Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

1986. március 8., szombat ÍSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Jutalmazás Tegnap délelőtt hangulatos ünnepségnek adott otthont a DVTK KISZ-klubja. Az el­múlt esztendőben legjobban szereplő sportolókat jutal­mazták meg. A piros-fehé­rek nagy családjából negy­venen részesültek elismerés­ben. A versenyzőket Körösi István ügyvezető elnök kö­szöntötte, majd Rábai Ist­ván, az LKM személyzeti és szociális igazgatója adta át a jutalmakat. Módosítás — Helycsere „Látásmód” O Szabálymódosítási javaslattal jelentkezett rovatunknál Nyíri Kálmán, aki MVSC-szurkolónak és labdarúgás­rajongónak vallja magát. Javaslatának lényege: a jövőben a bedobást rúghassák a játékosok. Részletesen meg is indo­kolja véleményét, s többek között arra hivatkozik, hogy a szakállas szabály megváltoztatása esetén izgalmasabb lenne a játék, s megnőne a gólszerzési lehetőség. Olvasónk azt ír­ja, hogy: „...nagyobb érdeklődés nyilvánulna meg a lelátón és fordulatos meccseket lehetne figyelemmel kísérni”. Nos, hadd szálljak vitába levélírónkkal, illetve pontosít­sák. Bizonyára elkerülte Nyíri Kálmán figyelmét, hogy a közelmúltban a FIFA illetékesei a gyakorlatban is kipróbál­ták ezt a javaslatot. Ha jói emlékszem, akkor Luxemburgban, egy tornán, de ezúttal nem is a színhely a legfontosabb. Havelange el­nök, aki forradalmasította a labdarúgást és számtalan ötle­tét ültette át a gyakorlatba, nem ellenezte az újítást. De az NSZK-ban például úgy játszották az amatőr ligában az együttesek, hogy időleges kiállítással büntették a kisebb- nagyobb szabálytalanságok elkövetőit. Beigazolódott, hogy ez az út nem járható. Orvosok véleménye szerint az egész­ségre káros, ha a kimelegedett labdarúgók két vagy öt perc­re helyet foglalnak a kispadon. Igazat kell adnunk nekik, hiszen a téli időszakban valóban fennáll ez a veszély. Ami pedig az eredeti javaslatot illeti, nos, ez sem váltotta be a reményeket. Maguk a játékosok is idegenül fogadták, ráadásul a közönség részéről sem volt egyértelmű az elis­merés. Kedves Nyíri Kálmán! Véleményem szerint elsődle­gesen nem a szabályok tehetnek arról, hogy manapság olyan a játék, amilyen. Nem azok megváltoztatására van szükség, hanem a helyes értelmezésükre. Persze, amíg a sportágban kizárólag az eredményesség a döntő, amíg a csapatok siker utáni hajszája folytatódik, a tetszetős, szép játék barátainak aligha lesz részük sok örömben. Bár, érzésem szerint az eredmény és a nívós produkció egyáltalán nem zárja ki egy­mást! O A fiatalítás a legtöbb esetben gondokkal jár, mert idő szükségeltetik ahhoz, hogy a mély vízbe dobott újon­cok belerázódjanak a „hullámokba”. Nos, a December 4. Drótművek férfi asztalitenisz-csapatánál nem okozott külö­nösebb törést a régiek kidőlése, s az újak beépítése. Az együttes gépezete ugyan csikorogva indult a bajnokságban, jó néhány váratlan vereség érte őket, de aztán elkapták a ritmust, s a rájátszást megelőzően a hatodik helyre kerül­tek. Mindenki örült, de aztán jött a hír, hogy óvás miatt változik az állás. Az történt, hogy a Malév SC az OTSH engedélyével a BTS-en keresztül leigazolt egy korábban NB I-ben is sze­repelt játékost. Vele legyőzték a Medicort, amely azonban óvott. A vétót elfogadták, a Medicor két ponttal gazdago­dott, s a miskolciak elé került. A dologban az a furcsa, hogy a szövetség egyszerűen „elfelejtette" értesíteni a szakosztá­lyokat a döntésről, csak az országos sportlapban megjelent táblázat döbbentette meg őket. Véleményem szerint az ef­féle, kulisszák mögötti határozatok mindig rossz szájízt okoz­nak egyeseknek. Jó lenne elejét venni a mendemondáknak, máskülönben itt-ott kedvüket veszíthetik a sportágban te­vékenykedő és fiatalokat felnevelő, csapatot építő emberek. O Előttem az asztalon két újság. Ugyanarról a mérkő­zésről egészen másképpen számolnak be a tudósítók. Olvasgatom az írásokat, és nehezen hiszek a szememnek. Szerencse, hogy szemtanúja voltam jómagam is az esemé­nyeknek, s van kapaszkodóm, támpontom. így aztán tudom mihez tartani magamat, elvégre önmagában már csak meg­bízik az ember. Sietek leszögezni, nem ez az első ilyen eset, mostanában egyre többször fordul elő hasonló. Mindig akad valaki, aki „másképpen” lát dolgokat. Teljesen eltérő alapállásból kö­zelít meg bizonyos eseményeket, olykor jelenségeket. Ez utóbbinál különösebben elmarasztalás sem illetheti, elvégre emberek vagyunk, nem lehet azonos platformon mindenki. Csakhogy a tényekkel nem szabad vitatkozni! Akik kint voltak egy bizonyos találkozón, egy nappal később kíván­csiak arra, vajon miben egyezik véleményük az újságíróé­val, s hol van eltérés. Tapasztalataim szerint azt nagyon nem szeretik az olvasók (szurkolók), ha merőben mást ol­vasnak itt-ott, mint amit ők láttak. Teljesen érthető állás­pont, arról nem beszélve, hogy az a tudósító, aki sorozato­san követ el hasonló torzításokat, egyszer elveszíti a hitelét. Ettől nagyobb csapás szerintem nem érhet olyan embert, aki tájékoztat, orientál, s írásaival befolyásolja a közvéleményt. Ügy gondolom, az újságíró elsőrendű feladata, hogy tárgy­szerűen, korrekt módon végezze a dolgát. Látszólag a sport­tudósítók helyzete szerencsés, hiszen látnak valamit sok­ezred magukkal, s azt „csak” papírra kell vetniük. Mégis akadnak, akiknek a látásmódjuk eltér az általánostól. Igye­keznek a fehérről bebizonyítani, hogy az márpedig nem annyira egyértelmű, mert szürke is vegyül bele, s a végén kiderül, hogy valójában fekete... Az utóbbi időben a honi sportsajtóban elterjedt a vagdalkózás. Nem hiszem, hogy az olvasók azért veszik kézbe a lapokat, mert arra kíváncsiak, ki mondogat oda jobban a másiknak. Mint ahogy az sem valószínű: a bolhából elefántot csinálók tesznek olvasmá­nyossá, közkedveltté egy-egy újságot. Ügy vélem, mindig nagyobb becsületük volt — és remélem, lesz is — azoknak a toliforgatóknak, akik az ügy iránti elkötelezettséggel, a jobbítás szándékával, tárgyilagos hangnemben, ha szüksé­ges, akkor a kritika fegyverét alkalmazva vetik papírra mondandójukat. Kétségkívül göröngyösebb úton járnak, mint feltűnést kelteni igyekvő kollégáik, de hogy melyik a köve­tendő, azt aligha szükséges bizonygatni. Doros László Bocsiné ai „emeleten”. A Bányász átlövőjét a bajnoki meccse­ken már megkülönböztetett figyelemmel kisérik. — Bocsi Taiwásné a gár­da második emberévé nőtte ki magát! — mondta a na­pokban a Borsodi Bányász élvonalbeli kézilabdázóinak egyik vezetője. — Ha táma­dunk, az ellenfél játékosai — a válogatott Kandiné után — elsősorban Macára figyelnek. A sportolónőről alkotott, s számára igencsak hízelgő vé­lemény egyáltalán nem tar­talmaz túlzásokat. A piros­feketék színeiben meccsen­ként 6—8-szor zörgeti meg a hálót. Lövőerejéről, pontos célzásairól a kapusok tud­nának mesélni. A SPARTACUSBAN KEZDTE Sokszor megfordultam a Népkertben, láttam a Mis­kolci Spartacus ifjúsági és felnőtt együtteseinek. jó né­hány bajnoki „fellépését". Jól emlékszem Jeddi Má­riára, a szövetkezetiek bal­kezes átlövőjére. Lobogó haj­jal, a gyerekeket jellemző ösztönös lendülettel küzdött. Szórta a gólokat. — Egyszer megkeresett Pe­csenye András, a sajószent- péteriek akkori edzője, s kérdezte: szeretnék-e hozzá­juk igazolni? Igen, termé­szetesen, feleltem . . . hát így történt. Szalad az idő, en­nek már öt esztendeje. — A Spartacusban is át­lövőként kezdte. — Talán adottságaim mi­att alakult így. Tulajdon­képpen két poszt jöhetett számításba. Mivel balkezes vagyok, jobbátlövőként, eset­leg jobbszélsőként játszha­tok. Az előbbi mellett kö­töttem ki. — Több kapussal beszél­tem már, s valamennyien rettegtek a balkezes bombá­zóktól! — Ez érthető. A „portá­sok” az esetek döntő több­ségében a jobbkezesekkel állnak szemben. Az évek so­rán kipuhatolják, hogy a jobbosok melyik pozícióból vállalkoznak lövésre, s me­lyikből nem. Emlékezetükbe vésik kedvenc sarkaikat, be­programozzák mozgáskultú­rájukat. Ha pedig feltűnik egy balkezes, minden a feje tetejére áll. Erre építek! — Ami azt illeti — siker­rel! — Valóban nincs okom a panaszra, de azért látom a hibákat is. Sokszor elszórom a labdát, olykor türelemre, higgadtságra kell inteni. — Mostani csapatába zök­kenőmentesen illeszkedett be? — Nem volt gondom. A lá­nyok hamar megkedveltek, elfogadtak. Valamennyi tár­sammal jóban vagyok, vita nincs köztünk. „SOKAT VÁLLALOK*' — Egy sportoló életében bizonyára jelentős állomás, ha bekerül a kezdőcsapat­ba ... — Szó szerint így van. Ez annyit jelent, hogy több a jogom és a kötelességem is. Beleszólhatok a játékstílus kiválasztásába, a küzdelem ritmusának alakításába. Ed­dig nem húztam ki magam a munka alól, sokat válla­lok. — Doppingoljá a sikerél­mény? — Ha a kapuba találok, megnyugszom. A lelki plusz­ról pedig egyetlen aktív ver­senyző sem mondhat le. — Hogyan boldogul a test­őrökkel? — A játék közbeni szoros felügyeletet nem szeretem. Persze azért is vagyunk töb­ben a pályán, hogy egymás­nak segítsünk. Például el­zárásokkal, a feladatok át­vállalásával. — Lámpalázát legyőzte már? — A meccsek előtt izgu­lok, ha a pályára kerülök, akkor viszont lehiggadok. Ha pedig a csapatnak is megy, akkor élvezem a küzdelmet, észre sem veszem a percek múlását. Azt is tudom, hogy gyengélkedés esetén a kis­padon hamar magamhoz té­rek. — Az első két meccsükön igazán remek teljesítményt produkáltak, s önnek is min­den bejött! — Megállapításának első fele igaz, az utóbbi kicsit sántít. Maradéktalanul ugyan­is nem voltam elégedett sa­ját játékommal. Üj stílus­ban próbálunk kézilabdázni, az eddigiektől lényegesen jobban figyelünk a védeke­zésre. Támadáskor pedig gyorsaságunkra, fiatalos len­dületünkre alapozunk. — Hányadik helyre várja a gárdát? — Legutóbb csak tizedi­kek voltunk, úgy érzem, hogy most feljebb kapaszko­dunk a tabellán. FONTOS A JÓ IDŐBEOSZTÁS — Magánéletét hogyan tud­ja összeegyeztetni a verseny- szerű sportolással? — A kettő összekombiná- lásához sok megértés, le­mondás, akarat, segítség szükséges. — Mesélje el, mit csinál egy átlagos napon? — Hétkor kelek, majd a „formaságok" elintézése után edzésre szaladok. A délelőtti foglalkozás után nincs időm a Kiliánba hazamenni, ezért vagy a sportcsarnokban, vagy a könyvtárban töltöm el a délutáni gyakorlásig ren­delkezésemre álló órákat. Sokszor beszaladok a csar­nokhoz közel lakó nővé­remhez is. , — A férje mit szól mind­ehhez? — A legapróbb részleteket is megbeszéljük, magánéle­tünket alaposan megszervez­zük. A házastársam egyéb­ként a leglelkesebb szurko­lóm. Hazai meccseinken ott ül a lelátón, biztat, lelkesít, dicsér. Korholni nem szo­kott, a szakmai kérdésekbe nem szól bele. — Az otthoni, családi mun­kát is megosztják? — Igen, igyekszünk felez­ni, harmadolni. Ha én főzök, biztos lehetek abban, hogy a férjem kezelésbe veszi a porszívót. Tudja, hogy az él­sport leköt, ezért a terhek közül sokat levesz a vállam- ról! — Hallottam, hogy iskolá­ba is jár! — Estin végzem a gimná­ziumot, aztán autóvezetői tanfolyamra is jelentkeztem. Van tehát mit csinálnom. — Nőnapi meglepetésben reménykedik? A kérdésre nem felel. Nyakláncát mutatja. Gyö­nyörű medál díszeleg rajta. Kolodzey Tamás Magyar—jugoszláv VB-dönto Szekszárdon a DVTK Győzelmet várnak Barcikán A labdarúgás második vo­nalában vasárnap délután a második tavaszi fordulóra kerül sor. A borsodi együt­tesek közül a Kazincbarcikai Vegyész szerepel hazai kör­nyezetben, ellenfele a Bajai SK lesz. A DVTK ezúttal idegenben, Szekszárdon lép pályára. A barcikaiak számára a ta­vaszi idénynyitó rosszul si­került. Nyolcvan percig jól tartották magukat Dunaúj­városban, de a hajrában gyors egymásutánban három gólt is kaptak, ráadásul Helgertet kiállította a bíró. A beállós egy mérkőzésre szóló eltiltást kapott. így ő holnap nem lehet ott a tár­sak között. A vereség azért is rosszkor jött (bár, egy fi­askó soha nem szerencsés), mert a vetélytársak előnye tovább nőtt. Pillanatnyilag hat pont választja el a KVSE gárdáját a bentmara- dást jelentő helytől, s ez soknak tűnik. Mindeneset­re Kaszás Gábor vezető ed­ző a héten pszichikailag is igyekezett felrázni a labda­rúgókat. A szurkolók egy­értelműen győzelmet várnak csapatuktól, de fogadkoznak a játékosok is, mert tudják, csak így pislákolhat tovább a remény. A harmadik baj­noki mérkőzésüket Diósgyő­rött játsszák, a szomszédba történő kirándulás pedig nem sok jóval kecsegteti őket... A DVTK kedvezőbb hely­zetben készülődhet a vasár­napi találkozóra. Az együt­tes magabiztos játékkal sze­rezte meg a két pontot a Sopron ellen, s Szekszárdon is esélyesként lép pályára. Az élen állók előnye két pontra zsugorodott, ez jogos reménnyel töltheti el a fel­jutásra pályázó csapat tag­jait és szurkolóit. Persze, az esély ébren tartásához az kell, hogy sikerrel jusson túl az együttes a holnapi fordulón. Legalább egy pon­tot szeretnének elhozni a diósgyőriek, de amennyiben ez megduplázódna, akkor sem szomorkodnának. Masz- szív védekezéssel és erőtel­jes támadójátékkal feltörhe­tik a szekszárdiak hátsó alakzatát, s ebben az eset­ben nagy baj már nem le­het. Kazincbarcikán Mészáros, Szekszárdon Kőrös fújja a sípot a vasárnap délután fél háromkor kezdődő összecsa­pásokon. Az NE II. további mér­kőzései : SZEOL-DÉLÉP SE —Honvéd Szabó L. SE, Sal­gótarján—Ganz-MÁVAG, Nagykanizsa—Komló, Váci Izzó—Dunaújváros, Sopron —D. Kinizsi, Veszprém— Keszthely, Eger SE—Metri- pond SE, Szolnoki MÁV MTE—Nyíregyháza. Nem sokat pihent péntek­re virradóra Mocsai Lajos, a magyar férfi kézilabda­válogatott 32 esztendős ve­zető edzője, aki 1985. au­gusztus elseje óta látja el szakvezetői teendőit. A Dél- Korea elleni, csütörtöki zá­ró középdöntőbeli (34-28) győzelem után ugyanis még a St. Gallen-i csarnokban megvárták a világbajnoki döntőbe pontveszteség nél­kül eljutott magyar játéko­sok, vajon szombaton 16.30 órától Zürichben kivel kell farkasszemet nézniük a vi­lágbajnoki aranyért. Ezután hosszú autóbuszút következett, reggel pedig már 8 órakor kelt a fiatal sikerkapitánv. A szálláshe­lyen, a zürichi Holiday Inn- ben találkozott az Adidas nyugatnémet cég képviselői­vel. — Az elutazás, a VB előtt hány százalék esélyt adott arra, hogy magyar—jugo­szláv döntő lesz? — Döntős elképzelést so­hasem fogalmaztam meg, azt azonban papírra vetet­JEGKORONG. A Miskolci Vá­rost Sportcsarnokban ma 14 órakor kezdődik a Miskolci Ki­nizsi—újpesti Dózsa úttörő baj­noki mérkőzés. Az esti órákban a létesítményt a nagyközönség szabadkorcsolyázásra nem vehe­ti igénybe. tűk, hogy az 1—4. hely va­lamelyikét kell megszerez­nünk. A jugoszlávokról sej­teni lehetett, hogy sokra hi­vatott legénység. — Remények a fináléban? — Ugyanúgy, mint eddig. Azaz: ötven százalék ide. ötven százalék oda. — Az eddigi remek me­netelés egészségügyi „mér­lege”? — Most már bevallhatom: Kovács Péter mindkét csuk­lója rendkívül súlyosan sé­rült. Molnár György csapat­orvos és Somogyi Gábor gyúró egy-egy mérkőzés előtt órákat tölt azzal, hogy harc- képes állapotba hozza: kiváló átlövőnket. Az a vélemé­nyük, hogy Kovács egyik csuklója eltört. Erre a hóri- horgas játékos fittyet hány, természetesen pályán lesz a jugoszlávok ellen. Kovács Mihályt sérült térde sem akadályozhatja, játszik ő is a „történelmi” mérkőzésen. Mert hát ez az első eset, hogy világbajnoki döntőt látszhatunk. LABDARÚGÁS. A Miskolci Üveggyár—Mád megyei I. osz­tályú mérkőzést — az Ifjúsági sporttelep pályájának használ­hatatlansága miatt — a hejő- csabai sporttelepen rendezik meg. Kezdés: vasárnap 14 óra ."ín-kor. Csak röviden...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents