Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
1986. április 4., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Balesetek és mérgezések gyermekkorban A Gyermekegészségügyi Központban évente 700—800 gyermek áll kórházi kezelés alatt baleset, 130—150 égésbetegség, 100—120 különböző mérgezés miatt. Ezenkívül több száz kisgyermekei látnak el járóbetegként a megye orvosi rendelőiben és elsősegélynyújtó helyein. A balesetek oka csaknem minden esetben az emberi felelőtlenség, figyelmetlenség. A kisgyermek érthető kíváncsisága, félelemérzés és tapasztalat hiánya miatt könnyen bajba juthat. Az idősebb gyermekek vakmerősége, vetélkedése, sportolása is balesethez vezethet. Ugyanakkor a fokozott motorizáció a külső veszélyforrásokat növeli. A felnőtt társadalom kötelessége, hogy mindent megtegyen a gyermekbalesetek megelőzésére. Ez természetesen a szülőknek nemcsak feladata, hanem kötelessége, de a gyermekközösségek dolgozói, a gyalogosan, vagy jármüvei közlekedő felnőttek sem vonhatják ki magukat ebből a nemes törekvésből. Születésétől nevelni, tanítani kell a gyermekeket. Túlzó féltés nélkül meg kell ismertetni őket a tényleges veszélyekkel és azok elkerülésével. De minden „prédikációnál" fontosabb a személyes példa- mutatás. A játszás, kerékpározás közben elszenvedett horzsolások, zúzódások, roncsolt, repedt sebek leggyakoribbak a fejen és a végtagokon. Míg az egészen felületes horzsolások különösebb ellátást nem igényelnek, a mélyebb és szennyezett sebekkel orvoshoz kell fordulni. A csonttörések mindig sebészi ellátást igényelnek, de addig is a gyermek fájdalmát rögzítéssel tudjuk enyhíteni. Az életveszélyes sérülések több mint fele (60—65" ni otthon történik a szülői felügyelet vagy nevelés hiányosságai miatt. A magasból történő leesések, közlekedési balesetek leggyakoribb következménye a koponyasérülés, melyhez különböző belső szervi sérülések társulhatnak. A súlyos sérülések eszméletvesztéssel és az élett'on- los funkciók zavarával járnak. A helyszíni elsősegély- nyújtás gyorsasága és szak- szerűsége meghatározhatja a sérült gyermek további sorsál, ezért annak itt nem részletezendő alapszabályait mindenkinek ismerni kell! A háztartási balesetek gyakori következménye az égésbetegség. Leggyakoribb formája a forrázás, amikor a gyermek magára rántja a forró folyadékkal telt edényt. A lakáéban felügyelet nélkül hagyott kisgyermekek gyufával játszva tüzet okozhatnak és lángégést, füstmérgezést szenvednek. Az égésbetegseg súlyosságát és kimenetelét ;i megégett testleliilet nagysága és az égés mélysége határozza meg. Az elsősegélynyújtás lényege a hűtés. Bőséges hideg vízzel ontsuk le a gyermeket ruhástól es csak lehűlés után vetköztessük le. Másik fontos szabály, hogy az égett testfelületre ne kenjünk semmit! A gyermekkori mérgezések 70—80" „-a gondatlanságból eredő véletlen baleset, kisebb része gyógyszer tévesztése. illetve öngyilkossági kísérlet eredménye. Leggyakrabban a kisdedeknél, 1—5 éves kor között fordulnak elő. A mérgezések leggyakrabban a lakásokban gondatlanul tárolt gyógyszerekkel, háztartási szerekkel (ecet, sósav, hypo, permetezőszer, féregirtó stb.l. alkohollal történnek. Sokszor a szülők súlyos állapotban találnak rá gyermekükre és nem balesetre, hanem betegségre gondolva, elmulasztják a gyermek környezetének a vizsgálatát, mely értékes segítséget nyújthat a gyors és hatásos gyógyításhoz. Or. Bíró Éva gyermekgyógyász főorvos Farkas Bertalan Valerij Kubasiovval, aki a parancsnoka volt ai Űrrepülés során Sok magyar fiatal dolgozott Uszty-llimsxkben, a cellulózkombinát építésén. S ahogy e kép is bizonyítja, jó néhányon ott leltek rá életük párjára. „a fasizmus ellen küzdöttünk — Bár bácskai vagyok, a jugoszláviai partizánharcokban a Szerénységben vettem részt. Fegyvert fogtam a fasiszta megszállók ellen, noha még tulajdonképpen gyerek voltam. De hát azok olyan idők voltak. Ma hatezren vannak. Itt járnak közöttünk, ki a fővárosban, ki faluhelyen, vagy kisvárosban. Együtt utazunk velük a vonaton vagy a buszon, talán éppen az az idősebb ember is közéjük tartozik, akit az előbb engedtünk előre a boltajtóban, vagy aki ott ül az iskolában, a tanárok fogadóóráján, hogy érdeklődjék a kis unokája előmeneteléről. Ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk — és mégis mások: ők harcoltak azért a szabadságért, amelynek 41. születésnapját ünnepeljük. A felszabadulás ünnepe alkalmából kerestük fel Is- pánovits Mártont, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Országos Szövetségének főtitkárát. — Korábban Partizán Szövetség volt az antifasiszta ellenállásban részt vettek egyesületének neve. Miért változtatták meg? — A régi név leszűkítette azok körét, akiknek 'köztünk van a helye — mondja a főtitkár. — Az utóbbi években, sőt évtizedekben a legtöbb európai országban hasonló módon változott meg a név, ma már partizánszövetség csak Olaszországban működik. Hozzánk tartozik mindenki, aki részt vett a fasizmus elleni küzdelemben, akár fegyverrel harcolt, akár politikai vagy bármilyen más eszközökkel támogatta ezt a küzdelmet. — Kiket tömörít tehát tagjai sorában a szövetség? — Több rétegből tevődik össze a tagság. Ide tartoznak a felszabadulás előtti párttagok, akik megkapták a Szocialista Hazáért kitüntetést, továbbá az antifasiszta polgári ellenállás részvevői, a demokratikus hadsereg első. a Szovjet Hadsereg kötelékében harcolt alakulatainak katonái, a Magyarországon és más országokban harcolt ellenállók. — Hogyan fogja össze a szövetség az ilyen sokfelöl jött embereket? — Kilenc tagozatunk van. Legnépesebb a politikai ellenállóké, ide tartoznak a munkásmozgalom régi harcosai, akik bizonyítottan tettek a fasizmus megdöntéséért. így például részt vettek a Vörös Segély akcióiban. röplapokat készítettek és terjesztettek. — És akik fegyveresen harcoltak? — Ök a fegyveres tagozat munkájában vesznek részt. Köztük vannak a budapesti SZÍR- és Marót- csoport még élő tagjai, a miskolc-diósgyőri MÓKÁN Komité, az újpesti, kispesti ellenálló csoportok harcosai. jel Hadsereg kötelékében, vagy szovjet partizánként harcoltak a Nógrádi, Úszta. Dékány és más csoportokban. Sokan voltak frontkatonák és propagandisták a 2. és 4. Ukrán Front alakulatainál, illetve partizániskolát végeztek a Szovjetunióban, de bevetésükre már nem került sor, mert időközben véget ért a háború. A szovjet tagozathoz tartozók túlnyomó többsége magyar katona vagy munkaszolgálatos volt. mint ilyen szökött át vagy hadifogságba esett, és jelentkezett a fasizmus elleni harcra. — Most ötven éve, hogy kirobbant a spanyol polgár- háború, amelyben ugyancsak sok magyar vett részt. — Valóban sokan küzdöttek a spanyol nép szabadságáért, és sajnálatos, hogy soraik nagyon megfogyatkoztak. Még szomorúbb, hogy nemcsak a természet törvényei szerint távoztak el sokan, hanem a személyi kultusz idején számosán a törvénytelenségek áldozatául estek. Köztudott, hogy Rajit László kiemelkedő alakja volt a nemzetközi brigádnak, és más „spanyolosok" is szenvedtek ártatlanul börtönökben hosszú évekig. De hasonlókat mondhatok más nyugat-európai országokban harcolt magyarokról is. Franciaországban mintegy 5000 magyar jelentkezett annak idején a hitleri Németország elleni harcra, Belgiumban ugyancsak jelentős volt a magyarok száma az ellenállásban, s itthon közülük is sokat értek méltánytalanságok. — Miben áll a tagozatok munkája? — Rendszeresen találkoznak, beszélgetnek a régi bajtársak, s nem utolsósorban: emlékeznek. A nji célunk a történelmi múlt feltárása, annak bizonyítása önmagunk és mások előtt, hogy a magyar nép sem volt alábbvaló a többi népnél, itt is voltunk, akik megtettük a fasizmus ellen, amit tehettünk. A visszaemlékezéseket az egykori ellenállók papírra vetik, vagy magnóra mondják. Szövetségünk propagandabizottságának visz- szaemlékezés-gyűjtő csoportja az emlékezéseket elolvassa. egyezteti, hiszen ennyi idő távolából már nem is lehet mindenre egészen pontosan emlékezni. Sajnálatos, hogy ez a munka alig három éve indult, így sok, megőrzésre méltó emlék már örökre feledésbe merült. — Mit hoznak mindebből nyilvánosságra? — Ügy tervezzük, hogy a visszaemlékezéseket csoportonként adjuk ki. Ezen túlmenően is szeretnénk rájuk felhívni a történészek figyelmét: tanulmányozzák és használják fel az itt összegyűlő anyagot, hiszen sok olyan részlettel ismerkedhetnek meg így, amely mindmáig tudományosan feldolgozatlan. Mindemellett még az idén megjelenik Az ellenállás lexikona, amely — úgy gondoljuk — ugyancsak hézagpótló mű lesz. — Hány tagja van a szövetségnek? — Hatezer körül jár a létszám. Még van sorainkban néhány internacionalista. aki az oroszországi polgárháborúban harcolt a vörösök oldalán. A zöm természetesen a második világháború antifasiszta harcosainak köréből tevődik össze, amiből az is következik. hogy magas a szövetség átlagéletkora. Talán az az 58 éves orvos a legfiatalabb tagunk, aki a buchenwaldi koncentrációs tábor fegyveres felkelésének előkészítésében mint gyerekküldönc vett részt. S még egv szám: a felszabadulás óta 1720 tagunk halt meg. — Végül egy személyes kérdés: ön hol harcolt? a nyilas uralom ellen több katonai akciót végrehajtott G.idófalvy-féle „kiskások", a Vörös Brigád életben maradt tagjai. — Akikről eddig szó volt, itthon, Magyarországon vették fel a harcot a fasizmussal. Am, köztudomású, hogy még többen küzdöttek más népek fiaival együtt, az országhatárokon túl. A barátság pillanatai Ispánovits Márton, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Országos Szövetségének főtitkára — Közülük elsőként kell említeni a szovjet tagozatot, azért is, mert ez a legnagyobb létszámúak közé tartozik. Tagjai azok a magyar állampolgárok, akik a SzovMelyik kép a leginkább jellemző? Nehéz választani. Lény egében mind egyik. H i - szén mindegyik betekintést nyújt a szovjet—magyar kapcsolatok mélységébe, sokoldalúságába. a két ország, a két nép összetartozásának. barátságának, együttműködésének ünnepeibe és hétköznapjaiba. Immár negyvenegy éve járunk egy úton — ezek a képek egy-egy pil- ! lanatát idézik fel ennek a közös útnak. Kádár János az SZKP XXVII. kongresszusán küldöttek körében Szovjet közreműködéssel épült fel hazánk első atomerőmüve Pák son. A képen az erőmű vezénylőterme.