Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

1986. május 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Városi bajnokságtól az NB l-ig „A becsvágy repített bennünket” Útkeresés - örömökkel és gondokkal sport Érdekes mérkőzések az NB ll-ben Fő a kanizsaiak feje Vasárnap délután a 34. fordulót rendezik meg a labdarúgás második vonalá­ban. A KVS'E hazai környe­zetben fogadja a Nagykani­zsát, a DVTK pedig 'Hódme­zővásárhelyen kísérli meg a pontszerzést. 'Legutóbb a barcikaiak nem keltettek rossz benyo­mást Vácott, megérdemel­ten szereztek egy pontot. Babusra ismét számíthat Kaszás Gábor vezető edző, de Csipke játéka továbbra is kérdéses. A sárga-kékek háza táján még mindig be­szédtéma a szegediek elleni hazai találkozó. Hadd je­gyezzük meg: kár a múlton elmélkedni, változtatni azon nem lehetséges, s egyébként sem azon az összecsapáson dőlt el a barcikaiak sorsa. Egy dolog elgondolkoztató: miért van az, hogy a vegyé­szek a „nagycsapatok” ellen képesek felszívni magukat, a többiekkel szemben viszont... A diósgyőriek berkeiben jó a hangulat, hiszen kevesen gondolták, hogy a csapat ké­pes lesz 0-2-ről fordítani a keszthelyiekkel szemben. A gond talán úgy jelentkezik: vajon mi lett volna, ha az idősebbek nem lépnek pá­lyára? Nos, vasárnap Hód­mezővásárhelyen már ott lesz a kezdő csapatban Ve­réb, Teodoru, Oláh és Gör­gői egyaránt. Ez nem jelen­ti, hogy Gál Béla lemondott volna a fiatalokról, de úgy ítéli meg, hogy idegileg el­fáradtak, s erős még nekik a heti két játéknap. Most Danes jut szóhoz, Mid a és Breznai pihen. Várhatóan 4—4—2-es formációban pró­bálkoznak a piros-fehérek, akik mindenképpen pont­szerzésre készülnek. Kazincbarcikán Halmosi, Hódmezővásárhelyen Szabó J. bíráskodik majd a holnap délután 5 órakor kezdődő találkozókon. További NB Il-es mérkő­zések: Váci Izzó—SZEOL DELÉP SE, Szekszárd—Sal­gótarján, Sopron—H. Szabó L. SE, Veszprémi SE— Ganz^MÄVAG, Eger SE— Komló, Szolnok—Dunaúj­város, Nyíregyháza—Bajai SK, Keszthely—D. Kinizsi. Bőcsön Bari László indí­totta el tömegsport szinten az asztaliteniszezést. 1978- ban még csak a városi baj­nokságban szerepeltek, há­rom esztendővel később azonban már NB Il-es együttessel' büszkélkedhettek a helyiek. Az utóbbi évek már az igazi felfutás jegyé­ben tellek el, hiszen tavaly bronzérmesek lettek a nők, a közelmúltban . véget ért pontvadászatban pedig a második helyen végeztek. Az ezüstérmes helyezés egyéb­ként álmaik teljesülését is jelentette, mert emelik az NB I létszámál, s a bocsi lányok — történetük során első alkalommal! — a leg­jobbak közé kerültek. Bari László, majd később Kovács István aligha gon­dolt volna ilyesmire. Egy asztallal kezdték, s az isko­lai toborzón hetven gyerek jelent meg, volt tehát kik­ből válogatni. Mostanság a sörgyár étkezdéjében gyako­rolnak és edzenek, összeha­sonlíthatatlanul jobb körül­mények között. Dankovics József negyven éve él a sportágban, ismeri a vérke­ringését, s a bocsi sikerek­ben is tevékeny részt vál­lalt. — Érmes helyezés volt a célunk — mondta. — Szeret­tük volna megőrizni helyün­ket a dobogón, de amikor hírét vettük a létszámeme­lésnek, módosítottunk ter­vünkön, s úgy határoztunk, hogy megpályázzuk az NB I-et! — Nem volt ez kicsit me­rész dolog? — Azzal tisztában voltunk, hogy a Borsodi Építők Vo­lán csapatát senki nem üt­heti el az aranyéremtől. Ránk csak a Gamma lehe­tett veszélyes. Ősszel itthon 8-8-as eredményt értünk el velük szemben, a főváros­ban viszont legyőztük őket 10-6-ra. Ez jelentette a for­dulópontot. Később arról beszél a ne­ves szakember, hogy példá­san jó az együttműködés a borsodi—miskolci szakosztá­lyok között. Amikor a DVTK szélnek eresztette az aszta­liteniszezőket, Kriston, Ba­darász és Kertész a népker­ti csarnokban folytatták, a többiek Bőcsre kerültek. A kapcsolat azóta is sportsze­rűen egészséges, nevezhet­jük példamutatónak, hiszen profitál belőle mindkét szak­osztály. A miskolciak első­sorban fiatalokat adnak a bőcsieknek, hadd erősödje­nek, a második vonal ugyan­is kitűnő előkészítést jelent a nagyobb feladatokra. Mindez nem kizárólagosan a nőkre igaz, a férfiaknál a December 4. Drótművek is bekapcsolódott a „csereberé­be”. De térjünk vissza a bocsi hölgyekhez! Cseh Tivadar, az egyesület „mindenese”, az asztaliteniszezés megszállott­ja elsősorban a lányok aka­rását dicséri: — Hihetetlen becsvággyal játszottak a mieink végig a bajnokságban. Széles és Bril­la szinte mindig szóhoz ju­tott, rajtuk kívül Kolos, Czirjálc és Lipusz szerepel­tek, de ugrásra készen áll Sinkovics és Molnár is. Az ellenfelek stílusától függően „sakkozhattunk”, kit, mikor játszatunk. Dankovics József (aki „mellesleg” társadalmi szak- tanácsadói minőségben segí­ti a szakosztályt) házi érté­kelése szerint Széles nyúj­totta a legnívósabb teljesít­ményt, aki 52 összecsapáson bizonyult jobbnak ellenfelé­nél. Brilla küzdőképességből vizsgázott jelesre, de Kolos és Czirják is ötvenszázalé­kos mérleg feletti produkció­val rukkolt elő. Sikerük ér­tékét kétségkívül emeli az a tény, hogy a lányok abszo­lút amatőr alapon ütötték a fehér kaucsuklabdát. Szerte­ágazó helyeken dolgoznak (ügyvéd, bérelszámoló, nyom­dai alkalmazott akad köz­tük), így az edzések koordi­nálása nem egyszerű szak­vezetői feladat. — Röpke néhány esztendő alatt jutottunk az élvonalba, s ez figyelmeztet, hogy ér­demes törődni a csapattal, van fantázia a lányokban — jegyzi meg Cseh Tivadar. — Ügy gondolom, még nem ér­tek teljesítőképességük csú­csára. Amennyiben sikerül számukra a minimális felté­teleket biztosítani, megka­paszkodhatnak az NB I-ben. A patrónus részéről (a Bo­csi Sörgyárról van szó) a tá­mogatás biztosított, nincse­nek anyagi gondjaik, s az utaztatás is megoldottnak ite- kinthető. Érdekes, hogy az NB I-es szereplés nem je­lent plusz terheket, sőt, ke­vesebbet kell utazniuk, ami felér egy jelentős összeg megtakarításával. A jutal­mazást úgy oldják meg, hogy olykor lehetőséget biztosíta­nak egy-egy külföldi túrára. Hamarosan például az NSZK-ban versenyeznek a lányok, talán kevéske vonz­erőt így is ki tudnak fejte­ni. Akad persze gond is. Ezek közül az első helyre kíván­kozik a terem hiánya. A sör­gyári étkezdét kinőtték, újra lenne szükség. Épül a köz­ségben egy tornaterem, ta­lán augusztusban átadják rendeltetésének. Ez az után­pótlás-nevelésben segíthet sokat, de mivel a játékosok miskolciak, kellene egy ter­met bérelni a hét bizonyos napjaira, hogy gyakorolni tudjanak a lányok. Remél­hetőleg pozitív irányba moz­dulnak el a holtpontról, mert ezt kívánja a sportág me­gyei érdeke (is). Régen volt ugyanis egy évben két együt­tese az élvonalban Borsod­nak! S hogy ez az állapot tartós maradjon, olykor bi­zony áldozatokra is szükség van. A bocsi lányok, sport­vezetők most tele vannak vá­rakozással és tervekkel. Esé­lyeiket nem értékelik túl, de hozzáállásukból ás igye-j kezelőkből azért lehet kicsit következtetni a jövőre ... SZŰK FÉL ESZTENDŐ­VEL ezelőtt alakult meg Miskolcon a Vízművek SC. 