Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
Ott, ahol most pormentes út • meredeken kúszik a vénhegyi szőlők felé, már a XIII. században templomot épített az erre élő nép. Az épület a XVI. század köze- péig-végéig Sánkányölő Szent Györgyöt vallotta védőszentjének. Lehet, hogy még később is, ám a XVII. századból csupán két kőbe vésett név (az északi falon, a sekrestyéhez közel és a torony délnyugati támfalán! üzen: Navaly Miklós és H. F. Zakarias Rabróczky 1671. A XVIII. századi írások (így a Canonica Visitatio) mór a toursi püspököt, Szent- Mártont említik a bogácsi, mintegy 700 éves műemlék templom védőszentjeként. A mai templom legősibb részének a sekrestye, a szentély, a kápolna, s bizonyos magasságig a torony mutatkozik. A kápolna déli fala például arra enged következtetni, hogy itt valamikor egy tágas bejárati ajtó lehetett, amit később befalaztak. A templom északi falával' párhuzamosan, attól körülbelül három méternyire, a sekrestye északnyugati sarkától a toronyig egyenes vonalban falmaradvány látható a földben. Többhajós volt talán valamikor a templom? Vagy hajdani kolostorra következtethetünk e falmaradványokból? Az tény, hogy sok vihart, sok viszontagságot megért Szent Márton bogácsi hajléka. A török hódoltság megszűnése után, 1699- ben — Telekessy István egri püspök ki kvadrátkövekkel ílomhajó földjét s helyezték P°kra a kórust. Ez utóbbi aík kiásásaikor nagyon sok találtak. A bogácsi templorurálásának, helyreállítását!' az utolsó dátum r- Etakor újították fel a ,terrrony s‘~ sakrészének teljes ezetét. s egyúttal a tornyot rrssal *ec*~ tók. A fürdőjéről kŐ{“ település jó akusztikájú, i^r°k kan gulatát árasztó funkciója mellett szerint — Bogácson nem volt plébános. A tönkrement plébánia újjászervezésére 1724. június 1-én érkezett pap, P. Deák Ádárn személyé- más komolyzenei me“~ ben. Ettől a naptól kezdve vezették rendezésére is. Am ’bbi lehe' a plébániai anyakönyveket, latin tőséggel ez ideig rivb Eoga- nyelven. Az 1798. január 15-én Bo- csőn. gácsra érkező Jankó András plébános a templomot újra elhanyagolt állapotban lelte. 1800-ban került sor alapos renoválásra, akkor a tetőzet zsindely borítást kapott. Ugyancsak abban az évben rakták Ez az egyetlen tele- # pülés megyénkben, Amely innen, a mélyen fekvő Kácsi-patak partjáról részleteiben (romantikus tornyú, Árpád-kori templomával, vízimalmának erődszerű falával, házainak szabálytalan, de mértani cseréptetőzetével) Szentendrét idézi. Talán csak rendezettségében, ruhájának ékességében marad el a Dunakanyar gyöngyszemétől, ám a varázs, a báj, főleg tavasz- szal és nyáron ettől függetlenül hasonló itt is. De mondhatnám a telet is, hisz’ ennek az évszaknak is megvan az egyedi kácsi vonzalma. A malomkerékre fagyott jégcsapok épp úgy rabul ejtenek, mint a eisebb vízesésként alázúduló, majd a patakmederben megjuhúszkodó, gőzölgő víztömeg, amely a híres .{ácsi gyógyvizes forrásokteiee^ár ból táplálkozik. lr> altaalA malom zenéje csontot Jténetében Mi újólag a Kácsi-pata- kon megmaradt egyetlen vízimalom kedvéért zarándokoltunk ide. Ehhez — a tulajdonosáról, Bodnár-félének nevezett malomhoz —, mely a múltban gabonát őrölt, árpagyöngyöt készített, áramot termelt, ken- dertörőt üzemeltetett, gat- tert működtetett. E patak mentén hajdanán tizenegy vízimalom teljesített szolgálatot Kács és Bükkáb- rány között. Mára ez az egy maradt meg, nagyobbrészt megőrizve berendezési tárgyait, s annak lehetőségét, hogy itt egyszer újra az embert szolgáló víz munkája nyomán bemutathassák minden később születettnek: hogyan volt az egyszer volt... Társadalmi összefogással újjászületik a kácsi Bodnár-féle vízimalom, amelynek vízi zenéjétől szebb zenét nem ismer az utolsó tulajdonosa, molnárja, Bodnár Sándor. Az épület külső helyreállítása megtörtént, a tetőzetet — hódfarkú cserépborítással — ugyancsak kicserélték, s a következő hónapok feladata lesz — a tibolddaróci Rákóczi Tsz építőinek közreműködésével — a belső berendezési tárgyak, eszközök helyreállítása, a környék rendezése. A tervek szerint 1987 végére a Rácsra látogató turistát minden funkciójában üzemképes, működő műemlék malom, vendéglátóhely várja, s várhatóan elkészül a gabona- és malomipar, valamint a vízügy múltját, fejlődését bemutató kiállítótér is. Ám Rácsra addig is érdemes betérni: akár fürödni a kácsi fürdő gyógyerejű- nek mondott vizében, akár — csupán — meghallgatni a malomépület mellett alázúduló vízi zenét, s merengve bámulni a Szentendrét idéző 'békés panorámát. Szerpentin szalagja • szalad fel, ide a Cserépváralja fölötti Várhegyre, ahol egykoron Cserépvár büszke falai álltak. Egyes források szerint alapítását az Ákos nemzetségnek köszönheti, mások Ernye bánra esküdnek. Eger 1596-os eleste után — a hadászatilag korábban sem erős vár — török kézre került, miután akkori parancsnoka, Besszi- nyi Mihály megfutamodott. A hagyomány szerint az egri Telekessy püspököt meglátogató II. Rákóczi Ferenc is töltött itt egy éjszakát 1703-ban. A várnak ma már nyoma sincs, miként nincs nyoma az 1780-as években a vár köveiből épített Roháry—Coburg kastélynak sem. Áll viszont — a szentistváni VII. Pártkongresszus Tsz jóvoltából — teljes szépségében az 1788-ban copf stílusban épített kápolna, s a vár kútja, a török kút, amelyről az 1848 49-es szabadságharc idején rokonánál meghúzódó — akkor még gyermek — Munkácsy Mihály is megemlékezett öreg korában megírt emlékirataiban. A 67 méter mély kút keletkezésének két legendaváltozatát is hallottam. Az egyik szerint foglyul ejtett török, tatár rabok ásták e sziklakutat, ám a másik verzió szerint épp a török ásatta Cserépvár elfoglalása után magyar foglyokkal szabadulásuk váltságdíjaként. A kút fölé 1860 körül épült a romantikus, nyolcszög alakú kútház, amely védett értékeink közé tartozik. A kútházat, amely az itteni borfeldolgozót látja el vízzel, ugyancsak a szentistváni tsz építői állították helyre a közelmúltban. . talkozásunk múltunkkal lerövidíti a tá- »olságot térben is, időben is, gondolatban is, miközben a „múzeumi anyag” beköltözik az ember tudatába. S e folyamat összegészében gazdagabbá, tar- lalmasabbá teszi a szülőföld, a hazai •áj értékeit, erősiti, sokszorozza érzelmi ragaszkodásunkat. I polyi Arnold, kiváló régész, tört Építészeti értékeinket megláttatni, nész, műgyűjtő mondotta, irta IT,^e?1siere“e,"i e9"e‘. ielent. az, »főbbé 1861-ben: „Minden... műemlí}evelteny ember megismerésevei, ai alelenyésztével... történet-könyvünk ,e™be.r á1l,.al. h»9''ott or?ksé9 átegy lapja szakad ki!” Vetelevel, atadasaval, nemzeti múltúnk Mi tagadás, történetkönyvünk az Megbecsülésével. Az elmúlt évtizedek- századok „laptépkedö" viharában m«íben »ürgetoen es parancsoloan fogal- vékonyodott, itt-ott bizony elrongyoM°z»ő0,, meg emlékeink, történet, erdőit. Ami megmaradt belőle, igen V*ke,nl<. tovább, pusztulásának megakaAályozása és az épületek rendeltetes- raszorul a féltő, ovo gondoskodási s,erü haslná,a,a> illetve új funkciókkal Hiányos oldalai múltunk ritka jelei, b kibővített újszerű feladatrendszerének csei, bizonyítékai; látni, olvasni, feli*kimunkálása. Ennek érdekében sokat resni való zarándokhelyek valamení teltünb, de korántsem eleget. Követke- újonnan következő generáció számól ‘«sbépp múltunk jövője nagymértékben Mi oknál fogva? Szemtől szembeni tiQ jelenben dől el. Miskolcon, a Tanácsház tér lW kap otthont. Ez a meghatáro- • szám alatti — a szakemberfas önmagában veve keveset mond körében Almássy-kúriakéj?2 olvasonalk, de ha azt mondom, nyilvántartott — épület a közvél|j'9®y a tervelkepzelesetaben ez a mény előtt sajnos az emlékezete az egyebek között eloadoter- gázrobbanáskor vált igazán közí rókét, könyvtarat, zenepavilont, mértté. Akkortájt sok írás jele' úgynevezett szabadidozonát, ven- meg erről az épületről, helyreállítdegszabákat, káveházat foglal magasáról, illetve annak késedelmesség.a> akikor sejteni lehet, hogy közről, valamint későbbi funkcióján^®00*'' fekvésénél fogva Miskolc, sót többféle tervezetéről. Ennek az eg!a megye irodalmi, kulturális közemeletes barokk épületnek — arn{P°ntjává válhat. Mint azt a megyei lyet sokan a város egyik leg.szel anácson megtudtuk, ennek az epü- házának tartanak — a sorsa napj‘ ®tnek a helyreállítása s az új fumk- inkra megnyugtatóan eldőlt. Végi1 Cl() szerinti átalakítása a Széchenyi gessé vált ugyanis, hogy ebben •. úti rekonstrukció szerves része lesz. öttengelyű homlokzatú, kilenc, s?{Ügymond, a rekonstrukció első telpen keretezett ablakú épületbenjj helyreállított épülete lesz az megfelelő atalak.tas után — a in,,. . . gyei művelődési módszertani kö‘ őímássy-kúria. Kastély - idegenforgalmi rendeltetéssel? Örömhír Tiboldda- • rócról! Ez év augusztusára befejeződik a bükkaljai településen báró Bottlik István egykori, nagyon szép klasz- szicista stílusú kastélyának helyreállítása. Ezt az ígéretet, a kivitelezési munkálatokat végző helyi Rákóczi Tsz elnökétől, Dósa Sándortól kaptuk. Korábban az állagában egyre inkább romló kastély óvodának és napközi otthonnak adott hajlékot, majd sokáig lakatlanul viaskodott az enyészettel. Ekkor került az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat tulajdonába, ezzel — igaz, esetükben is volt egy-két év bizonytalankodás — jobb napok virradtak az 1830 táján épült kastélyra. Múlt év novemberében a Pegazus Tours igazgatója, illetve az Országos Fejlesztési Bank egyik vezetője járt Tibolddarócon, s mint hallottuk, több mint remény, hogy jövő nyáron már külföldi vendégeket fogad a csendes, szép környezetű Bottlik-kastély. Természetesen addig még sok a teendő, a park, illetve kerítésének rendbehozatalától kezdve, séta- utak, teniszpályák építéséig. Ám, Darócon úgy vélik —, s részükről ezért megvan mindenféle hajlam a közreműködésre —, hogy ha sikerül a sok kiaknázatlan lehetőséget rejtegető községet e kastély révén az idegenforgalom vérkeringésébe bekapcsol-^ ni, annak kisugárzó hatá-' sa a település arculatának előnyös megváltozását vonná maga után, következésképp, jótékonyan hatna az itt élő lakosság életére is. Kéked - két-három év? Riemelkedő építészeti # értékű, de állagában az elmúlt négy évtizedben „leélt”, vagyis napjainkra roskatag, lenni vagy nem lenni határán álló kastélyaink, kúriáink közül (pedig van belőlük nem kevés: Fáj, Rázsmárk, Ce- keháza, Szirmabesenyő stb.) a kékedi kastély az egyetlen, amelynél most már nem csupán remény, hanem várhatóan kézzelfogható valóság lesz a teljes felújítás, és ami legalább ilyen fontos, hasznosító fenntartó után sem kell szaladgálni. Rilenc évvel ezelőtt erről az épületről bizony szomorú látványt vetettem papírra: „Bár a főbejárati ajtót lakat őrzi, az ablakokban már régen nincs üveg, így a kastélyba jutásnak különösebb akadálya nem volt. Odabent lehangoló látványt nyújtottak az üres, a pusztulás megannyi jelét mutató termek, szobák. Bennük törmeléken, szeméten kívül mással nemigen találkoztunk . . Már akkor, 1977-ben sikerült papírra vetni azért némi reménysugárt is. Ugyanis 1977. november 30-i dátummal megállapodás született az Országos Műemléki Felügyelőség és a megyei tanács között a kékedi kastély felújításáról és hasznosításáról. E megállapodás értelmében a megyei tanács továbbképző intézetet kivan az épületben elhelyezni. 1977-ben úgy vélték az illetékesek az előzetes tervek alapján, hogy 1983-ig elkészül a rekonstrukció. Nos, 1983 nagyon régen volt, de még most, 1986- ban sincs kész a kékedi rekonstrukció, sőt, kint a helyszínen járva, az OMF nyíregyházi építésvezetőségének felújítást végző dolgozói sem mertek ígérni semmi határidőt. Mégis a felújítás eddigi részleteit látva, (kívülről még csak a nagyon szépen helyrehozott tetőzet, s a felújított kémények látszanak ebből) amint a bevezetőben is írtam, ebbe a kastélyba már annyi anyagi értéket beépítettek, hogy maga ez garancia arra: előbb-utóbb teljes pompájában díszeleg majd az alsókékedi Mel- czer-kastély, amely Észak- kelet-Magyarországon az egyetlen belsőudvaros, árkádos kastélyépület. Ami a késést, a határidőcsúszást illeti, ennek számos oka volt, van. Így például az épület pincehelyiségeinek helyrehozatalakor, a benne levő törmelékek kihordásakor, szóval utólag derült ki, hogy a kastély meglevő alapzata elégtelen. Ennek megépítése nem kevés pluszfeladatot jelentett. Rivitelezői kapacitáshiány miatt az OMF sem tudott itt mindig megfelelő számú szakembert dolgoztatni, magyarán, más kiemelt műemléki munkák időnként elszólították innen a dolgozókat. S biztosan voltak, vannak a késésnek más okai is. Jómagam, aki több mint egy évtizede kísérem aggódó figyelemmel megyénk értékes kastélyai jó részének máig megoldatlan sorsát, a sok negatív tapasztalattól, reménytelen helyzettől kissé talán el is fásulva, a kékedi kastély tervezettnél lényegesen lassúbb felújításán, bevallom, már meg sem ütközöm. Sőt, annak a kevésnek is kénytelen vagyok örülni, hogy itt azért van mozgás, épít- getés, s ha elkészül, lesz nasznosító is. Rét-három év telik el addig? Mi az a korábban reménytelenül eltelt évtizedekhez képest?! Járva e világ zajá# tói elzárt, több mint ezeréves település egykori püspöki nyaralójának ilyenkor télen is fenséges parkját, legenda és történelmi valóság együtt tódul az ember emlékezetébe. Erről, az előttem álló 230 éves hársfáról —, melyet derékban csak öten érnénk keresztül — például azt tartja a fáma, hogy még siheder fa korában Mária Terézia lovára vigyázott, ugyanis uralkodónőnk erre járva, kanlárszárral e fához kötötte a lovát. Nem tudom, hogy a Habsburg-család eme sarja járt-e itt, Hejcén. Ám az történelmi valóság, hogy XX. századi egyházi történetünk sok, közelmúltban napvilágra került eseménye, személyisége kapcsolódik ehhez, az Eszterházy Rárolv egri püspök építtette, Fellner Jakab kiváló építész tervei alapján 1774- ben készült copf stílusú nyaralókastélyhoz, amely a kassai püspökség 1804-es kiválása után sokáig a kassai püspökök nyaralója volt. A két világháború között szociális missziótársulati nővéreknek adott otthont az épület, s az ötvenes években — mint azt Gergely Jenő történész, a Rossuth Riadó gondozásában, közelmúltban megjelent A katolikus egyház Magyarországon 1944—1971 című művében írja — Pé- tery József váci és Bada- lik Bertalan veszprémi megyéspüspöknek szolgált kényszerlakhelyéül. Az 1937. december 31-i országhatárok visszaállítása után, Hejce volt a kassai és rozsnyói egyházmegye magyarországi központja egészen 1952-ig, élén Madarász István kassai megyéspüspökkel, később Tost Barnabás és Brezanóczy Pál apostoli kormányzókkal. Viharos idők voltak ezek az állam és az _ egyház viszonylatában, ám mára már nemcsak a kastély előtti tér neve (Béke tér) jelzi, hogy régen múlté a viszály, s megbékélés honol Hejcén (is), hanem az a tény is, hogy az Encs Városi Tanács általános szociális otthona (ez év január 1-től nevezik így) ötven idős, különböző női szerzetesrendhez tartozó nővérnek ad békés, nyugodalmas otthont. A műemlék épületet — e funkciója ellenére — látogathatják az építészeti értékeink iránt érdeklődők, így a fő értéket, a kápolna 1781-ben Zirckler mester által festett barokk mennyezetfreskóját is megtekinthetik. Hejcén egyébként más látnivaló is akad: a gótikus és copf stíluskeverékű katolikus templom, az azt körülvevő XV. századi gótikus lőréses erődfal, a szintén védett XVIII. századi barokk plébániaház. Bár Hejcét — mint említettem — fekvése elzárja a világ zajától, e faluban a turista még étkezni is tud a sokak által kedvelt Sólyomkő fogadóban. És túrázni is lehet e tájon! Aki például megmássza a közeli Gergely-hegyet, egy időre eleget tesz az egészséges életmód követelményeinek. Szóval, Hejce megér egy ... kirándulást. A hejcei kastély kápolnájának külön is védett értékei a copf gyertyatartók ______________________________________ Ai összeállítást irta: Hajdú Imre A fotókat készítette: Fojtán László