Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

1986. április 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 (Egy idegenvezető emléknaplójából) Maszk válói- Számár kandig hosszú az ól. Még repülőgé­pen is Békés egymósmellet- tiségben ültünk a hosszú fémsz ivarban magyarok szovjetek, amerikaiak, fran­ciák es kanadai franciák. A felhőket megnyargalva úszott 11 ezer méter magasságban a hatalmas ezüstmadár. Üti- célunk Szamarkand, Bullá­ra. Taskent, majd Alma-Ata volt. A gépen a sok isme­retlen arc közölt több moszk­vai szállodabeli ismerős, mo­solygós tekintet is akadt már. Buhara mozgalmas, színes piacán éppen virágárusok mellett mentünk el, amikor összehozott a véletlen azzal a kanadai francia házaspár­ral. akiknek segítettem a moszkvai szálloda dollár- boltjában pénzt, beváltani és bevásárolni. Egy szép, hosz- szú szárú fehér virágot vásá­roltam. s átnyújtottam a ka­nadai asszonykának. — Nagyon köszönöm — mondta, majd mosolyogva hozzátette: — Tudja. uram. ma ünnepeljük 1(1. házassági évfordulónkat ? — Megelőztem — mond­tam udvariasan. — Vacsora után szívesén látjuk a szállodai szobánk­ban — mondta a férj. be­kapcsolódva a rövid beszél getésbe. Este meglepetten láttam, hogy ,a vendéglátók szobájá­ban meg egy házaspár ült. A párizsi csoporthoz tartoztak, szintén repülőtéri alkalma­zottak voltak, mint kanadai ismerőseim. Mint ilyenek, nagy kedvezménnyel utaz­gathatnak külföldön is. ezért is vállalkozhattak egy ilyen hosszú útra. Nekik még a Bajkál-to is benne volt úti programjukban. Én mező­gazdasági szakemberek cso­portját vezettem. Mivel a vendéglátók egyi­ke sem járt még hazánk­ban. nagy figyelemmel kí­sérték tájékoztatásaimat. Kissé csodálkoztak azon. hogy többször megjárván a Nyugatot, mindig visszatér­tém. Végül is bólintottak ahhoz, amikor azt bizony­gattam. hogy haza csak egy van az ember számára, bár­hová és bármilyen körülmé­nyek közé is sodorná az em­bert a sors. Mielőtt elbúcsúztam volna tőlük, a házaspár megígérte, hogy rövidesen meg fog lá­togatni minket Miskolcon. Én amolyan udvariassági gesztusnak vettem az. elhang­zott ígéretei, Ilyesmil renge­teget hallhat az ember utaz­gatásai alatt, de új barátom Raymond és a koromfekete, váiláig lelógó, ragyogó hajú s emellett hófehér arcú. in­dián származású felesége Lise nem tréfált, meri a márciusban tett ígéretet bi­zonyítandó, októberben leve­let írtak és közölték, hogy január első hetében tisztele­tűket teszik nálunk! Először nem akartunk hin­ni a levélnek, de nagyon meg­örültünk. hogy olyan mesz- szirol egyenesen hozzánk répiil egy kedves házaspár. Mivel az. ember nem tud­hatja előre, hogy egy ilyen hosszú utazásnál nem lép-e fel véletlenül vagy a csat­lakozások közepette bizo­nyos időeltolódás, meg kel­lett gondolnunk, milyen va­csorával várjuk a kedves vendégeket. Rövid töprengés után maradt a már sokszor bevált fogás: töltött káposz­ta. Ez ugyanis még 5—6 nap múltán is finom szokott len­ni. ha jól van elkészítve. Így a nagymama és felesé­gem együttműködéséből líf darab hatalmas töltelék várt „bevetésre . A hideg január ellenére nagyon meleg volt a viszont­látás a pályaudvaron és itt­hon is. Vendégeink kissé meglepetten néztek egymás­ra a meleg ölelések közepet­te s csak később árulták el. hogy arrafelé még nyáron is „hidegebbek" a baráti, sőt rokoni találkozók. Egy kis szorongás előzte meg az. első tál töltött káposz­ta bevonulását a konyhából. Mielőtt- a nagy aktushoz hozzákezdtek volna, egymás­ra. majd ránk nézegettek. — Ettetek-e már ilyet? — kérdeztem tőlük, miután megízlelték az első falatot. — Még soha — mondták egyszerre. — Hm — dünnyögte han­gosan az asszonyka, férje felé fordulva. — Hm — felelt az. vissza, nagyokat bólintva felénk, mondva mindenki számára érthető nyelven, mennyire ízlik nekik a még soha nem ízlelt étel. A jól lehűtött debrői meg' még fokozta 'az étvágycsi- nálást. — Szabad-e még egyet vennem? — kérdezte Lise. amikor az első adagot eltün­tette a tányérjáról. — Természetesen, azért van itt a tál, nem kiállítást csinálunk nektek — mond­tam. Raymond, a férjuram is kérdöleg nézett ránk. Megér­tettük. — Tessék csak venni — szólt a feleségem, rámutatva a tálra. Érdekes, bár magyarul hangzott el a kínálás, a messziről .jött vendég meg­értette. és már a második nagy töltelék nézett rá a tá-- nyérjából. — És van még a konyhá­ban több is — szólalt meg biztatásként a nagyrpama. Ezt már le kellett fordíta­nom. Kimúlt tehát a második adag is a kanadai tányéro­kon. Lise csak csóválta a fejét, mosolygott, végre nekibáto­rodva szólt: — Szabad-e még egyet venni? — s elnézően nézett rám. Mondtam, szeretettel váriunk titeket és érezzétek magatokat otthon. Nem Svájcban vagytok, ahol a házigazda kiméri az adago­kat. még a vendégnek is... Nos. a még soha nem íz­lelt töitölt káposzta harmadik adagja is szép lassan elment keresni az előző két társát. „Rosszat" sejtve, s elné­zést kérve. kimentem a konyhába utánpótlásért. Amikor az újabb teli tál be­futott. megint egymásra néztek vendégeink. A finom bor is tartós mosolygást va­rázsolt arcukra. — Hát ha szabad volna, én még vennék egy adagot — szólt Lise. — Még én is megpróbál­koznék eggvel — így a férje Én sem maradhattam le a versenyben mert még meg­szóltak volna vendégeink. A nagymama az elsőnél, fele­ségem a második után már kilépett a versenyzők közül. És a negyedik töltelék is kimúlt. Élgondolkoztam megint: ilyen hosszú út alatt, míg ideértek, csak megéhez­hettek ezek az emberek! A nagymama meg attól félt, hogy esetleg meg fog ártani nekik a magyaros ízű. nem is olyan könnyű étel. De nem lett semmi baj. Később sem. Az. együtt eltöltött 3 nap alatt sok dicséret érte a ma­gyar konyhát, különösen még a paprikás csirkét, a gulyáslevest. — Tudjátok, egy hetet töltöttünk most Párizsban közös ismerőseinknél — mondta Raymond —. s bár közismert a francia konyha jó hírneve, de nektek meg­súgjuk, hogy a ti konyhátok ízei nekünk még annál is jobban ízlettek ... Az állomáson, búcsúzás­kor egyre fén.vlöbb szemek­kel hangoztatták, hogy ilyen fogadtatásról — egv szocia­lista államban! — nem is ál­modtak volna. — A közvetlenség, az őszinteség és a baráti han­gulat számunkra nagy'aján­dék volt. Nem. ezt nem fog­ják barátaink otthon elhin­ni — mondta Raymond. Miközben mi is kelleme­sen elszórakoztunk velük, akkor még nem is gondol­tunk arra, hogy nem állami pénzen, szerény keretek kö­zött nem hivatalos diplomá­ciai cselekedetet követtünk el — talán .. . Nálunk nem hangzottak el protokolláris pohárköszöntök, még csak szerény kommüniké sem je­lent meg akkoriban erről a találkozóról, egy azonban bi­zonyos: nagyon baráti, szív­ből jövő volt, mint azok a találkozások, amelyeket egy­szerű emberek szerveznek minden hátsó gondolat