Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám

1986. március 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az aprócska település egyetlen éttermében megér­keztünk után azon nyomban ott termett a felszolgáló és előre köszönt, majd ételei­ket ajánlotta. Rendelés után az étel elkészültéig szétte­kint a vendég. Makulátlan tisztaságú fehér abroszok, az asztalokon a vázákban szal- mavirág, laktanyák folyosó­in tapasztalható súrolt pa­dozat, frissen festett falak... Mindez itt, az isten háta mö­götti kis falucskában! Aztán a legfontosabb: a kedves, közvetlen szavak az idege­nekhez. Jó szavak. Ilyenek, hogy: tetszenek sietni?, szó­lok a szakácsoknak, igyekez­zenek; jó étvágyat kívánok; remélem ízlett a főztünk?; legyen szerencsénk máskor is etc. Az idegen nem győz csodálkozni! Hát még ha azt is hozzávesszük, hogy ez a vendéglátóhely nem is ma­szek, még csak nem is szer­ződéses üzlet. Nem, ezt egy vállalat üzemelteti. Csak úgy hagyományosan. És mégis .. . Szóval jólesik ez, mert ellenpéldát bárki, bár­mennyit kiemelhet emlékeze­téből. A jó szó ... Amiből oly kevésszer részesülünk. Van helyette a gépies, kedvetlen, morgolódó. Amikkel egy­mást ingereljük, idegesítjük. A bérházi szomszéd „megtor­ló” akciói. Mert ha ő vasár­nap reggel hét órakor már furkál, kalapál a lakásban, majd délután vagy este meg­mutatja a szomszéd: beüze­meli a Hi-Fi-t, remegnek a falak... Azután ha össze­futnak a lépcsőházban — feltéve, hogy egyáltalán is­merik egymást — szórják a szitkot egymás fejére. Jó szó, megértés kevés. Más. Máig sem tudom el­dönteni: a benzinkutaknál ki­írt úgynevezett ingyenes szol­gáltatásokat (ablakmosást, levegőnyomás-mérést) kérni Felújítják a Herman Ottó Múzeumot Miskolcon. Má­tól — március 3-tól — elő­reláthatóan három évig zárva tart a Papszer utca 1. szám alatti múzeumépü­let. A műemlék épületet az Országos Műemléki Fel­ügyelőség tervei alapján kor­szerűsítik és kívül-belül fel­újítják. Ez alatt az idő alatt a Kossuth utca 13. szám alatti Borsod-miskolci Mú­kell, vagy enélkül is a sze­mélyzet kötelessége elvégez­ni. Mert ha van „kiegészítő pénz”, akkor ugyancsak készséges a kutas. Akkor kérdezés nélkül tisztítja a szélvédőt. Ha nincs? Nos, akkor próbálja csak kérni az ügyfél... Persze akkor is lemossák, de a szúró, döfő tekintet elől jobb ha beül járgányába. Meg a megjegy­zések elől. Arról ne is be­széljünk, hogy mit gondol ilyenkor magában a benzin­kutas. Persze mindenki azt gondol amit akar. Mondjuk itt én arra gondolok: mintha már hallottam volna valahol, hogy a benzinkutasok fize­tését eleve úgy állapítják meg, hogy a lehetséges bor­ravalót beleszámítják. Tehát ha úgy tetszik, ez esetben hi­vatalosan elfogadott a bor­ravaló „intézménye”. így hát érthető, hogy a kútfejeknél télen fagyoskodó, nyáron iz­zadó, benzingőzt és kipufo­gógázt nyakló nélkül belé- legző dolgozók várnak „va­lamit” ezekért a szolgálta­tásokért. Akkor miért, mitől ingyenes?! Csodálkozunk ha elmarad a jó szó? Csodálko­zunk. Mert valahogy nem tudjuk természetesnek elfo­gadni ezt az állapotot. A boltokban, éttermekben, buszokon, hivatalokban, kór­házakban és az élet minden területén szívesen felcserél­nénk a morcos, minden — egyébként feladatkörébe tar­tozó — tevékenységéért pénzt váró, gépiesen, lelketlenül, elfásultan dolgozókat valami más indíttatású, mentalitá­sú emberekre. Legalábbis a fejekben azokat az impulzu­sokat, melyek „csak” ilyen munkára serkentik. Olya­nokra, melyek révén elsősor­ban a jó szóval operálnak. Igaz, ehhez sok minden más­nak is változni kell(ene). zeumban láthatja majd a közönség az itt szokásos ki­állításokat. Természetesen új helvet keresnek az elkö­vetkező évekre a hamar népszerűvé vált gyermek­foglalkozásoknak is. A gyer­mekfoglalkozásokra és a ré­gi mesterségek bemutatóira a Múzeumi Igazgatóság Fel­szabadítók útja 28. szám alatti épületében kerül majd sor. MHSZ­aktívaértekezlet • Szerencsen Szerencsen a honvédelmi szövetség városi vezetősége a napokban aktívaértekezle­tet tartott. A város és a vonzáskörzetébe tartozó fal­vak honvédelmi klubjainak titkárain kívül részt vett a megbeszélésen Török László, a városi pártbizottság első titkára, Molnár Ernő alezre­des, az MHSZ Országos Központja vezetőségének tagja. Eles Gábor alezredes, a szövetség megyei titkára, dr. Bíró László, a városi ta­nács titkára, s a tömegszer­vezetek, a fegyveres erők és testületek is képviseltet­ték magukat. Zavodnyik János, az MHSZ városi titkára beszá­molójában ismertette azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt öt évben az emlí­tett honvédelmi klubokban a hazafias, honvédelmi ne­velés terén elértek. Tevé­kenységük eredményességét, egyszersmind az MHSZ- munka népszerűségét jól példázza, hogy a lakosság 4,3 százaléka tagja a szö­vetségnek. Ez az arány a megyei és az országos átlag­nál egyaránt; jobb. Részle­tes tájékoztatást adott a titkár többi közt a sorköte­les fiatalok előképzésének, a minőségi és tömegsportágak művelésének sikeréről. Az MHSZ gépjárművezető-kép­ző iskoláján csaknem há­romezren szereztek jogosít­ványt az értékelt időszak­ban. Jelentős értékű objek­tumokkal — közöttük kor­szerűen berendezett közpon­ti lőtérrel — is gazdagodott Szerencsen a szövetség. A hozzászólók sorában Molnár Ernő alezredes meg­alapozottnak minősítette a szerencsi vezetőség jövőre vonatkozó terveit. Török László megemlítette, hogy kiemelkedően jó a vezetőség kapcsolata a helvi KISZ-bi- zottsággal, az úttörőelnök­séggel, több iskolával és községi vezetőséggel. Beje­lentette, hogy Zavodnyik Já­nos március 1-jével nyugál­lományba vonul. A pártbi­zottság és más vezető szer­vek nevében köszönetét mondott négy évtizedes mozgalmi munkájáért, majd átadta az MHSZ Kiváló Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát. (T. I.) Mészáros István Hétfőtől zárva Felújítják a múzeumépületet Valentyin Raszputyin nem ismeretlen a magyar olva­sók körében. Regényei: az „Élj és emlékezz!”, a hábo­rú embert torzító hatását, szörnyűségeit; a „Pénzt Ma­rijának” a szolidaritás meg­ható példáit; az „Isten ve­led, Matyóval” az ipari ci­vilizáció előretörését, s ez­zel párhuzamosan egy kis falu (Matyova) pusztulását, lakóinak elköltözését írja le elemi erővel, a nagy orosz klasszikusok nyomdokain haladva. „Egyszerűek” ezek a történetek és hősök, akik tulajdonképpen nem is „hő­sök” a szó megszokott je­lentésében. Élnek, dolgoz­nak, szeretnek, teszik a dol­gukat a távoli kis szibériai falvakban, amelyek a ma­gyar olvasónak talán kicsit archaikusak is. Ha hasonló­ságot keresünk, talán Móra, Tömörkény, Szabó Pál, Ve­res Péter regényeire, no­velláira emlékeztetnek. Két éve jelent meg magyarul Raszputyin novelláinak gyűj­teménye, a Mit mondjak a hollónak? A szerző ezekben sem tagadja meg fentebb felsorolt erényeit, csupán a műfaj (novella) követelmé­nyeinek megfelelően fesze­sebbek, zártabbak a törté­netek. Ezek közül választott ki egyet, az Áfonyaszüret címűt Kopányi György, s alkalmazta rádióra (szerda, 3. műsor, 22.28—23.03). Elöl­járóban, s egyben elismerés­ként elmondhatjuk, hogy teljes értékű élményt nyúj­tott a 35 percnyi rádiójá­ték. Mégis annak, aki olvas­ta is a novellát, érdekes összevetésre kínál alkalmat az eredetivel. Raszputyinnak (és általában az orosz írók­nak) az a varázsa, hogy né­hány jól megválasztott jel­zővel érzékeltetni tudja a hatalmas térségek — ese­tünkben a tajga — csend­jét, nyugalmát, érintetlensé­gét, a természet fenségét és pompáját. Ezt természetesen nem tudja visszaadni sem­miféle hangjáték, hiszen en­nek a lényeges komponen­se éppen a drámai konflik­tus. Ezzel nem azt állítom, hogy Raszputyin írásaiban nincs konfliktus, drámai erő. Sőt! Az Isten veled Matyova! éppen azért feled­hetetlen élmény, mert a szerző érzékeltetni tudja a régi (faluközösség) és a fel­tartóztathatatlanul előre tö­rő új (esetünkben az ipar, hiszen erőművet építenek az Angarán, s emiatt áraszt­ják el a falut, a szigetet), drámai összeütközését, em­beri tragédiáját. Raszpu­tyin emberi-írói érzékeny­sége nagyon is mai, valós, mondhatnánk világjelensé­get fogalmaz meg regényei­ben: a természet és az em­ber konfliktusát, anélkül, hogy a „környezetvédelem­ről" prédikálna. Az Áfonyaszüret — ne­vezhető életképnek is — egy kamaszfiú nyári, vakációs élményét örökíti meg. Mi­után a szülei elutaztak, s a nagymamára bízták Szá- nyát (Lukácsi József alakí­tása nem volt illúziókeltő), a fiú ismerkedik a falu éle­tével. Történik egyszer, hogy a nagymamának is el kell utaznia, Szánya egye­dül marad. Ekkor jön Mi- tyáj, a falu kissé habókos A jó fogú gyermek félelem nélkül ül a kezelőszékbe, a szűrővizsgálatkor Miért nagy a zsúfoltság a fogászatokon? A legfontosabb a megelőzés! Gyakran és folyamatosan visszatérő panasz Miskolcon, hogy zsúfoltak a fogorvosi rendelők, s különösen nem megnyugtató a gyermekfo­gászati ellátás. Az elmúlt napokban ennek néztünk utána, kezdve a Szabó La­jos utcai iskolafogászaton. Dr. Bánfalvi Sarolta fő­orvosnő nemcsak ismeri, de munkaterületén legjobban érzékeli is a gondokat. Be­szédes statisztikai adatokat mutat, amely szerint: a na­pi betegforgalom a I1J. ke­rületben, az úgynevezett ve­gyesrendelésen 14,2, iskola­fogászaton 37,4. Ezzel szem­ben itt, a város I. és II. ke­rületét ellátó iskolafogá­szaton naponta 48 gyereket látnak el. Kevés a gyermekfogász, s igen nagy a feladat. Jogos volt a szülők panasza, hogy gyermekeiket csak reggel 7—10 óráig fogadták az am­bulancián. Ezt követően csaik iskolai csoportokkal foglalkoznak. Kérték a szü­lők, mehessenek gyermeke­garabonciása (Dégi István mély átéléssel formálja meg a figurát), hogy áfonyaszü­retre csalja a fiút. Termé­szetesen a tajgába, ami min­denkor romantikus kaland. Ütközben, az ócska viciná­lison különböző emberekkel találkoznak, többek közt egy részeggel is. Mityájról már ekkor kiderül, hogy a morc, habókos külső alatt érző szív dobog. Pártfogásba ve­szi a részeget, akit az uta­sok — némi műfelháboro­dással — le akarnak szállí­tani a vonatról. Bajba jutott embernek tekinti a részeget, az alkoholistát. Mint aho­gyan a történet végén Szá- nyát is, aki tapasztalatlan­ságában cinezett edénybe szedte az áfonyát. Ki kell öntenie, kárba veszett a mun­kája. De megismerte Volo- gya bácsit (Horváth József), a kárörvendő, sunyin lapító embertípust, aki nem fi­gyelmeztette időben a fiút. A történetnek nincs csatta­nója, mégsincs tanulság nél­kül. Ezt Mityáj fogalmazza meg, aki szerint a tajga nem szereti a Vologya bácsikat, a rossz embereket, s előbb- utóbb igazságot is szolgál­tat. Mint a mesében? Nem, mint az életben — vallja hittel Raszputyin. (horpácsi) ikkel délután, munkaidőn kívül is a rendelésre. A kérés jogos, de telje­sítése az adott orvoslétszám mellett lehetetlen volt. — Ép fogú gyerekeket akarok a körzetemben, s az egész városban és megyé­ben — mondja a szakma iránti megszállottsággal Bán­falvi főorvosnő. Ennek ér­dekében folytatjuk az isko­lákban a szűréseket, de ki­terjesztettük az óvodáikra is. Sok energiát vesz ez igény­be, de remélem, a jövő ge­neráció érdekében érdemes fáradozni. A megelőzés már a böl­csődében, óvodában kezdő­dik és folytatódik az általá­nos iskolában a szűrésekkel. A prevenció azonban olyan nagy munika, amelyet az egészségügy önállóan nem képes felvállalni. Szükséges •hozzá a gondozónők, a pe­dagógusok és a szülők se­gítsége. Az óvodák, iskolák részéről meg is kapják a fogorvosak ezt a támogatást, megvan az együttműködési készség. A szülőket pedig szülői értekezleteken igye­keznek megnyerni, felvilá­gosítani a tennivalókról an­nak érdekében, hogy a fel­növő generáció már a ter­mészetes testi higiénia ré­szének tekintse a rendszeres fogápolást. Jelenleg azonban még nagyon sok a gyógyításra váró rossz fog, s ehhez Mis­kolcon kevés a fogorvos. A városba 1381 óta 30 fogorvos érkezett és 26 távozott, zöm­mel a fővárosba és környé­kére. Jelenleg a Semmelweis Rendelőintézethez tartozó I— II. kerületben és az üzemor­vosi rendelőkben, iskolafo­gászaton, 28 státus van, eb­ből 5 nincs betöltve, 6 fog­orvos pedig — betegség, gyes, katonaidő miatt — Tejcukorra érzékenyek ál­tal is fogyasztható laktózsze- gény tejsűrítmény készítését kezdi meg a Csongrád Me­gyei Tejipari Vállalat és a Szegedi Konzervgyár. A két vállalat, amely már a tech­nológiája kidolgozásában is együttműködött, magát a gyártást is megosztotta: a tejipari vállalatnál készült sűrítményt a konzervgyárban töltik dobozba. Hazánkban minden ötödik ember tejcukor-érzékeny, az üzletekben most kapható te­tartósan távol van. Ezt az információt már dr. Bohátka László megyei sztomatoló- gus főorvostól 'kaptuk, akit szintén felkerestünk a fogá­szati ellátás gondjaival. — A lakosság kérésére azóta némileg segítettünk az iskolafogászati gondokon — mondotta a főorvos. A Szabó Lajos utcai rendelő­ben március 3-tól délután 2—19 óráig fogadják az am­bulancián a gyermekeket. Hogyan lehetett ezt meg­oldani az ismert fogorvos­hiány mellett? Rugalmas és •határozott szervezéssel. Két délutáni rendelést a Vasgyá­ri Kórház és Rendelőintézet, hármat pedig a Semmelweis és a szájsebészeti osztály kö­zösen vállalt. Szombaton reggel 7—13 óráig a két ren­delőintézet fogászata, ezt követően pedig hétfő regge­lig a szájsebészeten lévő ügyelet fogadja a felnőtte­ket és a gyermekeket egy- , aránt, sürgős esetben. (Ezt az információt egyébként a szülők tájékoztatására is szánjuk!) Dr. Bohátka László főor­vos szintén hangsúlyozta a megelőzés fontosságát, ugyan­akkor elmondotta azt is, hogy mivel kevés a gyer­mekfogorvos, nem ártana a gyermekfogászatot a hiány­szakmák közé sorolni, s ide is kiterjeszteni az ösztönzé­si rendszert. A VII. ötéves tervre az Egészségügyi Mi­nisztérium 5 millió forintot ad a megyének, amely össze­get a fogászati ellátásra, a •megelőzésre lehet csak el­költeni. Ez már jelentős se­gítség. Ennek ellenére — mondot­ta a megyei főorvos — nem nélkülözhetjük a politikai, állami és társadalmi szer­vek segítő támogatását sem. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni, hogy minden beteg­ségmegelőzés — így a fo­gászati is — nemcsak az egészségügy feladata, mert egyedül nem jutunk előbb­re. Felelős vezetőknek, peda­gógusoknak, szülőknek együt­tes közreműködése és akara­ta kell ahhoz, hogy egy fel­növekvő generáció helyes táplálkozással, kulturált szájhigiéniával eljusson oda, hogy kevesebb legyen az od- vas fog. Ez elhanyagolhatat­lan része az egészségkultú­rának. jet nem fogyaszthatja, kö­vetkezésképpen joggal szá­míthatnak arra, hogy az új­donság kapós lesz. A gyár­tása során — különféle ult­raszűrő berendezésekkel — úgy vonják ki a tejcukrot, hogy az egyéb tápanyagok, az értékes fehérjék vissza­maradjanak. Az így nyert, s már lak tóz nélküli sűrít­ményt aztán répacukorral édesítik, vaníliával, kávéval, karamellával ízesítik. Kap­ható lesz natúr, tehát tejízű változatban is. (a. i.) Laktokrém tejcukor, érzékenyeknek

Next

/
Thumbnails
Contents