Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-10 / 58. szám
1986. március 10., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nyelvünkről és szakmánkról Mindig izgalmas, amikor a hóhért akasztják. Ez - ugye - egy szólás, amelyet azért vesz elő az újságíró, mert: a) hirtelen nem jut más, jobb az eszébe; b) (s ez a hízelgőbb) szemléletesebbé, színesebbé akarja tenni a mon- dókáját. Minderről pedig Grétsy László beszélt a minap a sajtó munkatársainak a magyar nyelv hete keretében. Mi tagadás, ritkán adódik alkalom arra, hogy szemtől szembe, ráadásul szakember mondjon véleményt a munkánkról. Nem azt jelenti ez, hogy nem kapunk (elég) bírálatot. A nyájas olvasó tollat ragad, ha logikai vagy nyelvi hibát fedez fel oldalainkon, s elküldi Grétsy Lászlónak (is), hogy mindannyiunk okulására tűzze gombostűre a rádió nyelvművelő műsorában. Most mondhatnám, hogy mi is olyan hibaszázalékkal dolgozunk, mint más, mert gyorlók vagyunk („Homérosz is elbó- biskol"), mert olykor kapkodva kell dolgozni (jó kifogás sose rossz - jut eszembe egy másik mondás), de a bírálatot nem illik elhárítani. Nekünk, s egyáltalán annak, aki a közéletben szerepel - különösen nem. Mi tagadás, jólesett hallani Grétsy László szájából, hogy a sajtó igen sokat tett, tesz a (köz)nyelvért, az egységesítéséért is, a színvonal emeléséért is. Első olvasásra talán meghökkentő, de sajnos igaz: a sajtó nem esik bele a kortárs prózairodalom hibájába, „tisztább" a nyelvezete, minthogy mentes a trágárságtól. Hogy el ne bízzuk magunkat, Grétsy László felsorolta azokat a gyarlóságainkat, amelyekkel viszont mi rontjuk a közízlést, gondolkodást, szókincset. A divatos szavakra, kifejezésekre, nyelvi klisékre - panelekre utalt - többek közt. A bírálat — sajnos - jogos. Hányszor Írjuk le mostanában az „innováció", a „begyűrűzött” szavakat, s az „el kell érni", „oda kell hatni, hogy" - és más modoros tudálékos, terpeszkedő kifejezéseket. Erre nem mentség (csupán .magyarázat), hogy ezeket a kifejezéseket „készen" kapja a sajtó is. Berecz János is hangsúlyozta a magyar nyelv hete országos megnyitóján, hogy a köznyelv és a közgondolkodás, a demokrácia és a felelősség szervesen összefüggnek, tükröződnek az unalomig koptatott kifejezéseinkben is. A nyelv, a fogalmazás tisztasága azonos a gondolkodáséval. Ezt minden házi feladatot Író gyerek tudja, de mi, felnőttek mintha „elfelejtettük" volna. Egyáltalán nem misztikus dolgok ezek. Akkor fogalmazunk körmönfonton, szaporítva az ás-és végű névszókat, párosítva a személytelen igenevekkel, amikor valamilyen ok miatt nem tudjuk vagy nem akarjuk a nevén nevezni a dolgokat. A magyar nyelv igen szemléletes, mert képekben fogalmaz. A népköltészet erejét és szépségét is ez adja. A szóképek, szólások, közmondások o köznyelvben idővel közhellyé kopnak ugyan, de a nyelv mindig meg is újítja ezeket. (Gondoljunk csak a fiatalok nyelvi fantáziájára!) Hogy lesz a közhelyből nyelvi klisé, panel? Ügy, hogy a sajtó, rádió, tévé felerősítve (mert nagy példányszámban, nagy hatásfokkal) mintegy visszadobja a köztudatba, s ezzel bizony olykor a türhetetlenségig elkoptatja, nyúzza ezeket a kifejezéseket. Grétsy László szellemes példáival „pirított ránk", s ezért csak köszönetét mondhatunk. Az már más kérdés, hogy a sajtó sem szakítható ki az adott sorból. Tükör vagyunk mi js - olykor bizony torz -, hiszen (hogy szólással fejezzem is be ezt a házi