Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

1986. április 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Három ország anyósa ..Nem igv képzeltem én. jaj. dehogy így képzeltein... Veszekedtem is elegei: hát azért szültelek, tápláltalak, neveltelek benneteket, hogy ha felnőttük, olyan párt vá­lasszatok. akivel még be­szólni se tudok!? De hiába mondtam: vagy az uram meg én. vagy az idegenek Hiába mondtam: nem ártok semmit, nem vagytok a gye­rekeim. ha megte,szilek. Csak nevetett mind a há­rom. Azt telelték: magunk­nak választottuk édesanyám, nem magának! A lányom még azt is idelökte: ha tet­szik. ha nem! Az idősebb fiúra jött rá először a bolondóra. Fél év múlva, ahogy leszerelt, azl mondja, kell egy kis kikap­csolódás. édesanyám, befi­zettem egy társasutazásra, megyek Szlovákiába. Menjél csak, ha nincs jobb dol­god . . . Kél hét múlva ha­zajön a Laci. Egy este csak turkál az ételben, aztán ül. ül. Eredj már aludni, mi a fene lelt, mondom neki. Megnősülök. édesanya m! Meghívtam a menyasszo­nyom, még ;t nyáron eljön, ismerje meg maga is. ■Azt hittem. Juliskát veszi el; úgy várta az u lány a katonaságtól, mint a messi­ást. De nem. Valami közös nagygyakorlaton voltak ott annak idején, úgy ismerke­dett össze egy szí óvak lány- nf/al. Hát ezért volt neked sürgős a társasutazás, ezért kellett neked a levegőválto­zás! Mit csinálhattam volna, fogadtam, ahogy illik. Nem mondom, rendes lány. a munkát is bírja. Kipróbál­tam. Ahogy megjött, har­madnap ki az árpába. Arat­ni. Megdőlt az idén. gazos is volt nagyon. Majd elmegy a kedved, gondoltam. De szed­te a markot mellettem zok­szó nélkül. Mintha világéle­tében azt csinálta volna. Megenyhültem. No jó, hát ott van a melléképület; szo­ba. konyha, spájz. Ha össze­házasodtok, s hazajöhetsz, ott laktok majd. Olyan sze­líd. kék szeme van. meg legalább kicsit éri magyarul, gagyog is egy cseppet. De azzal a Reginával még csak szót se tudok váltani. Mutogatunk «egymásnak, mint a némák. Beállított a kiseb­bik fiammal az NDK-ból. Jómadzag Jóska is. még meg se irta élőre. Adla a fiú a bankot: egy hétig csak Eger, meg Lillafüred, mega Zsóri. Mondom neki: mije van ennék a lánynak, lesz-e hozomány ? Nem úgy van az ott, édesanyám, feleli. Ahogy nagykorú lesz egy lány. kül­dik dolgozni, többet nem tö­rődnek vele. Keresse meg magának a stafirungot. Igen ám, mondom, akkor miből akartok élni? Nektek már lakást se tudok adni. Eg.v szál pendelyben indultok az éleinek? Majd megkeressük, anyám; rajiam kapnak majd itthon is. Három ev azNDK- ban mégiscsak valami. A kis fekete csombók a Regina meg, mintha nem látná, hogy milyen mérges vagyok, odajön, simogat, s csak ismételgeti: zergut,zer- gut . .. Kivittem krumplit ásni. Kemény volt a föld, mint a beton. Hát csak hadd ásson. Tudtam, krumpliévá nép a német, hát nesze ne­ked. krumpli . . . Mondom a fiamnak, for­dítsd le a beszédem a kis­asszonynak. Ez is Magyar- ország. nemcsak az ősziba­rack. a paprikás csirke, meg a paradicsom. Jobb lenne, ha szépen elbúcsúznátok, ti szeren csét le nek. Do Igozha l­tok tíz. évet. amíg lesz. va­lamitek. Azt felelte szikrázó szemmel: csak ne vadítsam a Jóskát! Ö egyedüli gye­rek. de ha becsapja a fiam. nem fogja sajnálni a szüleit se. Ellopja az apja piszto­lyát, lelövi Jóskát, utána meg magával végez. Hál itt van. Két hét múlva esküsz­nek. odaát. Hamar megkell csinálni, hogy eljöhessen a fiammal, most már mint a felesége. Hívtak bennünket a ná­szék, még se leszünk ott az öregemmel. Sok a költség, meg ha ők is olyan fene nagy akanatúak, mint ez a kis fekete, jobb. ha most még nem is ismerem őkel. Ezek a csomagok itt nálam? Hát istenem. ez csak az övék lesz. Ágyinemü. meg függöny. Ha már így va­gyunk, hadd lássa, hogy azért nem vagyok én fekete ördög. Csak legalább beszél­ni tudnék vele... A legnagyobb bánatom mégiscsak az, hogy az egyet­len lányom se marad meg nekem. Meg is vertem érte, hiába: csak odavan a len­gyeljéért. Még gimnazista volt, itthon Ismerkedett meg vele a búcsún. Az meg lán­cot vett neki, a bálba is utá­na jött. Haza is vittem Er­zsit még fél kilenckor, hiá­ba lette össze a kezét az a lengyel. Mutatta, hogy majd ír, még kezet is akart csó­kolni nékem, alig tudtam el­rántani Azóta leveleznek. Egyet-kettöt sikerült is el­sikkasztani ... De rájöttek, s most már az irodába küldi, ahol Erzsi dolgozik. Mindig két levelet küld egy boríték­ban, egyik a kezeirása, a másik magyarul van: valaki leírja neki. Most már néha egy-két sori magyarul is hoz­záír; „csókolja a mamai . . ." Ami igaz. igaz: szép magas, piros arcú. göndör, szőke le­gény ... Jaj. dehogy gondoltam én ezt. édes istenem, dehogy igy gondoltam én ezt. A menye­imnek csak mutogathatok, hadonászhatok, mint a né­mák: az egyetlen lányom meg Lengyelországban lesz asszony. Máris csúfolnak a faluban: ott megy a három ország anyósa, így nevetgél­jek a hátam megett. De hogy az unokáim milyen nyelven fognak beszélni, azt csak az a magasságbéli jóis­ten tudná megmondani .. M. Takács Lajos Tánclépésben A diszkó divatjának har­sogó energiaforrásai lassan kimerülnek. A lemezlovasok — hogy nyeregben maradja­nak — szelídíteni próbálják a közös szól. a beszélgetési eltaposó zenei. Ezért csa­logatnak az. utcákon á pol- diszkó e.s az irodalmi diszkó plakátjai. Az eddig egyed­uralkodó gépi hangok közé igyekeznek becsempészni a társalgást és a vitát politi­káról, irodalomról. De kide­rült. hogy azok a tizenéve­sek. akik évek óta a fűt­és nyelvbéníló zene rabjai voltak, és közben egv szót sem szóltak-szólhatlak, most alig tudnak, alig mer­nek megszólalni ugyanab­ban a közösségben. Eddig csak a szűkös kifejezésű mozgással „kommunikáltak", elszoktak ezekben a klubok­ban a közösségi nyelvhasz­nálattól. Az egyik középiskolában — megoldást keresve — tánctanfolyamot szervezlek. A „diszkólötyögésben" ne­velkedett kamaszoknak nem­csak a lábuk botladozóit, hanem a nyelvük is. Ugyan­is szokatlan helyzetbe ke­rültek: tánc közben társa­logni illik a partnerrel, le­hetőleg színesen, szelleme­sen. Kétségbeesve néztek a tánctanárra, hogy ne csak azt vezényelje: jobb sasszé, egy-két-há. hanem azt is: mit mond-jak. hogy szól­jak. Az alaplépésekkel kezd­jék a fiatalok — a táncot is. a társalgást is. a klub­vezetők és a pedagógusok tanítsák meg őket arra, ho­gyan lehel szóval kellemes hangulatot és kapcsolatot teremteni. Ma már egyre több iskolában, klubban jár­ják a „nosztalgiatáncot'' a fiatalok, s közben társalog­nak. S a tangó kitűnő al­kalom a beszélgetésre is.. . Gondoskodás az idősekről Sárospatakon az öregek számára négy napközi ott­hont tart fenn a tanács* eg.v a központban, kettő a város szélén, éspedig Végardón és Bodroghalászon, a negyedik, úgynevezett „hetes” napközi a tanyaközpontban. Dorkón működik. Az egészségügyi dolgozók által végzett fel­mérés szerint a napköziknél is nagyobb az igény az idős emberek körében ti házi szo­ciális gondozás és a szociá­lis étkeztetés iránt. Ezért a végrehajtó bizott­ság határozatának megfele­lően a jövőben ezeket a szo­ciális támogatási formákat kívánják fejleszteni. Május­tól kezdve pédául Halász- homok-tanyán is megvaló­sítják a rászorulók szociá­lis étkeztetését. Lakk táblácska a 18. száladból, Bajorországban készült. A 18. században a bútorok és képek mellett nagyon sok váza és kisebb dísztárgy került Európába a Távol-Keletről. A 104 cm magas taváza egy szolgát ábrázol és karcsú úr­nőjét. A vázát a szolga tartja. (Bal oldali kép.) Színes, fekete alapon, tarkamintás teás­kanna Kelet-Azsiából. (Jobb oldali kép.) Európa számos mú­9 zeumában őriznek Távol-Keletről szár­mazó tárgyakat, amelyek­nek közös jellemzőjük, hogy felületük igen ellen­álló anyaggal van bevon­va és ez jellegzetes fényt, csillogást ad a tárgynak. Ezek a tárgyak készülhet­nek agyagból, fémből, de leginkább fából, lehetnek bútorok, edények, dobozok, képek, ivópoharak, sőt kar- dók. A fényes, konzerváló bevonat a lakk, az így ké­szült tárgyakkal a lakkmű­vészet foglalkozik. A lakkművészet legré­gibb emlékei Kínából származnak, ahol már az i. e. 3. században készítet­tek lakktárgyakat, A Han- dinasztia alatt (i. e. 206— i. sz. 220) már dísztárgya­kat is készítették, ame­lyekre stilizált sárkányo­kat festettek. A kínaiak ta­nították meg a lakkmüvé- szet mesterségére a japá­nokat, akik túlszárnyalták mestereiket, és a műfaj legszebb készítményeit ál­lították elő. A kínai—ja­pán lakkmüvészetre külö­nösen a Ming-időből (1366 —1644) a nagy virágmin- lák, áílatképek, tájképek és élő, mozgó emberalakök jellemzők, ezek egyedül­álló technikája világhírűvé vált. A japán lákkművé- szet fénykora a 15—17. századra esik. A lakktár­gyak festői díszítése a ke­leti festészet stíluselemeit vette át, felületüket gyak­ran arany-, ezüst-, ele­fántcsont-, gyöngyház- stb. berakásokkal díszítették. A japánok lakkozott tárgyait számos kiváló tulajdonsága páratlanná teszi: könnyed­ség, tartósság, szép díszí­tés, keménység, fény, el- lenáHóképesség. Nagy ke­ménysége ellenére nem tö­rik, nem repedezik, fényéi évszázadokon át megőrzi, nem támadja meg sem ' a forró víz. a hamutartót az égő cigaretta parazsa, de ellenáll a hideg alkohol­nak és savaknák is. A ja­pánok nagyon sós és forró levese nem árt meg a lak­kozott facsészének, amely­ből egykor a teát szürcsöl- lék. A lakk egyébként oldat vagy emulzió, amely illó alkotórészeinek az elpárol­gása után a tárgyak felü­letén összefüggő bevonatot ad. Régen a Kínában, Ja­pánban nagy gonddal ter­mesztett lakkfa (Rhus ver- nicifera) nedvéből készült a lakk, illetve a Ficus-féle fák gallyain élő nőstény- tetvekből (Coocus lacca) és ezeken az állatokon kérget képező növényi nedvekből. A 18. században Európá­ban divattá vált a lakk­tárgyak gyűjtése, illetve utánzása, különösen Né­metországban, Ausztriában és Hollandiában. Ezek az utánzatok azonban minő­ség szempontjából meg sem közelítik az eredeti kínai és japán darabokat, már csak azért sem, mert ezek sokkal gyengébb mi­nőségű gyantalakkból ké­szültek. Európában, Kölnben ta­lálható a híres Lakktár- gvak Múzeuma, az itteni tárgyak közül mutatnak be néhányat képeink. A Nílus deltájában fekvő szigetről, amelyről a világító­torony a nevét kapta, már az Odüsszeiában is olvashatunk. „Van bizonyos sziget ott. a zajongó tengeri árban. • szem­ben Egyiptommal — Pharosz". A hely stratégiai jelentő­ségét még Nagy Sándor uralkodó ismerte fel. ezért időszá­mításunk előtt 331-ben várost alapított a hullámtörő gát szerepét játszó Pharosz mögött — Alexandriai. A világ­hódító. aki innen indult új hadjáratra, egyben a halálba, soha nem látta meg a nevét viselő várost, amely később Egyiptom második fővárosa lett. Nyáron ugyanis a forró, sivatag szélére épült Kairóból ide, a tengerparti városba költözött az udvar, a kormány és a diplomáciai testület. (Egyébként Nagy Sándor holttestét halála után 8 évvel Alexandriába hozták vissza, de sírjál eddig még nem ta­lálták meg.) A pharoszi világítótornyot ugyanúgy azonosították Ale- xandriával, mint a Parthenon! Athénnel, vagy a Szent Pé­ter székesegyházat Rómával. Impozáns, négyemeletes épület volt, oszlopokkal körülvett udvarban állt, négyszögletes al­só emeletén állítólag 300 helyiséggel, innen kanyargó fel­járó vezeteti lel a torony nyolcszögletű középső részébe. Csodák pedig voltak... (V.) inn. szögletes erkélyben végződött. Ezen nyugodott a hen­ger alakú harmadik emelet, fölötte a kis torony, melyen a tengerek görög istenének, Poseidonnak szobra állt. A 140—150 méter magas tornyot i. e. 300—280 között építette a knidoszi Szószratosz, a hajózók megmentésére. Csak a római korban világították ki, bár fehér köveivel, négy emeletével anélkül is impozáns útjelző volt. A világ eddigi legmagasabb világítótornyának legfelső teraszán éj­jelente megggyújtott fa tüze a közeledő hajóknak 50—60 kilométerre adott jelzést. A toron'' fényerejét csak a XIX. század első felében múlta fölül az ókori csoda első. igazán modern utóda, amelyet az angliai Sauth Forelandban állí­tottak fel. Itt alkalmaztak először gőzgéppel hajtott gene­rátor segítségével villamos ívfényt, amely 150 km-re vilá­gított. Európában a legmagasabb világítótorony Bordeaux-tól nem messze a Garonne torkolatában 59 méter, az Atlanti- óceán amerikai felén álló Hatteres-foki 58 méter, a Flo­rida előtti 48 és az Írország déli partvidékén álló szintén 48 méter magas. Modern világítótornyok egyike sem éri el tehát magasságban a pharoszit. Erre az elektromos áram korában nincs is szükség. És hogy mi lett a torony sorsa? Claudius és Néró '41— 65-ben. még helyreállította, ám később többször is földren­gés sújtotta, míg 1326-ban a földmozgás véglegesen rátette a koronát a torony lassú romlásának művére. A lakosság építőanyagnak hordta el köveit. Egykori helyét, mivel a sziget teljesen egybeolvadt a kontinenssel, nem sikerült minden kétséget kizáróan megtalálni. G. Tóth Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents