Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-04 / 103. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. május 4., vasárnap Dedikáció után Három hangon - személyesen Meddig „fiatal” egy költő? A .kérdés — irodalmi körökben — csaknem komikus, ugyanakkor irritáló is. Többször is fellángolt róla a vita (folyóiratokban), jelezvén, hogy itt sokkal többről, bonyolultabb dologról van szó, mint egy jelzős összetételről. Volt író (a vitában), aki egyenesen becsületsértésnek vette, hogy „lefiatalírózzák.” De valóban lefokozást, leminősítést jelentene ez? Hiszen minden más esetben a fiatal jelző a kedvesség, sőt az udvariasság jele is lehet — s nemcsak hölgyekkel szemben. A hamvasságot, üdesé- get jelenti, kicsit az ártatlanságot, de mindenképpen ígéretet, aki előtt ott a jövő. Érvényes ez persze az irodalom rögös pályáján is. Hogy miért rögös ez a pálya? Mert a költőnek, írónak nemcsak az alkotás kínjait kell átélnie, de a publikálóét is. A fiókban levő vers (legyen az a fiók a szerzőé vagy a szerkesztőé), gyakorlatilag nem létezik, hisz’ az olvasó mit sem tud róla. Márpedig a költő semmire nem vágyik jobban Ady szavával, mint hogy látva lássák, olvassák, szeressék, egyszóval .megmérettessen. Ezért nagy, mondhatnánk ünnepi alkalom az első kötet megjelenése, mint volt hajdan a mestervizsga, vagy lovaggá ütés; ugyanakkor ezért nem mindegy, hogy ez a pillanat mikor következik be a költő életében. Hogy ezek mennyire nem közhelyes gondolatok, arról ismét meggyőződhettem a minap, amikor a Három hangon című antológia szerzőivel: Cseh Károllyal, Csorba Piroskával és Furmann Imrével találkoztam, hogy interjút készítsek velük. Az alkalom valóban ünnepi volt: életükben először dedikálhatták a kötetüket a Kazinczy könyvesboltban. Valahogy mégsem láttam vidámnak, boldognak őket. Késő éjszakáig beszélgettünk a szomszédos kerthelyiségben, s ahogy már ilyenkor lenni szokott, szóba jött minden, ami fontos az életben. Kézenfekvő az lett volna, hogy „a” költészet dolgairól beszélgessünk, de a költő szemérmes fajta, nem szeret arról beszélni, amit már leírt egyszer. De nem is kell, hiszen a vers vagy beszél önmagáért, vagy nem. Kezdjük hát a „nacioná- léval”. Mindhárom „fiatal” felnőtt, diplomás ember, családanya-családapa. (2—2 gyerekük van.) Cseh Károly Halmajon, Csorba Piroska Szuhakállón tanít (szeptemberig gyesen van), dr. Furmann Imre ügyész Miskolcon. Évek óta tagjai a Kelet alkotókörnek, amelynek az antológiáiban már szerepeltek. Az írás azonban valóban egyszemélyes munka, a kéziratpapírral szemben mindenki egyedül van. Vidékről, kisgyerekek mellől nem is olyan könnyű mozdulni, noha lenne igény, éhség a társas összejövetelekre, a jó eszmecserékre, „lelkizésekre”. A Kelet — a maga módján — ehhez nyújt alkalmakat, keretet. De most itt a kötet, az első komolyabb megméretés. Korán éppen nem jött, de talán még későn sem. Arra a kérdésre, hogy mi közük van egymáshoz, érdekesen válaszoltak, Azonos a lét- helyzetük — mondták, de a költészet szerepét, helyzetét már nem egyformán látják. Miért írtok verset? — kérdeztem. Cseh Károlyt belső kényszer ihleti. A verssel akar védekezni a belső bezártság ellen. „Addig érdemes írni, míg újat tudok adni”. Csorba Piroska a bizonytalanba kibocsátott üzenetnek tekinti a verset, amellyel megfogja, megérinti a másik embert. El akar mondani valamit, amit csak ő ismer, de maga a versírás feszültséget, fizikai rosszul- létet okoz. Furmann Imre válasza talányos, mert nem tudja, hogy miért ír verset. Meglát dolgokat, s ezt próbálja elmondani. Ahogy távolodik — időben — a gyermekkortól, úgy dőlnek össze a hajdani ideálok, s erről hangot kell adnia. A legszenvedélyesebben Cseh Károly tárulkozott ki, védte a költészetet. „Nagyon fáj, hogy ez a világ a csodára vak, hogy minden kiszámított. A szerelmet és a halált nem lehet pontosan definiálni, mert akkor meghal a költészet. Az ember csak az alkotásban és a szerelemben találja meg a szabadságot. Az emberekben nő a szó utáni éhség, mert az infor- mációzuhatagban elbizonytalanodnak”. A szabadság szó többször is visszatért — újabb és újabb értelmezésben — a beszélgetés során. Furmann Imre szerint a mozdulatlanság látszólagos, mert mindig van remény a cselekvésre, jobbításra. Csorba Piroska viszont annak a belső függetlenségnek tud örülni, ami megmarad. A versben, a versírásban ... Mert — anélkül, hogy dramatizálnánk — a közvetlen környezetük, a hivatali főnökeik egyáltalán nem örülnek annak, hogy írnak. A költő „izgága”, szókimondó emberfajta. Magam is meggyőződhettem erről, hiszen így, ebben az „összetételben” először találkoztam, beszélgettem velük, mégis kertelés nélkül, a legnagyobb nyíltsággal szóltak a „kényes”, tehát intim kérdésekről is. Ezekről természetesen nincs joga az újságírónak beszélni, elmondják ők maguk — a verseikben. Horpácsi ^ rr ideódoszélben virágmerészen • emegteted az eget, oldd meg aranyeso tikot eletemet, boldogságra tarkoHj, életre, vágd szirmaidat o szivembe, jobbra, botra, etöre, hátra, játszadozó szélben világ virága, minden tavasszal áhitattüxü angyal, csendülsz, mint aranydarabok, a mámoros lény rád ragyog, hirdesd, hogy von remény e bajokszoggatto földtekén, iingasd, őrizd a békét drága aranyosa, oranyeső, áhítatsárga Anyák napjára Édesanya... A legszebb szó. Mindenkiben a legnemesebb érzéseket keltő ... Ö a legjobban szeretett Ember. ő az, akire leginkább számíthat az ember, akire mindig felnézünk. Míg fiatal, s az ember fia még öntudatlan, Ö az, aki testéből táplál. Később megértő türelemmel viseli dackorszakunkat, minduntalan segítve, egyengetve lassan-lassan kialakuló énünket. Majd évek múltán: „tanulj, fiam!” — s közben O is tanít. Észrevétlenül. Az élet .küszöbén. Elmegy a gyerek, családot alapit, önálló felnőtt lett. Kicsike fájdalommal, annál nagyobb féltéssel keveredő örömteli büszkeség tölti el: lám, az én gyermekem is elkezdi az Életet... Még akkor is segíti. És mindig, egész életében. Mert az édesanya ilyen. Az unokák, ó, azok az aranyos csöppségek ... Már nagymama. Mikor elmennek hozzá, újra átéli fiatalságát, amikor még Ö pá- tyolgatta, óvta immáron felnőtt gyermekét... öregszik már. Legtöbbször az emlékek jönnek elő... Szeret a múltról beszélgetni ... „Emlékszel, amikor .. A ráncok meg csak gyülekeznek a nekünk mindig is gyönyörű arcán ... A gondok, az eltelt idő barázdái ... Anyák napja. Pár szál virág. De ez csak jelkép. Szeretetünk, érzéseink jelképe. Érzi, tudja Ő ezt. Nem is vár mást. Csak szereté- tet. Amit Ö adott nekünk. kiadási terveiből Kiadói számvetés az MTA közgyűlése előtt Több pedagógusra van szükség Mint ez már hagyományos, a Magyar Tudományos Akadémia közelgő közgyűlése előtt számvetés készült az akadémiai kiadványokról, az Akadémiai Kiadó és Nyomda munkájáról. Erről volt szó a minapi sajtókonferencián az MTA Tudósklubjában. Az Akadémiai Kiadó és Nyomda jelentős szervezeti változást élt meg, ugyanis két vállalatot vontak össze: a korábbi önálló kiadót és az .ugyancsak önálló nyomdát, de az új intézmény profilja változatlan maradt; alapvető, legelső feladata a Magyar Tudományos Akadémia kutatásainak, illetve kutatási eredményeinek publikálása, de ezen túlmenően sokféle egyéb kiadási tevékenységet is végzett és végez. Érdemes legelőször egy új sorozatról, régen nem kapható, de igényelt könyvek újrakiadásáról, azaz a rep- rint-sorozatról szólni. Ennek első darabja a Ligeti Lajos szerkesztette magyar őstörténeti tanulmánykötet, amely 1943-Jban jelent meg először. E sorozat második kötete Attila és hunjai címmel az egykori Magyar Szemle Társaság kiadványaként jelent meg Németh Gyula szerkesztésében. Ezeknek a megjelenése még 1986-ban várható. Ugyancsak erre az évre tervezik Ligeti Lajos professzor új, A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban című könyvének kiadását. Uj sorozat lesz a Kérdőjel című — Ungvári Tamás szerkesztésében —, amely a legszélesebb olvasórétegekhez kíván szólni egymást követő köteteiben az egyes tudományágak vizsgálódásairól. Például Be- •rend T. Iván kötetének a címe Szocializmus és reform, vagy Juhász Gyuláé A háború és Magyarország, a Fekete Sándoré Sajtó és szabadság, de lesznek a sorozatban kötetek a legkülönbözőbb tudományágakból és külföldi szerzőktől is. A másik sorozat — Négy D a címe — ugyancsak széles köröket érdeklő kérdések tudományos összefoglalásait adja közre, elsősorban a természettudományok köréből, s a sorozat címe is a négy dimenziót kívánja jelezni. Számos történeti tárgyú, sokakat érdeklő kötetet is kiadnak. Többek között egy tanulmánykötetet a Mohácsvitáról; kiadják Gedai István A magyar pénzverés kezdetei című könyvét, Lend- vai L. Ferenc történetfilozófiai művét Protestantizmus, forradalom, magyarság címmel, s sok egyebet. Az irodalomtörténeti vonatkozású művek közül megemlítendő az ünnepi könyvhétre megjelenő, a felszabadulás utáni költészetet tárgyaló kötet, s a Sütő András-kismonográ- fia. Feltehetően sokakat érdekel majd a Székely nyelv- földrajzi szótár. A természettudományos és műszaki tematikájú könyvek egy része idegen nyelveken jelenik meg, de természetesen igen sok magyar nyelven is. Ezek közül kiemelendő egy átfogó mű, amely már meg is jelent Tudomány- és műszaki politika Magyarországon címmel, Vas-Zoltán Péter szerkesztésében. Tötob kiadvány várható a környezetvédelem témakörében is. A több mint száz tudományos folyóirat között az idén jelenik meg a hollandiai Elsevier Kiadóval közösen a Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry című lap századik kötete. Megjelenik az akadémiai Almanach új kiadása ; számos nemzetközi kiállítást szerveznek és az idén szerepelnek először nemzetközi könyvkiállításon Indiában az ázsiai világ angol nyelvű tudományos könyvpiacán, az Oxford University Press-nek pedig Budapesten, a kiadó egyik új boltjában rendezik meg a közeljövőben a kiállítását. (bm) Ülést tartott a napokban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Négy napirendi pontot tárgyaltak, köztük a művelődési osztály jelentését a pedagógusellá- tottság megyei helyzetéről, különös tekintettel a nagy létszámú korosztályok iskoláztatásával kapcsolatos feladatokra. Az elmúlt tíz év demográfiai mozgását, valamint az ebből következő pedagógusellátottságot mérték fel. összességében elmondható, hogy a tendencia javuló, mert nőtt a pedagógusok száma, s azon belül is a kedvezőbb a szakos ellátottság. De még mindig nem éri el az országos átlagot. A megyén belül is tarka képet kapunk, mivel a városok ellátottsága lényegesen jobb, mint a községeké, illetve az aprófalvaké. A megyei tanács művelődési osztálya több eszközzel, módszerrel is vonzóbbá kívánta tenni a vidéki pedagógusállásokat, ösztöndíjakat kínáltaik fel, letelepedési segéllyel, néhány helyen lakással is, valamint kiemelt fizetéssel várták a pályakezdőket. Ezek az intézkedések valamelyest enyhítettek a gondokon, de amint a hozzászólásokból is kiderült, még mindig pedagógushiány van nemcsak a megyében, de Miskolc városában is. Bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy a demográfiai hullám az évtized végére te- tőződik, azaz a legtöbb gyerek ekkor lesz középiskolás. Emiatt máris feszültség van az általános iskola felső tagozatában, s várhatóan nő a pedagógushiány a középiskolákban. Az Ipari Minisztérium és a vasasszakszervezet együttesen pályázatot hirdetett meg 1985-ben olyan újítások /kidolgozására, amelyek jelentős anyag- és energiamegtakarítást tesznek lehetővé és általában jól szolgálják az ipar megújulási törekvéseit. A Lenin Kohászati Művek II. helyezést ért el az országos pályázaton, amit igen szép eredménynek könyvelnek el Diósgyőrben. Bonyolítja a helyzetet, hogy az óvodákban és az általános iskola alsó tagozatában a gyermeklétszám csökkenése miatt fölöslegessé válik néhány pedagógusstátusz. Az itt felszabaduló munkaerőt átképzéssel (egyetem, főiskola) szakosítással kívánják átirányítani az üres középiskolai álláshelyekre. Változatlanul m eg o 1 d a ti a n na k tűnik a gyógypedagógus-képzés, illetve gyógypedagógus munkakörök betöltése. Sajnálatosan nőtt (a demográfiai hullámtól függetlenül) a sérült gyerekek száma, ami -indokolttá tenné a gyógypedagógiai iskolahálózat bővítését. A másik gond a napközi. A pedagógusok általában nem szívesen dolgoznak 'napköziben, mert egyrészt: nem taníthatják a szakjukat, -másrészt a napközik jelenlegi felszereltsége, ellátottsága, s más körülmények miatt sokkal kevesebb sikerélményt nyújtanak, mint a tanítás. Kényszerhelyzetben a napközis állásokat sok helyen nyugdíjasokkal, illetve képesítés nélküliekkel töltik be. Nem véletlen, hogy a hozzászólások is a gyógypedagógia, a napközi, valamint a pályakezdők és a kistelepülések gondjaira tértek ki. Az ifjúság gondjai közismertek minden munkahelyen, hiszen a kis kezdőfizetésbőí kellene lakást szerezni. Nyilvánvaló, hogy a népgazdaság teherbíró képessége véges — hangzott el a vita összegzéseként — ezért a rendelkezésre álló összeget differenciáltan kell elosztani, figyelembe véve az egyes rétegek és területek problémáit. A siker főképpen annak köszönhető, hogy az LKM-ben tavaly összesen 260 millió forint megtakarítást értek el újítások kidolgozása és bevezetése révén. Az újítómozgalom tavalyi eredményeit a napokban összegezték és értékelték az LKM-ben. Az értékelés alkalmával osztották ki a kiváló feltalálóknak és kiváló újítóknak járó kitüntetéseiket és jutalmakat, összesen 262 ezer forintot. H. S.