feladatot), ha a „téma az utcán hever", akkor mi is csak úgy adhatjuk vissza (nyelvileg is?), ahogy találtuk ... (h. s.) A Mezőgép Miskolci Gyárában készülnek a mezőgazdasági gépek alkatrészei. Az alkatrészek legtöbbje a forgácsolómü- helyben készül. Képeink itt készüllek. a\\ r1 Togos, világos csarnokban „üzemelnek" a forgácsológépek. Lánctalpas traktorok görgőinek fúrását végzi Gulyás Ernő egy <4 orsós fúrógépen. Egy tmk-lakatosnak mindig „kéznél" kell lenni. Besenyei János egy félautomata esztergagépet javít. Laczó József felvételei Az építőipart gyakran hasonlítják az anatómiai lóhoz, amelyen jól tanulmányozhatók a betegségek. Az építőipar valóban egy speciális gyűjtőágazata a népgazdaságnak, mert termékében (az építményeken) sajátosan ötvözi az egész társadalom termelőtevékenységének színvonalát és munkamorálját, árulkodik a gondos szervezésről, gyártásról, csomagolásról — vagy ezek hiányáról. Mintha egy nyitott könyvben olvasnánk: minden lapja egy-egy nem építőipari ágazatot jelent, s nyugodtan mondhatjuk, meglehetősen vaskos ez a könyv. Mert ami áz építőipari cégek végterméke, a ház, az erőmű, a kórház, az elkép- zelhetetlen alvállalkozók, technológiai szerelők nélkül, hogy a legevidensebbről, az alap- és segédanyag-gyártókról, a különböző szerkezetek készítőiről, a bútorgyárakról. és függöny-, tapétakészitőkről ne is beszéljünk. A rendkívül sok beszállító anyaga, szerkezete, technológiája is tükröt mutat: a korét, a technikai fejlettségét. A műszaki haladás folytonosan megújuló folyamata nem kerüli el ezt az ágazatot sem, és a korszerűbbre, jobban funkcionálóra, olcsóbbra törekvés jegyében a fejlesztők szinte évenként meg tudnák újítani az építőanyagokat és az építési módokat — ha az alkalmazás. a felhasználás törvényszerűen lassabb — és drágább folyamata nem fékezné az iramot. A mai választékot a rendkívüli sokféleség jellemzi. A hazai technológiai és gyártmányfejlesztés is igyekszik nyomon követni az igények módosulását, és tetemes számot tesznek ki a külföldről átvett újdonságok is. Ebben különösen az építöszövetke- zetek járnak az élen, a nagyvállalatoknak nem érné meg, hogy gyakran változtassák építési módjukat, mert ez sokba kerül; ám az új anyagok, gépek kipróbálásából ők sem vonhatják ki magukat. Minden, az újat fölkaroló szervezet azzal a reménnyel fektetett pénzt és szakmai tudást a technológiák. eszközök meghonosítására. hogy a hazai piacon elsőként megjelenőnek kijár az anyagi elismerés is, és talán külföldi megrendelést is lehet szerezni egy gép, vagy technológia jól csengő nevével. Botorság volna ebben a lassan kialakuló helyzetben csupán a rosszat látni, hiszen az építési módok nagy választéka a változatos épületekben kamatozik. Ám ez csak akkor lesz hasznos, ha minden újdonság a megfelelő helyére kerülhet. S ezzel együtt feltétel az is, hogy mindenki, aki építőanyagra, szerkezetre, technológiára vár. a legjobban megfelelőt választhassa ki. ■ De hogyan lehet igazán jól dönteni? Az összes újdonság ismeretében. Máris itt vagyunk a lényegnél: nem ismerik sem az építők, sem az építtetők az összes technikai, technológiai lehetőséget, a számtalan új anyagot, alkatrészt. Gyakran találkozni kiváló tulajdonságú, korszerű anyagokkal, amelyek mégsem jutnak el a népszerűségig, pusztán azért, mert ismeretlenek maradnak azok előtt, akik jól tudnák hasznosítani. Ügy tetszik, kevés gondol fordítanak a gyártók a termékek propagandájára, megismertetésére, pedig enélküi nehezen boldogulnak. S ha nem ismerik az új lehetőségeket, akkor csak rutinból dolgoznak a tervezők, a beruházók, a kivitelezők is. A műszaki haladásról természetesen nem mondhatunk le, és szó sincs arról, hogy bárki be akarná zárni a kapukat az újdonságok előtt. De a technika csak akkor válik hatékony termelőerővé, ha eljut azokhoz, akik a másik erőt képviselik: az alkalmazást, a tudást, a tervszerű gondolkodást. II megyei lakásszövetkezetek III. ötéves tervi eredményeiről A Fogyasztási Szövetkezetek legfiatalabb ágazatába tartozó lakásfenntartó, építő- és garázsszövetkezeteknek mérlegüket 1986. március 31-ig kell elkészíteni, azonban a rendelkezésre álló adatokból egyértelműen kitűnik, hogy megyénk lakásszövetkezetei nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlődés tekintetében is országosan az elsők közé sorolhatók. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1986. januári 1-i állapotnak megfelelően. 70 lakásfenntartó szövetkezet működik és a kezelésükbe 20 045 darab lakás tartozik. AVI. ötéves tervidőszak során központi intézkedések hatására a tanácsi értékesítésű, úgynevezett szövetkezeti lakások építési ütemének csökkentése miatt (amely 1985 végére teljesen meg is szűnt) a szövetkezeti lakásállomány növekedési dinamikája is mérsékeltebb volt a korábbi évekhez viszonyítva. Annak ellenére, hogy a lakásépítő szövetkezetek keretein belül felépült és átadásra került 1007 lakás, a miskolci, ózdi és a mezőkövesdi szövetkezetek átvettek 137 OTP által épített lakást és 106 korábban 1KV, illetve VGV kezelésébe tartozó állami lakást. nem tudták pótolni a már fentiekben említett tanácsi értékesítésű lakások kiesését. A garázsszövetkezetek száma héttel, míg a garázsok száma 1787 darabbal növekedett. így megyénkben jelenleg 22 garázsszövetkezet és összesen 3364 szövetkezeti garázs található. Megyénkben a feltételek megteremtéséhez a megyei tanács az V. és a VI. ötéves terv során 13.2 millió forint vissza nem térítendő szolgáltatásfejlesztési alapból történő támogatással járult hozzá. A szövetkezetek saját forrásaikból 15.4 millió forintot fordítottak erre a célra. A városi tanácsok sajátos lehetőségeiknek megfelelően ingyenes, vagy szerény mértékű bérleti díj fizetése ellenében biztosítottak házkezelési-gondnoksági helyiségeket. Ilyen előzmények után vált lehetővé a MÉSZÖV Lakásszövetkezeti Titkárság javaslata alapján az úgynevezett bázisszövetkezetek kialakítása, ezen belül a saját karbantartó részlegek létrehozása. Napjainkban Miskolcon három, Kazincbarcikán, Özdon, Leninvá- rosban és Sátoraljaújhelyen egy-egy szövetkezetnél működik karbantartó szervezet. Ezekben a szervezetekben 138 fizikai. 33 nem fizikai alkalmazott végzi feladatát főállásban. Éves teljesítményi értékük közel 30 millió forintot tesz ki. A megye szövetkezeti lakásállományának 80,1 százaléka van bevonva általuk a tervszerű szervezett karbantartásba, míg országosan ez a szám alig haladja meg a 60 százalékot. Ezeknek a szövetkezeti karbantartó részlegeknek a feladata az épületállomány javítási, karbantartási, felújítási munkák végzése, illetve a lakosságnak nyújtandó különböző szolgáltatások, amelyet sajnos nem mindig sikerül kifogástalan minőségben teljesíteni. Ezen a jövőben mindenképpen változtatni akarunk, ugyanakkor tudni kell azt is, hogy — figyelembe véve a korszerű technológiával épült lakások jelenlegi felszereltségi szintjét — nélkülük nem lehetne biztosítani a folyamatos üzemeltetést, illetve a szerény mértékű műszaki szintentar- tást. Tekintettel arra, hogy a szövetkezeti karbantartó részlegek mentesek a más gazdálkodó, illetve kivitelező vállalatokat általában terhelő adók fizetése alól, valamint a bérek utáni közterhek is alacsonyabbak, így a tapasztalatok azt mutatják, hogy az áraik mintegy 30 százalékkal alacsonyabbak egyéb vállalatok által felszámítottaknál. A lakásépítések lebonyolításával, szervezésével, koordinálásával az elmúlt tervidőszak során 16 lakásszövetkezet foglalkozott. Tevékenységi körükben gondoskodtak az épületek, illetve lakások műszaki terveinek elkészítéséről —, ahol erre igény és lehetőség volt — kivitelező vállalatok biztosításáról. azok munkáinak műszaki ellenőrzéséről, valamint az átadott 1007 lakás több. mint 60 százalékát kitevő vegyes, vagy tiszta profilú házilagos kivitelezések irányításáról, szervezéséről. Ezen túlmenően elvégezték az OTP-vel, illetve a tagokkal való elszámolásokat. A lakáságazatba tartozó szövetkezetek igazgatóságaiban, felügyelő bizottságaiban több. mint ezer fő társadalmi munkás tevékenykedik. Őket a tagok soraiból köz-, illetve küldöttgyűlésen választják 5 évre, ide értve a szövetkezetek elnökeit is. Az elmúlt évek során kilenc szövetkezetnél alakult úgy a helyzet — elsősorban a több lakást kezelő szövetkezeteknél —, hogy az elnöki feladatok magasabb színvonalú ellátása céljából főállású elnököt választottak. A főállású elnökök tevékenységével kapcsolatos tapasztalataink kedvezőek. Nem mondható könnyűnek a lakásszövetkezeti vezetők feladata, erről tanúskodnak a naponta tapasztalt különböző gazdálkodással, működéssel, pénzügyi elszámolásokkal stb. kapcsolatos bejelentések. valamint az évente egyszer kötelezően megtartásra kerülő közgyűlések hangulata, légköre. Az utóbbi években ezek a köz-, illetve küldöttgyűlések még viharosabbá váltak, amelynek okai közé sorolható a2 egyre gyakoribbá és szinte rendszeressé vált közköltségek. szolgáltatási díjak (víz-, szemét-, áram-, gáz-, központi fűtés stb.) emelése. A lakásszövetkezetek éppen úgy, mint a többi ágazatba tartozó szövetkezetek túlnyomó többsége, ezekben a napokban készülnek a zárszámadó közgyűlések megtartására, a VII. ötéves terv,, illetve ezen belül az 1986-os esztendő főbb feladatainak meghatározására. Nagyon lényeges szempont, hogy ezeket a közgyűléseket az igazgatóságok gondosan készítsék elő és biztosítsák a tagok közgyűlés előtti időszakban történő beleszólási, javaslattételi lehetőségeit. A lakásszövetkezetek területen társadalmi és főállásban dolgozók a VI. ötéves tervben kifejtett tevékenységükért, becsületes helytállásukért ugyancsak köszönetét és elismerést érdemelnek. Véleményünk szerint a lakásszövetkezetek társadalmi hasznosságát alapul véve felsőbb szervek részéről is elsősorban több erkölcsi elismerést, támogatást érdemelnének, mint amilyenben eddig részesültek. A VII. ötéves terv lakásellátás, -fenntartás és -gazdálkodási feladataiból a La» kásszövetkezetek erejükhöz! mérten tisztességgel kiveszik^ a részüket. Szükség van er-s re azért is, mert a lakásépí-: tésben továbbra is meghatá--- rozó szerepe lesz a magán-) erős építéseknek, ugyanak-, kor a fenntartás területén is nő a lakosság anyagi erejének részvétele. Vasas Sándor a MÉSZÖV Lakásszövetkezeti Titkárság vezetője