'Feladatául azt kapta, hogy keltse életre a város halódó úszóéletét. A „vizesek” — mint arról januárban már írtunk — átvették a DVTK és az MVSC sportolóit, s napok alatt megszervezték a szakosztályt. Delneky Miklós ügyvezető elnökkel és Kiss József vezető edzővel az el­telt időszak eredményeit, gondjait tekintettük át. A klub maradéktalanul eleget tett tömegsport-fel­adatának. Gondozta (és a jö­vőben is fogja) az iskolai úszásoktatást, szakemberei lelkesen foglalkoztak a ki­csikkel, így közülük nagyon sokan sajátították el a sport­ág alapjait. (Az uszodabérle­ti díjat rendszeresen kap­ták, a tanács pontosan és időben fizetett.) Közel sem ment minden ilyen zökkenőmentesen a ver­senysport területén. Először szülői értekezletet tartottak, hogy a papákkal-mamákkal megértessék: miért volt szükség a Vízművek SC-re? (Igyekeztek eloszlatni a fel­merült kételyeket, s vázol­ták elképzeléseiket. Ami az anyagiakat illeti: a négy „vi­zes” bázisvállalat, valamint a megyei és a városi tanács v. b. illetékes osztálya elő­teremtette az induláshoz szükséges tőkét, az utazta­tást pedig a Miskolci Víz­művek, Fürdők és Csator­názási Vállalat buszával ol­dották meg. Költségveté­sükből felszerelések vásárlá­sára is futotta (könyvjóvá­írással a DVTK-tól és az MVSC-től is kaptak a nél­külözhetetlen „kellékekből”). A legfontosabb dolog — az uszodák bérleti díja — vi­szont egyelőre rendezetlen! (Itt kell megjegyeznünk, hogy a Vízművek SC-t ép­pen azért hívták életre, hogy az úszószakosztályt megszabadítsák a drága bér­leti díjtól. A DVTK és az MVSC ugyanis képtelen volt az évről évre emelkedő ősz- szeg folyósítására.) A helyzet jelenleg a következő: a Víz­művek SC hozzávetőlegesen 600 ezer forintos évi költ­ségvetéséből 300 ezret visz- szafizet saját bázisszervének. Ezt a paradoxont — az ügy­vezető elnök szavaival élve — sürgősen orvosolni kell. A klub Ígéretet kapott a nyi­tott kérdés rendezésére — a megoldás eddig azonban ké­sedelmet szenved. Két út tűnik járhatónak: 1. fel kell emelni a Vízművek SC álla­mi támogatását (300 ezerrel), hogy gond nélkül fizethessen a vízhasználatért; 2. a bá­zisvállalatok egyszerűen „fe­lejtsék” el ezt a bevételi forrást. A SZEMÉLYI FELTÉTE­LEK rendeződtek. Hárman (Kiss József, Hölcz Péter és Fázold Henrik) fő-, négyen (Szabó Emese, Szabó László, Friedrich László, Zsámbok Jánosné) pedig mellékállás­ban edzősködik. A gárda gyakorlatilag változatlan, a DVTK-nál és az MVSC-nél ugyancsak a felsoroltak ok­tattak. (Váltásra, új meste­rek bekapcsolására csak jö­vőre — a ’86-os tapasztala­tok összegzése után — vállal­koznak.) A foglalkozásokra — az eredeti elképzelések­nek megfelelően — a diós­győri és a Szabadság téri uszodában került sor: a gye­rekek reggelente háromszor, délutánonként pedig négy­szer tréningeztek. Kétszázharminc sportoló látogatta az edzéseket (120- an a gyengébb nemet kép­viselték). A vezető edző — túl azon, hogy saját maga is gyakorló mester — rendsze­res ellenőrzéssel és taná­csokkal segítette kollégáit. Megítélése szerint az edzők között jó a munkamegosztás, s már nem 'kell attól tarta­ni, hogy a felszínre kerül­nek az egykori DVTK-s vagy MVSC-s érdekek. (Ez az örvendetes tény a sport- vezetés és a klub irányítóinak diplomáciai érzékét dicséri.) LABDARÚGÁS. Az Ózdi Ko­hász labdarúgó csapata 1961-ben megnyerte az NB Il-es bajnok­ságot, s az egyesület történeté­ben először jutott fel az élvo­nalba. Május 24-én, szombaton kerül sor a 25 