Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

Á líra nem halhat meg

E

ddig csak Itáliában termettek a költők, most Pannónia is ontja a szép dalokat — írta még latin nyelven, de már reneszánsz magyar öntudattal Janus Pannonius. ' Jós volt-e, látnok? Majd fél évezred távlatából visz- szagondolva, hajlamosak vagyunk igent bólintani rá, hiszen a költészet a legragyogóbb lapjait jelentette mindig a magyar irodalomnak, s a költők a nemzet lelkiismeretét. Janus Pannonius, Balassi. Petőfi, Arany, Vörösmarty, Ady, József Attila, Radnóti, s a halhatatlanságban már közéjük sorakozó Illyés, Nagy László. Micsoda sora költőknek, pedig nem említettük közöttük a Jónás imáját mormoló Babitsot. a finom színek szerelmesét, Kosztolányit vagy Tóth Árpádot, s hol maradtak a szinte csak karnyújtásnyira „elillantak”. Szabó Lőrinc, Vas István, Pilinszky?

Költészet, költők — mondjuk, s mindenki tud egy nevet és egy verseimet (legalább), ami kedves neki. Hosszú lenne soruk, ha egymás mellé sorjáztat- nánk, rakosgatnánk őket. a mákrokozmoszt. s mikrokozmoszt járt Juhász Fe- rencét, a libbenő ritmusú Weöres Sándorét, a tündérekkel cicázó Kalász Lászlóét. Csak csipegetni lehet e gazdag tárházból, végére érni sohasem.

Mondják, a magyar nyelv költészetre termett. Vagy a költészet által izmosodott? József Attila úgv mondla- írta ezt: „Szükséges, hogy vers írassák, mert nélküle meggörbülne a világ g.vé- mántlengelye.” Csak költő fogalmazhat ily egyszerűen, mindenki számára érthetően, tömör logikusan és érzelemgazdagon. Mi csak dadogó szavakkal, hosszú körmondatokkal tudnánk ugyanezt elmondani.

S megint csak Attila, bizonyságul, hogy a magyar a költészetre termett. Már nem tudom olvastam-e vagy hallottam valahol, de nincs nyelv, melyre lefordítható lenne az a sora, amely számunkra olyan szemléletesen természetes, érthető: a Semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan dobog...

Mint a vers. az öntudat mélyéből előbukó sor, a nem tudom miért jutott eszembe dobbanása, értelmünk visszarímelő kutatása. hangulatunk elillanó ködfátvola ... Versfaragók suta próbálkozása (tegye szívére kezét, aki sohasem próbált összeülni két ösz- szerímelő sort) sorsot, eszmét. történelmet, s csak benső ént faggató költők önkitárulkozása messze esik egymástól és mégis, valahol egy tőből fakad Abból, az idézett József Attila-i sorból, hogy vers nélkül meggörbülne a világ gyémánttengelye, pótolhatatlanul. s felmérhe- tően szegényebbek lennénk.

A költészet lélekharangját kongatni lehet, de a költészet, a líra nem halhat meg sohasem. Csak ruhát ölt mást, igazodva az emberhez. A költészet volt sodró ár. amikor magával ragadni volt hivatva egy nemzetet, s lett csöndes patak, mikor lélektől lélekig, s lélekben kell utat találnia. Elidegenedéstől, magánytól rettegő világunkban a mécsláng, mely oldja a görcsöt, az egyedüllét béklyóit.

A költészet napján — április 11-én. József Attila születésnapján — a verset, s a vers íróját ünnepeltük. S magunkat, kikben dobolón vagy zsongí- tón tovább él, mert meg nem halhat a vers.

Csutorás Annamária

Cseh Károly versei:

Hiába

Távoli dongó zúgása a léiben a monoton motorzaj Mintha nyárba álmodná vissza magát a vidék míg hóesés zizeg mint szélben a nyárfa

Magukba zárt falvak mennek lefelé emlékeikbe mint kútba a vödör kerékként forgatva vissza az időt s csörren a remény befagyott víztükör

legében a hínár vakfoltjai közt az látszik immár csak tisztán — ami van

Szánnyom-sínébe tett utak karjaiban hiába bontják füst-hajuk a házak félig eresztett ablakredőnyeik alól a szivárgó fény csak alázat

Radnóti-rózsa

Vérző feje leszakított rózsa Földre zuhan Mindig valaki mellé Szél mozdítja a szirmokat a sárban: vezényszavak De tarkóján könny-tiszta sebből nedvezik el az élet A rózsa szirma sosem oly

tűzvörös

ahogy a szeretők énekelnek Érte

Között

íf Ilf 11 n mts

versmo

akko

Furmcmn imre versei:

Imre

V

mellkasod zárt zsebében megváltott jegy a szív utazz tovább az időben az egymásba rohanó sorsok katasztrófa-hírei között

szedd csokorba az állomások fényeit

legyen virág — jel — a hétköznapok zörejeiből összeálló csattanás színhelyén

gi csoportja gondozásába fiatol költő, Csorba Piroska, Cseh Károly és Furmann-Imre * 1"tl>lógiójo. A kötet szerzőit Ser- főző Simon mutatta be tegnaff 7 « lillafüredi Palotaszállóban megrendezett esten. Lapunk olv *Rdk őket verseiken keresztül, hiszen útnak indulásuk itt (Is) U, költészet napja alkalmából első kötetükből nyújtunk át e<? «dót. Szives figyelemfelhívásul.

Uram

Szerepálmokról csak1 fiatal színész beszél

■ ....■■■■................. .............-——

l

öm. ha rákérdezel, illetve nintjs kizárólagos kcdvcnc költőm. Elo- • #zör nevesebb pályatársaim vers- friondását figyeltem, s kíváncsi vol- ífam. hogy nekem hogy ..szól’ a Vers. Az igazán nagy vers minden elmondásnál mást „mond”, mert jabb színeket mutat fel. Sok verhet csak azért tanultam meg. mert negtetszelt. s mint ahogyan a zongorista a maga kedvtelésére játszik, is magamnak mondtam. Később kapcsolatba kerültem a Napjaink költőivel: Kalász Lászlóval és perföző Simonnal. Kötelességemnek Frzem. hogy a környezetemben élő.

költőket, irodalmat így is támogassam. a magam módján. Kalász zászló-műsorom at 25-ször. a Seríö- ö-üsszeállitást mintegy 15-ször l'nondtam cl.

— Mi a különbség a színpadi és pódiumszereplés közt?

— A legnagyobb élmény az. amiskor a színész megérzi a csendet. iuzt hogy a közönség vele tart. Miiéi hosszabb ez a pillanat, annál ítélyebb. megbízhatóbb a hatás. A

. ., ,s2inházban ezt több elemmel érjük

Bárhogy is faj kimondani, de vufe, de a pódiumon egyedül van a

fosunkban nincs olyan . ”yu"oc's*mesz. önmagára van utalva. Na- nyilvanos hely. ahol leulhetnenlgyübb a [elelösség és a feszültség értelmesen beszélgetni. Ez motoszis ezért nem szeret sok színész verhalt a fejemben a minap, amiket mondani. A versmondás küze- meglatogattam Kulcsár Imiét a lalebb van a szuggesztióhoz, a gon- kasán. Úgy repült az este, hogy e.l dolafátvitelhez. Nagyon is számítaU, J,eje -Ukz, ,a J01f,U beS7;.eÍí?ak a körülmények: a hely. az idö- getest. Mar régóta készültem eirfPont g közönség felkészültsége, lel- az interjúra. Apropót nem yalame kiallapola. De az igazán jó vers kiugró, nevezetes szereposztás adót mjncbg és minden közönséget megmert ki tudja miért? KulcsaU-agad Mondtam én már verset ha- Imret. az elmúlt evekben. f.nomal,ópadlós.jübbá8ykálvhás kis falasi szólva nem toglalkoztatja túl a keművCődési házban, olyan helyen, nyerado színhaza. Ezzel szembejth0l behallatszott a tehénbőgés, jószerével csak Kulcsár Imre nevjrag gépek 7Jlja, s a költészet itt vei találkozhatunk a megyeben. Mis győzött

versről, irodalmi műsorról van szó. _ Ez mind szép és elismerésre Jól van ez így . keidezte a mi rnéltó ám a színész mégis a színnap egy ismerősöm, s el kell gon'házban érzi otthon igazán magát. dolkodnunk a kérdésén. No. nenVannak.e (még, szerepálmaid tér- azért, mert Kulcsár Imre versmon'^^

dósával vagyunk elégedetlenek. Sőt! a kérdésre nem szívesen

De a magamfajta bölcsész na.va Valaszolok mert az én koromban úgy képzeli, hogy a színház es ajnar az embernek nincsenek sze- irodalom tejtestverek. s a szmesWálmai Ezt fiatal szinésztől kell Ugyanúgy szeret(het)i a pódiumot,%é,dezni aki elött ott a páiya. Ke- yersmondast is mint a világot jejBbb amikor rájön a színész, hogy lento deszkákat . Az irodalom nettói, hé ez a mesterség, már

egyszerűen csak a műveltség res4em mer nevekkel. címekkel dobá- “ gondolom en - hanem Azért vannak a hivatott emre. mindennapi szellem, lap alek%erek a rendezök. hogy felismer- ís a színésznek, hiszen (egyik) es?iék a színészben rejlő képességeket köze a nyelv, amelyet mégiscsak [lehetőségeket. s megbízzanak ben- szepirodalom mivel a legmagasabb Annak idején a szemüveges, ér- szinten. másrészt az olvasás hallu4elmiségi külsejű fiatalemberre igv lanul tagltja (mindenkinek) az er*b(ít4k Józsa Mihálv szerepét a bér ismeretet, vilagszemleletet l^áklyalángban. Még Bessenyei Bevet kezesképp az eszköztárát is tenc is uéteikedett. hogy el tudom Hogy is van ez. kezeltük játszani ezt a szerepet, igazi pa- bsezelgetest a „kuckóban . Kulcsa^^j..gurdt £n magam soha nem Imre lakásának hangulatosan b«|riene£ vo]na kérni hogv bízzák rendezett szobasarkaban, ahol a sz«hjm A sjker a rendezőt igazolta, repeit és a verseket tanulja. &ok rendező nem veszi a fáradsá7 M‘ert mo.ndasz verset? Rut. hogy megkeresse a színészben

A válasz, ahogyan az mar lenf».-.._ , .

szokott, profánul egyszerű. adottságokat. Tálán ezzel is

— Válaszolhatnám azt is, hogTagyarázható. hogy mostanában azért, mert ráérek. A szinházba'^Vre több színész maga is rendez, mostanában nincs sok dolgom, v'ióvszer én is szeretném kipróbálni szont a munkatempómból: a naí^gam. A városban megismernek két. két és fél órás tanulásból nef.9''- emberek, rámköszönnek, s ez naengedek. Válaszolhatnám azt í ^°n jólesik, de úgy érzem, hogy hogy a szereplési vágy miatt vált tartogat lehetőségeket az élet. lók irodalmi műsorokat, versösszj Pálya.

állításokat, de ez is csak a Tele somnál- hagyomány, hogy a költé- igazságnak. Fiatal koromtól szeretnapján, Lillafüreden, annál a az irodalmat. Balzackal kezdődő^'klafalnál. ahol az Oda született, a dolog, de ma már szívesebben (facsar Imre színművész hangján .ások esszéket, tanulmányokat, miijeidül fel az ünnepi vei-s. így regényeket. Ami a verseket illeti. °rtént ez tegnap délután is. klasszikusokkal kezdtem. József A1

tila és Illyés Gyula a kedvenc kö| (horpácsl)

Hó<om hangon címmel a Borsod-Abaúj-Zemplén

• Megyei Tanács és a Magf„_s*övetsége éstalcmagyarorsiámost már másképp tegyél próbára engem, félő, hogy nem bírom a jóbi sebeket. Próbáld meg uram hátha bírom, erővel, ideggel, emberséggel a jókedvet és a bőségei. Hátha nem leszek tőle, még többet hajszoló gép-állat, de maradok embor-éizékeny, ki megoldatott szív-rezgést jelző antennákkal.

Hátha nem forgat ki lényemből a pénz — melyről azt mondják kielégíthetetlen céda — s maradok földközelben továbbra is, hisz te tudod legjobban, aki súlyosabb annak nagyobb a gravitációja.

Próbálj ki uram jókedvűnek, próbálj ki bőséggel szenvedőnek, ha jó vagyok és felnőtt a rosszra, lehessek felnőtt a jóra Is.

Csendélet

Nem az égett hús szagától

Nem a szétfoszló

hajkoronáktól

Félek

az ember utáni csendtől a magunkat túlélő magánytól

JÓ

ez a percnyi szabadság, mint szeretkezők teste úgy süt a Nyár. bőrömön hűvös víz sistereg. Levegő, Víz, Nap vagyok. Emelkedem — a foiró homokban mint őslelet,

kirajzolódik lábnyomom.

Csorba Piroska versei:

Korai ébredés

Hajnalban felbőgnek a buszok mint a tankok,

dübörögtetik alattam a szobát. Mocsárba süppedek, az ólom édes, .fojtás foszlánya szómon. Kicsim danolósz — arra ébredek. Az óra megállt, tanácstalan a nagymutató.

Szemét nyitja a lányom. Tanakodom: fütsek, öltözzem-e előbb, teát főzzek, reggelit adjak? Pelenkát cserélek, pisiszagú combokba suttogom az első szavakat: aludhattál volna még, de azért nagyon szeretlek.

Döngölt utak

A városok betonfogát, bezáró, őrlő fogsorát elhagytam én. Döngölt utakat kerestem ahol csak a gaz emeletnyi. Jöttem a földet megkeresni a zajok zöngés őskorába, jöttem tücsök dalára, kolompszóra ide, ahol örökké csöndet mutat az óra.

Nemlétből fényre dobottak

Ha már egyszer a

sors-szeszély

nemlétből a fényre dobott, legyünk elevenek, egyek, a fájdalomig boldogok.

Talpunk alól a tiport fű zöldellve testünkre nevet, fiainknak - a létről válaszul itthagyunk egy kérdőjelet.

Az ősz-fehér keret# be foglalt arcvonások, a pillantás fénye. lobogása — irigylésre méltó, örök fiatalság tanújelei. Hangjának ragyogása, a beszéd közben is érzékelhető áttetszőség — a Cserhát lankái között meghúzódó kis palóc település, a Bódva és a Her- nád csobogását visszhangzó Gagybátor forrás-tiszta öröksége. „Olyan helyen születtem — írja önmagáról —, ahol a szülőfalum és a táj egy zárt etnikai egységet képez ma is. A paraszti kultúra és annak hagyományai nekem még elsődleges élmények voltak, melynek sokszínű megnyilvánulásait magam is éltem

Béres Ferenc, az egykori Abaúj-Torna vármegye (ma Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye) szülötte, bizonyosan úgy hozta magával a magyar dal szeretet ét, mint nagyapja, a falu mindenki tiszteletét élvező kovácsa, a vadrózsa nemesítésének tudományát. Pedig a 'hazai dalkultúra mestere, négy évtized alatt itthon és a világban sokfelé nagy tekintélyt szerzett terjesztője, ifjabb éveiben szobrász vagy festő szeretett volna lenni. Ének- művészi pályája csak 1946- ban. huszonnégy esztendős korában kezdődött. Előtte Erdélyben, a besztercebányai erdőgazdaságnál dolgozott műszaki rajzolóként. Az erdélyi esztendők azonban, csakúgy mint korábban a sárospataki diákévek. egyre jobban megerősítették elhatározásában, hogy élete célját az egyetemes magyar ének- kultúra ápolásában keresse. s találja meg. „Erdélyben találkoztam az élő-ele- ven népművészettel, mely nem csupán felejthetetlen élményt adott, de nyiladozó szándékaimat is erősítette, gazdagította” — vallja önéletrajzában.

Az elhatározás önmagában természetesen kevés volt, A szép hangú fiatalember, aki az egyetemen néprajzot. művészettörténetet tanult, virtuózán furulyázott, s naphosszat járta magában a Radnai- havasok csúcsait, hamarosan felismerte, hogy komoly, elmélyült énektanulmányok után juthat csak el a magyar dalkines tolmácsolásához, a veretesszép magyaros éneklés művészetéhez. Ebben kiváló mesterei, Adler-Aquila Adelina, Kerénvi Miklós György és Farkas Ilonka voltak. Tanulmányai során megismerkedett az ősi magyar dallamokkal, egyházi énekekkel, történelmi dalainkkal, virágénekeinkkel. parasztdalainkkal, és népies műda- laink sokaságával. Mint a szomjas föld az esőt. úgy szívta magába gazdag népdalkincsünk minden ékkövét, Bartók és Kodály tanítását és művészetét. Kodály Zoltántól személyes, segítő inspirációt is kapott. miként Keresztúry Dezsőtől is. és mindazoktól, akik felismerték az ambiciózus ifjú tehetségét, határtalan szeretetét hazája zenei folklórja iránt.

És amióta Béres Ferenc, korábban egyebek közt a Liszt Ferenc-díj I. fokozatával, az érdemes művészi, felszabadulásunk idei évfordulóján pedig a kiváló művészi címmel kitüntetett

művész, 1946 márciusában, a Muharay Elemér vezetésével létrehozott Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes bemutatkozó műsorán, niaga is a Nemzeti Színház színpadára lépett, azóta nevét, művészetét, és nem utolsósorban sajátos csengésű hangján megszólaló dalainkat a világ csaknem minden táján megismerték. Mert a művész, aki hamarosan kilencezre- dik koncertjéhez érkezik, elvitte ezt a gazdag kincset mindenhova, ahol magyarok élnek, ahol érdeklődéssel hallgatják népünk zenekultúráját. Legfontosabbnak természetesen mindig az itthoni szerepléseket tekintette, főként az aprófalvak szolgálatát, a szülőfalujához hasonlókét, ahova kevés jut el a távoli tájak művészetéből. Közel kétmillió kilométert utazott a hazán belül, s újabb félmilliót határainkon kívül. Dél-Amerika kivételével minden pontján a világnak énekelte dalainkat. „Jóleső érzés, hogy százezrek szívében élek, akik szeretik a magyar dalt. nótát” — mondotta nemrég egy interjúban. Mert Béres Ferencet valóban százezrek emlegetik szeretettel. akiket csak megajándékozott művészetével, akik hallhatták énekét személyesen, rádióban, televízióban vagy akár csak hanglemezről.

— Vallom Babits Mihállyal. hogy a dal szüli énekesét, mert engem is a magyar dal nyert meg ehhez a szép misszióhoz; és vallom, hogy én csak eszköz vagyok, s a hangom csak egy jó szerszám, amellyel úgy kell bánnom, mint a legnemesebb hangszerrel. hogy még sokáig szolgálhassak, vihessem hazai és távoli tájakra szülőhazám zenekultúráját — jegyezte meg legutóbb a fényes pillantású, ősz hajú, hatvannégy esztendős fiatalember.

Szomory György

Családi ünnepek 2000 évvel ezelőtt

A családi ünnepek az ókori görögöknél és rómaiaknál is az élet jelesebb eseményeihez kapcsolódtak. A felszínre került mozaiklapok, vázák, freskók, domborművek, továbbá a verses és prózai leírások a 2000 évvel ezelőtti családi ünnepeknek számos színes, érdekes jelenetét örökítették meg.

A családnak az ókori társadalomban való jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a legfőbb istennő: a görögöknél Hera, a rómaiaknál Juno egyszersmind a család oltalmazója is volt. Hera irányította a szüléseket. egészséggel, szépséggel ajándékozta meg az asszonyokat, hogy megőrizhessék, erősíthessék családjukban a nyugodt, harmonikus életet. A képzőművészeti alkotások őt magát is a női szépség, a hitvesi tisztaság, az ideális családanya példaképének ábrázolják. Egyik szent madara volt a kakukk, a kikelet hírnöke, mivel tavasszal ismerkedett meg férjével, Zeusszal, a másik pedig az istennő szépségére utaló, pompázatos tollazatú páva volt.

Bensőséges családi ünnep fűződik a két ókori népnél a gyermek születéséhez. A rómaiaknál a dajka az újszülöttet letette a patrícius apa szobájának ajtaja elé, a küszöbre. Ha az apa felvette az ölébe, ezzel jelezte, hogy a csecsemőt meg kívánja tartani, tehát fel kell nevelni. Ellenkező esetben — ami

természetesen egyre ritkábban történt meg — a beteg, életképtelen csecsemőt a folyóba kitették, vagy más módon éhen pusztították el. A kemény, harcias spártaiakról fennmaradt, hogy a nyomorék gyermeket a Taigetos-hegy- ről ledobták a szakadékba.

A névadó ünnepet a rómaiak a gyermek kilenc- napos, a görögök tíznapos korában tartották. A rómaiak ilyenkor tisztulási szertartást, lustratiót végeztek, ami abból állt, hogy a házi oltáron tejet, mézet, füstölő szereket égettek el. A gyermek nyakába bőrtokba zárt bullát akasztottak, s abba valamilyen bűvös szert tettek, hogy megoltalmazza a rontás ellen. A görögök a következő ősszel az apaturia- ünnepen beiktatták a gyermeket a nemzetségi családtagok sorába. A jegyzékbe vétel előtt azonban az apának esküvel kellett megerősítenie, hogv a gyermek törvényes származású. Ami kevés haja volt az újszülöttnek. lenyírták és áldozatul elégették Zeus oltárán.

Ünnepi alkalomnak számított a családban a fiúk nagykorúsítúsa. amikor betöltötték a 17. életévüket. A rómaiak ünnepélyes külsőségek között tartották meg a fiúk nagykorúsítá- sút: a Liberalia ünnepén, március 17-én. A fiú a házi oltárra vetette a gyermeki tógát, s felvette a férfitógát. Letette a nyakában hordott bullát, levágatta a hosszú haját. Apjával a Forum Romanum- ra ment, ahol beírták az album civiumba, azaz a római polgárok névsorába. Ezzel felnőtt, önálló, teljes jogú polgára lett a hatalmas római birodalomnak.

Február 21-én tartották a rómaiak a Feralia ünnepet, a halottak napját. A halottak eltemetése igen fontos vallási cselekedetnek számított, mivel hitük szerint a temetetlen halottak szörnyű szenvedések közepette bolyongnak a másvilágon. Ezért az ismeretlen helyen elhunytak vagy a tengerbe veszett halottak hozzátartozói szigorú erkölcsi kötelességüknek érezték, hogy legalább jelképes temetést rendezzenek az ilyen halottaknak.

A családi körben elhunytat a ház központi termében, az átriumban ravatalozták fel, éspedig

— mivel az életből, a családtól távozóban van — lábával a kijárat felé fordították. Nyelve alá egy pénzdarabot, obulust tettek, hogy megfizethesse Charonnak. az alvilág csónakosának a viteldijat, amiért a Styx-folyón átszállítja a lelkek birodalmába.

A családi ünnepeken kívül természetesen az ókorban is voltak különböző állami ünnepek, amelyeket

— mint manapság — az évnek mindig ugyanazon a napjain tartottak, s a római és a görög családok ezeken is részt vettek.

Hegyi József