Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-19 / 66. szám
1986. március 19., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Egyedülálló esettel kerültünk szembe, amikor Nagy Mária, a tarcali iskola tanárnője felkereste szerkesz-r tőségünket. Olyan volt már. hogy egy panasz száz segélykérő aláírással érkezett, de arra még legöregebb kollégáink sem emlékeznek, hogy egy család, három tagja, három különböző sérelmére kért orvoslást. Az édesanya, amiért nem kapta meg a művelődési ház igazgatói rangját. A meny, akinek az elmúlt év tavaszán felmondtak a termelőszövetkezetben, s hiába jelentkezett az új vezetőségnél kétszer, fiatalabb lányokat vettek fel helyette. A fiú, akinek nem tetszett a sokadszor átalakított átalánydíjas szerződés, visszaadta gépkocsiját a nagyüzemnek, amelynek vezetői cserében — állítása szerint — felmondtak neki. A tanárnő úgy fogalmazott, ha babonás lenne, akkor a független leányokról és a létszámcsökkentésről hallva, a világból is elmenekülne. E két szó átokként csüng a családon . . . A CSALAD Hogy miért? Kezdi a meny, a feleség Szikora Jánosáé: — Az elmúlt év elején elbocsátottak a szövetkezettől. Az erről szóló értesítés rövid. ám az előzmények hosz- szabbak voltak. 1984 júliusában kerültem adminisztrátorként a termelőszövetkezethez. Egy hónapig semmi panasz nem volt ellenem, de rögtön megkezdődött a haj- cihő. amikor főnököm egy számomra teljesen „elfogadhatatlan kérését” elutasítottam. Utána megsűrűsödtek ellenem a panaszok, egyre megalázóbb feladatokat kaptam. Boltokba küldözgettek, mint egy kifutófiút, ide-oda helyeztek, de lényegében adminisztrátorként nem dolgozhattam. Nem ért váratlanul, hogy létszámcsökkentésre hivatkozva, kezembe adták a munkakönyvemet. Idegileg kikészültem, sokat betegeskedtem, de mikor visszajöttem. ismét reménykedhettem, mert új vezetés került a szövetkezet élére. Azóta már kétszer jelentkeztem, hogy vegyenek vissza. Azt mondták. adminisztrátorok nem kellenek, de furcsa módon független nőket felvettek. Nem tartom szép dolognak ezt egy családanyával szemben . . . Szikora János: — Az én sérelmem talán nagyobb, már csak azért is. mert a családomat nekem kellene eltartani. A kőbányától csalogatott át a lehetőség, hogy a tarcali szövetkezetben átalánydíjas sofőr lehetek. Vagyis hogy többletmunkámért olyan bért kaphatok, amire máshol nincs lehetőség.’ Nem volt olcsó mulatság ez a választás. Akkoriban fejlesztési kölcsönként kilencvenezer forintot követelt a járműért, pótkocsiért egy-egy új pilótától a szövetkezet. s ráadásul a havi keresetből kilencezer forintot törlesztés címén, szintén ugyanerre a célra kellett befizetni. Szinte éjjel, nappal dolgoztunk, de hiába volt olyan hónap, amikor 120 ezer forintot is kerestem, az elszámolásnál csak húszezer maradt. Különböző jogcímen a többit elvonta a szövetkezet. Ebből kellett a segédsofőrömmel osztoznom. De nem panaszkodom, megérte volna ha a szövetkezet egymás után kétszer nem módosítja szerződését. Ebből következően olyan feltételek között dolgozhatunk, hogy a tsz nyer. mi csak veszíthetünk. Ezek után még karácsony előtt: visszaadtam a kocsit, de mint mondottam, a kényszer vitt rá. Ez követően kél hónapig a tartalékok padját koptattam — havi 3100 forintért — majd megérkezett a beígért felmondás. így két gyerekkel, .s egy félig felépített házzal, 2000 forint OTP-lörlesztésset a nyakukon, a két szülő állás nélkül maradt. Érthető volt a tanárnő, Nagy Mária öröme. amikor az iskola igazgatója kihirdette, hogy a tanács a művelődési ház élére — mivel igazgatója gyesen van — vezetőt keres. — A tanárok közül egyedül én pályáztam meg, gondoltam eredménnyel. Ez a másodállás kisegített volna bennünket az anyagi káoszból. hiszen a fiam. akkor már mindennap úgy jött haza. hogy másnap felmondanak neki. Rögtön el is küldtem a levelet a község tanácselnökének. aki röviden elutasított azzal, hogy az állás betöltéséhez nincs engedélyem. sem megfelelő képzettségem. Miután levélben értesítettem ezek ellenkezőjéről. ő is felvilágosított engem, hogy már nem is ezek a bajok, hanem, hogy nem állunk köszönőviszonyban, s így velem nem tud együtt dolgozni. írom a második levelemet, de nem hiszem, hogy sikert érek el. hiszen a felettes szerv beleegyezésével. egy független nővel ezt az állást már betöltötték. A TERMELŐSZÖVETKEZET A tarcali Tokaj-hegyaljai Termelőszövetkezetben bizonyos értetlenkedéssel fogadtak. Amit az elnök, Néposz Péter röviden így foglalt össze: — Amikor hallottam, hogy panaszügyben fog felkeresni egy újságíró bennünket, sok tehergépkocsi-vezetőre gondoltam, de Szikora Jánosra nem. De rajtunk ne múljék ... Popp János elnökhelyettes egy lapot emel fel az asztalról : — Szikora Jánosnak az utolsó számfejtése az októberi volt, kocsiját január 9-én adta le. Addig ez a jármű a termelésből kiesett. Tényleg nem egyszer módosítottuk a szerződéseket, de a szövetkezet érdeke ezt diktálta. Több vállalat megvonta tőlünk megbízását, így szállítójárműveinket nem tudtuk lekötni. Nyolc gépkocsivezetőnk, köztük tsz-ta- gok ültek már a tartalék- padon, amikor Szikora is visszamondta a kocsiját. Az átalánydíjas módszerről tudni kell, hogy a tsz a szerződésben megkötött elvek alapján csak addig alkalmazza a járművezetőt, amíg ehhez a formához ragaszkodik. Ö valamilyen meggondolásból úgy érezte, nem éri meg neki ezután a kocsit így üzemeltetni, tehát lényegében ő ment el tőlünk. — Szikora János azt mondta, hogy többen váltak meg kocsijuktól, mert a tsz túl sok bőrt nyúz le a gépjármű vezetők t ői. Juhász György, az ipari szolgáltató üzemág vezetője csodálkozik: — Többen? Mindössze öten. A harminc közül. A mai napig nem tudjuk és meg vagyunk lepődve, hogy miért mondta fel ez az öt ember a szerződést. Mert csak utána jött az a rendelet, hogy a jövedelemadó is emelkedik, ami napjainkban már nagyobb problémát okoz. Ök a jó kocsikat visszaadják a szövetkezetnek, s visz- szakapják a befektetett pénzüket. Szikora János is leült nyolcadiknak a tartalék- padra, s várta, hogy állást adjunk neki. De mi elsősorban azokat irányítjuk volán mögé, akik átalánydíjas szerződést kötnek velünk, vagy tsz-tagok, s csak harmadikként kerülhetnek szóba az alkalmazottak. Személyesen közöltem vele, vagy próbálkozzon másik ágazatunkkal, vagy pedig várja a felmondását, mert munkál egyszerűen nem tudunk neki adni. Zárójelben: még így is jót tettünk vele, mert teherautóját műszaki vizsga nélkül vettük át, amit tízezrekért az új szerződőnek kellett kijavíttatnia. — És a feleség? Egymásra néznek, majd a papírokra. Ügy tűnik, kissé tanácstalanok. — Nézze, diszkriminációról szó sem lehet. Az asz- szonyt az előző elnök bocsátotta el, mi tényleg felvet tünk a^ m in is ztrá tornak egy leányt, de csak korlátozott ideig, amíg a gyermekgondozási segélyről elődje visszajön. Nem tudjuk, Szikoráné közölte-e azt magával, hogy felajánlottunk neki munkát a varrodánkban, vagy a dobozoló üzemünkben. Nem vállalta. Egy szövetkezetnek pedig engedtessék meg, joga van rá, hogy kiválassza alkalmazottait, még akkor is, ha tényleg elmulasztottuk, hogy előjegyzés alapján valósítsuk meg az adminisztrátor-felvételt. A TANÁCS Oláh György, a tanácselnök lemondóan legyint: — Már azt sem mondom, hogy égnek áll a hajam. Tíz év óta pereskedik Nagy Mária a szomszédos ház tulajdonosával. Lényegében egy ereszcsatorna, s pár sor palacserép miatt. Tudja, hány fülemüleper volt ebből azóta? Régen kiegyezhettek volna, ha makacsul nem ragaszkodik vélt igazságához. Ehelyett nem köszönünk egymásnak — a tanácsot okolja vélt sérelméért, s innen származik személyes ellentétünk is — még az utca másik oldalára is átmegyünk a másik elől. Viszont az is igaz, hogy amikor jelentkezett erre a művelődési házi másodállásra, egyértelműbben kellett volna fogalmaznom. Tessék elképzelni, miféle kapcsolatot tudok én kialakítani, olyan valakivel, aki sérelmeiért csak a hibát fogja keresni bennem. Kérem, a szomszédja szintén felépítette a házát félig. Azóta nem mer hozzányúlni, A pereskedés hosszúra nyúlt, s miért nyissak egy újabb évtizedes ügyiratot, miért alkalmaztam volna igazgatónak azt a Nagy Máriát, akinek legkeservesebb éveimet köszönhettem. És a bíróság sem neki adott igazat . .. — De a két gyerek? — Hát igen. Éppen a mai nap volt a tanácson a menye, 's megítéltük nekik a segélyt, hiszen sem a férj, sem a feleség nem kenyérkereső. De kérdem én, ha baj volna, s kenyérre, tejre sem volna már pénz, akkor ragaszkodna a feleség az adminisztrátori, a férj a gépkocsivezetői álláshoz? A HARMADIK OLDAL Megkérdeztem a feleségei: miért nem vállalt el más munkát? Többek között ázl mondotta, hogy érettségivel, s egyéves gépíróiskolával nem vállal szakmája alatti állást. (?!) Férje annyit válaszolt, hogy a környéken még nem talált munkát, nem adja senki ingyen a munkahelyeket, persze képletes értelemben, ami annyit jelent, hiába jelentkezett, gépkocsi- vezetőnek sehová nem vették fel. A tanárnő pedig írja a tanácsnak a harmadik levelet, s tényként említi, hogy pedagógusi fizetésből nem lőhet ennyi embernek megélni. Igaza van. Igaza van? Kompromisszumok mindenhol kötődnek. A szövetkezet már nyitott, amikor mindkettőjüknek más állást ajánlott fel. Talán egy személyes beszélgetéssel a tanácselnököt is meg lehetett volna az ügynek nyerni, amitől lényegében — ha a kapcsolat javul — nem zárkózik el. A családnak is kellene nyitnia .. . Kármán István A Malom patak... . . . medre ilyenkor, tavasszal ugyancsak megtelik. A Boldog- köváralját körbefogó hegyekről gyűjti össze a kis patak a még kisebb erecskék tavaszi „hozamát”. Fotó: Mészáros I. Megújuló miskolci főutca Finisbcii az építők a Centrum előtt Nem túlzás, ha azt állítjuk, Miskolc belvárosának képét hosszú távon meghatározó munka kezdődött el 1985 februárja után, a Széchenyi utcában, a sétálóutca kialakításával. A szakaszosan elvégzendő munkára a városi tanács ekkor írt ki versenytárgyalást, amit két budapesti cég előtt az Észak- magyarországi Állami Építőipari Vállalat nyert el, így nyolc hónappal ezelőtt a vállalat szakmunkásai foghatta^ hozzá az Ady-hídtól a húsáruházig tartó, mintegy 65 millió forintba kerülő munka elvégzéséhez. A tervek szerint ez a munka március 31-ig fejeződik be és azt követően ugyancsak versenytárgyalás után kezdődik meg a következő szakasz felújítása, átalakítása is. Az elmúlt hónapokban a belvárosban lakók és az arra járók nyilván hozzászokhattak a kellemetlenségekkel együttjáró munkához, de az elkészült részek látványa és nem utolsósorban a Centrum Áruház körüli tér jelenlegi kialakítása már sejteti, hogy megéri a kellemetlenséget, hiszen valóban megszépül, megújul a belvárosnak ez a része. így rövidesen egy új, remélhetően valóban városi rangú és megjelenésű utcaképben gyönyörködhetnek majd az arra járók. A munkák zömét az ÉÁÉV Boncsér László vezette főépítésvezetősége végzi, és a generálkivitelező mintegy 50 millió forint értékű feladatot végez el a 65 millióból. Az elmúlt hónapokban a feltúrt útszakaszt látva, kevesen hittek abban, hogy ezen a részen az építők az ígéretük sáerint befejezik majd a munkát. Hiszen nem egy alkalommal úgy tűnt, napokon, heteken át állni kényszerültek a váratlan akadályok miatt. — Valóban, hatalmas munkát kellett és kell is végezni az embereinknek — mondja Tóth János termelési főmérnök —, hiszen itt, ezen a szakaszon rendkívül elavult, többször is javított közműveket találtunk, igen gyakran nem is ott, ahol azoknak a térkép szerint lenniük kellett volna. Így meglehetősen sok időt vesztegettünk el pusztán a közmű megkeresésével. A közművekhez hasonlóan elavult a villamosvágány-hálózat is. Hogy néz majd ki a miskolci főutca? Ezt ma még csak sejteni lehet, de a Centrummal szembeni részen már látható az a korszerű útburkolat, amivel az utcát végig lefedik. Ugyancsak figyelemre méltó az a szökőkút és ivókút komplexum is, amit a Centrum előtt alakítanak ki. Az utcaképet, ami az időjárás függvényében körülbelül a nyár közepére alakul ki véglegesen, majd fák, virágvályúk, világítás és előpadok határozzák meg. A terület kialakítása csak itt, a Centrum környékén teszi lehetővé a gazdagabban díszített utcakép tervezését, másutt sajnos nincs elegendő tér ahhoz, hogy fákat és díszítő növényzetet telepítsenek. A Centrum előtti területnek a formájából már következtetni lehet majd a további négy építési szakasz végleges képére is. — Az eddig elvégzett munkák alapján januárban határoztunk úgy, hogy az építést ezen a szakaszon március végéig be kell fejezni — mondja Tóth János. — Hangsúlyozom, hallatlan erőfeszítés árán teljesül ez az eredetileg vállalt határidő, éppen a rajtunk kívülálló okok miatt, de úgy érezzük, hogy ezen a munkán már olyan tapasztalatokat szereztünk, amelyeket később esetleg hasznosítani tudunk. Ez valóban nem egyszerű, feladat, hiszen ismert, hogy a főutca egyben Miskolc kereskedelmi központja is, és éppen ezért a rekonstrukciót; valamint az új utcakép kialakítását úgy kellett végezni, hogy közben az üzletek nyitvatartását is biztosítani kellett. Az első szakasz befejezése után tehát kezdődik az építés második üteme, és ezt a feladatot is megpályázza az ÉÁÉV. Erről Varga T. Lajos előkészítő főmérnököt kérdeztük meg. — Ügy érezzük, hogy az eddig végzett munkánkkal bebizonyítottuk, Miskolcon jelenleg az ÉÁÉV szakemberei az egyedüli alkalmas kivitelezői ennek a munkának. Mellettünk szól az eddig szerzett tapasztalat is, továbbá az igen alapos helyismeret. Ennek alapján . talán már most elmondhatjuk, hogy a következő szakasz az első nyolc hónapi építéstől gyorsabb ütemben valósulhat meg. Ha a versenytárgyaláson a következő szakasz kivitelezési munkáit' újra mi nyerjük el, akkor a soron következő részen a közműépítésben és a villamosvágány-építésben is a legtapasztaltabb Boncsérépítésvezetőség brigádjait bízzuk meg a munkával, akik a Zója tér építésével és a Bajcsy-Zsilinszky utcai felújításnál is már bebizonyították a rátermettségüket. Hajdú Gábor Ernőd tanácsi gazdálkodása Tervek iskolára, egészségügyi komplexumra A közelmúltban tárgyalták meg Ernődön is az esztendő tanácsi gazdálkodásának a tervét. A városi jogú nagyközség 1986-ban több mint 30 millió forintból sáfárkodhat, melyből működési, fenntartási kiadásokra 23 milliót, fejlesztésekre pedig 6 millió forintot használnak majd fel. A rendelkezésre álló bevételi forrásokból — ezt az idén hétmillió forintos állami támogatós egészíti ki — elsősorban a meglevő intézmények működtetését kívánja a tanács maradéktalanul biztosítani, hogy a lakosságot szolgáló alapellátás szintjét részint tartani, részint fejleszteni lehessen. A tervidőszak biztonságos gazdálkodása érdekében pedig a teljes kiadásoknak mintegy a két százalékát szükséges „gazdálkodási tartalékként" megtervezni. Fejlesztésekről lévén szó. persze nemcsak az általában kétszázalékos mértékű „tartalékolási rendszer” a számottevő a tanácsi gazdálkodásban. Ernődön is új elemként szerepelnek; a normatív fejlesztési lehetőségek és a különféle céltámogatások. Az előzőhöz csak any- nyit, hogy Ernődön az úgynevezett „fejkvóta” személyenként 800 forint. Ami a fejlesztési célú bevételeket illeti: a források zöme hellyel-közzel azonos a korábbi évekével. így például számottevő az út- és közmű-hozzájárulás, a telkek értékesítéséből befolyt összeg, a különféle használati díjak stb. A területfejlesztési hozzájárulást pedig körülbelül 600 ezer forintra tervezik 1986-ban. Az elmúlt évben elmaradt lakótelepi közművek pótlására viszont OTP-hitel felvétele szükséges (1,7 millió forint), mivel ezeket a beruházásokat (ivóvíz, útépítések) már a múlt évben be kellett volna fejezni. Egyébként fejlesztések vonatkozásában az 1986—87-es esztendő a beruházások előkészítésének, és a tartalékolásnak az időszaka lesz. A nagyközségi tanács elsősorban terveket rendel: iskolára, óvodára, egészségügyi kombinátra. Az idén befejezik a Mintalakótelep út- és közműépítését, átadnak egy ravatalozót, és az újabb telekkialakításokhoz szükséges kisajátítási terveket is megrendelik. Folytatják a művelődési otthon bővítését és felújítását, ebben az évben mintegy 400 ezer forintnyi ráfordítással, és társadalmi munkával. A tanács vezetői természetesen más munkáknál is számítanak a lakossági összefogásra. K. G.
