Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-06 / 31. szám
1986. február 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A fennmaradás szándéka erőt jelent Szanálás után évvel az Északkőnél Pár évvel korábban az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat igazgatója, Cseh Zoltán a következőképpen fogalmazott: „Vállalatunk működésének egyik legválságosabb időszakát éli át... Árbevételünk zuhanásszerű csökkenését elsősorban a zúzottkő iránti keresletvisszaesés idézte elő, ami 260 milliós árbevétel-kiesést eredményezett .. Az egyéb gondok mellett arról is említést tett, hogy az alapvető termelőberendezéseket sem képesek pótolni, s ez olyan műszaki visz- szaesést okozhat, hogy a velük szemben támasztott minimális megrendelői igényeket sem lesznek képesek teljesíteni. Nem csoda hát, hogy a vállalat évek óta veszteségesen gazdálkodott, 1984 pedig teljesen „kiütötte” őket. A harmincmilliós veszteség egyenes következménye lett a szanálási eljárás. Mindent kezdhettek az alapoktól. Azóta eltelt egy év, közben véget ért egy ötéves tervidőszak, amely nem sok sikert jelentett a vállalat dolgozóinak. A közelmúltban ismét ellátogattunk a vállalathoz. Az iránt érdeklődtünk: milyen fordulat következett be a felszámolás óta? A mélypontra került vállalat dolgozóinak sikerült-e úrrá lenni a helyzeten? A fennmaradás szándéka milyen összefogásra késztette a dolgozókat? Beszélgetőpartnerünk ezúttal Daragó István műszaki igazgatóhelyettes. — A szanálást követően minden erőtartalékunkra szükség volt, hogy a bizottság által előírt szigorú követelményeknek megfeleljünk — kezdte a műszaki igazgatóhelyettes. — Legnagyobb üzemünkre, a tállyai egységre hárult a munka zöme. A piaci igények és a műszaki feltételek figyelem- bevételével 1 millió 220 ezer tonna kőtermelést vártak a szakemberek. Ez egyébként feltétele volt annak, hogy ne kelljen visszafizetni a korábban fejlesztésre felvett támogatást. Ma már elmondható: az üzem „hozta” a várt eredményt. S összességében a vállalat is túlszárnyalta az előírt 18 milliós nyereséget. — Hogyan sikerült kedvező irányba fordítani a „vitorlákat” ? — Az egyre javuló vállalati gazdálkodásunk döntő mértékben a helyi vezetők részéről megnyilvánult szemléletváltozásnak és nem utolsósorban a hatékonyabb karbantartási munkának tulajdonítható. Ma az üzemvezetők már mernek önállóan dönteni, megszűnt az állandó központba járkálás. Szót kell ejteni a vgmk-ban végzett munkákról is. A kilenc vállalati gazdasági munka- közösség 110 dolgozója fontos szerepet töltött be a mennyiségi feladatok teljesítésében. A kedvező tapasztalatok nyomán tovább folytatjuk ezek szervezését. De csak olyan területeken működtetjük a munkaközösségeket, ahol a teljesítmény teljes biztonsággal mérhető. A gazdálkodásunkat javító intézkedések sorában említést érdemel még: bodrog- keresztúri üzemünkben egy- műszakos munkarendre tértünk át, ugyanakkor külön tervet dolgoztunk ki az építési kövek és a fűrészelt áruféleségek termelésének fokozására. Ez utóbbi intézkedés elősegítette, hogy pótoljuk a BVM bodrogkeresz- túri üzemének csökkenő kőigénye miatt keletkező árbevétel-kiesést. — Korábban gondot jelentett a műszaki állapot, történt-e előrelépés? — 1985-ben egyes területeken sikerült kisebb géppótlást is végrehajtani, s ez tovább fokozta a termelés biztonságát. A tállyai egység kotrógéppel és egy homlok- rakodó berendezéssel gyarapodott, Tarcalra és Recskre egy-egy dömpert, míg a központi javítórészlegbe két forgácsológépet tudtunk biztosítani. Az említett hiánypótló vásárlásokra 40 millió forint állt rendelkezésre, bankhitel formájában. — Az elmondottakból úgy tűnik, a szanálás „hasznára vált” a vállalatnak, sikerült rendezni a sorokat, ami együtt jár a gazdálkodás javulásával. Folytatódik-e a felemelkedés 1986-ban? — Január 1-től szervezeti változáson is átesett a vállalat. A Pest-vidéki Körzeti Üzemfőnökségből önálló vállalat alakult, s így az új ötéves tervidőszakot már csak hét egységgel kezdjük. Ebből a tállyai a legjelentősebb, amely a teljes termelés mintegy 60 százalékát biztosítja. Az idén kőtermelési tervünk 2 millió 50 ezer tonna, s a teljes termelési érték eléri a 355 millió forintot. Erre az évre 24 milliós nyereséget irányoztunk elő. — Továbbra is az útépítéshez alkalmazott zúzottkő jelenti a legnagyobb hányadot. Emellett szeretnénk a vízelvezető csatornákhoz használt anyagféleséget is nagyobb mértékben piacra vinni. Az idei elképzelések közül jelentős szerepet tölt be, és egyúttal a legfontosabb tennivalónk a költségek további csökkentése, az érdekeltségi rendszer fejlesztése. Elkészültek a különféle intézkedési tervek is, melyek elsősorban az anyag- és energiatakarékosságot és a szervezés fejlesztését tartalmazzák. A fejlesztési elképzelések közül 1986-ban elsőséget élvez a járműpark felújítása. A helyben történő adatfeldolgozás érdekében tervezik két számítógép üzembe állítását is, ezt a munkát eddig az ÉGSZI végezte. A tállyai üzemben az egyik legnagyobb feladat lesz egy új termelőszint kialakítása, amely a korábbi jövesztési gondokat több évre megoldja. Ami a munkaerőt illeti, elsősorban az összetétel arányán kell változtatni, s ez, tekintettel a mostoha munkakörülményekre, a jelenlegi alacsony bérszínvonalra, nem lesz könnyű feladat. Csákó Gyula Szedik az oltóvesszőt a tavaszi oltáshoz A tavaszi oltáshoz legkésőbb február végéig szedjük meg az oltóvesszőt, lehetőleg fagymentes időben. A korábban fakadó csonthéjas gyü- mölcsűek (cseresznye, meggy, szilva, kajszi- és őszibarack) oltásra alkalmas vesz- szőit hamarább gyűjtsük, mint az almástermésűekét. Az oltóvesszőt azért kell most megszednünk, hogy az oltás idejéig (márciusig, április elejéig) nyugalmi állapotban tarthassuk. A beoltandó fa nedvkeringése ugyanis ekkorra indul meg, amely alkalmassá teszi az oltásra. Az oltóvesszőnek azonban ekkor is nyugalmi állapotban kell lennie (különben oltásunk nem sikerül), amit csak mesterségesen biztosíthatunk. Szaporítóanyagot csak egészséges növényről szedjünk. Erre az életerős, jó gyümölcsöt termő, kezdő termőéveikben lévő vagy középkorú fák a legalkalmasabbak. A válogatáskor ügyeljünk, hogy az oltásra szánt, levágott vessző is egészséges legyen. Oltásra hajtásrügyek valók. amelyekből hajtás fejlődik. A termő-, vagy virágrügyek, vagy a vegyes rügyek hajtást nem, vagy csak nagyon fejletlent hoznak. A hajtásrügyek vékonyak, megnyúltak, a termőrügyek tömzsibbek. általában gömbölyűbbek, A korona külső részén lévő hosszú vesszőkön rendszerint több a hajtásrügy, míg a rövideken a termőrügyek vannak túlsúlyban. (Kivételt képez az őszibarack. amelynek vesszőin a rügyek többnyire hármas vegyes rügycsoportot alkotnak, azaz a hajtórügyet két termőrügy fogja közre.) Az oltóvesszők begyűjtésekor a középvastagok (a ceruzavas- tagságúak) közül válogassunk, mert a túlságosan vékonyak, meg a túlságosan vastagok oltásra kevésbé megfelelőek. Ha fagyban szedjük a vesz- szőt, húzzunk kesztyűt, mert a kéz melege fagyfoltot okozhat a növényen. Azok az oltóvesszők, amelyeken a rügyek fölhasználás előtt megindulnak, hajtani kezdenek, már alkalmatlanok az oltásra. Az ilyen vesszők oltás után látványosan, gyorsan kihajtanak ugyan, de egy-két hét múlva el is száradnak. Ezért fontos, hogy a vesszőket — és rajta a rügyeket — nyugalmi állapotban tartsuk a fölhasználásig. A begyűjtött oltóvesszőket kössük kisebb csomókba, és lássuk el jeltáblával, amelyre írjuk fel a fajtát, illetve a származási helyet, hogy felhasználáskor össze ne keverjük. A vesszőket vermeljük. illetve hideg helyen tároljuk. Vermelésre a házfalak északi, árnyékos oldala alkalmas, mert itt a tél végén még hóval is fedhetünk. Közönséges szűk lakóházi pincékben a vesszők teleltetése bizonytalan, mert túlságosan melegek. A nagy légterű, szellős és hideg pincék viszont alkalmasak az oltóvesszők tárolására. A vesszőket minden esetben tiszta, korhadó anyagoktól mentes, nedves homokba tegyük. A hűtőszekrényben való tárolás nagyobb kockázattal jár. Ha más lehetőségünk nincs, természetesen próbáljuk meg. A vesszőket nedves rongyba csavarva tegyük a szekrény plusz 6 C-fokos terébe. Ügyeljünk, hogy a tárolás alatt a rongy ne száradjon ki. Helytelen a vesz- szőket nejlonzacskóba csavarni, mert huzamosabb tárolás után a rajta lévő rügyek befulladnak, elpusztulnak. V. L. Hatmilliárdos beruházás a TVK-ban A Tiszai Vegyi Kombinát gyakorlatában nem újszerű, hogy egy-egy jelentősebb beruházást, fejlesztést a nemzetközi mércét alapul véve is rendkívül rövid idő alatt valósít meg. Így van ez most is, a 6 milliárd forint. költséggel épülő lineáris polietiléngyár esetében. Az eredeti tervek szerint 1986. negyedik negyedévében kellene a próbaüzemelést megkezdeni az új létesítményben. Szinte bizonyos, hogy ennél korábban elkészül az évi 140 ezer tonna kapacitású lineáris polietiléngyár. Ennek bizonyításául: a múlt évben a hideg tél miatt az építkezésen bekövetkezett több mint két hónapos elmaradást az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére a TVK kollektívája, a kivitelezőkkel karöltve, pótolta. E kimagasló teljesítményre alapozva határozták el újfent a Tiszai Vegyi Kombinátban, hogy a szak- szervezetek XXV. kongresz- szusára készülve, tovább gyorsítják az építés és a szerelés ütemét. Ily módon elérik, hogy már a harmadik negyedév végén terméket gyárt a lineáris polietiléngyár. — lovas — Fotó: Kovács Endréné Negyvenmilliós hozamkiesés után §§ IBII Tiszakeszin nem szorít a cipő Ez az árvíz tényleg sokba került. Az elmúlt év elején, amikor tervezni kezdték a gazdálkodást, eleve tudták, hogy hatmillió forinttal többet kell termelni, mert eny- nyivel növekedett a központi elvonás. Tudomásul vet- ták — minden zokszó nélkül —, mert csak valami rendkívüli kedvezőtlen időjárású év akadályozhatta volna meg a tervezett nyereség elérését. A kemény tél, a zord január ugyan gondokat, s több mint egymilliós kárt okozott, de a bizakodás még akkor is megmaradt. Gazdasági szerkezetük olyan lehetőséget rejt magában, hogy ekkora árbevétel-kiesést viszonylag könnyen pótolhattak. De tavasszal a Tisza kilépett medréből, ami még nem is lett volna baj, de sehogy sem akart ismét visz- szatérni. A következmény? — A negyvenmilliós hozamkiesésnek a java része. A vízállásos területen sorban pusztultak ki a kultúrák. Igazán lehetetlen helyzetet az teremtett, hogy a talaj nem száradt ki, s mintegy 900 hektáron egyszerűen nem tudtunk semmit elvetni. Amíg a tényleges kárért fizet a biztosító, addig vetetlen területért semmit, hiába műtrágyáztuk, műveltük nem olcsó pénzért. Ráadásul ezekben a táblákban nem termett semmi. Baranyi András, a tisza- keszi Tiszamente Termelő- szövetkezet elnöke gyorsan hozzáfűzi: — Nehogy sírásnak tűnjön, amit még elmondok, de a tényeket nem lehet megkerülni. Június közepén egyesültünk az igrici termelőszövetkezettel. Nos, ha ez a szövetkezet önálló marad, akkor tízmillió forintot fizetett volna rá az elmúlt év gazdálkodására. A inai napig nem tudom, hogyan lehet 2,4 tonna búzát, 1,8 tonna árpát, vagy 2,6 tonna kukoricát termelni. Nos, itt sikerült. Ilyen hozamokkal elsüllyednék szégyenemben. De ami a lényeg, a tízmilliós veszteséget is le kellett nyelnünk. Ráadásul egy kiadós jégeső is végigbombázta a gyümölcsöst, annyira, hogy 1800 tonna exportalma helyett mindössze 120 tonnát sikerült külföldre eladnunk. — Akárhonnan nézzük, ez a felsorolás panaszkodásnak hat. Mentegetőzésnek, hogy miért nem sikerült az elmúlt évben eredményt elérni. Az elnök elnevette magát: — Tízmillió forint nyereségünk azért így is meglesz. Csak azt szerettem volna elmondani, miért nem lett meg a több, mint húszmillió. Mert természetesen egyetlen pillanatig nem adtuk fel, soha életemben nem hoztunk annyi új határozatot, s nem változtattunk meg döntést, mint az elmúlt 365 napban. Nyilvánvalóvá vált, hogy az alaptevékenység óriási veszteségeit a mező- gazdaságból nem tudjuk pótolni. Kényszerpályára kerültünk, vagyis maradt a költségcsökkentés módszere úgy, hogy az ipari termelést növeljük. Ezt elmondani könnyű, megvalósítani annál nehezebb volt, hiszen egyik legjövedelmezőbb vállalkozásunk a keverőüzem, éppen a saját szemes termésünkre alapult. A hetvenmillió forintos termelési értékű üzem elsősorban baromfitápokat gyárt, bábolnai receptúra alapján. Annyira kiváló minőségben, hogy van olyan megyei szövetkezet, amely hajlandó volt szemes terményt ide küldeni — mert különben nem tudták volna teljesíteni rendelését — azért, hogy a tápját itt keverjék meg. Ez az üzem további lehetőségeket rejt magában. — Lényegében ezért egyesültünk az igrici termelő- szövetkezettel. Sajnos, a mi szántóterületünk több mint fele, több mint 2200 hektár ki van téve a belvíz kényének, kedvének. És itt kellene megtermelni a keverőüzem teljes szükségletét, amit egy-egy belvizes esztendő veszélyeztet. Az igrici területek biztonságosak, bár több évnek kell eltelni ahhoz, hogy a kizsarolt talajok termőképességét visszaállítsuk. Menet közben az általános gazdaságossági recept alapján megszigorították a költséggazdálkodást, s az improduktív munkaerőt átirányították az építőiparba, s más ágazatokba, de igazi áttörést csak új üzletek szerzésével, avagy a meglevő ágazatok hatékonyabbá tételével lehetett elérni. — Jó kapcsolatainknak köszönhetően, immáron három éve eredményesen készítünk cipőfelsőrészeket. A budapesti Minőségi Cipőgyárnak van itt egy nagy üzeme, s elsősorban nekik, mármint megrendeléseiknek, hozzáállásuknak köszönhető, hogy mi is meg tudtunk valósítani egy száz nőt alkalmazó részleget. Viszont — a konfekcióiparral ellentétben — ez a könnyűipari ágazat egyáltalán nincs válságban, a legjövedelmezőbb részlegünkké vált. Visszatérve a menet közben hozott intézkedéseinkre, el kell még mondani, hogy legnagyobb eredményünknek tehergépkocsiparkunk lekötését tartjuk. A hozamkiesés azt is jelentette, hogv kevesebbet kellett szállítani, így tizenkét gépkocsinknak nem tudtunk munkát biztosítani. Ezért kötöttünk szerződést a bükkábrányi bányával, ahonnan lignitet szállítunk a ti- szapalkonyai erőműbe. Végső soron ipari ágazataink kitettek magukért, s hogy tízmillió forint nyereséggel zárhatjuk talán legkedvezőtlenebb időjárású esztendőnket, az elsősorban nekik köszönhető. — kármán — Határidő el elkészül az ú{ polietilén ár
