Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. március 1., szombat nem lelet béé...” ; Beszélgetés Sára Sándorral Mint hírt adtunk róla, Edelényben nagy számú közönség előtt bemutatták Sára Sándor Balázs Béla- és Kossuth-díjas filmrendező, operatőr új, több részes filmjét, ami a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátról készült. Ez a film nyerte el az ez évi játékfilmszemle nagydíját. A vetítést követő ankéton valaki azt mondta, hogy ez a film megközelítésben, tényfeltáró alaposságában és dokumentarista módszerében olyan értéket teremtett, aminőt a két világháború közti irodalomban Illyés Gyula „A puszták népe", illetve Féja Géza a „Viharsarok" című könyvében alkotott. A hasonlítás önmagáért beszél, s mivel alapjában véve egyel lehet érteni vele, azonnal erre kérdeztünk rá, amikor leültünk Sára Sándorral beszélgetni: — Mi ragadta meg Bábolnán? Miért éppen ezt a mezőgazdasági üzemet választotta témájának? Nem félt, hogy túlságosan erős az a kirakatkép, amit ismerünk, és emögött nagyon nehéz a jellegzetes, egyedi, ám általánosítható motívumokat fellelni? — Én sem tudtam sokkal többet Bábolnáról, mini az átlagemberek, de azt éreztem, hogy a kirakat mögött hallatlan gyürkőzé- sek, erőfeszítések zajlottak és zajlanak. Ez ragadott meg, és ezért választottam Bábolnát. Hamar kiderült, hogy a megszólalók a saját sorsukat, a milliónyi idegsejttel megfizetett életüket mondják el. Márpedig, ha valaki az életéről beszél, az mindig izgalmas. — Mit tanult meg a bábolnai emberektől, a mentalitásukból? — Tanultam is, meg ami talán fontosabb, megerősítettek egy sor korábbi hitemben. Például, hogy aki megrögzött. megcsontosodott módszereket akar megváltoztatni, annak az átlagosnál jóval több erőt. energiát kell mozgósítania. Ehhez persze, kitartás is szükségeltetik . . . — Bábolnán nem csak a híres igazgatóról mondható el, hogy vállalkozó szellemű ... Az ország más üzemeiben, gazdaságaiban ez még nem jellemző ... — Sajnos, igaz. Vállalkozni, legyen szó mezőgazdaságról, iparról, vagy filmkészítésről, mindig kockázattal jár. A kockázatba beletartozik az is, hogy váltogatjuk az embereket. Bábolnán mondták, hogy ott nemcsak a csirkéket szelektálták, hanem az embereket is ... mégha kissé durván hangzik is. No, de ez mentette meg őket a betokosodástól, az elfáradástól, a megcsömör- 1 és tői. — Nagyon szókimondó a film. Könnyen kötélnek álltak az alanyok? — Nemcsak Bábolnán, hanem a hozzátartozó üzemegységekben, mint Szendrőben is, azt tapasztaltam, hogy mindenkinyitott, állandóan kattog az agyuk, sokat gondolkoznak ... mondhatnám, az átlagnál többet törik az ötleteiken magukat. Aki pedig aktív szellemi munkát végez, az természetes, hogy nyitott, hiszen a legjobbnak tetsző gondolatnál is van jobb, a legfantasztikusabb ötlet megvalósításához is kellenek társak. Titokban nem lehet felépíteni egy mezőgazdasági üzemet, de fokozhatnám: titokban nem lehet országot építeni. Miért mondom ezt? Mert sajnos, ma gyakrabban találkozhatunk a fanyalogva kezelt, riadalmai keltő újításokkal, amelyek kétségessé tehetik sok-sok pozícionált illetékes „szakértelmét”. Az újítás, a vállalkozás mindig kritika is. Más részről még ideológiai, politikai védelmet is keresnek egyesek az új, a reform szellemével áthatott tettrekészség- gel szemben .. . holott éppen itt, az edelényi vetítés után mondta valaki, hogy Lenin is eladott két vagon rókaprémet gyógyszerért ... mert akkor erre volt szüksége a születő szovjet hatalomnak, annak az országnak, amely fegyveres harcban állt a tőkével ... Miért ne kereskedhetnénk tehát mi is ebben a békés világban ezeknek a tőkéseknek az utódjaival? — Használta a reform kifejezést. Gazdaságpolitikánkban mindennapos szó ez, de hogyan jelenik meg az egyes emberek életében? — Bábolnán van például egy állatorvos házaspár, akik milliomosok lehetlek volna Békés megyében, ehelyett elmentek az SBF sertéskísérletben részt venni... sokkal kevesebb pénzért. Reform tehát nemcsak gazdasági kérdés, hanem tudati is. Odaállni és ott tenni a dolgunkat, ahol nemcsak a pénztárcánk, hanem aszel- lemünk is gazdagodhat. Egyébként hosszú távon anyagilag is ez térül meg. Ha már a pénznél tartunk; Bábolnán kevesebb az átlagkereset, mint a környező mezőgazdasági üzemekben, de erre mondják ott, hogy amazok megkapják a butulási pótlékot is, ezért több a f izetésük ... Fanyar, de nagyon is jellemző humor ez. — Mennyire sziget Bábolna? — Sajnos, még sziget. .. de szaporodnak ezek a szigetek. Például itt Borsodban Borsodszirákot nevezném ilyen szigetnek . . . remélhetőleg egyre többen lesznek, földnyelvet alkotnak ... az is megér majd egy filmet. — Végre a filmről is beszélünk. Mire készül most? — Már készen van a Tolnában letelepedett csángókról forgatott filmem, és most készülök egy Bábolna melletti termelőszövetkezetbe . .. Az is egy jó sziget. Szendfei Lőrinc Fotó: Fojtán László A magyar nyelv hete Már régóta nem vitatja senki, hogy milyen fontos gondolataink szabatos, pontos, árnyalt formába öntése. A beszélni tudás nem azonos a beszéd képességével, így hát nem elég úgy- ahogv elsajátítanunk anyanyelvűnket, megtanulnunk összefűzni a szavakat. Életünk utolsó pillanatáig tökéletesítenünk, csiszolnunk, palléroznunk kell anyanyelvtudásunkat. A „szólj, s ki vagy, megmondom’’ — reformkor óta szállóigévé lett mondás semmit sem veszített igazságtartalmából, sőt, tartalmában gazdagodott, mert nemcsak a megfogalmazás módját, de a megfogalmazott gondolat helyességét is magában foglalja. Történelmünkből tudjuk, hogy az anyanyelv ügye a nemzet megmaradásának, fennmaradásának, előrehaladásának sarkalatos kérdése volt. A reformkori mozgalmak épp az anyanyelv körüli vitákban, harcokban indultak el, hogy előkészítsék a polgári átalakulás, a független nemzetté válás hosszú útját. Idézhetnénk sokszor mottónak választott gondolatokat. „Nyelvében él a nemzet”, „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem.” Ugye ismerős gondolatok, citáljuk is kívülről, de vajon elgondolkodunk-e elégszer azon, hogy a ma, a nyolcvanas években élő embernek a történelmi tanulságon túl, mit sugallnak, mit mondanak ezek a gondolatok? Ezek a nemzeti nagyjaink által megfogalmazott figyelmeztetések ! Tény és való; az anyanyelv jogáért ma másképpen, s más célból kell harcolnunk. Mások a körülményeink. Ma nem a magyar nyelv elfogadtatása, jogaiba való helyezése a cél, mint amikor egyszerűen azért kellett küzdeni, hogy a hivatalokban magyarul is szólhassanak, s ne csak a latin, a német ismertessék el állami nyelvként. Ez igaz! De igaz az is, hogy sokszor mostohán bánunk anyanyelvűnkkel. Nemcsak arra gondolok, amit intő figyelmeztetésként nyelvészeink is gyakorta megfogalmaznak, hogy a f iatalok beszéd kultúráját szürkíti, szegényíti a durva, a trágár beszéd, a pongyola megfogalmazás. Arra is, hogy sokszor ennek az ellentéte a veszély, amikor a gondolati tartalom hiányát akarjuk leplezni szóvirágokkal. A beszéddel Felvételi előkészítő munka a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán Főiskolánkon a felvételi előkészítő munka több területen folyik. Tanév közben levelezés útján és nyílt napok szervezésével tartjuk a kapcsolatot, a tavaszi, illetve a nyári szünetben előkészítő táborokban vesznek részt a középiskolás tanulók. Levelezés során a főiskolától gyakorlólevelekel — feladatlapokat — kapnak a középiskolások. A felvételi tárgyakból: magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából készített feladatanyag alapvetően a középiskolai tananyagra épül, annak megértését segíti elő, a felvételi vizsga követelményeinek megfelelően részletezi a tantárgyak anyagát, hangsúlyozza a főbb összefüggéseket. Szeptembertől májusig küldünk feladatlapokat a középiskoláknak. Ezek megoldva kerülnek vissza főiskolánkra. A megoldott feladatlapokat főiskolánk hallgatói, úgynevezett „diáktanárjai” kijavítják és úgy küldik ismét vissza a középiskolásoknak. Főiskolánk felvételi előkészítő bizottsága folyamatosan részt vesz az országos előkészítő munkában is, többek között úgy is, hogy az ország IV. osztályos közép- iskolásai számára nálunk készülnek nyelvtanból a feladatlapok. Rendszeresen tartunk „nyílt napokat" is főiskolánkon a középiskolás tanulók részére, melyen az előre jelzett középiskolás tanulók — III. és IV. osztályosok — vesznek részt. A nyílt napok keretében a középiskolás tanulók megismerkednek közvetlenül főiskolánk életével, a tanítói és óvónői hivatás szépségével. A nyílt napok egyik legizgalmasabb programja közé tartozik a főiskola oktatóival és KISZ-vezetőivel való találkozás, beszélgetés, amin részt vesznek hallgatóink közül a vendég középiskolák volt tanítványai is. Itt még közvetlenebb módon ismerkedhetnek meg a főiskolán folyó oktató-, nevelő-, képző- és tudományos munkával. Sok hasznos tanács és javaslat született már ezeken a találkozásokon. Fontos a középiskolai tanulási módszerek fokozatos fejlesztése, közelítése a főiskolai munkához. Az önálló feladatmegoldásokban való nagyobb gyakorlottság segíti az átmenetet. A főiskolán a szemináriumokon gyakran kell kiselőadást tartani. A fiataloktól ez igen nagy energiát igényel, mivel többségük járatlan ebben. Ha a tankönyv már a középiskolában sem egyeduralkodó, akkor itt is könnyebb lesz a több forrásból való felkészülés. Üj kezdeményezésként — először 1985-ben — kibővített nyílt napot tartottunk Miskolcon, melyen főiskolánk vezetői vettek részt és adtak tájékoztatást a középiskolásoknak. E kezdeményezés pozitívnak hizonyult, amit folytatni kívánunk. A bentlakásos tavaszi és nyári táborainkban ugyanazok a tantárgyak szerepelnek, mint a levelezésben. A tábor folyamán megismertetjük a tanulókat főiskolánkkal, városunk nevezetességeivel. Színes, kulturális programokat szervezünk részükre. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezek a tanfolyamok hasznosak, főleg azok profitálnak belőle, akik tudatosan jelentkeznék, komolyan, megfontoltan dolgoznak, s az előkészítés említett formáiban részt vesznek. A felvételi előkészítő munkát jól szolgálja a sárospataki városi TIT által szervezett önköltséges felvételi előkészítő tanfolyam. Minden év februárjától júniusig tart, heti egy alkalommal 8 —3 órában. Az előadásokat a felvételi tárgyakból tartják a főiskola oktatói. Az érdeklődés évről évre nagyobb a tanfolyam iránt, különösen a korábban érettségizettek körében. Az 1986. évi felvételi eljárást szabályozó művelődési minisztériumi tájékoztató már megjelent, mely szerint a felvételi vizsgákat június 23-a és július 7-e között tartjuk. A felvételi vizsgák légköréről itt is elmondhatjuk, hogy nyugodt, barátságos, bátorító. A főiskola külön gondot fordít arra, hogy a pedagóguspályát hivatásuknak érző jelöltek kerüljenek az intézménybe. Földy Ferenc nemcsak élni, visszaélni is lehet. A megszólalás — felelősség, s mi ma nyugodtan elmondhatjuk: közös felelősség. Olyan sokszor elmdnd- ták ezt már napjainkban, hogy félő, megkoptatjuk igazságát; társadalmi haladásunk egyik feltétele éppen a gondolatok, a vélemények cseréje, ütköztetése. Vitatkozni, eszmét cserélni pedig csak az tud, aki gondolatait a köz számára érthetően meg tudja fogalmazni. Ez teremt lehetőséget ahhoz is, hogy a szocialista demokrácia lehetőségeivel valóban élni tudjunk. Ha úgy tetszik, ezért nem tekinthetjük pusztán a nyelvészek belügyének anyanyelvűnk állapotát, ez a tény emeli nemzeti üggyé az anyanyelv ügyét. Nagy szavaknak tűnnek ezek, de ha belegondolunk, éreznünk kell mélységes igazságát. Ez a közös, a társadalmi továbbhaladást motiváló szerepe emeli ki a magyar nyelv hetének hétfőn kezdődő eseményeit a szokásos rendezvények közül. Akkor is, ha világosan meg kell fogalmaznunk, az anyanyelvi kultúra ápolása, gondozása sohasem lehet egy-egy időszakos rendezvénysorozat feladata. Életünk minden pillanatát át kell hatnia, születésünktől halálunkig. De ez a most már huszadszor megrendezésre kerülő tavaszi ismeretterjesztő sorozat koncentráltan, sűrítetten, nyomatékosan hívhatja fel figyelmünket tennivalóinkra, s ilyenkor valóban sok százan, sőt sok ezren lehetnek részesei az anyanyelvért, a beszéd kultúráért folytatott erőfeszítéseknek. Nyilvánvalóan sohasem lehet statisztikai számokkal megmutatni e rendezvény- sorozat hatását. Legfeljebb az előadások számát, a hallgatók létszámát tudjuk ösz- szesíteni. De ha az elmúlt két évtizedet végiggondoljuk, akkor minden bizonnyal eljutunk ahhoz a következtetéshez, hogy ezek az előadások is közrejátszhattak abban, hogy ma az anyanyelvi nevelés az iskolai oktatásban kulcspozíciót tölt be, hogy fiataloktól idősekig, egyszerű munkásemberektől a kvalifikált értelmiségig tömörülnek az emberek a beszédművelő körökben, hogy mind többen ítélik el a trágár kiszólásokat, s hogy a különböző fórumokon felszólalók a megfogalmazás módjára is mind több figyelmet fordítanak. Ha szerények is eredményeink, nem kell szégyenkeznünk. Megyénkben történelmi örökség is az anyanyelv óvása. Talán nem is kell emlékeztetni arra, hogy a nyelvújításért folytatott harc legfőbb vezére, Kazinczy Ferenc a zempléni Széphalomról írta leveleit. Kulturálistörténelmi örökségünk ápolására ismét hozhatnánk példákat, akár a sátoraljaújhelyi Édes anyanyelvűnk versenyt is, amely nemcsak helyszínével kötődik me- gyénkhez, útra indulásához is nálunk fogalmazódott meg a szándék, a gondolat. De hivatkozhatnánk a magyar nyelv hetének eddigi, két évtizedet átölelő rendezvényeire is, arra az érdeklődésre, figyelemre, amely kísérte. Ezt elismerve keiül sor hétfőn Miskolcon, a megyei tanács székházában a rendezvénysorozat országos megnyitójára, délután 3 órakor. Az elkövetkező hetekben pedig — hiszen a magyar nyelv hete majd csak március 24-én ér véget — közel félezer előadás hangzik el a legkülönbözőbb közösségek előtt. Ami örvendetes. S talán újabb ösztönzést ad ahhoz, hogy az anyanyelvvel ne csak a ritka ünnepeken, hanem a hétköznapokban is többet törődjünk. Csutorás Annamária Ők tudják, mi a szerelem Hubay Miklós tévédrá- 0 mája jelentkezik az első műsorban, ma este, 20.15-kor. Berlioz és szerelme, Estella kései szerelmi lobogása, két megöregedett ember sajátos egymásra találása áll a történet tengelyében. A tévéjátékot Ádám Ottó rendezte, szereplői pedig Sinkovits Imre, Tol- nay Klári, Schütz Ma - ők ketten láthatók a képen —, Haumann Péter, Hűvösvölgyi Ildikó és Békés Itala.