nél­kül. Demc Dezső Közleményben adta tudtul a Miskolci Közterület-fenn­tartó Vállalat, hogy a város területén több napon át lim- lomtalanitást végez. A fölös­legessé vált. nagyobb mére­tű. a kukákba nem lérő lomjainkat, a háztartási gé­pek dobozait, megunt játé­kokat, elromlott, immár ja­víthatatlan szerkentyűket, ócska cipőt, ruhát, eltört bú­tort, rossz szerszámot, sok­szor már kideríthetetlen ren­deltetésű holmikat hordunk a szemétgyűjtő edények mel­lé, megszabadulva olyan ka- catoktól, amelyeket a nagy­városi ember nem tud hol tárolni, hol eldobni. Hasznos ez az akció, hi­szen tudunk olyan esetekről, mikor a tulajdonos gépko­csiba rakta a fölösleget, út­ban lévő lomjait, s valahol, a természet lágy ölén, ele­gáns mozdulattal borította ki egy árok partján, bokrok tö­vén. így legalább szemétte­lepre kerül, nem csúfítja a környezetet, nem szennyezi a természetet. Csakhogy .. . Ali? jelent még a közle­mény, s raktak ki lomjaikat a megjelölt utcákban, lakó­telepeken az emberek, mint a hiénák és dögkeselyűk — amelyek egyébként, a ter­mészetben nagyon hasznos munkát végeznek —, megje­lentek a guberálók, a mez- gerélők. Csapatostól lepték meg a szeméthalmokat, szét­túrták. szétszedték, hogy még hasznosítható ruhák, alkatrészek, gépek után ku­A közel százéves híd hat évvel ezelőtti felújításakor az úgynevezett ellensúlykamrá­ban végeztek nagyobb mun­kát. A tavaly ősszel megkez­dett munkálotok során az el­használódott járdaszerkezet kijavítása volt a cél. A Közegészségügy! Tudom a Kedves Olvasó máris érti és vegyes érzésekkel ejti ki — hát persze ez a KÖJÁL! A szóhoz társított emlékképek különböző tartalmat takar­nak és széles a skálájuk: .. . délután 16 órakor egy fekete—fehér tarka kutya megharapta; .. gazdája ke­resse a KÖJÁL..., ...a KÖJÁL tájékoztatása sze­rint a gombamérgezeltek gyilkos galócát fogyasztottak, ... a lakásokban csótányir­tást rendelt, el a KÖJÁL, mert, ... a. megállapított hi­ányosságok miatt a KÖJÁL ... .forint pénzbírsággal súj­totta .... ... a KÖJÁL iga­zolja (hozzájárul, előírja stb.) ...............lakása penészes . . . védőoltást kapott, .. . ipar gyakorlására alkalmas ... stb. Lehetne még sorolni a példákat, de nem teszem, mert más a célunk; A köz- egészségügy! A kisebb és nagyobb közösségek (azok környezetével együtt értel­mezett) egészségügye! A megelőzés tudománya. Az ember és környezete kapcsolatának új, korszerű értelmezése váltotta fel a hagyományos szemléletet. Ma már a nélkülözhetetlen (saj­nos szükséges is) intézkedé­seken túl érvényesül és egy­re inkább uralkodóvá vált; a közegészségügyben a civili­zációs ártalmak és idült nem lassúnak. A széttúrt lomok egynémelyikét jól lehet rug­dosni — hazatérő iskolás­gyermekek „javítják" így a cipőjüket —, s lassan egy- egy lakótelep, a környező parkok egy nagy szemétte­lephez hasonlítanak. így for­dult visszájára a jó szándék, így lett a lomtalanításból lomositás. Mert persze a limlomot összeszedök csak azt viszik el, amit egy ku­pacban találnak. Ámít szét­dobáltak, széli ugdoslak. az marad hetekig, hónapokig az út szélén, a parkokban, a bokrok tövén ... (szatmári) munka megkezdésekor de­rült ki, hogy a függőleges tartóoszlopok nagy részét jelentősen megrongálta ' a korrózió. A Budapesti Mű­szaki Egyetem acélszerkeze­tek tanszéke közreműködésé­vel végzett vizsgálatok után fertőző betegségek (szív-, ke­ringési