Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-28 / 124. szám
1986. május 28., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 nyék, piai a KlSZ-kongresszusról Ahogyan az ifjúsági mozgalom jövőjéért aggódók, jobbításáért felelősséget érzők legtöbbje, így szőkébb pátriánk küldöttei is nagy várakozással tekintettek a KfSZ-kongresszus elé. Sikerül-e olyan programot megfogalmazni és elfogadtatni, amelynek megvalósítására egyaránt kész a diák, az egyetemiista, a munkás, az alkalmazott és az értelmiségi? Az országos tanácskozás személyes tapasztalatairól váltottunk szót megyénk néhány küldöttével: ELTÉRŐ MEGÍTÉLÉS — A plenáris ülés második napján kaptam szót — mondja Vajnorák Zsuzsa, a megyei Köjál ellenőre —, a fiatalok gondolkodását befolyásoló tényezőkről, az érdekképviseleti és -védelmi tevékenységről mondtam el a magam, és az általam képviseltek véleményét. Hangsúlyoztam az alapvető gazdasági, politikai reform szükségességét, ugyanis ez teremthet szilárd bázist és perspektívát a fiataloknak. Ma mindez talán még utópiának tűnik, noha a tennivaló elodázása egyre inkább érleli a fiatalság helyzetében a válságot. A legfontosabb olyan apró, praktikus lépéseket tenni már most, amelyek a helyzet romlását megakadályozzák. Bőséges lehetőség van rá az ifjúságpolitikában és az ifjúsági szervezetekben. Elmondtam azt is, előfordul olykor, hogy eltérően ítélik meg az egy-két diplomával rendelkező harmincéves fiatalt, amikor munkájáról és KlSZ-tagsá- gáról van szó. Ha dolgoznia kell, nagykorú, amikor a vezetésből akar részesedni, akkor kiskorúnak tekintik őket. Ezt az ellentmondást mielőbb fel kell oldani. Végezetül az országgyűlési és a tanácstagi választásokon elszalasztott lehetőségeket említettem. E mulasztás eredménye, hogy miközben a nyolcvanas választásokon 12,5 százalék volt, 1985-ben 5,7 százalék lett a harminc év alatti képviselők aránya. A kora délutáni óráktól késő estig megtartott értelmiségi szekcióülés szünetében a megyei úttörőelnökkel, Veres Margittal, az úttörő- és KlSZitagság közti átmenet nehézségeiről beszélgettünk : — A KISZ-es munkaformák merőben eltérnek az úttörőkétől, amelyben játékos formában jutnak el a tanulók a közéletiség felismeréséig és vállalásáig. A KISZ-ben már felnőttként kezelik a tagokat. Az átmenet könnyítését szolgálná, ha az ifjúsági szervezet jobban építene az előzményekre, hiszen a gyermek- és a felnőttkor között most jószerivel szakadék van. Ezzel magyarázható az a bizonyos törés, amelynek szenvedője a nyolcadikból kikerült diák, a középiskolák első osztályaiban. Ez lesz a közelgő országos úttörővezetői konferencia egyik központi témája is. Talán sikerül elfogadható megoldást, módszert találni. A tanácskozás vége felé a művelődési ház aulája, ahol a szünetekben frissítő várta a küldötteket, egyre csendesebb lett. A borsodiak értékeltek, bíráltak, avagy éppen dicsérték a hozzászólásokat. A megyei kórház fiatal orvosa, dr. Szabó László szerint: — Nagy eredmény, hogy a rétegpoli'tika előtérbe került és külön szekcióban foglalkozhatott ki-ki sajátos gondjaival. Így például az értelmiségiek. Ám ebben a szekcióban a kívánatosnál kevesebbet beszéltek a mozgalmi dolgokról, és az értelmiségi fiatalok tanácsának jövőbeni teendőiről. A legtöbben saját területük gondjain keresztül közelítették meg azokat a vitás kérdéseket, amelyekre választ vár az értelmiség. A plenáris ülésen már jobban előtérbe kerültek az általános KISZ-es problémák. Olyan benyomásokkal megyek haza, hogy a mindennapi munkában nem a határozatokra kell várni, hanem nekünk, a közvetlen környezetben kell sokkal változatosabban, hatékonyabban munkálkodni, feladatokat meghatározni és azokat persze megoldani. BIZAKODÓBB LETT A HANGULAT A színhely a fővárosban a Dózsa György úton, a dísztribün lépcsője. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Háza, ahol most hosszabb szünet van — lévén, hogy a szavazatokat számlálják — mindössze 2—3 percre van. A maratoni értekezés rövidke pihenőjét tölti itt Szász Klára, a Sajószentpéteri Üveggyár laboránsa, Loson- czyné Müller Katalin, a tokaji általános iskola és Sztankóné Sándor Ibolya, az edelényi 2. Sz. Általános Iskola pedagógusa. — Jó néhány hozzászólásra még sokáig emlékezni fogok — mondja Klári. — Leginkább azokra, amelyek nem voltak „habosítva", agyonfésülve, a lényegről szóltak. És mert volt ilyen, az örvendetes. Hiszen azt jelenti, a résztvevők valóban átérezték küldetésük felelősségét. A magam részéről azonban többet szerettem volna hallani arról, miként vonják be másutt a munkás- fiatalokat a közművelődésbe, a politikai munkába, és egyáltalán milyen módszerekkel lehet még eredményesebben irányítani a munkás-közművelődést. — Én is keveslem a pedagógusok mozgalmi munkáját taglaló részt — folytatja Ibolya. — A szekcióülésen igazán lett volna alkalom ennek bővebb kifejtésére. Szívesen hallottam volna az új oktatási törvényről. Ezért is sajnálom, hogy az általános iskolai pedagógusokat nem hívták meg arra a miniszteri beszélgetésre, amelyen a felsőbb évfolyamokon oktató kollégáink találkoztak Köpeczi Bélával. — Nekem tetszett az a lelkesedés, az aktivitás, amely jellemezte a kongresszust — somázza véleményét Müller Kati. — A hangulat bizakodóbb lett, s ha ezt a lelkesedést a kilenc- száz-valamennyi küldött át tudja adni az otthoniaknak, akkor már eleve nyert ügyünk van. EGYSÉGES AKARATTAL Hazafelé közeledvén, Kiss Árpádon, az ÉÁÉV KISZ- bizottsága titkárán is látszott már a fáradtság. A fiatalember frappáns közbeszólásai megritkultak. Árpád húsz éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban : — A nyolcvanas évek elején nem figyeltünk igazán a fiatalokra, a mozgalom nem tudta valóban aktivizálni őket. Ezt felismerve született meg valójában a tizenéves program, a tanulóifjúság a figyelem középpontjába került. Ez a korosztály jártasabb, felkészültebb, bátrabban nyilatkozik, de őszintén szólva egyfajta felelőtlenség is érezhető megnyilvánulásukban. Szavaik nem minden esetben átgondoltak. A forradalmiságot, a tenni akarást nem szabad összekeverni a kapkodással. Jónak tartom, hogy a kongresszus hitet tett a megújulás, a politikai jelleg megerősítése mellett. Hiányolom azonban a megújulás hogyanját és mikéntjét. Ügy tűnik, ezt majd helyben keil megtennünk. Ehhez szükséges a káderállomány áttekintése, a vezetők helyes kiválasztása, hiszen nem közömbös, hogy személyét elfogadja-e a közösség. Számomra megtiszteltetés, hogy részt vehettem a kongresz- szuson, amelyen a kormány- és a pártvezetés a legfelsőbb szinten képviseltette magát. Ez azt jelenti, figyelnek ránk. Azt is megfigyeltem, egységes a megújítást szorgalmazó akarat. A feszített munkaprogram és tempó ellenére ezen a két napon a fiatalok nem az órát nézték, hanem vitatkoztak. Attól azonban félek, nehogy túl sokat vállaljon magára megint a KISZ. Az világos, érdemes azokért a célokért küzdeni, amelyekhez nevét adja, de vigyázni kell, hogy erőnket ne aprózzuk fel. Bányászváltás volt a KISZ KB-tagok körében. Pásztor Lászlót, a Mákvölgyi Bányaüzem KISZ-bizottsági titkárát még a X. kongresszuson választották meg. Mostantól Bombicz János, a Borsodi Szénbányák Vállalat KISZ- bizottsági titkára képviseli majd az északi szénmedence bányász fiataljait. — Az ember életében öt év hosszú időnek tűnik, nekem gyorsan eltelt. A KB- tagság alatt megtanultam nagyban gondolkodni. A fontos döntések, információk első kézből juthattak el az általam képviseltekhez — mondotta László —, amelyeket ügyesen hasznosítottak. — Igyekszem az elődeimhez hasonlóképpen megfelelni — veszi át a szót János —, most talán egy kicsit izgalmasabb lesz, sok hatás éri a mozgalmat. Próbálkozunk, lépni szeretnénk. Nehezebb, de egyben üdvösebb feladat vár ránk, mert nem mindegy, hogy milyen irányban haladnak ezek a lépések. SZÁNDÉK, TETT, MOZGÁSTÉR Az egykori munkatársak, az ifjúságmozgalmi munkálkodás során szerzett számtalan ismerős kézszorításai, üdvözlései kereszttüzében kicsit nehéz volt Fejti György- gyel, az MSZMP KB tagjával, a Borsod Megyei Párt- bizottság első titkárával beszélgetésre alkalmas helyet és időt találni. — Az elhangzottak alapján mi a véleménye az ifjúság sokat hangoztatott megújulási törekvéséről? Szinkronban van-e az elhatározás, a szándék és az erő? — Nincs más választás, mint ezt a szinkront megteremteni. Bnélkül biztató jövőről nem szólhatunk. A szándékot most már valóban a tettnek kell felváltania. Gyakran hallani arról, nincs ehhez elég mozgástér. Meg kell teremteni. Olyan körülmények nincsenek, amelyek ezt a folyamatot gátolnák. — Mivel magyarázható jó néhány fiatal kiábrándultsága? — Lelassultak a társadalmi változások, amelyek még akkor is kellemetlenségekkel járnak, ha ismerjük az okait. Értékzavarok is keletkeztek. Több a bizonytalanságunk és szilárd kapaszkodó nélkül nehéz az előrehaladás. A fiatalok egzisztenciája úgyszólván kialakulatlan, akkumulációs szakaszban van, és ez kihat a mozgalomra. A ma fiatalja többet tud, tájékozottabb, nyitottabb, ugyanakkor igénye is nagyobb lett, ám nem rendelkezik azokkal a tapasztalatokkal, amelyekkel a tíz-tizenöt évvel ezelőttiek. — Mennyiben felelős ezért a társadalom? — Felelőssége abban van, hogy sok helyen a fiatalok nem kapnak olyan szerepet, ami megilleti őket, és amelyet valóban megkaphatnának. A párt ifjúságpolitikája azonban biztosíték arra, hogy a jövőben ez változni fog. — A KISZ az elmúlt években számos kádert nevelt ki. Ügy látja, így lesz ez a jövőben is? — Véleményem szerint, igen. Csakhogy ehhez vezetésre alkalmas fiatalokra van szükség. A hangsúlyt azonban nem a kiválasztásra, hanem a kiválasztódásra kell helyezni. Ebből a szempontból a lehetőségek sorát nyitja meg a pályázati rendszer, a meghatározott időre szóló megbízatás, az új típusú választások. A KISZ megújulása nem vonatkoztatható el a politikai intézményrendszer változásaitól. A KISZ- nek mindenkor avantgarde irányba kell hatni, a változások kísérletezésében kell részt vállalnia. — Hangulatában és törekvésében hogyan értékeli a kongresszust? — Józannak, realistának, optimistának, bizonyos mértékben konstruktívnak. Féltem, hogy ez utóbbiból hiányosság lesz. A tapasztalatok kedvezőek. Életszerű, természetes volt a hozzászólások többsége. Különösen jól szerepeltek a fiatalasszonyok. Ügy tűnik, a nőpolitikának érik a gyümölcse. Bízom benne, hogy ez vár az ifjúságpolitikára is. Monos Márta Június 7-től Kovács András-filmsorozat a tévében Űj rendezői sorozatot tűz műsorra a televízió: június 7-től, szombatonként Kovács András alkotásai jelennek meg a képernyőn. A magyar filmművészet egyik legmarkánsabb egyéniségének pályáját 11 nagy- íi'lmje idézi fel. Elsőként az 1964-ben készült Nehéz embereket, a hazai filmművészet új hullámának nyitányát is jelentő dokumenta- rista filmjét láthatja a közönség. Ezt a változó falu világát felelevenítő Isten őszi csillaga című alkotás követi, majd a Cseres Tibor regénye alapján készült Hideg napok kerül műsorra. A hatvanas évek második felének politikai-szellemi légkörét, az akkori értelmiség problémáit feldolgozó Falak után sugározzák az ugyancsak társadalmi témájú Stafétát, majd a Thurzó Gábor regénye nyomán készült Bekötött szemmel című filmdrámát. Az utolsó másfél évtized termését a Labirintus, a Ménesgazda, az Októberi vasárnap és az Ideiglenes paradicsom képviseli; a sort a Vörös grófnő zárja Két új áruház Sátoraljaújhelyen Két áruház építését tervezik a jelenlegi tervidőszakban Sátoraljaújhelyen: egy 2000 négyzetméter alap- területű műszaki áruházat a Dózsa György utca elején és egy 356 négyzetméter alap- területű ABC-áruházat a Vasvári utcában. Mindkettőt közös beruházásban valósítja meg a városi tanács, s az áruházak átadására a jövő év második felében kerül sor. A Budapesti Bútoripari Vállalati Encsi Bútorgyárában készülő ebédlőszekrényt amerikai megrendelésre gyártják. Fojtán László felvétele Hogyan kell hatost dobni? A novajidrányi hármas szerencse . Hogyan lehet egymás után háromszor hatost dobni a kockával? E játékban jártas olvasóinknak bizonyára nem okoz nehézséget a felelet. Elég a kockának a hatossal átellenes oldalát ónnal, vagy más fémmel megsúlyozni, mert így ha pörgetjük a pohárban ezt az ősrégi játékeszközt, az ügyes trükk eredményeként általában a kívánt összeget dobhatjuk. Igen ám, de mi van akkor, ha a leggondosabb vizsgálat is ártatlannak találja ebben a szerencsesorozatban a kockát? Vadász István a bajsza alatt csendesen mosolyog Egy pillanatig nem sértődött meg erre a fura kockahasonlatra, sőt... — Nagyon úgy tűnik, hogy háromszor dobtunk hatost. Igaz, minket nem a hazar- dírozás vezetett, de tény, minden lépésünket a szerencse kísérte. Ezek után illik elárulni, hogy miről is van szó. A termelés alacsony szintje, s bizonyos állategészségügyi problémák miatt a Novaj- idrányi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben ki kellett cserélni a szakosított szarvasmarhatelep egész állományát. Ezt a lépést húzták-halasztották, s nem véletlenül. Egy tenyészállat 30—40 ezer forintot ért akkoriban, de a kimagasló tejtermelő képességükért még többet is elkértek. Kétszázhetven állatot kellett volna kiselejtezniük. És ebben még nem voltak benne a növendékállatok, amelyeket szintén felkínáltak eladásra, ha már a teljes állománycserét tűzték ki célul. Óriási kockázatot vállaltak. Ezeket az állatokat nem tenyészanyagként, hanem áron alul vágóként ajánlhatták csak fel a vásárlóknak; vagyis olyan anyagi áldozatot kellett vállalniuk, amely már-már meghaladta a szövetkezet erejét. Akkor mégis miért beszélnek szerencséről? — Talán azért, mert addig húztuk-halasztottuk a döntés végrehajtását, amíg meg nem szűnt a tejprémium. Ezt az állami ösztönzést a tejtermelés fokozására adta az állam, s mi ezt kihasználva több millió forintos ráadásjövedelemhez juthattunk. Amikor úgy határoztunk. hogy meglovagoljuk ezt a lehetőséget, a megye egyik legrosszabb telepe volt a miénk.. Szakszerű munkával, megfelelő takarmányozással sikerült a te- henenkénti tejtermelést fokoznunk. Eljutottunk arra a szintre, ahonnan éppen állományunk gyengesége miatt nem tudtunk volna előre lépni. Erre fel pont abban az évben szüntették meg ezt az állami ösztönzőt, s hoztak helyette újat, amelv megint nekünk kedvezett. — Ezt lehet hívni a második jó dobásnak? — Végül is igen. Hat forinttal adtak többet egy kilogramm húsért, s akkor, amikor lényegében csak vágóállatunk volt. Olyan többletjövedelemhez jutottunk, amelyre az eredeti tervekben nem számoltunk. Így már nem fenyegetett az a veszély, hogy a teljes állománycsere meghaladja anyagi erőnket. Ez a hat forint nem tűnik soknak, de egy tehén ötszáz kilogramm, s így bizony már nem is kevés az a hat forint. Egyszóval a véletlenek ilyen sorozatának köszönhettük, hogy amíg más gazdaságban 10—15 millió forintba került a régi ál-- latok leselejtezése, az újak beszerzése, mi megúsztuk ennek az összegnek töredékével. Viszont az is igaz, hogy nem a legjobb állományt vásároltuk meg, hanem mindenhonnan, különböző háztájikból, kistermelők istállóiból kerültek telepünkre. — Tehát két jól sikerült dobás után szükségszerűen bekövetkezett a rossz harmadik? Hiszen a hústermelésre kapott állami támogatás megszűnt! Az elnöki — Most dobtunk igazán hatost! Azért, mert az ösztönzők ma már megint a tejtermelést támogatják. A jelenlegi alacsony szint, ami az állománycsere velejárója, így remélhetően megint nem okoz ráfizetést, pénzügyi veszteséget. A jelenlegi kettőezer-ötszáz literes tehenenként! tejtermelés ugyanis elfogadhatatlan. De sajnos, mint mondottam, vegyes, heterogén az állományunk, a tejirányú, vörösfríz fajtával történő keresztezés pedig évek múlva jelent majd hasznot, amikor a mostani borjak már fejhetők lesznek. Vagyis, megint hozzájutottunk ahhoz, ami az állattenyésztő embernek egyáltalán nem mindegy, a türelmes munka lehetőségéhez, hiszen a szabályozó- rendszer kiegyenlíti pénzügyi veszteségeinket. Az elhangzottak, leírtak alapján sokan kijelenthetnék; ennek a szövetkezetnek tényleg nagy szerencséje van, hiszen nem a munkából, hanem okos la- vírozásból tartja fenn ágazatát. Ez látszat. A valóság viszont egészen más. Nagyon tudatosan valósítják meg itt saját programjukat. Csak példaként; a jelenlegi állomány keresztezésénél már eleve számításba vették. hogy a külpiac, s így a szabályozórendszer is változhat. Javítják ugyan a tehenek tejtermelő képességét, de nem alakítják át vörösfrízzé az állományt. Meghagyják a lehetőségét annak, ha ismét fellendül az érdeklődés a marhahús iránt, akkor a magyartarka vonal érvényesüljön, amely húsformája miatt kedvelt. —kármán—
