Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
Mit várhatunk megyénk fejlődésében ? (3. oldal) VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 79. sióm Ára: 2,20 Ft Péntek, 1986. április 4. Erőgyűjtés után fellendülés Horváth István ünnepi beszéde A felszabadulás ünnepének előestéjén az MSZMP Központi Bizottságának titkára köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Az alábbiakban a beszéd szövegét rövidítve közöljük. Negyvenegy éve szabadult fel hazánk. Negyvenegyedik alkalommal ünnepeljük nemzeti függetlenségünk visszanyerésének évfordulóját. 1945. április 4-én, amikor a Szovjet Hadsereg csapatai Magyarország egész területét felszabadították a német megszállóktól, új történelem kezdődött. Nem feledjük és tisztelettel értékeljük a hazánk felszabadításában részt vevők áldozatait. Az évfordulón a magyar nép igazi barátsággal és emelkedett ünnepélyességgel fordul a szovjet nép felé. A felszabadítók emlékét nemzedékről nemzedékre megőrzi népünk. Józan nemzeti öntudattal és elégedett számvetéssel gondolhatunk arra a megmásíthatatlan tényre, hogy hazánkat — a költő szavaival szólva — „kivittük a mély süllyedésből”. A tőkések, földbirtokosok Magyar- országából megteremtettük a munkások, parasztok, értelmiségiek hazáját — a Magyar Népköztársaságot. Egy viszonylag elmaradott országból a közepesen fejlett gazdasággal rendelkező országok közé emelkedtünk, úgy, hogy az iparnak és a mezőgazdaságnak számos ága a világ legjobbjai között van. Gazdagabb lett a nép is, anyagiakban, szellemiekben és az emberi kapcsolatokban egyaránt. Megőrizve hagyományos arculatukat, új vonásokat öltöttek falvaink, városaink és a bennük lakó emberek is! Az elmúlt, négy évtizedben hatalmas utat tett meg népünk és hazánk a szocializmus útján. Büszkeséggel idézhetjük fel eredményeinket és nem feledjük, hanem számon tartjuk a harc és a munka tanulságait. Negyvenegy év alatt voltak gazdagabb és soványabb esztendők, sikerek és kudarcok is. Az április 4-i ünnep sem volt mindig egyforma. Voltak évek, amikor, mert a tettektől eltértek, kopottnak hatottak a szavak, s a valóság törvényszerűségeit, a nép jogos törekvéseit nem tisztelő gyakorlat országunkban a néphatalom megrendüléséhez vezetett, veszélybe sodorva a szocializmus ügyét. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt helyreállította, megszilárdította és gondosan ápolja az ország népének a szocializmus ügye iránti bizalmát. Az ünnepi megemlékezés csak arra ad lehetőséget, hogy néhány tapasztalatot felsoroljak, mire, milyen tanulságokra épül most mór tartósan és szilárdan ez a bizalom. Mindenekelőtt arra, hogy megtanultuk, társadalmunkban nem a nép van a pártért, hanem a párt van a népért. Az emberek nem azért élnek, hogy rajtuk kísérletezzük ki, milyen a szocializmus eszméje, hanem a szocializmus akkor jó, ha a nép felemelkedését szolgálja, vagyis a szocializmus van az emberért. A politikai célok megvalósítása nem szűk pártérdek csupán, nem is a munkás- osztály szűk osztályérdeke, hanem az egész nép, az egész társadalom javára való munkálkodás. Előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az országépítés feladatainak világos kijelölése, a párt és a nép egysége, a szocialista célok eléréséhez szükséges nemzeti közmegegyezés és közös cselekvés, így tud nemzeti egységbe összefogni társadalmunk minden osztálya és rétege. Ez a szövetségi politika biztosítja, hogy egyesüljön mindenki, aki hazánk felemelkedését akarja. Helyzetünket reálisan értékeljük. Megváltozott életünk szebb is, jobb is, mint a régi, de jól tudjuk, még nem olyan, mint amilyennek szeretnők. Mostanában — idehaza és a nagyvilágban is — több a feszültség, mint amit korábban megszoktunk. Itthon, a mi hazánkban belső viszonyaink ugyan nem olyanok, mint a háborgó tenger, de nem is olyan csendesek, mint az állóvíz nyugalma. Nehéz és nehezen megoldható feladatokkal küzdünk. Magyarország most válaszúton van. Vagy lemaradunk a világgazdasági újrarendeződés hatalmas erejű folyamataiban, vagy f'nj- jebb zárkózunk az országok nem hivatalos, de annál valóságosabb versenyében. Az ország előrehaladásának, a családok, az egyének gyarapodásának, az életkörülmények további javításának alapvető feltétele a gazdasági fejlődés meggyorsítása. Ha nem termelünk észszerűen többet, ha nem gazdálkodunk nagyobb haszonnal, nem tudjuk igényeihket kielégíteni, a felgyülemlett feszültségeket feloldani, még ha igazságosabban osztjuk is el a javakat. Az elmúlt évek konszolidációs gazdaságpolitikájának eredményeként megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy gazdaságunkat az élénkebb növekedés és a fejlődés pólyájára vezéreljük. Gazdasági terveink teljesítésével elérhetjük, hogy az erőgyűjtés után bekövetkezzen a fellendülés, s ha szerényen is, de érezhetőbben javuljon az életszínvonal. A gazdasággal egyenrangúan kell kezelnünk társadalmi-politikai intézményeink továbbfejlesztését, a szocialista demokrácia követelményei szerint. A szocialista demokrácia és társadalmi-politikai intézményeink fejlesztése nem pusztán taktikai kérdés. Nem azért szorgalmazzuk, hogy valakik szemében „szalonképesebbé” váljunk, de nem is a vezetés által a társadalomnak nyújtott kegy vagy gesztus ez. A demokrácia a szocializmusnak egyszerre eszköze és célja, mert csak általa lehetnek emberiek az emberi viszonyok, s lesz lehetséges, hogy a közösségek önmagukat igazgassák, kormányozzák. Közéletünkben számos kérdésről vita folyik, s ez jól van így. Az alapvető egyetértéssel megférnek a véleménykülönbségek, sőt azt valljuk, hogy a viták, a jobb megoldásokat kutató bírálat előbbre visznek bennünket. Hisszük, hogy kölcsönös tisztelettel, bizalommal és toleranciával a viták nyugvópontra juttathatók, bár igaz, majd ezek nyomán ismét újak is gerjednek. Tiszteljük azok elveit, akik jobbító szándékkal vállalják az eszmecserét. De nem adunk teret olyanoknak, akik a vita és kritika ürügyén a köz- megegyezés megbontására, az áldozatos harcban szerzett és megőrzött vívmányaink tönkretételére törekszenek. Ha országunkból kitekintünk a világba és a nemzetközi kapcsolatok egét kémleljük, azt látjuk, hogy egy zaklatott világban élve, a szélsőséges imperialista körök felelőtlensége miatt veszélyes ponthoz jutott el az emberiség. Azt is látjuk, hogy az újabb és újabb szovjet kezdeményezések révén, bár még nem derült ki az égbolt, de a felhőket el lehet oszlatni. Szövetségeseinkkel együtt azért küzdünk, hogy atomfegyverek nélkül lépjünk a következő évezredbe. Mi magyarok, ebben a küzdelemben is jó oldalon állunk: a békéért harcolók oldalán. Nagy fontossága van annak is, hogy barátságra és jószomszédságra törekszünk a határaink körül levő valamennyi országgal, néppel. Ezek nagyobbik részével közös az utunk, s köztük vannak szövetségeseink is. Azt tartjuk, hogy a jó szomszédokkal nem járhatunk a régmúlt és a közelmúlt valódi, vagy vélt sérelmeinek fel- íánytorgatásával, hanem csak úgy, ha együtt boldogulunk, ha' becsüljük egymást, ha elismerjük egymás és a nemzetiségek létjogát a határ mindkét oldalán. Ezért kívánjuk, hogy az országainkban élő nemzetiségek is a bennünket összekötő szálakat erősítsék. így válhat valóra a régi óhajtás, hogy egymásra utalva és közösen „kilépünk a Duna-táji kis- népek egymást fojtó szé- gyenkalodájából”. Céljaink és törekvéseink szocialisták és nemzetköziek, mert a szocialista forradalom nemzetközi érvényű elveire és tapasztalataira épülnek. Am egyúttal magyar és nemzeti célok és törekvések, mert a mi hazánk talajából sarjadtak és a mi országunk boldogulását szolgálják, Bízunk és bízhatunk abban, hogy nem lesz meddő a remény és nem lesz hiábavaló az igyekezetünk. Céljaink reálisak, de kémé nyen meg kell dolgoznunk értük. A pórt és a nép nem nézi bekötött szemmel a megoldásra váró feladatokat. A párt és az ország lakossága nem lesz tétlen a jövőben sem. A jövőt hordozó kezdeményezésekben továbbra is cselekvőképesek leszünk. Ezeknek a gondolatoknak jegyében ünnepeljük törté nelmünk nagyszerű tavaszi évfordulóinak sorában a nép és a haza piros betűs ünnepeként a magyar szabadság születésének nagy napját, április 4-ét Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront OT csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél és a magyar hősök emlékművénél a Hősök terén. Mindkét helyen a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának nevében Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly főtitkárhelyettes helyezett koszorút az emlékművek talapzatára. Április 4-e alkalmából Kitüntetések a Parlamentben, a megyei pártbizottságán és a tanácson A ljagyományoknak megfelelőén a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából érdemes és eredményes munkásságuk elismeréseként kormánykitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek között ismét szép számmal szerepelnek Borsod-Abaúj- Zemplén megye dolgozói. Tegnap a megyei pártbizottság székházában ünnepséget rendeztek a felszabadulási évforduló alkalmából, amelyen Illésné Kovács Magdolna, a megyei párt-vb tagja, a Volán Vállalat igazgatóhelyettese emlékezett meg felszabadulásunk 41. évfordulójáról. Ezt követően Fejti György, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára adta át a kitüntetéseket. S A megyei tanács dísztermében ugyancsak tegnap tartottak ünnepséget a felszabadulási évforduló alkalmából. Soós Roland, a megyei tanács pártbizottságának titkára tartott ünnepi beszédet, majd Ladányi József, a megyei tanács elnöke adta át a kitüntetéseket. (Folytatás a 2. oldalon) Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója tiszteletére tegnap koszorúzási ünnepségeket rendeztek megyénkben. Miskolcon, a zászlókkal feldíszített Hősök terén délután 14 órakor a himnuszok után az MSZMP Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága nevében Fejti György első titkár, az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága nevében Dudla József első titkár helyezték el a megemlékezés koszorúit a felszabadulási emlékmű talapzatára. A megyei tanács képviseletében dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, a Miskolc Városi Tanács képviseletében dr. Kovács László városi tanácselnök koszorúzott. Lerótták kegyeletüket a tömegszervezetek, és a fegyveres testületek képviselői is. A koszorúzás az Internacionálé hangjaival ért véget. Felszabadulásunk évfordulójának tiszteletére koszorúzási ünnepségeket tartottak még Miskolcon a Bartók téren, a Hősök temetőjében, a román emlékműnél, és a megyében minden településen megkoszorúzták az emléktáblákat, valamint a hősi sírokat. Koszorúzások Budapesten