esztendővel ez­előtti esemény megünneplésére. Az ökse az SBTC öregfiúkkal találkozik, a nagy érdeklődéssel várt mérkőzés 16 órakor kezdő­dik. Pályára lép a fekete-fehér színekben — többek között — Budai, a Szurdoki testvérek, a Borbás testvérek, Zalai, Gyár­fás, Róth, míg a tarjániak kö­zött szojkát is láthatják a né­zők. A találkozót követően ba­ráti beszélgetés és közös vacso­ra zárja a programot. A szakosztály képviselői a szűk fél év alatt négy ver­senyen jártak. Megfordultak Nyíregyházán, Gyöngyösön, Debrecenben, Egerben. Ki­tettek magukért: több érmes helyezést harcoltak ki és az elért időeredmények már a szebb jövőt ígérik. Az elkö­vetkezendő hetekben, hóna­pokban részt vesznek egy gyulai és szegedi „kirándu­láson”, rajthoz állnak a me­gyei csapatbajnokságon, az országos vidéki küzdelemso­rozaton, a korosztályos via­dalokon és az olimpiai re­ménységek versenyein. (Ha elérik a 300 ezer forintos bérleti díj „felszabadítását”, háromszor többet költhetnek majd a versenyeztetésre.) A VÍZMŰVEK SC gondot fordít arra is, hogy sínre te­gye az utánpótlás-nevelést, a tehetséggondozást. Jelenleg a ’77—’79-es korosztály tagjait toborozzák. Jelentkező bőven akad, a szülők szinte „bom­bázzák” az edzőket. Saját bevételüket az oktatásból származó díjjal növelik, melyből aztán a nyári kassai edzőtáborozásuk költségeit is fedezik. (A tanfolyamok a hatévesek részére június kö­zepén kezdődnek. Tervezik a legügyesebbek és fizikai szempontból is rátermettek leigazolását — így egy csa­pásra két „legyet” üthetnek ) Céltudatosan és nyugodt kö­rülmények között tevékeny­kednek tehát. Ha pedig vég­érvényesen sínre teszik Mis­kolc úszósportját — ígérik —, hozzálátnak a vízilabdá- zás „meggyógyításához” is. Reméljük, hogy lesz hozzá elég erejük! KÉZILABDA. Testnevelési Fő­iskola—Ózdi Kohász 28-23 (13-11). Özd, NB i/B. női. Lei.: szabó (8), Barcsik (4). Jók: Lovászné, Szabó. Barcsik. Jól játszott az ózdi gárda, a nagyobb tudás előtt azonban fejet kellett haj­tania. Miskolci Spartacus—Kazinc­barcikai Sütőipari Kinizsi 12-12 (6-6). Miskolc. NB II. női. A küzdelmes mérkőzésen a máso­dik félidőben a vendégek már 10-7-re vezettek, a szövetkeze­tiek azonban jó hajrával pontot mentettek. Ld.: Csanyi (4), il­letve Bányászné (5). Jók: Faj­osak, Tarrné, illetve Bányászné, Doszpoly. Doros László Pepsi Kupa: ötödször Ötödik alkalommal rendelik meg ma Miskolcon a nem­zetközi női törvívó csapatver­senyt, melyre NSZK-beU, olasz, svéd, osztrák, jugo­szláv, lengyel, csehszlovák, román, bolgár és magyar klubok együtteseit hívták meg. A Borsodi Sörgyár által támogatott viadal 10 órakor kezdődik az egye­temi körcsarnokban. Képünk a tavalyi Pepsi Kupán ké­szült. Kolodzey Tamás Csak röviden... A május 21-i ünnepélyes megnyitót • követően a Leninvárosba érkezett csapatok nem tétlenkedtek. Kihasz­nálva az ideális repülési időt, egymás után emelkedett a magasba mind a tíz hőléggömb, közöttük Cieslak Izeveusz ka­pitány vezérletével a lengyel csapat. Három versenyszám után a szolnokiak „elhúztak” és 2000 pontot érő teljesít­ménnyel az első helyre kerültek. A két borsodi csapat egyelőre a sereghajtó sze­repét tölti be, s nagyon rá kell „fűteni- ük”, hogy a még hátralevő négy verseny­számban felküzdjék magukat legalább a középmezőnye. A résztvevők május 24- én a programot Hajdúszoboszlón folytat­ják, ahol részt vesznek a Hüse Károly- emlékversenyen. , Szöveg: Fekete Kép: Csákó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents