Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

1986. március 22., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Teremtorna­bajnokság Vasárnap a miskolci városi sportcsarnokban teremlabdarúgó tornára kerül sor. Az frpitök Szakszervezetének Borsod Megyei Titkársága rendezi az eseményt, amelyen 18 együttes vesz részt. A torna egyenes kieséses rend­szerben zajlik, a találkozók 2x15 percesek. A mérkőzések vasár­nap reggel fél nyolctól tekint­hetők meg. az ünnepélyes ered­ményhirdetésre el ő re Iá th ató 1 ag este 6 óra tájban kerül sor. Veszélyes büntetés, szurkolói „buzdítás" A két gyerek kicsit korábban hagyta abba a gyakorlást. Már az öltözőben voltak, amikor a teremben kitört a „balhé”. Valakinek eltűnt az órája. Pillanatok alatt mindenki kereste, de nem találták. A gyanú „természete­sen” azokra terelődött, akik idő előtt hazafelé készülődtek. Az edzői felelősségre vonást nem kerülhették el, de mind­ketten tagadólag rázták a kérdésre a fejüket. Ebben a szi­tuációban nehéz igazságot tenni, érthető, hogy az edző is tanácstalanul meredt maga elé. Az tény, hogy az óra egyik pillanatról a másikra „elkeve­redett”. Tulajdonosa megszeppenten figyelte a fejleménye­ket, arra gondolni sem mert, mit mond otthon. A további kérdezősködés sem nagyon vezetett eredményre, végül azon­ban a keresgélést követően előkerült a „ketyegő”. A tulaj­donos cipőjéből. Nem, nem ő tette oda, az egyik vásott fic­kó „tréfálta meg”. Oka is volt rá, mégpedig igencsak nyo­mós: kérdezte az időt, de nem kapott választ. Gondolta, „megvicceli” társát. Gyerekcsíny — mondhatnánk az egészről, hiszen az óra előkerült, kár tehát nem keletkezett. Csakhogy ezzel tévút­ra kerülnénk, ugyanakkor felmentenénk azt a srácot, aki felelős volt az esetért. Tettével megzavarta a gyakorlás me­netét, kizökkentek a ritmusból az érdekeltek, hiszen min­den a feje tetejére állt. De megítélésem szerint ez a kisebbik baj. Sokkal súlyosabbnak tartom, hogy gyanúba keverte egyik társát, aki a megrökönyödéstől bizony még szólni sem nagyon tudott, amikor faggatták. Később aztán mond­ta, bizonygatta, hogyan történt, hiszen szemtanúja volt az eseményeknek, de láthatóan fenntartással fogadták elbeszé­lését. Otthon azonnal látták a szülei, hogy valami nincs rendjén. A gyerek elmesélte az intermezzót, majd hozzá­tette: három napig nem mehet edzésre, ez az edzői bün­tetés. Veszélyesnek érzem az effajta megtorlásokat. Különösen azokkal szemben helyteleníthető, akik semmit nem követ­lek el. Ártatlanokat sújtani pedig a legnagyobb fokú igaz­ságtalanság, szerencsére mostanság ilyesmire nem nagyon akad példa. Akik hibáztak, természetesen ne kerüljék el a felelősségre vonást, mert ha ez elmarad, legközelebb eset­leg túlságosan nagy árat kell fizetni a mulasztásért. Az igaz, hogy az edzésen nem derült ki, a két fiúcska közül melyik „huncutkodott”, de másnap az iskolában erre egyér­telműen fény derült. Talán az ilyen esetekben szorosabbra lehetne fűzni az iskolai és a sportegyesületi vezetés közötti kapcsolattartást. Tudomásom szerint a vétkes gyereket el­tiltották az edzések látogatásától, abban azonban nem va­gyok biztos, hogy a döntésről értesítették a szóban forgó szakosztály irányítóit. Pedig a kör így lenne teljes. S ezek után egy más téma. Jobb érzésű emberek (többek között) azért nem járnak sporteseményekre, mert képtele­nek elviselni azt a tömény trágárságot, amiben részük le­het. Sajnálatos módon az utóbbi időben, években veszedel­mes méreteket öltött a válogatott szitaközön hangoztatása, „közkinccsé” tétele. Jaj annak a játékvezetőnek, aki a hazai együttes ellen mer ítélni! De sokan egészen biztosan nem cserélnének azzal a vendégjátékossal sem, aki szabálytala­nul választja el a labdától a kedvencet. Érdekes módon ilyenkor a nézőtér megbolydult méhkashoz válik hasonla­tossá, mindenki igyekszik túltenni a másikon, s olyan rig­musokat összegezhetnének a „népdalgyűjtők”, amelyek pár­jukat ritkítják. Cseppet sem csodálom, hogy a csepeliek kezdeményezése (jegy nélkül engedik be a hölgyeket a lab­darúgók hazai bajnoki találkozóira) eddig nem hozta meg a várt eredményt. Ha jósolnék, akkor bátran kijelenteném, ne is várják a nézőszám ugrásszerű emelkedését akciójuk­tól. A nőknek a találkozók időpontjában akad egy-kél fon­tosabb teendőjük az ilyen-olyan színvonalú 90 percektől, másfelől pedig aligha kíváncsiak a magukból kivetkőzött, a mérkőzést végigüvöltöző emberekre.- Nyelvében él a nemzet — mondta csaknem másfél száz esztendővel ezelőtt a legnagyobb magyar. Nos, a sportese­ményeken tapasztaltak összességében elszomorítanák. De az sem vidámít, hogy az öltözőkben, s különösen a fiatalok körében is hasonló vonulatot lehet észlelni. Az egymilliós magyar szókészletből csak elenyésző töredéket használnak sokan, ezek jelentős része azonban nem alkalmas nyilvános közlésre. Sajnálatos módon a tizenévesek között az számít „menő lejnek”, aki minél „ízesebbeket” képes rittyenteni. A többiek tátott szájjal hallgatják az előadót, aki nem is marad adósa a publikumnak, hiszen a figyelmet illik kielé­gíteni. Arra közben senki nem gondol, hová vezet mindez, s meg sem fordul a fejükben, hogy valamikor majd ezek a mostani fiatalok ülnek fel a lelátókra, s lesznek esetleg vezéregyéniségei egyik vagy másik csapatnak. A folyamat, mert arról van szó, kétségkívül elgondolkoz­tató. Megítélésem szerint a példát nem a romboló angol hu­ligánbandáktól kellene ellesni, akadnak csendesebb népek, amelyek ugyanúgy szeretik a sportot, s képesek arra, hogy SPORTSZERŰ buzdításukkal adjanak erőt a elcsigázottak­nak, felvillanyozzák a fáradókat, hittel töltsék el az elbi- zonytalanodókat. Gondolok az 1984-es labdarúgó Európa- bajnokságon feltűnt húszezer dán sportemberre. Nem vé­letlenül kapták meg később a kitüntető elismerést, amely­re rá is szolgáltak. A legparányibb botrányt sem okozták a gallok földjén, nem szidtak, hanem biztattak, nem ócsárol­tak, hanem felemeltek, nem dúltak fel stadionokat, igyekez­tek emelt fővel veszíteni. T udom, nem könnyű dolog az átállás, ezt (is) tanulni keli. De valamikor gondolni sem mertünk arra, hogy a jelenlegi állapotok kialakulhatnak, s polgárjogot nyer a nézőtéren, sőt, a sportolók között a durvaság, az ag­resszív magatartás, az emberi bőrből való kivetkőzés. Biz­tos vagyok abban, hogy lehetne mindent szebben, lehetne jobban, lehetne magyarosabban. Csak meg kell próbálni! Doms I,ászló Mexikói út, képmagnó, színes tévé Februárban került a totó­Sóstói jegyzetek Napirenden a sportmozgalom jövője és a sporttudományok szerepe zókba az a sorsjegy, amelyet a DVTK baráti köre adott ki. A kezdeményezés azzal a céllal vált valóra, hogy segítsék a sportegyesületet. Százforintos áron lehetett hozzájutni a bilétákhoz, amelyekkel igencsak értékes díjakat nyerhetnek a sze­rencsések. Többek között két utat a mexikói labdarúgó- világbajnokságra, így test­közelből figyelhetik a ma­gyar együttes találkozóit Fortuna kegyeltjei. De ki­sorsolnak képmagnót és szí­A labdarúgás második vo­nalában ismét visszazökken a rendes kerékvágásba az élet, újra vasárnap csatáz­nak az együttesek a bajnoki pontokért. A borsodi csapa­tok közül a feljutás gondo­latával kacérkodó DVTK Vácra látogat, a táblázaton változatlanul utolsó Kazinc­barcika .pedig hazai környe­zetben fogadja a Debreceni Kinizsi gárdáját. A diósgyőriek „harapós” ellenfelet kapnak, hiszen a Vácot erőteljesen meglegyin- tette a kiesés szele, s a ta­valyi esztendő sikercsapata most azért küzd, hogy leg­alább a mandátum meghosz- szabbítására irányuló törek­véseik sikerrel járjanak. Az elmúlt év végén közös meg­egyezéssel szerződést bontot­tak Péczely Szabolcs vezető edzővel, de esetükben is iga­zolódni tűnik: ha valahol baj van, azért nem mindig a szakvezető az első számú felelős. Nos, Szarvas László a kézbe kapott karmesteri pálcával eddig nem sokat tudott kezdeni, kikaptak ott­hon a Dunaújvárostól, leg­utóbb pontot men .ettek Ba­ján, egy találkozójuk pedig elmaradt. A DVTK nagy fa­latnak tűnik a számukra, re­mélhetőleg a Bánkúti-legény- ség fellépése meg is üli a váciak gyomrát. Kazincbarcikán a helyzet változatlan. Három tavaszi találkozón három vereséget szenvedett az együttes, s hiába játszott például leg­utóbb egészen jól, Diósgyő­rött érvényesült a nagyobb rutin, a higgadtság. A sár­ga-kékek számára lassan már a szalmaszál sem marad, amibe belekapaszkodhatnak, hiszen hiába jók az elkép­zelések, ha képtelenek azo­kat megvalósítani a pályára lépők, s a szép tervek nem párosulnak eredményesség­gel. Pontokra lenne szükség, amelyek önbizalommal ru­háznák fel a társaságot! Most itt az alkalom, a Deb­receni Kinizsi ráadásul ha­sonló cipőben jár, mint a KVSE, tehát idegességre a vendégeknek is lesz okuk vasárnap délután. A barci- kai szurkolók abban bfznak, nes televíziókat, összesen 800 ezer forint értékben. Egyre inkább közeledik a „nagy nap”, április 7-e, ami­kor kiderül, kik nyertek. Ezen a hétfői napon kon­certet ad a Dolly Roll együt­tes a miskolci városi sport- csarnokban, s a szünetben rendezik meg a sorsolást. A sorsjegyekből még található a totózókban, s a két hét alatt bizonyára sokan vesz­nek belőle egyet-kettőt, esetleg többet is. Utána már nincs más dolguk a biléta- tulajdonosoknak, mint vár­ni és szurkolni. hogy egyszer minden rossz sorozat véget ér, s Kereke­sék kiharcolják az első ta­vaszi, remélhetően üdítő ha­tású sikert. A váci találkozót Roxin, a kazincbarcikait Szőke veze­ti. Az összecsapások 15 óra­kor kezdődnek. A forduló további mérkő­zései : SZEOL-DÉLÉP SE— Ganz-MÁVAG, H. Szabó La­jos SE—Komló, SBTC—Du­naújváros, Nagykanizsa—Ba­ja, Szekszárd—Keszthely, Sopron—Metripond, Veszp­rém—Nyíregyháza, Eger SE —Szolnoki MÁV MTE. * Az NB 1-ben is pályára lépnek az együttesek. A pá­rosítás: Haladás VSE—Bp. Honvéd, Ü. Dózsa—ZTE, FTC—Siófok, Videoton—Va­sas, Rába ETO—Csepel SC (szombaton). MTK-VM—Pé­csi MSC, Bp. Volán—Debre­ceni MVSC, Tatabánya—Bé­késcsaba (vasárnap)­Dxurják, a diósgyőriek gólkirá­lya eddig 18-szor talált be az ellenfelek hálójába. AZ ELMÜLT években rendre Kéked és Mályi adott otthont a borsodi sportveze­tők, szakszövetségi aktívák továbbképző értekezleteinek — a háromnapos tanácsko­zásra most Nyíregyháza-Sós- tófürdőn került sor. Történt ugyanis, hogy a Borsod és a Szabolcs Megyei Tanács il­letékes osztályai megállapod­tak, s a tapasztalatcsere, va­lamint a „színesítés” jegyé­ben döntöttek a változtatás mellett. Így mód nyílt arra, hogy szőkébb pátriánk sport­tal foglalkozó munkatársai bepillantást nyerjenek az or­szág „keleti kapujának” test­kultúrájába is. A program összeállítása kitűnően sike­rült. A második napon ne­ves szaktekintélyek kaptak szót, s valamennyien kerte­lés nélkül beszéltek a honi sportéletben tapasztalható örömökről és gondokról egy­aránt. PÁDER JÁNOS, az OTSH elnökhelyettese elmondta, hogy versenysportban 280— 300 ezren vesznek részt, s közöttük természetesen a kezdőktől a nemzetközi klasz- szisokig mindegyik „szint” képviselteti magát. Mivel a világ élvonalához tartozók egyre nagyobb teljesítmény­re képesek, ezért a verseny­ben maradás érdekében a hazai minősítési normákat jelentősen emelték. Ahhoz viszont, hogy az egyszerű te­hetségekből híres versenyző­ket „állítsunk” elő, egyre több pénz szükséges. Az ősz- szegek előteremtése napja­inkban már nem képzelhető el a szponzorok nélkül. A tehetősebb vállalatok (kül­földön multinacionális cégek) felismerték, hogy a televízió által közvetített és százmil­liók által nézett események a legkiválóbb propaganda­hordozók — így a reklámért cserébe szép „summát” jut­tatnak a nemzetközi sport- szervezeteknek, szövetségek­nek, a rangos hazai viadalt rendezőknek. A megnöveke­dett bevételek (hirdetések, kiadványok, tv-jogdíjak) kö­vetkeztében az OTSH szak- szövetségeinek költségvetése ugrásszerűen emelkedett. A megváltozott körülmények azonban „kitermeltek” egy konfliktushelyzetet is. A társadalom befektetése (ah­hoz, hogy valakiből világ- klasszis váljon, szükség van a költségvetési szervek be­ruházására) ugyanis az egyé­ni haszonban csapódott le. Köztudott, hogy manapság olyanok is élvezik a megkü­lönböztetett juttatást, akik nem szolgálnak rá. A hiva­talos statisztikák szerint sportstátuson 720 labdarúgó és 300 egyéb versenyző van, valójában azonban hozzáve­tőlegesen háromezren része­sülnek az engedély nélküli kedvezményekből- Mivel a munka nélkül szerzett jöve­delmeket nem lehet legali­zálni, ezen a téren (akár­csak a gazdasági életben) szigorítások várhatók. Az OTSH a VII. ötéves tervben kiemelt feladatának tekinti az egészséges ember „meg­teremtését”, s ennek megfe­lelően központi kérdésnek tartja a tömegsport (divatos nevén szabadidősport) tár­sadalmi méretű elterjeszté­sét, és érthetően továbbra is mindent megtesz az élsport (eddigiektől hatékonyabb) támogatása érdekében. A Mi­nisztertanács határozatának megfelelően fejleszteni kell az iskolai sportot, az alap­sportágakat (atlétika, torna, úszás), és azokat a „formá­kat”, amelyekben — hagyo­mányaink alapján — ered­ményesen szerepeltünk a nemzetközi küzdelmeken. MARTHY GÁBOR, az OTSH osztályvezetője a sza­badidősport aktuális kérdé­seivel foglalkozott. Sajnál­kozva állapította meg. hogy a közvélemény még mindig lekicsinylőén beszél e rop­pant fontos területről. Az egészséges nemzet kialakítá­sa érdekében a klasszikus értelemben vett tömegspor­tot be kell építeni a sport- mozgalom egészébe. Lénye­ges, hogy érvényesüljön a fokozatosság és a rendsze­resség elve, továbbá szo­ruljanak háttérbe a „sör­meccs” jellegű rendezvé­nyek (melyek alkalomsze­rűek). örvendetes, hogy egy­re népszerűbbek az öntevé­keny testedzési formák, a versenyforma szerinti vetél­kedések (TÖT Kupa, falusi spartakiád, KISOSZ Kupa, szakszervezeti ágazati ren­dezvények). Hódít a turiz­mus, a természetjárás és a különböző felhívások (Tú­rázz velünk!, Tekézz velünk!, Fut a város, Futottál-e már a héten?, Sportoljunk együtt!) „égiszei” alatt szervezett ese­mények jeientősége is nö­vekszik. Egyértelmű sikert aratott a több szerv által meghirdetett Olimpiai ötpró­ba mozgalom, melynek ap­róbb finomítására viszont szükség lesz. Az önköltséges tanfolyamokon (karate, te­nisz, aerobic, gyerektorna) több mint 200 ezren vesznek részt — vagyis fizetnek azért, hogy rendszeresen sportol­hassanak. szórakozzanak. A szabadidős sporttal kapcso­latban igen lényeges: a he­lyi sportvezetés hívja fel a figyelmet arra, hogy mit és hol lehet végezni! Az akci­ók népszerűsítése érdekében sokat tehetnek a hírközlő szervek (de nélkülözhetetle­nek a plakátok, a faliújsá­gok és a szórólapok, melyek szintén konkrét ismereteket nyújtanak a résztvevők szá­mára). DR. IGLÖI LÁSZLÓ, a Testnevelési és Sporttudo­mányos Tanács titkára álta­lános tetszéssel fogadott elő­adásában kifejtette, hogy a testület az öt intézetben folyó kutatómunkát koordinálja. Megtudtuk, hogy az edzők, szakemberek (a „divatnak” megfelelően) a hetvenes évektől kezdve mindent mér­tek, az adatokat azonban nem összegezték, kutató jel­legű tevékenységük ezért kézzelfogható eredmények nélkül veszendőbe ment. A jövőben ezt a luxust nem le­het megengedni, miként azt sem, hogy a kutatással fog­lalkozó intézetek munkatár­sai egymástól függetlenül, egymás tájékoztatása nélkül dolgozzanak. Mivel a tudo­mányos munkához a költség- vetés nem tud elegendő pénzt biztosítani, fontos az össze­hangolt, átgondolt program megteremtése. Szó esett a doppingról is. Az előadó a nemzetközi életből merítette példáját: az elmúlt eszten­dőkben (elsősorban az egyé­ni küzdősportokban) azok nyertek, akik jobb (képzet­tebb) kémikusokkal és orvo­sokkal vették körül magu­kat, s ennek következtében a vegykonyhákban szinte kí­sérleti alannyá változtak. Várható: hamarosan az egész világon egységes harcot hir­detnek az úgynevezett „kok­szolók” ellen, hogy a nagy eredmények tisztességes (az előadó szavaival élve: eti­kus) körülmények között szülessenek meg. A Testne­velési és Sporttudományos Tanács erőt, fáradságot (és az anyagi eszközöket) nem kímélve dolgozik azért is. hogy a legfrissebb szakiro­dalom késedelem nélkül el­jusson a honi sportélet „sejt­jeihez" : a szakosztályokhoz, edzőkhöz, versenyzőkhöz. A HÁROMNAPOS KON­FERENCIA a hallottak és lá­tottak (mert a jelenlévők több iskolát is felkerestek) értékelésével tegnap délután fejeződött be. Kolodzey Tamás Kedden tölti be 60. életévét Papp László, az élő ökölvívó-legenda, s ebből az alkalomból már pénte­ken köszöntötte őt a MUOSZ sportújságíró szakosz­tálya. Papp László megkapta a sportújságírók serle­gét, s többek között gratulált az ünnepeltnek Gottfried Schödl, az IWF elnöke is, aki a Pannónia Kupára ér­kezett hazánkba. — Az, évek nem zavarnak, aligha képzelném el nap­jaimat az ökölvívás nélkül, de azért jól jönne már egy kis pihenő — mondta Papp László. — Több mint négy évtizede forgolódom a szorító körül. Az ökölví­vás olyan társasjáték, amelyben az ellenfél is üt. Amikor elkezdtem, álmodni sem mertem arról, hogy ennyi sikert érek el. Nem tartottam magam nagy te­hetségnek, de hihetetlenül akartam, vágytam a sikert, s a győzelemért mindent megtettem. A diadal senki­nek nem hullik ingyen az ölébe! Vácott a DVTK Marad-e a barcikai „széljárás”?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents