Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
1986. május 31., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Bezárta kapuit a tavaszi BNV Tervek egy budapesti világkiállításról A kohászati kiállítók közül az ózdiak termékei mind a szakemberek, mind a nagyközönség körében (elkeltették az érdeklődést. Fotó: Balogh I. Egyiptomban találtak piacot Tondora Ferenc (balra) Gérik Gyula kollégájával együtt nyomáspróbát végez egy munkahengeren Pénteken már nem nyitotta ki kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár. A beruházási javak idei kiállítását 350 ezer érdeklődő kereste fel, többségükben a különböző szakmák képviselői. Gyorsmérleget kértünk néhány borsodi kiállító vállalat képviselőjétől. Nyolcszáz üzleti partnerrel tárgyaltak a Borsodi Vegyi Kombinát vezetői, kereskedői. A jó marketingmunka eredményeként több jelentős üzletben sikerült megállapodást kötni. Például, megegyeztek egy jugoszláv céggel, hogy a szerződésben fogA határ most csendes. Pihennek a talaj-előkészítő, vegyszerező és vetőgépek. A gépudvaron a szerelők a kaszákat, Hamster kocsikat javítják. Mintegy jelezve: a mezőgazdasági gazdálkodás első félideje lezajlott, ami hátra van — az ápolás szükségszerű munkáin túl —, a betakarítás. És természetesen most lehet felmérni, hogy a munkákat milyen minőségben sikerült elvégezni, s mi az, ami várható? Dienes Jenő. a krasznok- vajdai Bástya Termelőszövetkezet elnökhelyettese nem elégedett, viszont nem is panaszkodik: — Sikerült kihasználnunk a jó időt, s minden növényünket optimális időben elvetettük. Jól indult tehát a tavasz, de idekeveredett egy viharfelhő, ami alaposan megostorozta záporával a határt. Mindössze húsz milliméter esett, de olyan intenzitással, hogy az elvetett magok nagy részét lemosta a domboldalakról a völgybe. De elkeseredni így sem kell. a közepes termés lehetősége benne maradt talajainkban. A többi egy kedvezőbb időjáráson múlik. — A cserebogárról állítólag újabban nem szólnak nóták Krasznokvajdán? — A szilvásunkat sajnos alaposan megrágta. A kipermetezett védőszerek nem bizonyultak elég hatékonynak. A kánt még nehéz felmérni, de a becslések alapján jó terméssel már aligha számolhatunk. Évekkel ezelőtt a szövetkezet újonnan választott vezetősége nagy fába vágta a fejszéjét. A leromlott, gazdaságtalannak bizonyuló gyümölcsöst motorfűrészek helyett metszőollókkal akarták megmenteni. Nem volt köny- nyű feladat, s a kívülállók nem is nagyon bíztak a sikerben. A szilvából akkoriban óriási túltermelés mutatkozott, volt év, amikor kifejezetten nevetséges áron lehetett csak eladni. A külpiac nem kímélte meg az allalt kötelezettségen felül 6 ezer tonna ammonszulfátot szállítanak még az idén. Ugyancsak jugoszláv megrendelő igényére végzik el a VCM polimerizációját, amivel az ehhez rendelkezésre álló berendezések teljes kapacitását köti le a BVK. A kazincbarcikai vállalat a TESCO-val közösen külkereskedelmi társaságot alapított, aminek a szellemi tőkés export növelése a célja. Újdonságnak számít még, hogy a BVK a vásár ideje alatt kötött egy 800 millió forintos hitelszerződést, a City Bankkal. má.t sem. Egymás után érkeztek vissza a határról a feladott szállítmányok, az átvevők különböző minőségi kifogásokkal élve, kizárták a gyümölcsöt az exportból. Természetesen ez nem egyedi eset volt, legtöbb almaültetvénnyel rendelkező gazdaságunk hasonló cipőben járt és jár. De a vezetők itt megtalálták a lehető legszerencsésebb megoldást. — Elnökünk bátran lépett. Felrúgta a hagyományokat, nem ragaszkodott a hagyományos vevőkörhöz, teljesen új piacot keresett. Kihasználta, hogy közvetlen a határ mellett fekszünk, s Csehszlovákiában megtalálta azt a lehetőséget, hogy gyümölcsünk jó minőségét kellőképpen megfizessék — Ezek szerint az üzlet. . . Az elnökhelyettes nem hagyta befejezni a mondatot, gyorsan félbeszakított. — Megalapozhatja fejlődésünket. Nem az idei termés, mert a becslések alapján 1300 tonna almától, a kétszáz tonna szilvától többre nem számíthatunk. Azzal, hogy nyolc forint körüli átlagárral adhatjuk el almatermésünket, sikerült elérnünk: még kedvezőtlen évben is hárommillió forint feletti nyereséget mutathatunk fel az ágazatban. Természetes, hogy felbuzdultunk, és többet szeretnénk ... A középtávú tervek alapján száz hektár szilva, s ötven hektár alma telepítése szerepel a szövetkezet terveiben. Hogy sok ez vagy kevés, azt talán abból lehet eldönteni, hogy megyénk mezőgazdasági üzemeinek elképzelésében az államilag gyengén támogatott telepítés sehol nem szerepel. Nem kevés kockázatot vállal az üzem, még akkor is, ha termékeire már előre vevőt talált! — Már csak azért is, mert vertikumban akarnánk megvalósítani az almatermesztést. Vagyis nemcsak magunkra gondolunk. Sajnos, a leszüretelt alma egyharmada Az Északmagyarországi Vegyiművek négy új növényvédő szerrel és öt új műanyag termékkel mutatkozott be. Ez utóbbiak közül az izofen hőszigetelő lemez Vásári díjban részesült. Ez az új, könnyen kezelhető, gyorsan beépíthető anyag minden tekintetben megfelel a legfrissebb szigorú hőtechnikai előírásoknak. Hamarosan vásárolható a Tüzép-te- lepeken is. A December 4. Drótművek szokatlanul erős érdeklődés kereszttüzében állt. Svéd, olasz, francia kereskedők adták egymásnak a kilincset, s a drótgyáriak biztosak lehetnek benne, hogy export árualapjukat több irányban tudják értékesíteni. A hazai vásárlók közül bányászati vállalatok mutattak nagy érdeklődést a drótgyár új terméke, a bányabiztosító rács iránt. A tavaszi BNV utolsó napján szenzáció számba menő hír terjedt el. Szakemberek és a sajtó képviselői beszélték, hogy Budapest világkiállítás rendezésére készül. Kőrösvölgyi László, a HUNGEXPO vezérigazgatója egy nyilatkozatában óvatosan bár, de nem cáfolta a híreket. Mint mondta, megfelelő nemzetközi fórumokon Magyarországot bejegyezték az 1995-ben esedékes világ- kiállítás megrendezőjének. Már 1981 óta készen vannak az erre vonatkozó tervek, ám döntésről még nem lehet beszélni. — kedvezőtlen időjárású években talán hatvan százaléka is — ipari alma minőségű, amit nemcsak külföldön, hanem belföldön is nehéz eladni. Ennek kilogrammját szerencsés esetben három forint ötven fillérért vásárolják meg. Nos, mi kitaláltunk egv olyan megoldást, ami hat-hét forintos átlagárait biztosít, vagyis a leggyengébb minőségű termés is gazdaságosan értékesíthető lenne. De ehhez építeni kellene egy léüzemet, amely fel tudná dolgozni, elsősorban tőkés exportra, ezt, a hulladékgyümölcsöt. Helyűnk lenne rá, az egykori MGF (lucernaliszt-' szárító üzemben), de a mintegy hatvanmillió forintos beruházási költséget önerőből nem tudjuk előteremteni. Éppen ezért megpályáztuk a megyei tanács keretéből ezt a lehetőséget, s ha a kért támogatást megkapjuk, azonnal megkezdjük terveink megvalósítását. Ami nemcsak a mi szövetkezetünknek kedvez, hanem a környék gyümölcsültetvényekkel rendelkező gazdaságainak is. Hiszen az ipari almát sem Fulókércs. sem Fancsal, sem a Szikszói Állami Gazdaság nem tudja ráfizetés nélkül eladni. — A szilvatelepítést más tényezők indokolnák. Jelenleg óriási kereslet mutatkozik iránta, elsősorban élelmiszeripari üzemek részéről, így a gyümölcs ára is magas. Ráadásul ez a száz hektár szilvás alig köt le munkaerőt, hiszen a szüretet rázógéppel oldanánk meg. A gazdaságosság így tovább javulna, pedig ennek a csonthéjas gyümölcsnek a termelési költségei jóval kedvezőbbek az alma termesztésénél. Ha ezeknek az elképzeléseknek a végére pontot tehetnénk, itt északon is kialakulhatna egy igazi gyümölcstermesztési központ, amely hozzájárulna a környék népességmegtartó ereiének növeléséhez. — kármán — Újsághír: „Eredményes marketing-tevékenység alapján a miskolci Mezőgép Vállalat, a Mogürt Külkereskedelmi Vállalattal (Egyiptom részére) egymillió dollár értékű szerződést kötött gépjárműalkatrészek és főegységek szállítására. A realizált szerződéssel a Mezőgép éves exporttervét feltöltötte rendelésállománnyal, és jelentős túlteljesítéssel számol. Az alkatrészek és főegységek szállítását a vállalat már az első fél évben megkezdi.” A címben megfogalmazott tény tehát nem egyszerű közhely, hanem mind jelképesen, mind valóságosan, igaz. Oj utakat, lehetőségeket keresett a miskolci vállalat azt követően, hogy nem kicsi megrázkódtatás árán kivált belőle a legeredményesebb, legszervezettebb egysége, a zsolcai üzem. vállalva az önállóság valameny- nyi áldását és gondját. Még nem ért meg teljesen annak az ideje, hogy ennek az osztódásnak valamennyi elemét korrekten fel lehessen mérni, de az első jelek azt mutatták, hogy Miskolcon és Zsolcán nem úgy folytatódott a gazdálkodás üteme, mint korábban. Éppen ezért keresték az új utakat a törzsgyárban és meg is találták, mégpedig elég nehéz terepen: a sivatagban. És ez nem csupán jelkép, hanem kézzelfogható valóság is, hiszen a referencia-gépeket a piramisok árnyékában és a Szuezi-csatorna partján próbálták ki a túrkevei Áfit Vállalattal kooperáló miskolciak. De ne vágjunk a dolgok elébe! — Mi előzte meg ezt az üzletet? — kérdeztük Szűcs István műszaki igazgatóhelyettestől. — Vállalatunk alapvetően háttéripari termelésre rendezkedett be. A gépgyártó cégeknek szállítottunk alkatrészeket. részegységeket, majd eljutottunk a komplett gépgyártás közelébe is, de ez a termelésünknek csupán tíz százalékát tette ki. 1983-tól kezdődően erőteljes fejlesztésbe kezdtünk, műszakilag bonyolultabb alkatrészeket tudtunk előállítani, már nemcsak a mezőgazdasági gépgyártást, hanem az általános gépipart is ki tudtuk szolgálni, ám ennek ellenére 1985-ben rendelésellátási problémák jelentkeztek. Váltanunk kellett. — Ez hogyan sikerült, mire alapozták a váltás lehetőségét? — Mivel vállalatunk eléggé sokféle terméket állít elő, koncentráltuk a szellemi tőkénket. Gyártunk hidraulikus munkahengereket a mezőgazdasági gépiparnak, de újabban a bányászat számára is. ugyancsak mi készítjük a hidraulikus adaptereket az emelő járművekhez. Ennek olyan sikere volt a piacon, hogy ma már egy gyáregységünk csak ezt készíti. Mi elégítjük ki a teljes hazai igényt a motorok víz- és olajhűtőrendszeréből és a hőcserélőkből. A Rába- gyártmányokon túl a külföldről behozott gépekhez is mi adjuk a csereelemeket, amivel jelentős importot takaríthat meg a népgazdaság. Sátoraljaújhelyen készülnek a járművekbe szerelt laprugók és vállalatunk profiljába tartozik a nehéz munkagépekhez való lánctalDak gyártása is. De beszélhetünk a műtrágya manipulátor komplex gépi rendszeréről, az önjáró felszedő rakodóról, a hozzá kapcsolódó zártcsöves szállítórendszerről és természetesen a hagyományos termékekről: az ekevasakról, tárcsákról, kombinátorokról, boronákról. Meg kell még említenem az NSZK-beli Hunger-céggel kötött szerződésünket, aminek alapján a munkahengergyár.tásban alakítottunk ki együttműködést. Ez másfél millió NSZK márka exportot jelent. Miként a népgazdaságban mindenhol nálunk is fontos szemponttá vált, hogy a tőkés piacon növeljük az exportot. Így jutottunk el — kétéves előkészítő tárgyalás után — az egyiptomi piacra. Hogy ez az üzlet számokkal kifejezve mit is jelent, az könnyen felmérhető. A Mezőgép évi produkciójának 5—6 százaléka került közvetlenül tőkés piacra, ami most háromszorosára emelkedett. Ehhez természetesen számos új elképzelést, módszert, követelményt kellett bevezetni. Első lépésként teljesen elkülönítették a tőkésexporttermelést az egyéb gyártási folyamatoktól, az ellenőrzés, az elszámoltatás megszigorodott, naprakészen követik a folyamatokat. A minőségi követelmények és a határidők rendkívül szorosak, kényszerítőek. önkéntelenül is adódik a kérdés: — Át lehet-e ültetni az exportpiac diktálta módszereket, stílust a hazai megrendelőkhöz menő gyártmányok gyártására? — Nemhogy át lehet, hanem át. is kell menteni — válaszolja határozottan az igazgatóhelyettes. — Igaz, hogy ezzel az üzlettel nagy rizikót vállaltunk, de meg kellett tenni ezt a lépést. Érezhetően növekedett a termelés dinamikája, csökkent a selejt, erősebb a munkafegyelem, érezhető a vállalaton belüli verseny erősödése is. — A mezőgazdasági üzemek gyakran panaszkodnak, hogy igen szétnyílt az agrárolló. rendkívül költséges a gépesítés. Ezen a téren mit tud ígérni a Mezőgép? — Ehhez a kérdéshez is van köze az exporttevékenységnek, hiszen határozott elképzelésünk, hogy olyan védett technikát alakítsunk ki, amivel jelentősen megnő a termelékenységünk, és ennek következtében leverhetjük a mezőgazdasági gépek árát is ... akár a Skála a paradicsomét... Azt nyugodtan kijelentem, és majd számon is lehet kérni tőlem, hogy a mi vállalatunk nem fogja emelni a mező- gazdasági pótalkatrészek árát. Ilyen hatása is lehet tehát egy jó üzletnek, egy tőkés megrendelésnek. Reméljük, valóban beválthatják ígéretüket a Mezőgép-esek. De visszatérve az egyiptomi utakra, felkerestük Tondora Ferencet és Nezáczky Lászlót. akik kétszer is jártak a sivatagi országban a referencia-gépek szerelésénél. — Eleinte nehéz volt..., meg kellett szokni a hőséget, az ottani klímát, de aztán, ha kellett késő estig is dolgoztunk — mondta Tondora Ferenc. — A munkastílus, a szokások, eltérnek a miénktől, de akadtak egyiptomi kollégák, akikkel könnyen legyűrtük a nyelvi nehézségeket, mert a munka során megértettük egymást. — Fantasztikus volt, amikor háromheti munka után meglódult a gép — emlékezett vissza Nezáczky László. — Valóságos ünneplést rendeztek az egyiptomiak a gyár udvarán, és azt sem tartottuk furcsának, hogy Állatihoz imádkoztak ... Ügy becsülték a munkánkat, hogy még a magánéletükbe is bevontak, meghívtak egyszer egy esküvőre ..., fantasztikus élményekkel tértünk haza.,. Az egyiptomi fél egyéves szerződést kötött a Mezőgéppel, de kilátásba helyezte, hogy meghosszabbítja további két esztendővel, ha ugyanazt a minőséget produkálják a magyarok, amivel nem kis sikert arattak a sivatagi utakon. Szendrei Lőrinc Fotó: Balogh Imre Sz. L. Léüzem a Csereháton
