezetése május 5. és 9. között Wart- burg-alkatrész tanácskozást rendez Sárospatakon, éppen azért, hogy az elvár-ásóknak minél jobban megfelelhes­sen. Vannak már hagyományai az ilyen megbeszéléseknek, hiszen egy évvel ezelőtt jól sikerült összejövetelt ren­deztek, akkor a Trabant gépkocsik üzemeltetéséről és alkatrészellátásáról. A teg­nap kezdődött tanácskozá­son részt vesznek az NDK kereskedelmi képvise­let, a Wartburg autógyár, az együttműködő vállalatok és belföldi partnerek képvi­selői. A hivatalos megnyitó­ra ma délelőtt kerül sor, majd a magyar üzemelteté­si, alkatrészellátási tapasz­talatokról számolnak be a plenáris ülés résztvevőinek. A következő napok prog­ramjában az NDK partne­rek, valamint a gyár szak­embereinek előadásai, is­mertetései, javaslatai szere­pelnek. Találkoznak a Wart- burg-tulajdonosokkal is. A tanácskozáson szó esik majd a Wartburg gépkocsik típus­váltásáról, valamint a négy­ütemű motorra történő átál­lás feladatairól. P. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents