Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

1986. március 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 Lap-szem-lélek The Citadel roslav Dietl Kórház a vá­.......mindenki gépszerű­e n csak a saját egyetlen funkcióját teljesíti a mese során, amelyet az író tet­szése szerint igazít." Így minősít Nagy Péter — túl a világirodalom remekein, s megalkotván saját tekin­télyes életművét is — egy hajdani bestsellert. A ki­tűnő irodalomtörténész csaknem fél századdal a regény nemzetközi sikere után —, melynek elolvasá­sát annak idején kamasz­kori sznobériája megaka­dályozta — egyszerre ki­váncsi lesz A. J. Cronin hatásának titkára, és sok százezer olvasó után ö is kézbe veszi az „orvosre­gényt”, melyet a hazai kö­zönség Réztábla a kapu alatt címen ismer és — máig is! — emleget. Nem tudom, hogy tulaj­donképpen mit várt Nagy Péter a regénytől, hiszen a mű esztétikai értékeiben aligha bízhatott, de az két­ségtelen, hogy bizonyos szellemi izgalommal és vá­rakozással közelített a si­kerkönyvhöz. A The Citadel (A fel­legvár) — ez volt a mű eredeti címe — minden titka bámulatos könnyed­séggel és eleganciával fej­tetik meg. (Ifjú kritikusje­löltek szemináriumának kötelező penzumává ten­ném.) „A történet maga igen egyszerű, modem drapé­riákba öltöztetett tündér­mese” — írja Nagy Péter, mindjárt a méltatás első soraiban. S később kiderül, hogy a mese itt a kulcs­szó. „Mert egyetlen figye­lemre méltó oldala van Cronin írói tevékenységé­nek: tud mesélni.” Az irodalomtörténész nemcsak a Cronin-művet méltatja a Nagyvilág (1986 március) hasábjain, hanem Margaret Mitchell siker­könyvét is. Kiderül, hogy az Elfújta a szél varázs­ereje is jórészt a mesének köszönhető. „ ... az egész regény hangulata, dús me- sélése időnként Jókait jut­tatja az ember eszébe.” Kétségtelen, hogy a me­sének mindig kell, hogy legyen valami aktuális iz­galma. „A Réztábla a ka­pu alatt a maga idejében minden bizonnyal, ha nem is »forradalmi-“, de lázadó gesztus volt — állapítja meg Nagy Péter — talán először támadt rá szenve­délyesen az orvosi hivatás fellegvárára, mutatott rá az orvosi pálya elüzletiese- désére, az orvosok nagy részének hivatástudat-nél­küliségére, a páciensek hi­székenységét kihasználó sarlatánságaira.” Némi malíciával azt is mondhatnám, hogy a könyv semmit sem vesztett ak­tualitásából, amit az is bizonyít, hogy a tévésoro­zat elsöprő sikere után most nálunk is kiadták Ja­ros szélén című regényét, eleve számítva a hazai ol­vasó fogékonyságára, és persze fizetőkészségére is. Mert a könyv ára 49 fo­rint, ugyanakkor, mikor Dante Isteni színjátékát az Európa igényes kiadásában már 33 forintért — vagyis féláron — megvehetjük. Mindez azt bizonyítja, hogy a mese nem vesz­tett aktualitásából, ámbár — Dante költői műve is mese — van némi különb­ség a mesék között. Vajon megéri-e az em­beriség, hogy az Isteni színjáték rádióközvetítése­kor is annyian kapcsolják be a rádiót, mint mikor a Szabó családról szóló me­se kezdődik? Aligha. A Szabó családot viszont könyv formában is sikerrel lehetne népszerűsíteni. De talán nem az Európa Könyvkiadónak. Túlsúly Isten ments, hogy félre­értés essék, ezért előrebo­csátom: kedvelem, szere­tem a kövér gyerekeket. Már kicsiny koromtól így van. Nem utolsósorban ta­lán azért, mert együtt nőt­tem fel egy remek kis da- gi kölyökkel nagy testvéri barátságban. De később sem szereztem rossz be­nyomásokat. Nem ettek el előlem a kövér gyerekek sem ételt, sem életteret. Ellenkezőleg, inkább adtak. Lőwinger barátom sokszor megosztotta velem az uzsonnáját, s szükség ese­tén mindig lemásolhattam a házi feladatát. Tulajdonképpen egy szép kis tárcát — vagy ilyesmit — kellene kerekítenem a kedves és jó kövér gyere­kekről, s én most mégsem ezt teszem. Mert olvastam a Népszavában egy közle­ményt (1986. március 17.) a SZOT-üdültetésekről, aminek néhány — dőlt be­tűvel szedett — sora külö­nösen megragadta a figyel­mem. Íme: „Ami igazán új, a túlsúlyos általános is­kolások négyhetes fogyó­kúrás üdülése, mely már­cius 9-én kezdődött és áp­rilis 5-ig tart.” Ez tényleg igazán új! Új már a példamutató eufe­mizmus is, amely nem is­mer elhízottat, vagy kövé­ret, hanem azt mondja: túlsúlyos. (Azt hiszem, a kifejezés a mindennapi érintkezésben nem nyer majd polgárjogot, mert túl súlyos.) De hát térjünk a lényeg­re. És ismételten próbál­juk meg elkerülni a félre­értéseket. Amennyiben kó­ros kövérségű gyerekek gyógyhelyéről, orvosi keze­léséről volna szó, meg­emelném a kalapom! De a túltáplált nebulók négyhe­tes fogyókúrás üdülése ki­csit irritál. Miután nem vagyok már fiatal, óhatatlan, hogy ne említsek régi dolgokat. így hát eszembe jut, hogy ta­nyai tanító apóm miként könyörgött az uradalom méltóságos asszonyának, hogy adna naponta öt li­ter tejet, mert iskolásai az éhségtől ájultan esnek ki a pádból. Lelki szemeim elé idézem a filmhíradó ké­peit, melyek '19-ben is meg ’45 után is azt mutatták, hogy miként gondoskodik a proletárok állama a kiéhe­zett, vérszegény gyerekek­ről. Mindez nagyon szép — mondhatná valaki —, de ha ma már nincsenek rosz- szul táplált gyerekek, ak­kor csak természetes, hogy az új társadalmi cél: arc­cal a kövér gyerekek felé! Vajon tényleg nincsenek a hazában gyengén, vagy rosszul táplálkozó családok és gyerekek? Várkonyi Endre publi­kációja szerint (Magyaror­szág 1986/11.) a hazai csa­ládok 14 százaléka halmo­zottan hátrányos helyzetű. S noha a hátrányos hely­zetűek több mint fele idős ember, azért — gondolom — elég sok gyerek is él a létminimum határán. Ezek­nek négyhetes kondíciója­vító üdülés sokat jelente­ne. Avagy netán ebben a rétegben is vannak túlsú­lyos gyerekek? Nem hi­szem, hogy ez a jellemző. Egy azonban biztos: ahol kövér a gyerek, ott van mit enni. A halmozottan hátrányos helyzetűeknek azonban nincs igazán mit enniük. Következésképp: nekünk — itt és most! — nem lehetnek más társa­dalmi céljaink, minthogy mindenkit megpróbáljunk kellően ellátni, táplálni. Magyarán: nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a tár­sadalombiztosítás fillérjeit és forintjait duci kölykök (akiket én személy szerint nagyon kedvelek!) fogyó­kúrás üdülésére fordítsuk. A SZOT Üdülési és Sza­natóriumi Főigazgatósága szervezhet ugyan fogyókú­rás üdültetést, de csak ön­költséges alapon. Kíváncsi vagyok, hányán jelentkeznének? Merthogy egy ilyen speciális — négy hétig tartó — kúra eléggé drága lehet. Különösen is­kolai oktatással egybeköt­ve. Mert valószínű, hogy az alapvető ismereteiket azért nem vonják meg a gyerekektől a kúra időtar­tamára. Négy hétig üdülőből jár­ni iskolába— ez nem is le­het rossz. Hogy örülnének ennek azok a falusi, ta­nyasi gyerekek, akik na­ponta hajnalban kelnek, s kilométereket gyalogolnak a körzeti iskoláig. A gya­loglástól aztán van is ét­vágyuk. Mégsem hiszem azonban, hogy minden százból 1—2-nél több vol­na közülük a túlsúlyos. Különben —, ha jól meg­gondolom — nem is iga­zán új ez a fogyókúrás üdülés. Az úgynevezett jó­léti társadalmakban már régen kitalálták. Luxus­szanatóriumok — luxus árakon — állnak a fogyni kívánók rendelkezésére. A kúrák költségét azonban sehol sem a szakszerveze­tek fizetik... Gyarmati Béla _________________________ M ég javában tartanak a magyar nyelv hete rendez­vényei megyénkben, de a TIT Borsod Megyei Szerve­zete mór újabb országos je­lentőségű rendezvények szer­vezését kezdte meg. A szer­vezet rendezésében az idén 11. alkalommal tartják meg a nyári egyetemet. A július 30-tól augusztus 9-ig tartó rendezvényen 38 előadás hangzik majd el a „Vállalati élet belső környezete, a vál­lalati élet megújulásának erőforrásai” című tárgykör­ben. A jelentkezési lapok már kimentek az érdekeltek­hez. A korábbi évek tapasz­talatai alapján mintegy 100 fő jelentkezését várják. Az előadások mellett a résztve­vők tanulmányozzák majd e témakörbe tartozóan Sajóbá- bonyban az Északmagyar­országi Vegyiműveket és lá­togatást tesznek Kassán is, a Kohászati Kombinátban. Az utca talán legelhanyagoltabb épülete a 34-es számú, pedig ez is műemlék Uradalmi épületek Diósgyőrben Sürgős helyreállítást igényelnek a fiókkönyvtár bejárati részét gazdagító díszítőelemek A 24-es számú ház díszes ka­puja Diósgyőr hajdani főutcáján, a Blaha Luj- • za utcában, szemügyre vehetjük mindazok kát az épületeket, amelyek úgyszólván mindegyike az 1700-as évek derekán épült. Az itt sorakozó műemlék házak a várhoz tar­tozó koronauradalom tulajdonában voltak. Az utca 34-es számot viselő épületében — mely igen romos, elhanyagolt állapotban van — irányították a koronauradalom gazdasági ügyeit. A 32-es számú ház jelenleg a városi könyvtár fiókkönyvtára. Sok éven ót — miután már a diósgyőri vár lakhatatlanná vált — innen irányították a koronauradalmat. Kár, hogy o kapubejárat fölött lévő díszítőelemek tönkre­mentek, töredezettek. Sétálva a Blaha Lujza utcán, azzal a földszintes épülettel is találkoz­hatunk, mely egykor börtönként szolgált, majd 1886-tól lakóházként funkcionált. Barangolásom során betévedtem az utca 24- es számú házának lépcsöházába. Meglepődtem, milyen szép, díszes kapuja és lépcsőházi kor­látja van ennek az egyemeletes épületnek. Csak sajnos a környezete lesújtó. Ezek a régi diósgyőri műemlék házak jelentős szerepet töltenek be városunk történelmi múlt­jában. A Blaha Lujza utcán sorakozó műemlé­kek nagyobb megbecsülést érdemelnének. Fojtán László Á tavaszhírnök fecske A fecskék általában köz­kedveltséget élveznek az em­berek részéről, és jóakaratú védelemben részesülnek. En­nek több oka van: csinos külsejük, kellemes énekük, bizalmas természetük épp­úgy, mint közismert hasznos­ságuk, ügyes rovarvadásza­tuk. Több országban, így Németországban is máig él az ősi babona: a tavaszhír­nök fecske szerencsehozó állat. Az arabok a fecskéket a „paradicsom madarainak” nevezik. Joggal tartjuk őket időjósoknak, ha alacsonyan repülnek, eső ígérkezik. A mi fecskénk, az acél­kék hátú füsti fecske csak ritkán építi félig nyitott fészkét a házak külső faló­ra. Valami fedélre van szük­sége fészke fölé, ereszre vagy kiugró párkányra. A tojó jó két hétig ül magányosan 4 —5, rőtbarna pettyes tojá­sain. A fiókák három hétig maradnak a fészekben, mi­alatt a hím is eteti őket. Eleségüket — főként szú­nyogokat és legyeket — a közeli istállóknál, továbbá legelők vagy vizek felett fog- dossák, ott, ahol bőven akad zsákmány. Ismeretes, hogy az északi féltekén élő fecskék augusz­tustól kezdve nagy vonuló csapatokba tömörülnek. Egy szép őszi napon felkereked­nek, és hosszú útjuk végcél­ja Dél-Afrika, India, Űj- Guinea és Argentína. A ná­lunk fészkelő fecskék álta­lában a Kongó vidékére re­pülnek, bár találtak mór magyar gyűrűs példányt Dél- Afrikában is. Tizennyolc napos fiókák számára táplálékot hordó füsti fecske

Next

/
Thumbnails
Contents