rendszer, daganat, stb.) okainak tanulmányozó sa, a megelőzés feltételeinek kutatása. A közegészségügy vizsgál­ja a vizek, a levegő, a talaj, az élelmiszerek, a munkahe­lyek. az egészségügyi és ok­tatási intézmények, a lakás szennyeződését, valamint azok hatását az ember szel­lemi és testi fejlődésére. Ma már bizonyított, hogy az ivóvíz minősége és a szív- infarktus) és érrendszeri (érelmeszesedés) betegségek, valamint a daganatok (emész­tőszervi) gyakorisága között összefüggés van. Nem vitat­ható, hogy a levegőt szeny- nyező egyes anyagok is okol­hatók az idült légúti megbe­tegedések és daganatok meg­szaporodásáért. A táplálkozó, si szokásoknak kiemelkedő szerepe van a szívérrendsze­ri és anyagcsere (cukorbaj) betegségekben. A halálozási statisztikánk félelmetes, a 40-esek, 50-esek soraiban széles rendet vág a kaszás. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa múzeumok­kal. társadalmi szervezetek­kel és nemzetiségi szövetsé­gekkel közösen a 34. alka­lommal hirdette meg 1986-ra az új- és legújabb kori tör­téneti. továbbá az országos néprajzi és nyelvjárási pá­lyázatot. A díjnyertes tanulmányok szerzői között örömmel ol­vashattuk több Borsod-Aba- új-Zemplén megyei pályázó nevét. A múzeumi pályázaton a felnőtt kategóriában első di­jat nyert Béres János (Ede- lény) a felső-borsodi kán- tortanítóságró] irt munkájá­val. Az ifjúsági csoportos kategóriában harmadik díj­jal jutalmazták Bertha Lau­az oszlopokat megerősítet­ték. A járdaszerkezet meg­erősítésével egy időben a hi­dat felállványozták. Homok­fúvással eltávolították a régi (estékréteget. A hidat vilá­goszöldre festik. Várhatóan nyár elejére ismét birtokba vehetik a közlekedők a hi­dat. Képünkön: Teljesen fel­újították a Szabadság-híd jórdaszerkezetét. A tényék makacsuk, az idő sürget, a cselekvés közös ügyünk! Közegészségügy! Környezet és egészségügy. A Kedves Olvasó fogadja ezt a sorozatot azzal, hogy az önnek, önért szól és Ön is aktív részese, résztvevője lehet annak a küzdelemnek, amelyet, a közegészségügy folytat, nem is eredményte­lenül. Az intézetünkben fo­lyó kutatások (ivóvíz, — ér­elmeszesedés. ivóvíz — da­ganatok. ivóvíz — ..kék be­tegség". szennyezett levegő — daganatok, környezeti mikro­elemek — idült betegségek) megállapításainak hazai és külföldi elismerése tisztelet­re méltó. A személyes példa- mutatás magával ragadó, kö­zösségi erővé válhat és minél többen teszik, annál szilár­dabb iesz. Kezdje el Ön is Kedves Olvasó! Közösen könnyebb megelőzni a bajt, a környezet további szennye­zését. Ez a mi nem is cse­kély célunk. Ez is közegészségügyi Hogy kevesen tudják? Azért ír­juk ! Dr. Takács Sándor ra—Fegyvernek! Dalma mun­káját. A néprajzi pályázat fel­nőtt tagozatán első díjat kapott Dobosy László (Ózd) es Siska József (Szirmabe- senyő) Szedett szőttesek a Hangony völgyében, illetve egy bodrogközi falu, Dámóc népmozgalma c, pályamun­kájáért. Második díjra érté­kelték dr. Szabó Lajos (Tak- taszada). harmadik díjra Bé­res János (Edelény). Deme­ter István (Trizs) és Galuska Imre (Kesznyéten) tanulmá­nyát. Az ifjúsági tagozaton har­madik dijat nyert Hajdú Erika—Téglás Zsuzsa (Sáros­patak). továbbá Sütő Tünde —Halász Judit—Makk Zsu­zsa (Miskolc) közös pálya­munkája. A köz(erdekü) egészségügyről Díjazott honismereti pályamunkák megyénkből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents